Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-22 / 269. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2005. NOVEMBER 22. Boráros Imre és Bugár Béla életműdíja Pomogáts Béla Dunaszerdahelyen megjelent könyvének bemutatója a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Az Irodalmi Alap dijai TASR-HIR Pozsony. Az Irodalmi Alap idén is díjjal jutalmazta az év színházi és rádiós teljesítményeit, valamint életműdíjjal a hazai színházi és rádiós személyiségeket. A díjátadásra tegnap került sor a Zichy- palotában. Életműdíjat kapott Emil T. Bart- ko, a Szlovák Nemzeti Színház balett-társulatának vezetője, Zita Furková színművész, rendező (Astorka Színház), Michal Mon- ček színművész (Ján Palánk Színház, Nagyszombat), Ivan Petro- vický rendező (Szlovák Kamara- színház, Turócszentmárton), Viera Petrušková dramaturg, fordító (Jonáš Záhorský Színház, Eperjes), Judita Viciánová színművész (Kassai Állami Színház) és Peter Janik (Szlovák Rádió). A Komáromi Jókai Színház színművészeit, Boráros Imrét és Bugár Bélát szintén az Irodalmi Alap életműdíjával tüntették ki. Andrej Kremznek (Szlovák Nemzeti Színház) A kalóz, valamint A szilfid című balettben nyújtott alakításért, kolléganőjének, Klaudia Bittererovának u- gyanezen előadások cím- és főszerepéért ítélték oda az elismerést. A Szlovák Nemzeti Színház prózai társulatából három művészt díjaztak: Ľuboš Kos- telnýt, Zuzana Fialovát és Ingrid Timkovát. Martin Huba a The Players című opera rendezéséért, Ján Ďurčo a Hamlet című opera címszerepéért vehette át az Irodalmi Alap díját. A Štúdio L+S-ben bemutatott Piano Revue című előadásért Ja- kub Nvotát és Karmi Žižkát díjazták, a Radosini Naiv Színház Játék a szerelemről című darabjának színpadra állításáért pedig Ondrej Spišákot. Magda Pavele- kovát az Új Színpadon bemutatott Felül semmi című musicalben Jeanette szerepéért tüntették ki. Az Aréna Színház darabjában Jozef Tiso alakjának kiváló megformálásáért Marián Labudát is díjjal jutalmazták. A nyitrai Andrej Ba- gar Színházban színpadra állított Kabaré című musicalben nyújtott játéka Éva Pavlíkovának és Kassai Csongornak hozott elismerést. Kiváló színészi játékukért díjazta az Irodalmi Alap a kassai Állami Színház két művészét: Daniela Košickát és Kvetá Stražanovát. Marián Pecko (Zsolnai Városi Színház) Ivan Stodola darabjának rendhagyó színpadra állításáért, Roman Polák pedig az Astorka Színház Play Gorky, avagy A nyaralók című darabjáért részesült az elismerésben. Jana Olhová (Szlovák Kamaraszínház, Turócszentmárton) a Phaedra címszerepének megformálásáért érdemelte ki a kitüntetést. A nyolcvanéves Maja Pliszeckaját ünnepelték Hatvan éven át táncolt MTI-TUDÓSÍTÁS Moszkva. Maja Pliszeckaját, az orosz balett immár klasszikus alakját, koreográfust köszöntötték 80. születésnapja alkalmából gálaesttel Moszkvában. Az ünneplő közönségnek, amelynek soraiban számos nemzetközi balett csillag foglalt helyet, bemutatták a Don Quijote és a Hattyúk tava rövidített filmváltozatát, mindkettőt Pliszeckaja főszereplésével. Az 1925-ben Moszkvában született Pliszeckaja 1943-ban szegődött el a Bolsoj balettegyütteséhez. Összesen nem kevesebb mint hatvan éven át táncolt, a legnagyobb részt a Bolsoj művészeként. A hivatalos látogatáson Japánban tartózkodó Vlagyimir Putyin orosz elnök táviratban köszöntötte „korunk minden kontinensen ünnepelt nagyszerű balerináját”. Pliszeckaja jelenleg Münchenben él férjével: Oroszországot katonai puccstól tartva Gorbacsov elnöksége idején hagyta el. Moszkvában egyhetes fesztivált rendeznek a nyolcvanéves művésznő, Pliszeckaja tiszteletére. „Korunk minden kontinensen ünnepelt nagyszerű balerinája” születésnapján a Kremlben táncolt (TASR/AFP-felvétel) Magyar régiók - régiók Európája Tóth László és Pomogáts Béla (Somogyi Tibor felvétele) A dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi rendezvényén Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyar régiók című könyvét ajánlották az olvasóközönség figyelmébe. A „Különbözés az egységben - egység a különbözésben” alcímmel a Lilium Aurum Kiadó gondozásában megjelent kötetet Tóth László költő-irodalomtörténész mutatta be. HIZSNYAI ZOLTÁN Az anyaországi illetőségű Pomogáts Bélának nem ez az első Szlovákiában megjelent könyve. A Nap Kiadónál napvilágot látott korábbi kötetében a (cseh)szlová- kiai magyar irodalomról szóló tanulmányokat, kritikákat, elemzéseket és összefoglalókat olvashattunk. Tóth László meglátása szerint Pomogáts „ezzel egy hallatlanul fontos gesztust is tett irodalmunk, irodalomtörténet-írásunk felé, hiszen meggyőződésem, hogy a (cseh) szlovákiai magyar literatúra érvényes értékelésére, önmagán túlmutató megmérettetésére nem lehet sort keríteni - sosem lehetett volna, és ma különösen nem lehet - a magyarországi, illetve összmagyar recepciója figyelembevétele nélkül.” Pomogáts Béla most megjelent gyűjteménye - amelyet az elmúlt másfél évtizedben írott tanulmányaiból, előadásaiból, jegyzeteiből állított össze - a hagyományos magyar kultúrtájak irodalmi kapcsolatainak kérdéskörét járja körbe. Amint azt Hodossy Gyulától, a könyv kiadójától és az est házigazdájától megtudhattuk, az új Pomogáts-kötet irodalmi párbeszédekről szól, olyan kapcsolatokról, mint amilyet például az utóbbi évek során az est két szervezője, a Lilium Aurum Kiadó és a Vámbéry Polgári Társulás épített ki a romániai Partiummal. Erről az együttműködésről az esten Barabás Zoltán nagyváradi költő szólott bővebben. Pomogáts új kötetének témaválasztása Tóth László véleménye szerint korántsem holmi esetleges gesztus, hanem szervesen illeszkedik a sokak által a „magyar irodalom utazó nagykövetének” aposztrofált szerző eddigi szellemi törekvéseihez. „Pomogáts Béla az elsők között volt Magyarországon a múlt század második felében, aki az illyési ötágú síp hang- jait-szólamait hallotta az egynek, ha nem is egységesnek tekintett magyar irodalomból, amikor az ritkás magyarországi megjelenései alkalmából még az anyaországi lapok-folyóiratok Szomszédolás vagy világirodalmi rovataiban láttatott csak vendégül. Irodalmunk legrégibb és legszakavatottabb ismerőjét köszönthettük benne már rég - és köszönthetjük benne ma is -, aki időben és térben is szélesebb összefüggésekben képes látni, érteni és értékelni azt, amit mi magunk, önszemléletünk néha kínos, néha komikus, de hosszútávon sokszor tragikus zavarai folytán igen gyakran esetleg észre sem veszünk.” Tóth László Pomogátsot - aki irodalomtörténészi-közgondolko- dói tevékenysége és sok egyéb funkciója mellett az Illyés Közalapítvány és az Anyanyelvi Konferencia elnöki posztját is betölti - nem csupán az irodalom szempontjából látja „integráló személyiségnek”, hanem nemzetstratégiai elképzeléseit is rendkívül figyelemreméltónak és politikusaink számára is megszívlelendőnek tartja. Ezek a „körültekintően, páratlan erudícióval fogalmazott opusok” ugyanis „azokban a nemzetpolitikai és nemzetstratégiai célkitűzéseknek a megfogalmazásában és képviseletében is segítségükre lehetnének, amelyek nélkül az integrálódó Európában és globalizálódó világunkban nincs karakteres és távlatos nemzetépítés, értékteremtő érdekképviselet.” A méltatás után a Magyar régiók szerzője szólt a jelenlévőkhöz. Nem találkoztam még olyan, nemzeti érzelmű értelmiségivel, aki az első világháborút lezáró békeszerződésben merészelt volna valami pozitívumot is felfedezni. Valljuk meg, nem is igen könnyű ilyet találni. Pomogáts Bélának azonban mégis sikerült: „Trianont úgy kommentáljuk és úgy éljük meg, mint a nemzetnek az egyik tragédiáját. És valóban, ha a nemzetet nézzük, tragédia is volt. Van azonban ennek a helyzetnek egy, a látóhatáron hirtelen megjelenő nyereséglehetősége is. A magyar kultúra, a magyar nemzeti élet Trianon következtében kényszerű módon régiókra bomlott fel, külön közösségekké és intézmény- rendszerekké vált például a felvidéki, az erdélyi és most már a kárpátaljai magyar irodalom is, és ez valamilyen módon beleilleszkedik az európai fejlődésnek abba a keretébe, amit az európai integráció hozott létre. Az európai integrációnak ugyanis egyik fontos következménye, hogy leépítette az állami szupremáciának azt a mindent magával sodró és magába olvasztó rendszerét, amely a 19. és 20. században létrejött, és újra lehetőségeket, újra feladatot adott a hagyományos kulturális régióknak. Európa ugyanis valamikor nem az államok Európája volt, hanem a régiók Európája.” Való igaz, csak a felvüágosodás hatására indult meg az a „centralizációs, államszervező folyamat”, amely óriási tragédiákat okozott az európai és világtörténelemben: a különböző diktatúrákon kívül például két világháborút. „Az állami túlhatalomnak ez az eszméje azonban lelkileg megbukott a második világháború után, és ennek a lelki átalakulásnak a következtében indult el az integráció folyamata és jött létre az EU. Európa visszatért eredeti fejlődési irányához, amely az utolsó két-három- száz év kivételével Nagy Károly óta, tehát mintegy 1200 éve jellemezte.” A zsúfolásig megtelt teremben ezt követően az 1989 novemberi eseményekről, a rendszerváltás hozadékáról, illetve a szociális elvárások és a szabadságjogok viszonyáról bontakozott ki pezsgő eszmecsere. Huszonöt éves Kelet-Szlovákia legjelentősebb magyar népi zenekara, a kassai Csámborgó együttes Európa tizenöt országában csámborogtak JUHÁSZ KATALIN November 25-én ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját a kassai Csámborgó együttes, amely annak idején az autentikus népzene és népi hagyomány terjesztésére, ápolására esküdött fel. A zenekar eredetileg a kassai Új Nemzedék néptánccsoport kíséretének céljából alakult, ám az eredeti „funkcionalista tervnél” sokkal komolyabb pályát futottak be. Csak a miheztartás végett: 1989-ben a nem magyarországi zenekarok közül elsőként kapták meg a Népművészet Ifjú Mestere- érmet, a rendszerváltás után pedig a Ghymes mellett elsőként váltak hivatásos felvidéki népzenekarrá. Az évek alatt zenészek egész sora fordult meg a Csámborgó- ban, az ős-formációról azonban máig szuperlatívuszokban beszélnek a hozzáértők. Szabó Gábor prímás és Sterbinszky László bőgős mellett Kováts Marcell brácsás, dudás és klarinétos teremtette meg azt az „ős-Csámbor- gót”, amelynek nevéhez - kis túlzással - az egész kelet-szlovákiai magyar táncházmozgalom megteremtése köthető. A gócpontok Nagykaposon, Szepsiben és Nagyidán voltak, ám a Csámborgót tulajdonképpen már a kezdetektől ismerték az egész Felvidéken, hiszen volt idő, amikor egyszerre hét táncegyüttest is kísértek. Az eredeti felállás egészen 1987-ig működött, ezután Szvorák Katalin népdalénekessel kezdtek dolgozni, egy gyermek- és egy felnőtt koncertprogrammal turnéztak Dél-Szlovákia városaiban és falvaiban, valamint Magyarország számos településén. Kováts Marcell elmondása szerint a rendszerváltás óta Európa 15 országát csámborogták ke- resztül-kasul Norvégiától Bulgáriáig, más-más felállásban u- gyan, de töretlen lelkesedéssel. „A sikerek ellenére sajnos nem tudtunk együtt maradni, mert lehetetlen volt megélni a népzenéből. Kiválások, tagcserék, konfliktusok követték egymást, az eredeti felállás 1993-tól kezdve már csak évente egy-két alkalommal állt össze. Jelenleg már egy második generációs Csám- borgóról beszélhetünk” - tudtuk meg a zenekar alapítójától. Külön érdekesség, hogy a mostani felállásban Perjési Gábor és Major Imre mellett Kováts Marcell Bálint nevű fia szerepel prímásként, azaz ismét bebizonyosodott, hogy a vér nem válik vízzé. Megélni ugyan továbbra sem tudnak pusztán a zenélésből, ám mára rájöttek, hogy nem is szabad az anyagiaktól függővé tenni a zenekar létét, hiszen ellenkező esetben oda a varázs, a zenélés öröme és valódi értelme. Péntek estére a 25 éves Csámborgó a kassai Thália Színházba várja mindazokat, akik egy hangulatos és tartalmas esten szeretnék megünnepelni őket és mellesleg a Katalinokat is. A műsor vendége Szvorák Katalin és a Téka együttes, akik az indulásnál sokat segítettek a Csámborgónak. Kezdés este hétkor, az ünnepi menü pedig stílszerűen töltött káposzta és zsíros kenyér. Az ős-formációról máig szuperlatívuszokban beszélnek a hozzáértők.
