Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-05 / 256. szám, szombat

ÚJ SZŐ 2005. NOVEMBER 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Nem kezdhetünk hirtelen igazat mondani az embereknek. Soha többé nem hinnének nekünk! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Egy bukás anatómiája TALLÓZÓ PRAVDA Szlovákia egyes régióiban a fizetések már a pozsonyiaknál is gyorsabb ütemben növeked­nek - állapítja meg a napüap felmérése. A Pravda adatai alapján az átlagbér eléri a 18 038 koronát, a növekedés átla­gos mértéke 5,7 százalékot tesz ki. A felmérés során nem vették figyelembe a 20 főnél kevesebb munkást foglalkozta­tó cégeket, a kisvállalkozások által nyújtott fizetések hagyo­mányosan a legalacsonyabbak. A déli járásokat tekintve ádag feletti növekedés tapasztalható a Komáromi, a Vágsellyei, vala­mint a Nagykürtösi járásban is, a magyar járások legtöbbjében ugyanakkor az átlagnál las­sabb mértékben emelkednek a reálbérek. A legrosszabb hely­zetben továbbra is az északke­leti régió található, a Késmárki járásban például 12 százalék­kal csökkentek a reálbérek. NÉPSZABADSÁG Csütörtökre virradóra, tízó­rás vitát követően a spanyol parlament megtárgyalásra al­kalmasnak tartotta Katalónia új autonómiatörvényének ter­vezetét. Az eddig is viszonylag széles jogokkal rendelkező au­tonómia tovább szélesedik, amennyiben a tervezet bejálja az alkotmányos utat, s minden fórum, így legvégül a katalán népszavazás is jóváhagyja. A madridi törvényhozásban csak az ellenzéki konzervatív Nép­párt (PP) voksolt ellene, mondván, a szöveg számos pontja ütközik az alkot­mánnyal. Mariano Rajoy, a PP vezetője szerint ezért ugyan­úgy vissza kell utalni a katalán törvényhozás elé átdolgozásra, miként néhány hónapja a baszk autonómia növelését cél­zó Ibarretxe-tervet. Jósé Luis Rodriguez Zapatero szocialista párti miniszterelnök - akinek a kormányzási többséghez szük­sége van a regionális naciona­lista, így katalán pártok támo­gatására - viszont megtárgya­lásra alkalmasnak minősítette a katalán tervezetet, kiegészít­ve azzal, hogy a szövegmódosí­tásokat összhangba kell hozni az alkotmánnyal. Bukni lehet elegánsan és kevésbé elegánsan, mondhatnák topisan, lehet kicsit és nagyot, le­het lefelé és fölfelé. A végeredmény mindig ugyanaz: valaki pozíciót veszt. Persze, a bukás nem végzetszerű, mint ál­talában a regényekben; az ember önszántából is távozhat, de erre nem mindenki képes. MOLNÁR NORBERT Annál nagyobbat lehet bukni, minél meredekebb a fölfelé ívelő pálya. Pavol Rusko pályája elég meredek volt, legalább annyira, mint tettei. A - még az átkosban szerzett - szocialista ifjúsági múlttal a zsebében az aránylag tehetségtelen újságíró a tévécsi- nálás útján indult el, mert az könnyebbnek tűnt, pláne egy svindlisnek. Miután kikokettálta magát Mečiarral, kapott egy ajándéktévét, ám ahelyett, hogy hálás lett volna, tovább szőtte a kapcsolati hálót, s egy nagy poli­tikai hajcihő után az akkori el­lenzék, jelenlegi hatalom keblén kötött ki. Megcsinálta Schustert és pártját, a sikeren felbuzdulva csinált még egyet önmagának. A gyanútlan szemlélődőnek úgy tűnhet, torpedót játszik Dzurin- dával: a kormányfőnek mindig meg kell találnia, mit hozott lét­re Rusko, s aztán ki kell nyírnia, meg kell semmisítenie, vagy va­lami ilyesmi. Pedig dehogy. Ez a pali csak tiszavirágban tud gon­dolkodni, ami pontosan arra elég, hogy tele legyen az ember hócipője vele. Azt azért ismerjük el, istenad­ta tehetség kell ahhoz, hogy va­laki két hónapon belül kibukjon a miniszteri székből, egy száza­lékra csúsztassa pártja nép­szerűségét, és elveszítse egyet­len kincsét, a Markíza tévét. Azért az egyetlent, mert az nem­csak fialt, hanem legalább lát­szólagos befolyást is biztosított neki a közéletre. Még akkor is, ha mindenki tudta: a Markíza és az ukrán maffia módszerei nem­igen különböznek egymástól, ta­lán a Markízához több vér tapad. Hogy mi kell egy ekkora ku­darchoz (az életveszélyes torpe­dójátékon kívül)? Mohóság, té­vedhetetlenség és funkcióvak­ság. Ez utóbbi olyan különleges betegség, amely csak a tisztség­be kerülteket támadja meg, és nem Ázsiából hozzák be, és nem madarak, és nem a takonyidege­ket támadja meg, hanem az em­ber környezetérzékelő berende­zését. Egyetlen kérdés marad csak: hol végzik az ilyek? Ki tudja önök közül, mit csinál most Pavol Hamžík, vagy egyál­talán emlékszik-e még rá önök közül valaki? Nem, nem írom le végleg Ruskót (a magyar helyesí­rási program aláhúzza azt a szót, hogy „Ruskót”, és a „tuskót” szót ajánlja helyette), csak tanulmá­nyozom a bukás anatómiáját. Mellesleg rövidesen jó néhány politikusnak be kellene iratkoz­nia a Bukni tudni kell kurzusra. Halála után egy évvel is zűrzavar uralkodik a palesztin biztonsági szolgálatok berkeiben Továbbra is terhes Jasszer Arafat öröksége HÁTTÉR Egy év telt el Jasszer Arafat volt palesztin elnök halála óta, de a pa­lesztin vezetés még mindig nem tu­dott leszámolni a néhai elnök ter­hes örökségével; a palesztin bizton­sági szolgálatok berkem belül ural­kodó zűrzavarral, az erőszakkal és a hivatali visszaélésekkel. Az Arafat utáni palesztin vezetés mindmáig nem talált fogást a le­gendás vezér által létrehozott, egy­mással versengő biztonsági szolgá­latok és fegyveres milíciák alkotta hálózaton. Amint azt Naszr Juszef palesztin belügyminiszter a minap a palesztin parlament illetékes bi­zottsága előtt elpanaszolta: nehéz terhet vett a nyakába. Érzékelteté­sül elmondta, a hivatalos palesztin rendőrség olyannyira alulfizetett, hogy egységei az egykor Arafat ha­talmi köreihez tartozó érdekcso­portok magánhadseregéivé váltak, s a velük szembeni fellépés „tabu”. A politikai vezetésnek nem sike­rült rendet teremtem a palesztin te­rületeken - szögezte le Musztafa Bargúti, a palesztin ellenzék egyik vezető alakja. Mint mondta, Izrael is hozzájárult a zűrzavar növekedé­séhez, elismerte ugyanakkor, hogy nem csak a zsidó állam tehető fe­lelőssé a palesztin területeken ural­kodó állapotokért. A palesztin kormány a bírálatok­kal szemben arra mutatott rá, hogy Arafat utódja, Mahmúd Abbász ve­zetése alatt sikerült megfékezni az erőszakot, jelentősen csökkent az izraeli-palesztin konfliktus inten­zitása. Felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a palesztinok több­sége azt váija Abbásztól, még ke­ményebben lépjen fel a fegyverkul­tusz ellen. Arafatot eközben válto­zatlanul hősnek és legendának tartják a palesztinok. Halálának első évfordulóján rámalláhi nyug­helyén megkezdődik egy mauzóle­um építése, amelyhez az elképzelés szerint egy mecset és egy múzeum is tartozik majd. (SITA/AP-felvétel) KOMMENTÁR Frekvenciatanácstalanság LOVÁSZ ATTILA ÍNHNMHH A szokványos termékek piacán egyszerű a helyzet. A gyártó gyárt, amíg a termékét megveszik. Az egyszerű képlet még a média vüágá- ban is érvényes, legalábbis a nyomtatott sajtóban. A lapok addig él­nek, amíg van olvasójuk. Az egyszerű képletek azonban eltűnnek, ha sugárzás útján akar valaki tömegtájékoztatni. A frekvencia ugyanis nem vehető meg, s még arra is licensz kell, hogy valaki getjessze. Mert nem lehet ám akárhol és akármüyen sugarakat geijeszteni. A frekvenciák tulajdonosa az állam, és a televízió, rádió csak ideiglenes használati jogot kap. Az engedélyt kiadó állami szerv a frekvenciata­nács. A frekvenciatanács viszont nem az a mindenható szervezet, amely ül a frekvencián, és hajön vevő, akkor egyszerűen eladja. Még csak nem is kereskedelmi társaság, hiszen a létező néhány tucatnyi sávot nem a vevők, érdeklődők érkezésének sorrendjében, nem is ár­verésen osztogatja, hanem a törvény által előírt pályázati, ergo admi­nisztratív úton. Van is ebből haddelhadd néhanapján. Pl. a Markíza televízió kapcsán merült fel sokszor a kérdés, vajon meddig tűri az állam, hogy egy magántelevízió a híradójával úgy mossa az emberek agyát, ahogy csak akaija. A Markíza megregulázására sosem volt tisztességes politikai megrendelés, hiszen akkor a közszolgálati, ol­vasd: állami adókkal kellett volna a takarítást kezdem. Lévén az mégiscsak az állam dolga. A regulázás napja eljött. A frekvenciata­nács áldásával került 80 százalékos tulajdonosi pozícióba az ameri­kai székhelyű CME, körön kívül juttatva így Pavol Ruskót. Kicsodát? Hát igen, azt a Pavol