Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-26 / 273. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 26. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Önhirdetés Hazudni nem szabad, se becsapni az embereket! (Képarchívum) IRTA: DOLINAY GYULA Vásár az élet, s a legjobb vásárt az csinálja, aki a legnagyobb dob­bal s legharsogóbb trombitával tudja hirdetni a portékáját. Ezt azonban azok, akik a „Jó bornak nem kell cégér” régi példabeszéd híveihez tartoznak, nem bírják megérteni. Csakhogy ez a példa­beszéd már lomtárba való. Senki sem követi azt többé. Mindenki hi­szi és vallja, hogy de bizony kell cégér még jó bornak is, sőt jobban, mint valaha. A mai korban nem érnek már rá az emberek, hogy a cégér nélküli portéka után kutas­sanak. Odamennek, ahova hívják őket dobbal, trombitával. Aki pedig ezzel az elmélettel dacolni mer, és se dobbal, se trombitával, de még egy kis sípocskával sem ad életjelt magá­ról, hanem meglapulván a vásár valamelyik zugában türelmesen vátja, hogy az emberek észreve­gyék és vele szóba álljanak: leg­többször a rövidebbet húzza. Tisz­ta valóság, hogy igazságtalanság ez, de mit tehet a világ, ha küzdel­mei közben nem ér rá a puhatoló­zásra, hanem odafordul, ahonnét hívó hangot hall. Az meglehet, hogy olykor csatlakozik, talán job­ban járt volna, ha a szerényen fél­rehúzódó rejtett tehetséggel szö­vetkezik, de nincs ideje a keresés­re, mert hajtja az életküzdelem. Erkölcsi szempontból vizsgálva a dolgot az bizonyos, hogy a nagy­hangú, tolakodó hirdetés elítélen­dő, főként ha csalással van egybe­kötve, t.i. a közönség megtévesz­tését célozza. Hazudni nem sza­bad, se becsapni az embereket. Er­re törvény is van, a hazug hirdető­ket megbüntetik. De a tisztességes önhirdetés jogosult, az meg van engedve, az szükséges a mai vüág- ban. Időt, fáradságot takarítunk meg, ha nem kell tudakozódnunk egy s más dolog iránt, hanem a hirdetés által rá van irányítva fi­gyelmünk épp arra a dologra, ami­re szükségünk van. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Csak nyisd ki hát a szádat, üsd meg a nagy dobot, hirdesd magadat. Ne gondold, hogy ezzel megalázko- dol. Épp az ellenkezője igaz. Ma­gunk iránti kötelesség az önhirde­tés, mert ugyan miként kívánhat­nánk az emberektől, hogy bízza­nak bennünk, mikor nekünk ma­gunknak sincs annyi önbizal­munk, hogy ajánlkozni, kínálkoz­ni mernénk? A szerényen rejtőz­ködő emberekről azt hiszi a világ, hogy félnek erejüket, képességü­ket ajánlani, maguk sem hiszik, hogy megállják a sarat. De nem szabad túlzásba vinni az önhirde­tést, mert az megint igaz, hogy a lármás ajánlkozók kiállhatatla- nok. A helyes középút ez: ne le­gyünk némák, de túlságosan lár­másak sem. Mindig csak az igazat mondjuk, ne akaijunk megtévesz­teni senkit, mert ez már elítélendő hitványság. A világ különben megokoso­dott, mióta nagyhangú hirdetők annyiszor kijátszották. Ma már megnézi mindenki, miről van szó, mit hirdet az illető és a képtelen ígéreteknek nem ülünk fel. A gon­dolkozó értelmes embert a józan esze megtanítja, felvilágosítja, hogy a nagyhangú beszédre sem­mit ne adjon. Aki azt hirdeti, hogy ötven krajcárért ötszáz hasznos háztartási cikket ad, az nyilvánva­lóan csalni akar, mert hihetetlen dolgot ígér. A „minden baj ellen jó orvosság” is hülye beszéd, vala­mint a „nincs többé kopasz fej”. Akinek helyén az esze, ilyen csal­étekre rá se hederít, mert nem akaija magát lefőzetni s ráadásul még ki is nevettetni az élelmes hir­detők által. Megengedett dolog, sőt kívánatos az önhirdetés tisz­tes módja, de ez szükséges hozzá: jó portékát áruljunk. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha felkínáljuk az árunkat, az jó legyen, kifogás alá ne essék, teljesen megfeleljen a hirdetésünknek. Ha pedig tehetsé­günket ajánljuk, annak hasznát le­hessen venni. Amire vállalkozunk, arra minden tekintetben alkalma­sak is legyünk, a bizalomnak telje­sen megfeleljünk, bennünk ne csa­latkozzék senki. De fájdalom, sok esetben az ellenkezőt tapasztal­juk. A legjobb ajánlkozók, a leglár- másabbak nyújtják a leghitvá­nyabb portékát, szolgáltatják a legrosszabb munkát. Hajói figyelünk az életre, észre­vehetjük, mi a sorsuk a tolakodó, a minden áron sikereket hajszoló hazug hirdetőknek. Vetnek ugyan egy kis koncot nekik, megsokall­ván esengő könyörgésüket, de bi­zony nyújtják is ám a kezet, melyet meg kell csókolni a kegyelemke­nyérért. Te ne fogadj el senkitől alamizsnát, a meg nem érdemelt pénz égesse markodat. Ha egy ha­zug szóval jólétet, kincset szerez­hetnél is magadnak, ne mondd ki azt a szót, maradj a becsület útján, boldogulj a saját erőd által, a való­di képességeiddel. Mentül művel­tebb valaki, annál kevésbé bír le­alacsonyodni a hazug önhirdetők táborába. Ajó modorú igaz ember nem is képes arra, hogy megté­vessze, lefőzze embertársát, és meg nem engedett módon akarjon előnyökhöz jutni. Nem kis fontosságú az a kérdés: mit tegyünk, hogy viselkedjünk a tolakodó önhirde­tőkkel szemben? A legegyszerűbb tanács az volna, hogy ha a kiállha- tatlanságig űzik tolakodásukat, dobjuk ki őket. Igen ám, de vissza­térnek az ablakon át, sőt legtöbb­ször nem is tesznek látogatást, ha­nem szép képes papíroson, körle­vél, felhívás alakjában jelentkez­nek. Sőt jobb szeretnek a lapok révén jutni el hozzánk, mert tud­ják, hogy akadnak még naiv olva­sók, akik sokat adnak mindarra, ami a lapban megjelenik. Ha tíz­szer, húszszor látják ugyanazt a nagyhangú hirdetést, lépre men­nek, akként vélekedvén, hogy már csak mégsem mernék ki­nyomtatni az újságban azokat a szenzációs ígéreteket, ha alapja nem volna a dolognak. így vándo­rolnak aztán a pénzecskék a titkos kenőcsökért, az ötszáz háztartási cikkért és mindenféle boldogság ígéretekért. A pénz ki van dobva, a felsülés tökéletes, és még be sem szokták perelni a hazug hir­detőket, mert az üyen becsapást szörnyen röstellik az emberek. De a tanulság megvan, legalább hasz­nát veszi a becsapott. Persze, hogy jobb lett volna ezt a bölcs tanulsá­got olcsóbb áron megszerezni. Semmi egyéb, csupán csak egy kis elmélkedés kellett volna hozzá ilyenformán: Ez a bécsi vagy cseh­országi kereskedő olyan áron kí­nál itt dolgokat, amelyeket a hely­beli kereskedő azért a pénzért nem képes adni. Hogy lehetséges ez? Hiszen a hirdetés rengeteg pénzbe kerül, ezt és a többi költsé­geket valakinek meg kell fizetni. Ugyan kinek? Bizony, a vevőnek. Okos embernek különben elve: zsákban macskát nem vásárolni. Szereti jól megnézni, amiért pén­zét adja. A tele torokkal magasztalt patikaszerekről meg így elmél­kedhetünk: a helybeli orvosok azt a betegséget nem- bírják meggyó­gyítani és semmi esetre sem ajánl­ják a hirdetett csodaszert, hogy le­gyen hát bizalmam hozzá? Ha va­lóban oly nagy eredményű volna az a gyógyszer, úgy bizonnyal be­szélnének róla, hallani lehetne fe­lőle. De minthogy olyan élő ember még nem létezett, akinek kopasz fejére ismét hajerdő nőtt volna, s a halál ellen megváltást sem nyert senki, tehát szélhámosság minden ilyen hirdetés. Az elképzelhetetlenül felbuiján- zott hazug hirdetések és tolakodó ajánlatok korszakában nem lehet fontosabb feladatunk, minthogy legyen bennünk erő szilárdan állani, ítélni, a jót a rossztól meg­különböztetni. A szemek lássanak, a fülek halljanak, s az élet nagy vá­sárjában ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, de mi se akarjunk megcsalni senkit. (Az élet könyve az ifjúság és a nép számára, 1912) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: novem­ber 30. 