Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-26 / 273. szám, szombat
14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 26. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Önhirdetés Hazudni nem szabad, se becsapni az embereket! (Képarchívum) IRTA: DOLINAY GYULA Vásár az élet, s a legjobb vásárt az csinálja, aki a legnagyobb dobbal s legharsogóbb trombitával tudja hirdetni a portékáját. Ezt azonban azok, akik a „Jó bornak nem kell cégér” régi példabeszéd híveihez tartoznak, nem bírják megérteni. Csakhogy ez a példabeszéd már lomtárba való. Senki sem követi azt többé. Mindenki hiszi és vallja, hogy de bizony kell cégér még jó bornak is, sőt jobban, mint valaha. A mai korban nem érnek már rá az emberek, hogy a cégér nélküli portéka után kutassanak. Odamennek, ahova hívják őket dobbal, trombitával. Aki pedig ezzel az elmélettel dacolni mer, és se dobbal, se trombitával, de még egy kis sípocskával sem ad életjelt magáról, hanem meglapulván a vásár valamelyik zugában türelmesen vátja, hogy az emberek észrevegyék és vele szóba álljanak: legtöbbször a rövidebbet húzza. Tiszta valóság, hogy igazságtalanság ez, de mit tehet a világ, ha küzdelmei közben nem ér rá a puhatolózásra, hanem odafordul, ahonnét hívó hangot hall. Az meglehet, hogy olykor csatlakozik, talán jobban járt volna, ha a szerényen félrehúzódó rejtett tehetséggel szövetkezik, de nincs ideje a keresésre, mert hajtja az életküzdelem. Erkölcsi szempontból vizsgálva a dolgot az bizonyos, hogy a nagyhangú, tolakodó hirdetés elítélendő, főként ha csalással van egybekötve, t.i. a közönség megtévesztését célozza. Hazudni nem szabad, se becsapni az embereket. Erre törvény is van, a hazug hirdetőket megbüntetik. De a tisztességes önhirdetés jogosult, az meg van engedve, az szükséges a mai vüág- ban. Időt, fáradságot takarítunk meg, ha nem kell tudakozódnunk egy s más dolog iránt, hanem a hirdetés által rá van irányítva figyelmünk épp arra a dologra, amire szükségünk van. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Csak nyisd ki hát a szádat, üsd meg a nagy dobot, hirdesd magadat. Ne gondold, hogy ezzel megalázko- dol. Épp az ellenkezője igaz. Magunk iránti kötelesség az önhirdetés, mert ugyan miként kívánhatnánk az emberektől, hogy bízzanak bennünk, mikor nekünk magunknak sincs annyi önbizalmunk, hogy ajánlkozni, kínálkozni mernénk? A szerényen rejtőzködő emberekről azt hiszi a világ, hogy félnek erejüket, képességüket ajánlani, maguk sem hiszik, hogy megállják a sarat. De nem szabad túlzásba vinni az önhirdetést, mert az megint igaz, hogy a lármás ajánlkozók kiállhatatla- nok. A helyes középút ez: ne legyünk némák, de túlságosan lármásak sem. Mindig csak az igazat mondjuk, ne akaijunk megtéveszteni senkit, mert ez már elítélendő hitványság. A világ különben megokosodott, mióta nagyhangú hirdetők annyiszor kijátszották. Ma már megnézi mindenki, miről van szó, mit hirdet az illető és a képtelen ígéreteknek nem ülünk fel. A gondolkozó értelmes embert a józan esze megtanítja, felvilágosítja, hogy a nagyhangú beszédre semmit ne adjon. Aki azt hirdeti, hogy ötven krajcárért ötszáz hasznos háztartási cikket ad, az nyilvánvalóan csalni akar, mert hihetetlen dolgot ígér. A „minden baj ellen jó orvosság” is hülye beszéd, valamint a „nincs többé kopasz fej”. Akinek helyén az esze, ilyen csalétekre rá se hederít, mert nem akaija magát lefőzetni s ráadásul még ki is nevettetni az élelmes hirdetők által. Megengedett dolog, sőt kívánatos az önhirdetés tisztes módja, de ez szükséges hozzá: jó portékát áruljunk. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha felkínáljuk az árunkat, az jó legyen, kifogás alá ne essék, teljesen megfeleljen a hirdetésünknek. Ha pedig tehetségünket ajánljuk, annak hasznát lehessen venni. Amire vállalkozunk, arra minden tekintetben alkalmasak is legyünk, a bizalomnak teljesen megfeleljünk, bennünk ne csalatkozzék senki. De fájdalom, sok esetben az ellenkezőt tapasztaljuk. A legjobb ajánlkozók, a leglár- másabbak nyújtják a leghitványabb portékát, szolgáltatják a legrosszabb munkát. Hajói figyelünk az életre, észrevehetjük, mi a sorsuk a tolakodó, a minden áron sikereket hajszoló hazug hirdetőknek. Vetnek ugyan egy kis koncot nekik, megsokallván esengő könyörgésüket, de bizony nyújtják is ám a kezet, melyet meg kell csókolni a kegyelemkenyérért. Te ne fogadj el senkitől alamizsnát, a meg nem érdemelt pénz égesse markodat. Ha egy hazug szóval jólétet, kincset szerezhetnél is magadnak, ne mondd ki azt a szót, maradj a becsület útján, boldogulj a saját erőd által, a valódi képességeiddel. Mentül műveltebb valaki, annál kevésbé bír lealacsonyodni a hazug önhirdetők táborába. Ajó modorú igaz ember nem is képes arra, hogy megtévessze, lefőzze embertársát, és meg nem engedett módon akarjon előnyökhöz jutni. Nem kis fontosságú az a kérdés: mit tegyünk, hogy viselkedjünk a tolakodó önhirdetőkkel szemben? A legegyszerűbb tanács az volna, hogy ha a kiállha- tatlanságig űzik tolakodásukat, dobjuk ki őket. Igen ám, de visszatérnek az ablakon át, sőt legtöbbször nem is tesznek látogatást, hanem szép képes papíroson, körlevél, felhívás alakjában jelentkeznek. Sőt jobb szeretnek a lapok révén jutni el hozzánk, mert tudják, hogy akadnak még naiv olvasók, akik sokat adnak mindarra, ami a lapban megjelenik. Ha tízszer, húszszor látják ugyanazt a nagyhangú hirdetést, lépre mennek, akként vélekedvén, hogy már csak mégsem mernék kinyomtatni az újságban azokat a szenzációs ígéreteket, ha alapja nem volna a dolognak. így vándorolnak aztán a pénzecskék a titkos kenőcsökért, az ötszáz háztartási cikkért és mindenféle boldogság ígéretekért. A pénz ki van dobva, a felsülés tökéletes, és még be sem szokták perelni a hazug hirdetőket, mert az üyen becsapást szörnyen röstellik az emberek. De a tanulság megvan, legalább hasznát veszi a becsapott. Persze, hogy jobb lett volna ezt a bölcs tanulságot olcsóbb áron megszerezni. Semmi egyéb, csupán csak egy kis elmélkedés kellett volna hozzá ilyenformán: Ez a bécsi vagy csehországi kereskedő olyan áron kínál itt dolgokat, amelyeket a helybeli kereskedő azért a pénzért nem képes adni. Hogy lehetséges ez? Hiszen a hirdetés rengeteg pénzbe kerül, ezt és a többi költségeket valakinek meg kell fizetni. Ugyan kinek? Bizony, a vevőnek. Okos embernek különben elve: zsákban macskát nem vásárolni. Szereti jól megnézni, amiért pénzét adja. A tele torokkal magasztalt patikaszerekről meg így elmélkedhetünk: a helybeli orvosok azt a betegséget nem- bírják meggyógyítani és semmi esetre sem ajánlják a hirdetett csodaszert, hogy legyen hát bizalmam hozzá? Ha valóban oly nagy eredményű volna az a gyógyszer, úgy bizonnyal beszélnének róla, hallani lehetne felőle. De minthogy olyan élő ember még nem létezett, akinek kopasz fejére ismét hajerdő nőtt volna, s a halál ellen megváltást sem nyert senki, tehát szélhámosság minden ilyen hirdetés. Az elképzelhetetlenül felbuiján- zott hazug hirdetések és tolakodó ajánlatok korszakában nem lehet fontosabb feladatunk, minthogy legyen bennünk erő szilárdan állani, ítélni, a jót a rossztól megkülönböztetni. A szemek lássanak, a fülek halljanak, s az élet nagy vásárjában ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, de mi se akarjunk megcsalni senkit. (Az élet könyve az ifjúság és a nép számára, 1912) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: november 30. 1. Honnan eredeztetik a karácsonyi ajándékozás szokását? a) a háromkirályoktól b) a földesúr-jobbágy viszonytól c) a tőkés rendszer kialakulásától 2. Ki volt a szervezője az erőszakellenes konferenciának? a) ökumenikus egyházi szervezet b) IV0 Társadalomkutató Intézet c) az ausztriai krízisközpont 3. Milyen esküvőn vett részt brooklyni tudósítónk? a) keresztény b) polgári c) zsidó 4. Mit ettek meg maradéktalanul edinburghi tudósítónk gyermekei? a) a szendvicset b) a paradicsomos répalevest c) a házi teasüteményt 5. Kinek volt legutóbb könyvbemutatója az érsekújvári Lavazza kávézóban? a) Pénzes Istvánnak b) Pablo Urbányinak c) Tóth Lehelnek ~ - f V . t' í I i. * Különleges növények a háztájiban November 18-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3c, 4b, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Vargáné Molnár Éva, lédeci kedves olvasónk nyerte. „Paradoxon, hogy míg itt családbarát környezetre törekszik az ember, a saját családja háttérbe szorul” Családi hangulatban könyvekről... BENKŐ TÍMEA Először az őszi eső elől menekültünk be az ismereden kávézóba. Visszafogott megvilágítás fogadott, a kávéházi asztalkákon illatgyertyák égtek, hangulatos zene szólt. Az egyik sarokban gyerekkuckó, melyet lányunk nyomban birtokba is vett. Mivel a hasonlójellegű vendéglátóipari egységekben ritkán uralkodik kimondottan családbarát környezet, egyből rabul ejtett a hely varázsa. Lassan szépen odaszoktunk. Nyáron leginkább a kinti teraszon tartózkodnak a vendégek, ilyentájt viszont már odabent a forró csoki mellett esik jól elüldögélni. Kedvenc kávézónk úgy egy évvel ezelőtt már a művészetek ideiglenes otthonává is lett. Rendszeresen író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat, fotó- és képkiállításokat rendeznek, melyeket gyakran élőzene kísér. Hóka László, az Érsekújvár Fő terén található Lavazza kávézó tulajdonosa szabadkozik, hogy nem kizárólag az ő érdeme a sok sikeres rendezvény. ,A járási Anton Bemolák Könyvtár helyettes igazgatója, Kecskés Ildikó keresett meg tavaly ilyenkor az ödettel, hogy tartsunk könyvbemutatót. Én korábban jártam Dunaszerdahe- lyen a Vámbéry kávéházban, igaz, nem irodalmi rendezvényen, ezért is örülök, hogy kéthavonta most már én is teret adhatok ilyen kezdeményezéseknek.” Most ősszel két könyvbemutatót tartottak, szeptemberben Pablo Urbányi Naplemente szimptómájá- ról, novemberben Pénzes István Lant és kard sorozatának frissen megjelent hetedik kötetéről beszélgettek az érdeklődők, dedikáltak a szerzők. Kevés volt a hely mindkét alkalommal, olyan sokan összejöttünk. Az tetszett a legjobban, hogy valamennyi korosztály képviseltette magát. A nyugdíjas pedagógus ugyanúgy otthon érezhette magát, mint a hároméves kislány anyja ölében. ,Nekem műszaki végzettségem van, korábban a szakmámban, majd üzletkötőként és menedzserként dolgoztam. Üzletfeleimmel leginkább kávéházakban szoktam találkozni, így jött a saját kávézó ötlete - meséli a tulajdonos. - Közép- iskolás koromban nagyon jó magyartanárom volt, de a fiatal számára fontosabb a sport, a zene, mint a könyvek. Csak a korral jön rá az ember, mennyire fontos része életünknek az irodalom. Az emberek többsége inkább megnéz egy filmet, mintsem leüljön egy könyv mellé. Én legalább ilyen módon pótolom fiatalkori adósságaimat az irodalommal szemben...” Legnagyobb sajnálatunkra az említett gyereksarok időközben megszánt, a kávéházzal ugyanis szorosan összefügg a pipa, a dohány, a cigaretta, s hiába működik a füstelszívó berendezés, hiába áramlik be a friss levegő, a tulajdonos féltette a gyerekek egészségét. „A füst nem tűnik el százszázalékosan” - magyarázza. Van viszont fotókiállítás, Notre Dame címmel a falakat most Tóth Lehel képei díszítik. Lassan a sportbarátok is magukénak érzik a kávézót, hiszen újdonságnak számít, hogy kivetítőn kísérhetik figyelemmel az esti sportközvetítéseket. „Paradoxon, hogy míg itt családbarát környezetre törekszik az ember, a saját családja háttérbe szorul - mondja Hóka László. - Napi húsz órát nyitva tartunk, állandó készültségben kell lennem, rengeteget dolgozom. Ezen a közeljövőben szeretnék változtatni, itt az ideje, hogy családot alapítsak.” Hóka László: „Napi húsz órát nyitva tartunk” Pénzes István beszélgetőtársa Patus János A bemutatókat gyakran élőzene kíséri Bará ti kávézás (A szerző felvételei) CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilagigujszo.com, tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
