Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-05 / 256. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 5. MINDENNAPI KENYERÜNK Mielőtt meghalunk ÉDES ÁRPÁD Ige: „Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem: Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam, Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogyne lopjak és ne gyalázzam Istenem nevét. ” (Péld 30, 7-9) Normális ez az Ágúr, hogy ilyeneket mond? - kérdezzük sokan nagyon logikusan. Hisz ki az, akinek ne tetszenék a gazdagság és az általa kínálkozó lehetőségek? Aki még nem játszott el a gondolattal, hogy mi mindent venne, mennyi mindent engedne meg magának, ha megfelelő anyagi fedezete lenne hozzá? Még tán boldognak is érezné magát. Ezzel szemben ez az ember valami szürke átlagot hirdet; se túl gazdag, se túl szegény, nem igazán karriertörténet, nem egy címlapsztori. Azt sem tudjuk pontosan, hogy ki volt ez az Ágúr. Nagyon valószínű, hogy nem is volt zsidó, hanem valamilyen más nemzetséghez tartozott. Szavaiból kitűnik, hogy inkább idősebb volt, mintsem fiatal, hiszen őszintén készül a halálra. Mondandója mégis fontos kellett, hogy legyen, egyébként biztosan nem került volna a bölcs mondások gyűjteményébe. A halálra készülő ember megfontoltabban szól, s talán így halottak napja környékén ebből ránk is ragad valami. A mai ember nem szívesen gondol a halálra, vagy nagyon eltorzult képet alkot róla. A képernyőfüggő, hírekből vagy filmekből információt gyűjtő ember, de főleg a gyermekek joggal gondolhatják, hogy az ember úgy hal meg, hogy lelövik, fölrobbantják, esetleg valamilyen nem létező szörny fölfalja. Ha ez 10-ből 9-szer így fordul elő, akkor ez válik normálissá, s az az egy lesz a kivétel, ami csupán a szabályt erősíti. A számítógépes játékokban, amit gyermekeink gyakran kontroll nélkül játszanak, ugyanez az arány talán ezerből egy, vagy egy sem! így viszont gyermekeink és ifjaink teljesen eltorzult, hazug képet kapnak a valóságról. Még sokkal rosszabb a helyzet, ha önmagukról van szó, hiszen egy-egy ilyen játékban a játékosnak négy vagy öt „élete” van, és ha mind az öt elfogyna is, csak egy gombnyomás, és máris újabb öt élete van egy következő játékban. Pedig az élet számunkra itt ezen a földön egyszeri és megismételhetetlen. Elég egyszer el- könnyelműsködni, elrontani ahhoz, hogy egy életen át viseljük a következményeit. Lehet, hogy a sebek begyógyulnak, de a forradások nyomai, a hegek megmaradnak, és rút tanúi elkövetett hibáinknak. De nem lenne teljes a kép, ha csupán a gyerekek könnyelműségét vennénk észre. A felnőttek, ha a halálról van szó, még gyermetegebbül tudnak viselkedni, mint a gyermekek. A kétéves kisfiámnál természetes, hogy ha becsukja vagy eltakarja a szemét, nem látva engem azt hiszi, hogy én sem látom őt. Felnőtt fővel hiába akarjuk becsukni szemünket, vagy elfordítani fejünket a haláltól, attól az még létező valóság. Hiába menekülünk emberfeletti teljesítményekbe, próbáljuk elhessegetni életbiztosításokkal, annál inkább ott settenkedik körülöttünk. Ördögi csalás, „hiábavaló és hazug beszéd”, amivel hitegetjük magunkat vele szemben. Assisi Szent Ferenc elfogadva a halált, nővérének nevezte őt. Pál apostol azt írja: „mi, akik a Krisztus Jézusba ke- reszteltettünk, az ő halálába ke- reszteltettünk..., hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6, 4-5...) Végül álljanak itt Jézus ígéretei: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énben- nem, ha meghal is, él.” (Jn 11, 25) „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.” (Mt 11, 28) „Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14, 19) A szerző református lelkész Érsekújváron a bölcsőde épületét közösségi házként birtokukba vették a nyugdíjasok A nagycsalád mítoszát keresik A régi szép magyar dalok hallatán elérzékenyült a közönség (Csuport István felvételei) „Az öregeket azért kellett tisztelni, mert ők ismerték azt, amit érdemes volt tudni. A kultuszról, a temetésről, a házasságról. Az idősek őrizték s adták tovább a nép, a nagycsalád mítoszait, legendáit és történelmét. SZÁZ ILDIKÓ Szájhagyomány: száll a madár ágrul ágra, száll az ének szájrul szájra. Oral history, mondogatjuk mostanában finomkodó angolosan” - írja Czakó Gábor, az Ősök pillantásában. Egyre kevesebben kíváncsiak azonban ma már az öregek bölcsességére, vagy éppen nincs idejük meghallgatni, befogadni azt. Érsekújváron, a mintegy ötvenezer főt számláló járási székhelyen élő idős emberek ma már a közösségi házban, egymás társaságában keresik a valamikori nagycsaládok mítoszát. A születések csökkenésével egyenes arányban csökkent a bölcsődét látogató gyermekek száma is. A városközponti intézményből ezért az apróságokat a fiatal családok lakta Nyitra-parti lakótelepre költöztették, és gazdasági okok miatt egy ottani óvodához csatolták. A város központjában megüresedett épületet több vállalkozó szerette volna bérbe venni, sőt megvásárolni az önkormányzattól. Egészségügyi komplexumot, vendéglőt terveztek e helyütt, ám a város másképpen döntött. Az idősek iránti tisztelet hónapjában, tavaly októberben Gejza Pischinger polgármester szokásához híven ellátogatott a nyugdíjasok város széli klubjába. Akkor ígéretet tett nekik arra vonatkozóan, hogy hamarosan szebb, tágasabb helyiségeket kapnak a klubtagok. Az idei október végi ünnepséget a város nyugdíjas polgárai már a bölcsőde átépített nagytermében tarthatták meg. A városi nyugdíjasklubba tömörülő idős lakosok, a 470 tagot számláló Péči Jozef vezette Nyugdíjasok Egyesülete, továbbá az egykori Elektrosvit nyugdíjasai élvezhetik ezután a frissen festett helyiségeket. A földszintes épületbe a mozgás- korlátozott látogatók is minden gond nélkül be tudnak térni. „Öröm számomra ez a mai nap, hiszen egy év leforgása alatt sikerült megfelelő megoldást találni az idős lakosok számára és megelégedésére. Jú egészséget, boldogságot kívánok nekik nem csak az idősek iránti tisztelet hónapjában. Szeretném, ha a bölcsességet, örömet és élettapasztalataikat meg tudnák osztani egymással és a szeretteikkel egyaránt” - mondta ünnepi beszédében a polgármester az október 20-i megnyitón. A nyugdíjasklub tagjai Oláh Béla zenei kíséretével, dalokkal köszöntötték kortársaikat és a vendégeket. Maráz Péter könnyeket csalt megható verssoraival a magyar ajkú nyugdíjasok szemébe. Évről évre nő a tagság „Tagjainktól szerény, csupán húszkoronás tagsági díjat kérünk, cserében kellemesen üldögélhetnek barátaik körében az új közösségi ház hangulatos klubhelyiségében. Kedden és csütörtökön, délután fél kettőtől este hatig tart nyitva a nyugdíjasok háza. Emellett a Czuczor Gergely Alapiskola konyhája jóvoltából a közétkeztetést is biztosítani tudjuk a klubtársak számára. A mozgáskorlátozott idős embereknek a szociális dolgozók hordják az ebéded’ - tájékoztatott bennünket Gabriela Marázová, a nyugdíjasklub vezetője. A városi képviselők október végi ülésén továbbá azt is megtudtuk, hogy a város központjában található közösségi házat megnyitják az Érsekújváron működő nonprofit szervezetek előtt is, a sakkozók és a bélyeggyűjtők már kifejezték ebbéli igényüket. Várhatóan majd a többi szervezet is érdeklődni fog a bölcsődében létrehozott, mintegy kétszáz főt befogadó ülésterem kihasználása iránt. A bölcsőde udvaráról mára eltűntek a hajóhinták és a mászó- kák, a régi gyerekmedencékbe tavaszra talán porhanyós földbe ültetett rózsatövek kerülnek. A közösségi ház felé vezető járda szegélyére padokat helyeznek el az idősek számára, hogy egymás társaságában élvezhessék a pihenés perceit. Virággal köszöntötte a nyugdíjasokat Pischinger Gejza polgár- mester CSALÁDI DÉLUTÁN EGY ÚJVÁRI ÓVODÁBAN Az érsekújvári Cyrilometódska utcai magyar és szlovák nyelvű óvoda óvó nénijei, szakácsnői idén is megrendezték a gyermekek és szüleik készítette gyümölcs- és zöldségfigurák kiállításával és kóstolóval egybekötött családi délutánt. A szél nem volt túl kegyes hozzánk: valahogy nem akarta vállára venni a papírsárkányunkat, minket, lelkes nézőket-szurkolókat meg bezzeg jól átjárt. Jólesett hát bevonulni az ovi étkezdéjébe. Az egymáshoz illesztett asztalokon aztán ott kígyózott, sorakozott a sok finomság: az ősz minden gyümölcse édes és sós kiadásban. A klasszikusnak számító idénycsemegék (a sült tök és a bundás alma), a különböző színű és ízű kenőkék mellett nagy sikert aratott a Zsuzsi óvó néni által készített savanyú káposztás saláta is. Akik már eleget hódoltak az asztal örömeinek, az étkezde végében kialakított alkalmi kiállítást mustrálhatták, és találgathatták, milyen alkotóelemből (gyümölcsből, zöldségből) készült az egyik-másik szájat nem, csak szemet gyönyörködtető alkotás. (Kép és szöveg: bmá)