1. Honnan eredeztetik a ka­rácsonyi ajándékozás szoká­sát? a) a háromkirályoktól b) a földesúr-jobbágy viszony­tól c) a tőkés rendszer kialakulá­sától 2. Ki volt a szervezője az erő­szakellenes konferenciának? a) ökumenikus egyházi szer­vezet b) IV0 Társadalomkutató In­tézet c) az ausztriai krízisközpont 3. Milyen esküvőn vett részt brooklyni tudósítónk? a) keresztény b) polgári c) zsidó 4. Mit ettek meg maradékta­lanul edinburghi tudósítónk gyermekei? a) a szendvicset b) a paradicsomos répalevest c) a házi teasüteményt 5. Kinek volt legutóbb könyvbemutatója az érsekúj­vári Lavazza kávézóban? a) Pénzes Istvánnak b) Pablo Urbányinak c) Tóth Lehelnek ~ - f V . t' í I i. * Különleges növények a háztájiban November 18-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3c, 4b, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Vargáné Molnár Éva, lédeci kedves olvasónk nyerte. „Paradoxon, hogy míg itt családbarát környezetre törekszik az ember, a saját családja háttérbe szorul” Családi hangulatban könyvekről... BENKŐ TÍMEA Először az őszi eső elől menekül­tünk be az ismereden kávézóba. Visszafogott megvilágítás fogadott, a kávéházi asztalkákon illatgyer­tyák égtek, hangulatos zene szólt. Az egyik sarokban gyerekkuckó, melyet lányunk nyomban birtokba is vett. Mivel a hasonlójellegű ven­déglátóipari egységekben ritkán uralkodik kimondottan családba­rát környezet, egyből rabul ejtett a hely varázsa. Lassan szépen oda­szoktunk. Nyáron leginkább a kinti teraszon tartózkodnak a vendégek, ilyentájt viszont már odabent a for­ró csoki mellett esik jól elüldögélni. Kedvenc kávézónk úgy egy évvel ezelőtt már a művészetek ideigle­nes otthonává is lett. Rendszeresen író-olvasó találkozókat, könyvbe­mutatókat, fotó- és képkiállításokat rendeznek, melyeket gyakran élő­zene kísér. Hóka László, az Érsekúj­vár Fő terén található Lavazza ká­vézó tulajdonosa szabadkozik, hogy nem kizárólag az ő érdeme a sok sikeres rendezvény. ,A járási Anton Bemolák Könyvtár helyettes igazgatója, Kecskés Ildikó keresett meg tavaly ilyenkor az ödettel, hogy tartsunk könyvbemutatót. Én korábban jártam Dunaszerdahe- lyen a Vámbéry kávéházban, igaz, nem irodalmi rendezvényen, ezért is örülök, hogy kéthavonta most már én is teret adhatok ilyen kezde­ményezéseknek.” Most ősszel két könyvbemutatót tartottak, szeptemberben Pablo Urbányi Naplemente szimptómájá- ról, novemberben Pénzes István Lant és kard sorozatának frissen megjelent hetedik kötetéről beszél­gettek az érdeklődők, dedikáltak a szerzők. Kevés volt a hely mindkét alkalommal, olyan sokan összejöt­tünk. Az tetszett a legjobban, hogy valamennyi korosztály képviseltet­te magát. A nyugdíjas pedagógus ugyanúgy otthon érezhette magát, mint a hároméves kislány anyja ölében. ,Nekem műszaki végzettségem van, korábban a szakmámban, majd üzletkötőként és menedzser­ként dolgoztam. Üzletfeleimmel leginkább kávéházakban szoktam találkozni, így jött a saját kávézó öt­lete - meséli a tulajdonos. - Közép- iskolás koromban nagyon jó ma­gyartanárom volt, de a fiatal szá­mára fontosabb a sport, a zene, mint a könyvek. Csak a korral jön rá az ember, mennyire fontos része életünknek az irodalom. Az embe­rek többsége inkább megnéz egy filmet, mintsem leüljön egy könyv mellé. Én legalább ilyen módon pó­tolom fiatalkori adósságaimat az irodalommal szemben...” Legnagyobb sajnálatunkra az említett gyereksarok időközben megszánt, a kávéházzal ugyanis szorosan összefügg a pipa, a do­hány, a cigaretta, s hiába működik a füstelszívó berendezés, hiába áram­lik be a friss levegő, a tulajdonos fél­tette a gyerekek egészségét. „A füst nem tűnik el százszázalékosan” - magyarázza. Van viszont fotókiállí­tás, Notre Dame címmel a falakat most Tóth Lehel képei díszítik. Las­san a sportbarátok is magukénak érzik a kávézót, hiszen újdonság­nak számít, hogy kivetítőn kísérhe­tik figyelemmel az esti sportközve­títéseket. „Paradoxon, hogy míg itt családbarát környezetre törekszik az ember, a saját családja háttérbe szorul - mondja Hóka László. - Na­pi húsz órát nyitva tartunk, állandó készültségben kell lennem, renge­teget dolgozom. Ezen a közeljövő­ben szeretnék változtatni, itt az ide­je, hogy családot alapítsak.” Hóka László: „Napi húsz órát nyitva tartunk” Pénzes István beszélgetőtársa Patus János A bemutatókat gyakran élőze­ne kíséri Bará ti kávézás (A szerző felvételei) CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilagigujszo.com, tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents