Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-24 / 271. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 24. VÉLEMÉNY. ÉS HÁTTÉR 7-Doktor úr, valami baj van a szememmel. Nem ismerem fel a neonácikat az utcán... (Peter Gossányi rajza) Szakértők kihagyásával készült el a lelki egészség nemzeti programja Szlovákiában Ma a papír mindent elbír FIGYELŐ Ma ünnepük a hálaadás napját Ma tartják az Egyesült Államokban a hálaadás napját (Thanksgiving Day), ezt a nagy múltú, népszerű ünnepet. Majd műiden kultúra, nemzet történetében fellelhető olyan ünnep, amikor az emberek kinyilvánítják a bőséges termés felett érzett örömüket, hálájukat. Az Egyesült Államokban ilyen az utolsó novemberi csütörtök, amelynek eredete az első amerikai telepesek koráig vezethető vissza. 1620. szeptember 16-án indultak Plymouth kikötőjéből Észak-Amerikába, s december 21-én kötöttek ki a későbbi (észak-amerikai) Plymouthban. Az első, rendkívül hideg télen nem volt elegendő élelmük, soraikat súlyos betegségek tizedelték, és a 102 bevándorló fele sem élte túl a fagyos hónapokat. Tavasszal aztán indiánok tanították őket a növénytermesztés és a vadászat fortélyaira, így 1621 őszén már bőséges termést takaríthattak be. Örömük és hálájuk kifejezésére nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyre William Bradford, Plymouth kormányzója a környékbeli indiánokat is meghívta. A következő években-évtizedekben rendszeressé váltak a telepesek hálaadó aratási ünnepei, bár még nem az összes gyarmaton. Az Egyesült Államok függetlenségének kinyilvánítása után a kongresszus javaslatot tett egy évente tartandó, az egész nemzetre érvényes hálaadási ünnepnapra, George Washington pedig deklarálta is ezt 1789-ben. 1863-ban Abraham Lincoln - keresve a polgárháború borzalmai közt a nemzet egyesítésének módozatait - hálaadási proklamáci- ót adott ki, amelyben november utolsó csütörtökét a hálaadás napjává nyilvánította. A hálaadás azonban sokáig amolyan szentesítetlen szokás maradt, egészen 1941-ig, amikor is november 26-án Franklin D. Roosevelt aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét hivatalosan is az ünnep napjává, egyben nemzeti ünneppé nyilvánította. Mindenesetre tény: az Egyesült Államokban a nagy történelmi múltú hálaadás a karácsony mellett ma is a második legnépszerűbb családi ünnep, amelyet az amerikaiak munkaszünettel és a hagyományos pulykasült „társaságában” töltenek el. (MTI) Három évvel ezelőtt a kormány határozatot fogadott el a lelki egészség nemzeti programjának szükségességéről, ugyanis - úgy, mint más országokban - Szlovákiában is folyamatosan emelkedik a lelki betegek száma. PÉTERÉI SZONYA Miután az Egészségügyi Világ- szervezet (WHO) szakértői is átvilágították a hazai állapotokat, az egészségügyi tárca és a elmeszakértők neküáttak a program megfogalmazásának. Tavaly a Lelki Egészség Ligájába tömörült elmegyógyászok, a WHO és a minisztérium több mint száz szakértője a szükséges intézkedések meghozatalát vitatta meg, s egyben kikérte a civil szervezetek véleményét is. Mindezek ellenére - ahogy az már nálunk lenni szokott - az idő szorítása miatt a kormány a félkész program bevezető részét tárgyalta csupán, és hagyta jóvá. Azzal, hogy az egészségügyi minisztert bízta meg a teljes, 2005- 2015-re szóló koncepció kidolgozásával. Egyéves határidőt szabott meg. Szinte biztos, hogy a tárcavezető és csapata megfeledkezett a feladatról, ugyanis az új államtitkár csak 2005 júniusában hívta életre a Lelki Egészség Tanácsát. Noha a nyári szabadságolások alatt a munka nem lépett előre, a minisztérium október 11- én hét munkanapot szabott meg a nemzeti program véleményezésére. Az, hogy kidolgozásában nem vettek részt elismert szakemberek, hogy nem véleményezték a Lelki Egészség Tanácsának tagjai, a Pszichiátriai Társaság választmánya, sőt a minisztérium pszichiátriai főszakértője sem, a tárca munkamódszereire és egyben kapkodására utal. Mégsem ez a nemzeti programként aposztrofált dolgozat legnagyobb hibája, hanem az, hogy a lelki betegekről való gondoskodás, az elmebetegek kezelése meg sem közelíti a WHO ajánlásait, s az európai országok viszonylatában Szlovákia továbbra is sereghajtó. A tervezet ugyan deklarálja a lelki betegségek megelőzését, ám a konkrét lépések, a preventív programok ismertetése elmarad. Noha az egészségügyi reform következményeként egyre csökken az ágyak száma (jelenleg a felnőtt elmebetegek esetében 13, a gyermekekében három, az idős pszichiátriai betegekében pedig csupán egy nappali szanatórium üzemel), mégis további férőhelycsökkentést tervez a minisztérium. Kórházi helyett közösségi ellátást, védett lakhelyek kialakítását tervezi anélkül, hogy anyagi fedezetet biztosítana az átalakuláshoz. Átjátssza a felelősséget a nonprofit és a polgári társulásokra, holott köztudott, jelenleg is csak azok képesek működni, amelyeket - pályázatokon keresztül - anyagilag külföldi alapítványok támogatnak. A nemzetinek mondott program nem foglalkozik a pszichoterápia elérhetőségével (készpénzfizetés ellenében végzik az orvosok, a rokkantnyugdíjból élők nem tudják állni a költségeket), a szenvedély- betegek és depressziósok kezelésével, a gyermekpszichiátria és az öngyilkosság kérdéskörével, és persze a tudományos kutatással sem. Fel sem veti a szakorvosi hálózat bővítésének szükségét, holott köztudott, hogy egy pszichiáterre 873 beteg jut, naponta 28 beteggel foglalkozhat, egyenként 12-12 percig. Évente 31 ezer beteg keresi fel a pszichiátriai rendelőket, 9150 esetben kórházi kezelésre van szükség. Az osztályokon ellátottak korszerű gyógyszerezése nincs anyagi fedezet, és mert csak napi 30-40 korona jut egy-egy betegre, kezelésük nem lehet eredményes. Az egészségügy nem finanszírozza a pszichiátriában nélkülözhetetlen szociális dolgozókat, Szlovákiában jelenleg csupán öt alkalmazott tartja a kapcsolatot az önkormányzatokkal, a hivatalok szociális osztályaival, családtagokkal. Mindezek ellenére a minisztérium az elvégzendő feladatok listájából elégedetten kipipálhatta a lelki egészség nemzeti programját, miközben a „fércmunkát” némi csúsztatással akaija elfogadtatni az érdekeltekkel. A szakmai véleményezők jegyzékére felvette a Lelki Egészség Ligáját, holott a társulás észrevételeit figyelmen kívül hagyta. Ugyanerre a sorsra jutottak a Pszichiátriai Társaság javaslatai is. Naponta 28 beteggel foglalkozhat, egyenként 12-12 percig. Tartalmazza mindazokat a botrányokat, amelyek a hétéves baloldali kormányzati tevékenységhez kapcsolhatók Feketekönyv a szociáldemokrata párt bűneiről KOKES JÁNOS Számlát áhított ki a ČSSD-nek hét hónappal a parlamenti választások előtt az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS). A Feketekönyv a Cseh Szociáldemokrata Párt bűneiről címmel most megjelent kötet tartalmazza mindazokat a botrányokat, megfélemlítéseket, csalásokat és mulasztásokat, amelyek az ellenzéki párt szerint a szociáldemokraták hétéves kormányzati tevékenységéhez kapcsolhatók. Gyűjteményünkkel szeretnénk rámutatni a ČSSD egyre vulgári- sabb politikai stílusára, amelyet Jirí Paroubek miniszterelnök, választá- silista-vezető pöffeszkedő, öntöm- jénező megnyilvánulásai kísérnek” -jellemezte a kötetet Miroslav To- polánek, az ODS elnöke, listavezetője, tehát kormányfőjelöltje. „Megtalálható benne mindaz, amit a szociáldemokrácia megígért, de nem teljesített” - jegyezte meg To- polánek. „A polgári demokraták negatív világlátásával nem tudok azonosulni. Ez a könyv éppoly üres fecsegés, mint az ODS Kék esély elnevezésű választási programja” - reagált a könyv bemutatására Paroubek. Topolánek. A könyv fejezetről fejezetre összeveti a kormányprogramot a párt szerinti valósággal, azt állítva, hogy az ígéretek többsége csak papíron maradt. Felmelegítik Stanislav Gross volt sárlási botrányát, az Unipetrol magánosítása körüli vitákat s azt, hogy a szociáldemokrata politikusok körül feltűnően sok volt kommunista ügynök volt található. miniszterelnök, pártelnök lakásváLID0VÉ NOVINY Prága. A konzervatív lap szerint mindkét fél álláspontja választási propaganda. Megjegyzi: Paroubek úgy utasította elakönyvet, hogy el sem olvasta, míg az ODS úgy viselkedik, mintha a világ a szocdem kormánnyal kezdődött volna. Az ODS mai vezetőinek többsége a múltat képviseli, amikor a párt Václav Klaussal az élén azt állította, hogy a budapesti Bács Lajostól kapott többmilliós támogatást, holott kiderült, hogy Bács már régen halott, s az egész dolog csak a pénzügyi manipulációkat takarta, (-kés) KOMMENTÁR Előremenekülés MAUNÁK ISTVÁN Nem lett galamb a héjából. A Buldózer lényege nem változott, csak ezúttal a sajátjaival bánt el, földcsuszamlást okozva az izraeli belpolitikában. Ami pedig ott történik, annak kihatása van az egész közel-keleti helyzetre, az USA térségbeli politikai koncepciójára. Vagyis: tetszik, vagy sem, világpolitikát csinál. Nem kis kockázatot vállalva most azért ment el, hogy márciusban visszajöjjön. Van rá esélye, hiszen új, még nevesincs pártja a felmérések szerint a legtöbb mandátumot szerezné az előrehozott, márciusi választásokon-. Sáron az 1949-ben létrejött Izrael minden háborújában részt vett, az 1973-asat ő nyerte meg. Hadügyminiszterként ő vezényelte le Libanon megszállását, erről a posztról távoznia kellett, mert őt tették felelőssé a szabrai és satilai mészárlásért. Ekkor úgy tűnt, mindörökre vége a politikai karrierjének, öt éve mégis kormányfőként tért vissza. Alapítója volt a Likudnak, amely Nagy-Izraelt álmodott, nem akart földet visszaadni a palesztinoknak, és szorgalmazta a betelepítést. Sáron esetében a pálfor- dulást reálpolitikának kell nevezni, akkor is, ha sokan nem értenek ezzel egyet. Irak volt a vízválasztó: az USA is egyre erőteljesebben sürgeti az önálló palesztin állam megteremtését, jól demonstrálható példájaként az arab világ demokratizálhatóságá- nak. A leglényegesebb, amit Sáron felismert: az amerikai irányzattal nem mehet szembe, ezért meglovagolja azt. Legyen palesztin állam, de ezt Izrael vezényelje le, határozza meg a kereteket, játékszabályokat. Tegnapelőtt azt mondta, a béketárgyalások folytatása előtt pontosan meg kell szabni Izrael határait. Ezért volt a villámgyors gázai kivonulás, ezért ragaszkodik a fal építéséhez, a jövőbeni palesztin állam előzetes pacifikálásához, így már logikus a terv: Ciszjordániában is fel kell adni a nehezen tartható, védhető, elszigetelt kis telepeket (amelyeket ő hozott létre), és tartani, fejleszteni kell a nagy és erős kolóniákat. így maradhat fenn Izrael az arab tengerben. A Likud bármiféle kivonulást zsigerből ellenző keményvonalasai már Gáza miatt is majdnem megbuktatták Sáron kormányát. (Nem mellékes, hogy a közvélemény mellette állt és áll.) Most megszabadult tőlük, azoktól, akik korábban bálványozták, de Gáza miatt hazaárulónak bélyegezték. Új párt létrehozása Izraelben sem szenzáció. Az övé igen, hiszen a korábban csak Gáza miatt létrehozott nagykoalíció elemeiből rakja össze. Nyűt titok ugyanis, a Munkapárt éléről a napokban leváltott, már élő legendának számító Simon Peresz is csatlakozik hozzá, s természetesen magával viszi a táborát is. Tehát a hagyományos besorolást felrúgó, valamiféle centrumpárt jön létre a palesztin állam létrehozása céljából - észvesztő nem? -, hogy Izrael a megváltozott körülmények között is erős maradhasson. Lehet, hogy ez így túl fennkölten hangzik, túl szépnek, túl simának tűnik az áttekintheteden, bonyolult közel-keleti viszonyok között. De érdemes megpróbálni. JEGYZET mivel nem tudtam rászánni magam, hogy a novemberi hidegben elcaplassak a legközelebbi boltig, ahol kedvemre válogathattam volne az általam áhított finomságok között. Mivel lusta vagyok, erényt kovácsoltam a muszájból, mondván, az embernek legyen kitartása, álljon ellen a kísértésnek. így ment ez napestig, mikor egyéb teendőink elszólítottak otthonról, és nyakunkba kellett vennünk a várost. Dolgunk végeztével elérkezett hát az alkalom, hogy vásároljak egy tábla csokit. Úgy is lett. És akkor, amint hazafelé tartottunk a hangtalanul meginduló, puha hóesésben, láttuk meg őket. Egy anyát öt-hat éves kisfiával, aki szégyenkezve, félszeg mosollyal szólított meg, könyörülnénk már meg rajta, ételre kellene. Nem szokásom, de előkotortam és átnyújtottam némi aprót, aztán mentünk is tovább, mikor eszembe jutott a táskám mélyén lapuló csokoládé. Higgyék el nekem, igazán távol áll tőlem az önmagától meghatódó filantrópia, így hát kissé szégyenkezve és zavartan lódultam utánuk. Könnyű szívvel nyomtam a csokit az egyszeriben sírásban kitört kisfiú kezébe. Aznap éjjel nyugtalanul aludtam, félig ébren, félig álomban egy kisfiút láttam, aki az utcát járja most a hangtalan, puha hóesésben, és csokoládét majszol. Egy tábla csokoládé RÁCZ VINCE Az úgy kezdődött, hogy vasárnap reggel csokoládéra támadt gusztusom, kívántam az édességet, úgy, ahogy édességet az ember csak kívánhat. Leküzdhetetlen, már-már kapzsi vágy ébredt bennem egy szelet csokoládéért. Tudják, felszabadítja az örömhormonokat, ilyesmi. Vagy csak pusztán az íze, a jóleső érzés miatt, ahogy szétomlik az ember szájában, és nagyokat cuppogva, csócsálgatva nyeli. A magam részéről, afféle Gombóc Artúrként bármilyen csokoládé szóba jöhet: kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, sima csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, töltött csokoládé, étcsokoládé, hadarhatnám. Még a fehér is, bár szerintem az csak arra való, hogy a néger kisgyerek is összemaszatolhas- sa magát, ha csokit eszik. Igen ám, de otthon semmilyen csokoládét nem találtam, se szögleteset, se kereket, hiába forgattuk fel többször is lánypajtásommal pirinyó albérletünket. Országomat egy csokiért! - kiáltottam fel kétségbeesetten. Rettentő gusztusom az édességre, úgy látszik, mégsem lehetett annyira rettentő,
