Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-04 / 255. szám, péntek

IZVILÁG 13 ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 4. HÁZI KOSZT Erdélyi csorba Laura módra AZ ÍZVILÁG KONYHÁJA íme, az ízvilág gazdasszonyá­nak, Mocsonokyné Vass Laurá­nak erdély ízű repertoárjából ta­lán a legjobb, a laurásított csor­ba. Míg főzi, elmondja, hogy ér­demes nagyobb adagot készíteni belőle, és nemcsak azért, mert elég időigényes, hanem mert egyébként igen gyorsan elfogy. Elégedett mosollyal meséli, ő például még nem tudott akkora adagot főzni belőle, hogy háza népe ráunjon. A férfiak nem elég, hogy eszik ebédre és vacso­rára, mindezek után még regge­lire is ezt kérik. Lényege, hogy semmit sem szabad kispórolni belőle, s hogy minden alkotóele­me friss és jó minőségű legyen. A sok paradicsom a laurásított csorba hozzávalója, ettől lesz kissé savanykás a húsleves. Er­délyben, ahol szinte mindent, ecettel savanyítják ezt is. És mert gazdasszonyunk, bevallása sze­rint, ettől egy kicsit idegenkedik, ■iTlWTw ti íl S kitalálta helyette a paradicsomos megoldást, mely szerinte sokkal finomabb. (Ezt azért nem kell tudniuk az erdélyieknek!) A mennyiségre visszatérve, Laura még azt is elárulta, hogy érde­mes jó sűrűre főzni a nagy ada­got is, hisz akkor még mindig fel­önthetjük egy kis vízzel, persze, ezt eltúlozni nem szabad. A csor­bának sűrűnek kell lennie, lakta­tónak. Hihetetlenül finom, (gy) Hozzávalók: 1 kg sertéscomb vagy sovány lapocka, 1 kg csont, lehet marha is, sok zöld­ség: sárgarépa, petrezselyem­gyökér, karalábé, zeller, cso­korba összekötött póré és zöld­hagyma, petrezselyem zöldje, zeller zöldje, paprika, 4-5 pa­radicsom, burgonya, káposzta, zöldbab, só, fekete bors, fok­hagyma, tárkony. A levest két fázisban készítem el. Az első: a húst, a csontot kb. 3 l vízben felteszem főni. Mikor felforr, leszedem a habját, megsó­zom, borsozom, beleteszem a következő zöldségeket: sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, zeller, csokorba kötött zöldségek, sok paradicsom, paprika, pár gerezd fokhagyma. 2-3 óra alatt puhára főzöm a húsokat. Ameddig fő a leves, addig a csontokról lefejtem a húst és felszelete­lem. Nagyon ügyelek arra, hogy csak sovány hús kerüljön a levesbe. Ha elkészül a leves, leszűröm. Ebben a lében felteszem főni a cikkekre vágott káposztát, a koc­kákra vágott burgonyát, a felszeletelt sárgarépát, petrezselyem­gyökeret, zöldbabot. Egy kis paradicsompürét is adok hozzá. Az első fázisban megfőtt zöldségeket nem használom fel. A sok zöld­ségtől lesz finom, intenzív az íze a levesnek. Ha a második fázisban is elkészül a leves, beleteszem a húst, és az egészet még egyszer összeforralom. A végén megszórom egy kevés tárkonnyal, melyet én még a Hargi­ta lankáin szedtem, s mely nálunk a kis üvegbe zárt Erdély. (Ez a leves lelke, nem szabad kihagyni. Ettől lesz igazi a csorbánk, ahogy a kissé savanykás íz keveredik ezzel a nagyon finom, har­monikus ízű fűszerrel.) Tárkony (estragon) nálunk is kapható, sőt zöldfűszerként is megtalálható. Aki szereti, egy kis tejfellel is meglocsolhatja. Egytálétel, nagyon kiadós és egészséges. Friss kenyérrel tálaljuk. (Somogyi Tibor felvételei) Leveseket, főzelékeket, köreteket, felfújtakat, pőréket egyaránt készítenek belőle, jól harmonizál a füstölt húsokkal, de fontos kelléke a vegetáriánus konyhának is Tudnivalók a szárazborsóról ÉTLAP Tél közeledtével, de főleg télvíz idején, amikor elfogy a sok friss zöldség, több hüvelyest fogyasz­tunk. A borsó - rokonaival, a többi száraz hüvelyessel, a babbal és a lencsével együtt - a pillangósvirá­gúak családjába tartozik, tavasztól őszig friss, télen pedig szárított magjait fogyasztjuk. Manapság ez utóbbit egyre kevésbé, mert a mélyhűtő térhódításának köszön­hetően erősen csökkent a száraz­borsó népszerűsége, pedig évezre­deken keresztül az emberiség egyik legfontosabb tápláléka volt. Őshazája valószínűleg Kis-Ázsia, és a régészeti leletek, valamint a modern vizsgálati módszerek ta­núsága szerint már a történelem előtti időkben is jól ismerték. Fon­tos szerepet játszott minden kor túlélési stratégiájában, hogy csak a nem is olyan rég múlt háborúk ín­séges idejében említsük a bab-bor­só életmentő szerepét. Népszerűsége Szinte mindenütt a világon szí­vesen fogyasztják, fontos alapanya­ga a mexikói, karibi, dél-amerikai és délkelet-ázsiai, elsősorban az in­diai konyhának. Leveseket, körete­ket, felfújtakat, pogácsákat, pőré­ket, krémeket egyaránt készítenek belőle. Igencsakjól harmonizál füs­tölt húsokkal, kolbászokkal, pácolt sertéshússal, de fontos kelléke a ve­getáriánus konyhának is. Jelentős mennyiségű növényi fehérjét, rost­anyagot, C-vitamint, vasrezet és egyéb fontos ásványi anyagokat is tartalmaz. 100 g energiaértéke 330 kcal, 1379 KJ. Vásárlása és tárolása Olyan borsót vásároljunk, amelynek élénk a színe, legyen az zöld vagy sárga (a színe a fajtától függ, ízre nem igazán van közöttük különbség). Jól záródó dobozban vagy nejlontasakban száraz, hűvös helyen (akár mélyhűtőben) is tá­rolhatjuk, és lehetőleg egy éven be­lül használjuk fel. Felhasználása és elkészítése A borsószemeket gondosan válo­gassuk át, mert igen gyakran ka­vicsdarabkák és egyéb más tisztá- talanság is akad közöttük. Alapo­san mossuk meg, és legjobb ha egy éjszakára áztaljuk be hideg vízbe (ez meglehetősen lerövidíti a főzési időt), s mielőtt bő vízben feltesszük főni, jó alaposan öblítsük le. Forral­juk fel, a tetején keletkező szürke habot pedig szedjük le, aztán adjuk csak hozzá a recept szerinti fűsze­reket (pl. hagymát, fokhagymát, csípős paprikát stb.). A fajtájától, valamint az előáztatás tartamától függően mérsékelt tűzön, félig le­fedve (könnyen kifut) 25-55 percig főzzük. Sózni csak a végén taná­csos, sódan közegben ugyanis ha­marabb megpuhul. Főzhetjük kuk­tában is, ez esetben habtörő gya­nánt öntsünk a tetejére 1-2 evőka­nál olajat, máskülönben a habja el­tömíti a biztonsági szelepet, és ab­ból baj lehet. Az olaj egyéb esetek­ben is megakadályozza, hogy az étel kifusson. Szárazborsó­krémleves Hozzávalók: 200 g zöld/sárga szárazborsó, 100 g sárgarépa, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 1 liter füstölthúslé vagy 2 füstöltlékocka, 1 kis babérlevél, 2 dl tej, 1 púpozott evőkanál rizsliszt, só, bors, 2 rozsos zsemle, 10 g vaj/margarin, 4 evőkanál tejszín, 1 szál petrezselyem. Elkészítése: A borsót előző este átválogat­juk és beáztatjuk a hideg vízbe. Másnap a répát megtisztítjuk és vékonyan felkarikázzuk. A hagy­mát és a fokhagymát meghámoz­zuk, a hagymát finomra vágjuk, majd az áttört fokhagymával együtt jól megfonnyasztjuk a for­ró olajban. Rádobjuk a sárgarépát és a jól leszűrt borsót, azután fel­öntjük a füstölthúslével (vagy 1 li­ter vízzel és a 2 elmorzsolt füs- töltiékockával), azután hozzáad­juk a babérlevelet, és mérsékelt tűzön 30-35 perc alatt vajpuhára főzzük. A babérlevelet kidobjuk, majd a levesben botmixerrel péppé tur- mixoljuk a borsót és a répát. Hoz­záadjuk a tejben és 1 dl hideg víz­ben elkevert rizslisztet, összeforral­juk, végül sózzuk, borsozzuk. A zsemléket felkockázzuk, megpirít­juk a vajban vagy margarinban. A levest tányérokra szedjük, tetejüket 1-1 evőkanál krémsűrűségűre fel­vert tejszínnel díszítjük, majd pet­rezselyemmel és a zsemlekockák­kal tálaljuk, (méri)

Next

/
Thumbnails
Contents