Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-04 / 255. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 4. Kertészkedő 17 Néhány tanács arról, hogyan termelhetünk kertünkben csaknem egész télen át friss zöldséget Hidegágy, melegágy, melegtalp A talaj minőségének pontos indikátorai Gyomok a biokertben Amikor a nappalok rövidülni kezdenek, egyre gyakrabban gondolunk arra, hogy jó lenne egy kicsit meghosszabbítani a nyarat, hiszen a paradicsomon, paprikán ott varrnak a terméskezdemények, és a saláta sem volt soha ilyen ízletes, mint most. Egy kis technológiai és biológiai trükkel egész télen friss kerti zöldséget termelhetünk. GARAMI MÁRTA A dolog nyitja, hogy előre tervezünk, és egy kis extra védelemben részesítjük növényeinket. Kevesen vannak tisztában azzal, hogy egy kis odafigyeléssel is csodákat lehet tenni. Hiszen télen növényeink kifagynak a nagy hidegtől, a jeges szelektől. A gyökérzöldségek további védelme érdekében alkalmazhatunk talajtakarást, használjunk szénát, szalmát, vagy összegyűjtött őszi leveleket. Ám a kert védett, déli fekvésű részein már egy műanyag tábla is mediterrán mikroklímát teremthet, ha növényeink hidegágyban telelnek, és a hidegágyat egy újabb műanyag táblával lefedjük. Téli termesztésre ajánlott a spenót, póréhagyma, fodroskel, évelő kakukkfű, koriander, borsfű, zsálya. Korai szezonelő, késői szezonutó A hidegágy tulajdonképpen egy átlátszó, nyitható tetővel ellátott keret, amely mini üvegházhoz hasonlítható. A szezonkezdést meggyorsítja, a végét kitolja. A hidegágy a napenergiát hasznosítja. A hidegágyban a hőmérséklet magasabb, a széndioxid-koncentráció nagyobb a szabadtérinél. Méretét szükségleteink, valamint a benne nevelendő növények száma és mérete határozzák meg. Szélvédett helyen állítsuk fel. A keret nézzen déli irányba, és ugyanebbe az irányba lejtsen. Fontos a szellőzés biztosítása, ezért kell, hogy a tető kitámasztható, felnyitható vagy levehető legyen. A hagyományos hidegágy jellemzője a magasított hátulsó rész, lejtős, üveges tetővel. A lejtős tető sok napfényt enged át, és nem gyűjti össze az esővizet, nem áll meg rajta a hó. A kertészeti szaküzletekben is kapható hidegágyak leggyakrabban alumínium vázasak. Ilyenkor a melegágy minden fala üvegből készül. A sok fény a saláták és magon- cok számára nélkülözhetetlen. A túlzott téli lehűlés ellen a hidegágyat műanyag lapokkal szigetelhetjük. Nyáron a túlmelegedés ellen árnyékolással védekezhetünk, ám az öntözésre is gondot kell fordítani. Ügyeljünk arra, hogy a növény talaja viszonylag száraz legyen napnyugtáig, ezzel is csökkentve a fertőzésveszélyt. A hidegágyat használhatjuk korai palánták nevelésére (korai zöldségek), a bentről (szobából, verandáról, melegházból) kikerült palánták edzésére, szoktatására. Továbbá nyáron dugványok, őszi kiültetésű évelő palánták előnevelésére is alkalmas. Ősszel zöldségeket nevelhetünk benne, hogy minél tovább jussunk friss táplálékhoz. Télen védhetjük benne érzékeny konténeres növényeinket, tárolhatjuk benne gyökérzöldségeinket, szalmával takarva, és hagymások hajtatására is megfelelő. A mini melegházat vagy hidegágyat megvásárolhatjuk, de magunk is elkészíthetjük. A mini változat valójában átlátszó tetejű doboz, vagyis az ágynak alja is van. Jellemzője a könnyű szerkezet. Bárhová helyezhetjük, így a túlmelegedés elleni védelem is könnyen megoldható. Használhatjuk kertben, teraszon, balkonon. A nagyobb hidegágyak tartóelemei készülhetnek téglából vagy betonból, ám ha a faváz mellett döntünk, akkor a fát tartósítani kell. Olyan tartósító pácot vagy festéket használjunk, amely a növényre nem mérgező. Ha a hidegágyat nem konténeres növényeknek, edényben nevelt palántáknak szántuk, hanem a magvakat közvetlenül a talajba vetjük, a keret alatti talajt időben elő kell készíteni. Ilyenkor különösen ügyeljünk a kiválasztott hely talajának minőségére. A jó vízvezető képesség alapfeltétel. A leendő hidegágy alatt ássunk ki egy, az üvegezett vagy fóliázott ablak méretéhez illő szélességű és hosszúságú, 40-50 centiméter mély gödröt. A gödröt töltsük föl komposzttal, földkeverékkel, amely megfelel a benne nevelt növény igényeinek. Helyezzük fölé az előre összeállított keretet. Ültetés, illetve hajtatás előtt tegyünk a beüvegezett ablakkeretre például kukoricaszárból takarót majd borítsuk le zsákokkal. Búrák, alagutak A nap melegét felhasználó hidegágyak akkor is hasznosak, ha nem az üvegházból kikerült növények akklimatizálására használjuk, lévén, hogy nincs is üvegházunk. A hidegágy nyáron a zöldségtermesztésben használható, télen pedig megóvja a kevésbé fagytűrő növényeket. A növényszaporítás során a palánták, bujtások védelmében is fontos a szerepe. A búrák a talaj felmelegítésére szolgálnak, segítik a korai termények megfelelő fejlődését. Vásárolhatunk üveg vagy átlátszó műanyag bórákat. A magasított falú, levehető tetejű változatok előnye, hogy a bennük nevelt növények az egész szezonban benne maradhatnak. így részesülhet extra védelemben a paprika, padlizsán, vagy a késői ültetésű őszi saláta esetleg az áttelelésre szánt petrezselyem. A búra alá ültetett növény vízellátását csak az oldalról beszivárgó víz biztosítja, ezért sokszor öntözésre is szükség lehet. Egyes búrákon vízbevezető nyílás is található. A legtöbbször azonban a búra alatt szivárogtató csövet kell végigvezetni, hogy csöpögtető öntözéssel biztosítsuk a vízellátást. A folyosóbúra rövid, alagút- szerű, egy darabból áll, könnyen eltávolítható, áthelyezhető. Kialakítása folytán viszonylag tág teret biztosít a terebélyesebben fejlődő zöldségféléknek, míg a nála kisebb sátor alakú búrák inkább csak a talaj felmelegítésére, palántanevelésre alkalmasak. Az alagútszerű búra szükség szerinti hosszúságú. A konyhakertek talajának felmelegítésére, egyes zöldségek, például a sárgarépa előnevelésére kiválóan alkalmas. Szamócát, vágott virágot termeszthetünk alatta. Oldalfalai felcsavarhatók, így a szellőzés is könnyen megoldott, és a terményekhez is könnyen hozzáférhetünk. Vásárolhatók merev műanyagból készült alagút formájú, rövidebb búrák is. Ezek végeit összeillesztve azonban bár- müyen hosszúságú alagút kialakítható. Speciális végelzáró lemezzel védekezhetünk a szélcsatorna kialakulása ellen. Vásárolhatunk a kereskedelmi termesztésben is használatos, speciális, görbített keretre rögzített műanyag alagutat is, amely jól véd a szél és az időjárás viszontagságai ellen. A fagyok elmúltával dísznövénynevelésre is kiváló. Az alagút akkor szellőzik jól, ha mindkét végén kinyitható vagy felhajtható ajtó van elhelyezve. Melegágy és melegtalp A melegágyhoz a talajt fűtjük. Ehhez termosztáttal ellátott melegítőkábeleket használhatunk. Azonban a fűtésre a komposztálásnál is aktív mikroorganizmusok hőtermelése is megfelel. Ilyenkor azt mondjuk, hogy melegtalppal fűtünk. A melegtalp begyullasztása A nedves lombot, trágyát vagy a szalmás trágyát prizmába rakjuk, kétszer alaposan átforgatjuk. Ezután letakarjuk és megvárjuk, amíg begyullad. A mikroorganizmusok a szerves anyagok széntartalmát oxidálják, és miközben a szén CC>2 formájában felszabadul, jelentős hő keletkezik. A komposztálódó anyag 65-70 fokra felmelegszik, azaz „begyullad”. Csak ezután terítsük szét az anyagot a gödör alján, majd szórjunk rá 20 centiméter vastagon virágföldet vagy komposztos földet. A termőrétegnek szánt laza szerkezetű, morzsalékos és humuszban (szerves anyagokban) gazdag földnek mintegy 18-20 fokra kell felmelegednie. Ebbe vessük a zöldségfélék, az egynyári virágok magvait vagy a kis szikleveles palántákat. Néhány nap elteltével ellenőrizzük, hogy a gödörben bomló melegtalp elegendő hőt termelt-e. Legalább 40-50 fokos hőmérsékletű legyen a melegtalp belseje. KÖTELES GÁBOR A biokésznek nem kell költséges talajelemzéseket végeztetnie, ha megfigyeli, hogy kertjében müyen gyomnövények fordulnak elő. A lényegesen drágább műszeres talajelemzések is csak átlagos eredményt nyújtanak, hiszen vizsgálatra átla- gos talajmintát küldünk, melyet több helyről vett résztalajminta összekeverésével nyerünk. Ehhez képest aránylag pontos képet kaphatunk a talaj minőségéről és tápanyagtartalmáról, ha a gyomtalanítás előtt megfigyeljük, hogy kertünkben milyen növények fordulnak elő. A megfigyelést ajánlatos minden évben elvégezni, mert a talaj minősége a termesztés és a tápanyagellátás következtében változik. A megfigyelések értékelésekor útmutatóként szolgálhat Gertrud Franck Öngyógyító kiskert című könyve. Az alábbiakban a szerző néhány megfigyelését adjuk közre. Ha a kertben a vad harangvirágfélék, a lángszínű hérics, vagy a szarkaláb fordul elő nagyobb mértékben, akkor ezek a gyomok nemcsak a mésztartalmat jelzik, hanem a megfelelő humusztartalomról is árulkodnak. E gyomok tehát azt jelzik, hogy a kertünk talaja termékeny. Ha a területet vadrepce, pipacs, árvacsalán, apró szulák, mezei veronika népesíti be, akkor mély rétegű, termékeny, meszes talajunk van. Ha csalánfélékkel, fekete csucsorral, vagy füstike fajokkal találkozunk, ez nitrogéndús és vastartalmú talajról árulkodik. Ez a talaj egészen enyhén savanyú is lehet. Ahol a kistermetű, nagyon csípős csalán fordul elő, ott a talaj nitrogénben, humuszban, tápanyagokban gazdag és talán túl is van trágyázva. A kertésznek meg kell jegyeznie, hogy azon a területen, annál a bokornál, cserjénél, ahol a csalán vagy az előző gyomok jelennek meg túlsúlyban, nem szabad nitrogénnel trágyázni addig, amíg a fölösleges készlet el nem fogy. Ha a területet labodafélék, disz- nóparéj vagy salátaboglárka uralják, akkor talajunk nehéz, de jó vízgazdálkodású. Ha a salátaboglárka mellett li- bapimpó, mezei vagy vízi menta, madárkeserűfű, martilapu vagy mezei zsurló is feltűnik, vigyázzunk, mert ezek a gyomok pangó vizet és levegőtlen talajt jelentenek. Ilyenkor a jó gazda előbb alagcsövezi szántóföldjét. A kiskertekben a drénezés nem mindig lehetséges. Ilyenkor arra kell törekedni, hogy a kérdéses helyre a körülményeknek megfelelő növények, cserjék, dísznövények kerüljenek. A pangó vízzel telített helyekre sikeresen telepíthetünk például sárga nőiszirmot. A kertben lassan felszedhetjük a kánná, dália és a kardvirág gumóit. (Képarchívum) Gyakorlatilag egész éven át fogyasztható, könnyen termeszthető, kevés energia-felhasználás mellett jól előállítható zöldségnövények A sóska és a spenót a téli hónapokban is kiválóan hajtatható TERBE ISTVÁN A spenót (Spinacea oleracea L.) az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény, a Közel-Keleten már a VIII-IX. században perzsa fű néven ismerték és termesztették. Hozzánk Szírián és Törökországon keresztül került a XVI. és XVII. században. A közönséges sóska (Ru- mex acetosa L.) Európa számos országában őshonos, mégis kevés helyen fogyasztják, és mint zöldségnövényt alig ismerik. A spenót és a sóska több vonatkozásban is megfelelnek a korszerű táplálkozás követelményeinek, magas a rosttartalmuk, kevés energiát tartalmaznak, gyakorlatilag egész éven át fogyaszthatok, könnyen termeszthetők, egyszerű módszerekkel, kevés energia felhasználás mellett jól hajtathatok, viszonylag kevés a kártevőjük és betegségük, ennél fogva minimális vegyszerfelhasználás mellett megoldható a növényvédelmük. Növeli értéküket a magas ásványi anyag, mindenek előtt vas és magnézium továbbá C vitamin és karotín tartalmuk. A spenót jelentős mennyiségben még fehérjét is tartalmaz. Általában elmondható, hogy fényigényük nagy, ennek ellenére jól hajtathatok a téli hónapokban is. Hőmérsékleti optimumok 16 C fok körül van, de egyes fajták, amelyek átteleltetésre alkalmasak a -10, -15 C fokot is károsodás nélkül elviselik. Nem vízigényesek, közepesen csapadékos években öntözés nélkül is megtermeszthetők. Helyrevetés esetén erős karógyökeret fejlesztenek, ennek következtében a talaj vízkészletét jól tudják hasznosítani. A sóska párásabb klímát igényel, míg a spenót a szárazságot jobban tűri. A talaj iránt kevésbé igényes növények, ami azt jelenti, hogy gyengébb minőségű, rosszabb szerkezetű, tápanyagban és szerves a- nyagban szegényebb, kötött és laza talajokon is eredményesen megtermeszthetők. Rövid tenyészidejűknél fogva, rövid idő alatt, könnyen felvehető tápanyagokat igényelnek. Kifejezetten sóérzékeny növények, de a talajokban a gyomirtó szer maradványaira is érzékenyen reagálnak Szikesedésre hajlamos vagy túltrágyázott talajokon nem célszerű termesztésükkel próbálkozni. A talajok szerves anyag tartalma iránt kevésbé igényesek. A tápanyagok közül a lombozat kifejlesztéséhez mindenek előtt nitrogént, továbbá más zöldségfajokhoz képest sok vasat és magnéziumot igényelnek. Azokon a talajokon fejlődnek jól, amelyek mész- tartalma 1-5 % között van, alacsonyabb mésztartalom esetén a kalciumhiány betegségek fellépése várható (pl. levélszél száradás), az erősen meszes talajokon klorotikus tünetek alakulhatnak ki. Kálium igényük viszonylag kicsi, de a minőség (fejkeménység, szállíthatóság), betegség ellenállóság és hidegtűrő képesség miatt folyamatos ellátásuk fontos. Monokultúrás termesztésre nem kifejezetten érzékenyek. A spenótot az öntözött zöldséges vetésforgóban a szerves trágya igényes zöldségfajok utáni szakaszban helyezzük el, mint főnövényt. Azonban rövid tenyészideje miatt többnyire csak elő- vagy utónövényként termesztik. A sóskát, mint évelő növényt 4-5 éven keresztül termesztik a kertekben. Át- teleltetéses termesztésre csak a hideget jól tűrő fajták jöhetnek számításba. Három szaporítási időpontot különböztetünk meg, tavaszit, nyárit és őszit. A kora tavaszi vetésűeket tavasz végén és nyár elején kezdjük fogyasztani, a nyári vetésűeket ősszel, míg a szeptemberi vetést átteleltetjük, és kora tavasszal szedjük. Ennek a termesztési módnak nagy előnye, hogy nagyon korán ad szedhető termést, majdnem a hajtatott spenóttal és sóskával lehet egy időben szedni. A spenót esetében nagyüzemben és hajtatásban általános a gabonasortávolságra, azaz a 12 cm-es távolságra történő vetés, de kisüzemben és házikertekben, az ápolási munkák miatt, a 25-30 cm-es sortávolság használatát javasoljuk. A vetés mélysége a talaj kötöttségétől függően 2-4 cm, a tőtávolság 3-5 cm. 1 000 szem mag súlya 8-10 gramm, 10 m^ felület bevetéséhez megközelítőleg 2 dkg magra van szükség. A sóska csak nagyon gondosan előkészített, kellően megülepedett magágyba vethető. Apró, olajos magja rendkívül nehezen csírázik, sokáig elfekszik. Jó kelésre csak sekély vetésből számíthatunk (2 cm), aminek nagy hátránya, hogy gyorsan kiszárad, ezért napjában többször - nem erős vízsugárral veretve - hanem óvatosan, szülte permetszerűen öntözzük. Érdemes széles sorba, 30-35 cm-re vetni, így jobban ápolható, könnyebben gyommentesen tartható. A kelésig a sorokat tanácsos pálcikával megjelölni, így a lényegesen gyorsabban kelő gyomokat a vetést követően is el tudjuk távolítani, a kapálással vagy a gyomlá- lással a sóskában nem teszünk kárt. 10 m^-re megközeh'tőleg 2 gramm vetőmagot számolhatunk. Ha nagy tápanyagigényű, szerves trágyával is ellátott növényt termesztettünk a spenót vagy a sóska helyén (pl. paprika, paradicsom, uborka, korai káposztafélék), akkor nincs szükség a fejtrágyázásra, de ha nem, akkor valamilyen vízben oldódó, a növény számára könnyen felvehető műtrágyával szóljuk meg őket, miután az első lomblevelieket is kifejlesztették. A spenótot, sóskát ne késsel vágjuk, hanem tépjük, így az újrahaj- táshoz szükséges szívleveleket nem sértjük meg, ennek következtében többször is lehetőség nyílik a szedésre. A leszedett termést igyekezzünk minél előbb felhasználni vagy rakjuk hűtőszekrénybe, így az emberi egészségre is káros nitrit ve- gyületek nem alakulnak ki benne.
