Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-26 / 273. szám, szombat
10 Kópé ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 26. KÓPÉSKODJ! A dióspatonyi Szabó Ildikó rejtvénye Ha a gyümölcsök nevét beíijátok a megfelelő helyre, a függőleges sárga mezőben egy különösen télen nagyon hasznos vitaminforrás nevét olvashatjátok össze /• JM A november 12-ei megfejtések: 11 falevél - egyforma távolságra lesznek. A helyes választ egyedül a vásár- K; úti Vízvári Kristóf tudta, ő kapja a Nap Kiadó ajánKppH dékát, no meg a nagymegyeri Bott Barnabás, akinek megint sikerült kifognia rajtatok! És három királyhelmeci barátom kérésére, akik csak titokban szeretik a rovatot, mert osztálytársaik állítólag ezért őket kinevetik, most közlöm az október 29-ei számadó megoldását, melyet, mert sokan megtalálták benne a hibát, s mert sok helyet elfoglal, azt hittem, nem is kell. íme, egy a lehetséges megoldások közül: Kedves N., K., A. És még azt üzenem, titokban engem ne szeressetek, hiszen nem vagyok sem elátkozott királykisasszony, sem tiltott erőszakszervezet. Aki szeret, vállalja, aki nem, ne szeressen. Üdvözlettel a hosszú hajú: ÍGY RAJZOLTOK TI Jakab Annabella, 6 éves, Mátyóc Lévai Eszter, 9 éves, Alistál Egri Emese, 9 éves, Hodos Egri Tamás, 13 éves, Hodos Mezei Veronika, 9 éves, Alistál Saláth Bianka, 10 éves, Alistál Halasi Dominika, 7 éves, Ekecs Ábel Dávid, 7 éves, Zselíz Szakács Katalin, 9 éves, Csicser Bugár István, 9 éves, Mad K---V __________ľ ______ Fö ldes René, 9 éves, Ekecs Fitus Eszter, 6 éves, Pered 'ťoU Csermák Tomika, 6 éves, Nagymagyar Bogár Carinka, 8 éves, Ekecs !!! SZAVAZZATOK !!! KÓPÉ-MESEÍRÓ VERSENY !!! SZAVAZZATOK !!! Kópé, a király Hol volt, hol nem volt hetedhét országon is túl, még az Óperenciás tengeren is túl, volt egy király. Ez a király arról volt nevezetes, hogy nemcsak okos, hanem becsületes és igazságos is volt a népéhez. Szép palotában lakott. Volt egy sereg katonája és nagyon sok szolgája. Igen ám, de a királynak az ország minden lakójáról gondoskodnia kellett. Az ő gondja volt, hogy mindenki boldog legyen. Kópénak lenni, még ha király is, nehéz. Félve és aggódva kezdte minden napját. Történt egyszer, amint a palotájában ült csendben, hirtelen valami nagy lárma töri meg a csendet. Belép az egyik szolgája, és jelenti Kópénak: „Felséges királyom, jelentem, háborút üzent a szomszéd ország királya!” Kópénak meg kellett védenie országa népét s az aranybányáját. Nagyon elkeseredett. Félt az ellenségtől. Szomorúan ült ki a palota udvarára. Egyszer csak egy kisegér jelent meg előtte. Cin-cin, cincogott, úgy tett, mintha enni kérne. Kópé azonnal kenyérmorzsát szórt neki. A kisegér mind elfogyasztotta. Majd, mint a mesében, megkérdezte Kópétól, mi a kívánsága, viszonzásképpen. Kópé elmondta neki, mi az ő bánata. Kérte a kisegeret, segítsen neki megvédem országát az ellenségtől. Jól van, mondta a kisegér, azzal eltűnt és három dióval tért vissza. Az egyik dióból három cincogásra egy paripa lép elő. A másik dióból egy páncélruha. A harmadik dióból egy varázskard. Ezzel Kópé legyőzheti az ellenségét. Úgy is volt, mindent úgy tett, ahogy a kisegér mondta. Másnap megkezdődött a háború. Napokat harcoltak, de mindig Kópé király és hadserege volt a győztes. Végül az ellenség maradék katonái elkeseredve visszafordultak hazafelé. De bezzeg Kópé és a hadserege nagy örömmel tért a palotába, ahol nagy ünnepséget rendeztek. Sütöttek-főztek, mulattak, még az egerek is táncoltak. A népek hangosan kiáltották: Éljen a király! Éljen Kópé, a király! Jakab Veronika, 10 éves, Mátyóc Kópé és családja Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisgyerek, aki nagyon pid volt. Csak egyhetes, ezért szülei gondolkodtak, mi legyen ennek a kisfiúnak a neve. Egyszer csak apuka felkiáltott. Én tudom! Legyen a neve Kópé! Megkeresztelték őt. Teltek a hónapok, az évek. Egyszer csak azt vették észre, hogy már iskolába jár. Kópé szeretett verset tanulni, írni, olvasni. Már el kellett döntenie, hogy mi legyen a foglalkozása. Kópé újságíró akart lenni. Szüleinek ezt meg is mondta. Befejezte az iskolát, elkezdett dolgozni. Gondolkodott rajta, hogy müyen címet tudna adni a gyermekrovatnak. Elnevezte Kópé rovarnak. A gyerekek azóta rendszeresen küldik az Új Szóba Kópénak a sok szép verset és mesét. Később Kópénak született egy leánytestvére. O dönHuncutka Kópé tanára Egy szombati napon Kópénak nem volt kedve tanulni. Gondolta, majd holnap lesz rá elég ideje. Délelőtt kiment játszani Huncutkával, délután pedig rajzokat készítettek az Új Szóba. Hamar eltelt a nap. Vasárnap, mielőtt nekiállt volna tanulni, megkérte testvérét, hogy tötte el, hogy mi legyen a tesója neve. Legyen Huncutka, mondta Kópé. Felnőtt lett Huncutka is. Ő is újságíró akar lenni. Ketten vezetik a Kópé című rovatot. Itt a mese vége, fussatok el véle. Saláth Bianka, 10 éves, Alistál magyarázza el a számtant, mert nem értette. Holnap írásbelit írnak, és jól szeretné megírni. Huncutka kedvenc tantárgya a matematika, így hát hamar megtanította Kópét, áld a többi tantárgyat már ügyesen megtanulta. Másnap boldogan ment az iskolába. Túdta, csak jól írhatja meg a felmérőt, mert Huncutka kiváló tanár. Bíró Ildikó, 14 éves, Alistál Kópé kalandjai Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manó. Úgy hívták, hogy Kópé. Történt egyszer, hogy Kópé útra kelt. Elbúcsúzott anyukájától. Fogta úti tarisznyáját, és elindult szerencsét próbálni. Két esztendeig gyalogolt, míg egy szép palotát talált. Az ablakból kinézett egy királykisasszony. Azt mondja:- Azt hittem, hogy a megmen- tőm fehér lovon érkezik.- Ne aggódj, szépséges királylány, 10 perc, és már itt is vagyok a lovammal. Kópé és a kincsesláda Kópé egy szép napon az erdőben sétált. Amikor hazafelé ment, megpillantott egy kincsesládát. Azt gondolta magában: Vajon kié lehet ez a kincsesláda? Felnyitotta a láda tetejét, és annyi kincset látott, hogy csak nézett. Mit gondolt, mit nem, hazavitte. Otthon eltette a szekrénybe, és elment aludni. Amikor felébredt, egy tündért látott, azt hitte, hogy álmodik. Rájött, hogy nem álmodik. A tündér azt mondta: Kérem a kincsesládát! Kópé odaadta neki. A tündér megköszönte és elment. Ezzel véget ért a mese. Borbély Krisztina, 10 éves, Alistál Bolondmese Egyszer volt, hol nem volt, élt a világon egy Kópé. Egy különösen hideg téli napon úgy döntött, hogy elindul horgászni. Több méteres hó volt, de Kópé kerékpárral ment. A biciklinek sajtból voltak a kerekei. Giliszta helyett halat rakott a horogra. Mikor beledobta a vízbe a botot, a halak visszamásztak a dobozba. Lepkefogóval folytatta a horgászást. Hal helyett földigüiszta akadt a hálóba. Belerakta a dobozGyorsan elviharzott, szerzett egy lovat, és hipp-hopp már vissza is tért.- Vigyázz, Kópé, mert egy fejetlen sárkánnyal kell megküzdened! De Kópénak nem volt kardja, így egy seprűnyéllel vívott, amit a királykisasszony dobott le neki. Ezzel levágta a sárkány mind a két fejét. A vak királylány, aki még csámpás is volt, gyorsan kifutott Kópéhoz, és szamárháton elvágtattak. Ha a királykisasszony még süket is lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Kartai Gergő, 11 éves, Nemesócsa ba, és a güiszta megette a halat. Meg akart mártózni, de a víz megsütötte. Ráadásul egy kis ponty megkergette. Elkezdett futni előle. Kiért a partra, gyorsan összecsomagolt. De a güiszta megette a bicikli kerekét. Hazafutott egy új sajtkerékért. Mikor visszaért, hamar felszerelte. Befogta a gilisztát, hogy húzza őt haza. Még most is húzná a földigüiszta, ha a lábai el nem fáradtak volna. Csinger Tímea, 11 éves, Nemesócsa