Ruskót, aki - ugye - 2002-ben a politikába lépve eladta markízás részesedését František Vizvárynak. Kiderült, amit a leghülyébb médiaelemző is tudott, hogy eladásról szó sem volt, csak ideiglenes átadásról. Most viszont végleges a helyzet, Rusko el, a CME pedig takarít. S lön vüágosság. Sokkal rosszabb, hogy az áldat­lan helyzetben, jogszabályi kupiban évekig lehetett szennyezni az étert, s csak azután nem szabad, hogy Rusko kegyvesztett lett. Arról nem is szólva, hogy ugyan miért ne lehetett volna Ruskótól megvon­ni egy év múlva a sugárzási engedélyt, hátha jött volna új vevő a frek­venciára, s talán egy jó televízió is. De ez csak álom. Ajogszabályi ku­piban más is előfordulhatott. Az eddig legsikeresebb rádióelnök-je- lölt Ľuboš Machaj valószínűleg nem zavaija a rádiót (f)osztogatok köreit novemberben, mert képtelen megszabadulni a kereskedelmi Twist rádió részvényeitől. A frekvenciatanács ugyanis megtiltotta a Twist részesedésével való üzletelést, így Machaj, - akar, nem akar - tulajdonos marad. Ami kizáró ok a közszolgálati rádió elnöki posztjá­ért folyó küzdelemben. Csak azt nem tudom, miért kell agyonszabá- lyozni az étert, hogy ha tisztességtelennek tűnő üzleteléskor a frek­venciatanács képtelen egyszerűen leállítani az adást. Kupi van, men­jetek le a térképről! felkiáltással biztos akadna érdeklődő egy orszá­gos frekvenciára. De nem, bonyolítani kell a helyzetet, mert a frek­vencia az az, ami nincs, mégis birtokolhatja az állam. A levegőadó tankönyvi példáját láthatjuk itt úgy, hogy közben az éter szennyezése tovább folyik. Állítólag most azon csámcsognak a kamaszok, melyik valóságsó múlt héten zuhanyozó sztárjáé nagyobb. Nos, ez esetben igazán elég lenne a melegvízcsapot szabályozni. Az éter helyett... JEGYZET Matekból haladó TALLÓSIBÉLA Vüágéletemben totál antita- lentum voltam matematikából. Addig még rendben volt, hogy összeadás, kivonás, szorzás, osz­tás. E négy műveletig értettem, mi a matematika. De aztán jöt­tek az egy- és kétismeretlenes egyenletek, a négyzetek, köbök és gyökök, s ott megakadtam. A logaritmusról már nem is beszé­lek, még inkább nem a numeri­kus számításokról. Az nálam üres halmaz. S akkor ne említ­sem azt, hogy ma már összeadni meg kivonni is csak papíron tu­dok, azt is nehezen, hosszasan, az ujjaimmal besegítve... igaz, beszereztem egy húzogatós, gombos számológépet, de azt mindenhova nem vihetem ma­gammal. Na, most ilyen alapok­ra kínálják nekem a hosszú élet matematikai képletét! Mivel­hogy már üyen is van. Brit tudós áhította fel, és a formula segítsé­gével bárki kiszámíthatja esélye­it, s azt is megtudhatja, miben keh változtatnia, hogy növelje éveinek várható számát. A kép­let számos tényezőt vesz figye­lembe: az élettartam-hánya­dos, vagyis a Q = [(GxO) + A+N+R+Ms+Hm] /1, ahol a G a genetikai, azaz családi örökséget, az O az optimizmust, az A az aktivitást, az N az étke­zést, az R az emberi kapcsolato­kat, az Ms a pénzügyi helyzetet jelenti, a Hm az egészségről való gondoskodást, az I pedig az egyén impulzív voltát takarja. Az évek számát meghatározó té­nyezőket egy tízfokú skála alap­ján számszerűsítik, s az adatokat behelyettesítik a képletbe. Megi­jedtem, hogy már megint egy új­donság, amelyről lemaradok, mivel én ilyen bonyolult képlet alapján biztosan nem fogom tudni kiszámítani az esélyeimet. Aztán tessék, a végén kiderül, hogy matematikai zseni vagyok! Gombos számítógépemen ugyanis kihúzogattam, hogy e matematikai formula szerint én már nem is élek, pontosabban csak úgy vagyok. Mert bizony a tényezőim elég kiábrándítóak. Különösen, ami az Ms-t illeti. Ez aztán nagyban befolyásolja az O-mat, amiatt elhanyagolom a Hm-emet, ettől aztán nem jó az N-nem, ami az A-mra van nagy befolyással, és hát hogyan le­gyen ezek után I-m. Na, bumm, kellett belevetnem magam a szá­molásba! Hát nem volt jobb ne­kem, amíg matematikai antita- lentum voltam, és a képletek semmit sem jelentettek szá­momra?! Akkor nem tudtam volna kiszámítani a Q-mat, vagyis az élettartam-hányadoso­mat, és addig élhettem volna, amíg meg nem halok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents