Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-12 / 262. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 12. Családi kör 13 Nemcsak a különélő szülőnek joga és kötelessége a gyermekével való kapcsolattartás, hanem a gyereknek is Szülők, gyermekek, paragrafusok A következő eset évekkel ezelőtt történt. Az egyik regionális újságban írtak egy férfiről, aki állítólag hónapokig bántalmazta, sőt szexuálisan is zaklatta ötéves kisfiát. Igaz, az írásban csak az apuka nevének kezdőbetűi szerepeltek, de ez is tökéletesen elég volt ahhoz, hogy felismeijék őt, és az ügy elsőszámú beszédtémává váljék a városban. KAMONCZA MÁRTA Az apuka, miután elolvasta a cikket, azonnal berohant a szerkesztőségbe, hogy tiltakozzék, és váltig állította: szemenszedett hazugság az egész, koholmány, kitaláció, a volt felesége bosszúja, aki közös csemetéjüket eszközként használja fel ellene. Szerinte az exneje nem tudja megemészteni, hogy ő boldog a második feleségével, örül az e házasságból származó gyermekeknek, de érthetően közvetlen és szoros kapcsolatot kíván fenntartani az első házasságából származó fiával is. „Ő is az én gyermekem, szeretnék résztvenni a nevelésében. Része akarok lenni az életének, a volt feleségem meg üyen képtelenséggel huzakodik elő. Ezzel azt akarja elérni, hogy ne is ta- lálkozhassam a fiammal.” Mit lehet ilyenkor tenni? Nos, a koholmányok és rágalmak ellen nem igazán tud mit tenni. A gyermekével való kapcsolat- tartás ügyében fordulhat a bírósághoz, amely a bizonyítékok alapján meghozza a döntését. A beadványt megfogalmazhatja ügyvéd, megírhatja az apuka saját maga, de a legegyszerűbb, ha elmegy a hozzá legközelebb eső körzeti hivatal szociális osztályára, ahol írnak vele egy jegyzőkönyvet, amelyet aztán a hivatal beadvány formájában a bűósághoz juttat. A szülőnek pedig már a bűóság küldi az idézést a tárgyalásra. Ha csak a gyermekkel való kapcsolattartásról van szó (tehát ebben a beadványban nem szerepel a gyermek- tartás megállapítása, annak csökkentése vagy növelése), s a kiskorú a másik szülőnél van elhelyezve, a bűóság a beadványt minden esetben elküldi véleményezésre a másik szülőnek, akinek harminc napja van arra, hogy az üggyel kapcsolatos észrevételeit visszaküldje a bűóságnak. Ha nem válaszol, ez nem akadálya annak, hogy a bűóság kitűzze a tárgyalást, amelyen mindkét szülő és az illetékes szociális hivatal munkatársa is részt vesz, elmondja a döntéshez fontos tényeket, kifejezi az üggyel kapcsolatosjavaslatát, véleményét. Ha nem tudnak megegyezni Ha a szülők a kiskorúval való kapcsolattartás formájában, gyakoriságában vagy időtartamában nem tudnak megegyezni, a bűóság az ügy objektívebb megítélése érdekében szakértőt (független pszichológust, aki szerepel a szakértők listáján) is bevon a perbe. A szakértőnek harminc nap áll rendelkezésére a szakvélemény kidolgozására. Ez általában úgy zajlik, hogy a szakember meghallgatja az ügyben érintett feleket, azaz a gyermeket és szüleit. Előfordul azonban, hogy a szakértő nem tudja a megadott határidőben kidolgozni a szakvéleményt, mert a szülők nem jelennek meg. Előfordult olyan eset is, amikor az anyukának nem volt pénze arra, hogy gyermekével együtt a szakértőhöz utazzon. Magyarán, a gyermekkel való kapcsolattartást, valamint a szülők jogait és kötelességeit megállapító perek az esetek többségében viszonylag hosszúak. Elég gyakori az ilyen eseteknél, hogy az elsőfokú ítélet ellen valamelyik szülő fellebbez, s ezzel megint csak nyúlik a pereskedés ideje. Egyébként a kiskorúak sorsát érintő döntésekben mindig a legfontosabb szempont a kiskorú érdeke, annak zavartalan testi, lelki és erkölcsi fejlődése. A verdiktet a legkörültekintőbben és a leggondosabban elvégzett bizonyítási eljárást követően az egyértelműen bebizonyított tények alapján hozza meg a bűóság, tudatosítva, hogy nemcsak a különélő szülőnek van joga a csemetéjével való közvetlen kapcsolattartásra, hanem a gyermeknek is joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével rendszeres kapcsolatot tartson fenn. A hatályos családjogi törvény Visszatérve a bevezetőben szereplő esetre, a hatályos szlovák családjogi törvény szerint az anyuka indokolt esetben valóban kérheti azt, hogy a bűóság az apát korlátozza szülői jogaiban, szüneteltesse e jogokat, esedeg fossza meg őt tőlük. Ehhez azonban egyértelműAnya csak egy van..., meg apa is (Lukács Erika illusztrációs felvételei) en bizonyítottnak kell lennie, hogy a volt házastárs magatartása súlyosan veszélyezteti a gyermek testi, lelki és erkölcsi fejlődését. Ha a bíróság valamelyik szülőt korlátozza a szülői jogok gyakorlásában, a döntésnek pontosan tartalmaznia kell a korlátozás mértékét. Fontos kiemelni azonban, hogy szülői jogok korlátozását, szüneteltetését vagy megvonását megállapító döntést csak azokban az esetekben hoz a bűóság, amelyekben minden kétséget kizáróan bizonyított: az elvált házastárssal való bármüyen kapcsolat egyértelműen a gyermeket károsítaná. Ez általában akkor történik, amikor a különélő szülő a társadalomra különösen veszélyes bűncselekményt követett el, kábítószerfüggő, bizonyítást nyert, hogy korábban kínozta, zaklatta gyermekét. Egyébként az idén április elsején hatályba lépett családjogi törvény értelmében a bűóságoknak már a házasság felbontását kimondó ítéletében döntenie kell a szülők kiskorú gyermekeikkel szembeni jo- gaűól és kötelességeüől. Miután korábban a házasságot felbontó perben a búónak nem kellett a gyermekkel való kapcsolattartásról döntenie, a szülő ezt újabb beadványban kérheti. Mint már említettük, ennek legegyszerűbb módja, ha a szülő az illetékes körzeti hivatal szociális osztályához fordul, ahol megfogalmazzák és a búóságnak elküldik a beadványt. Ha a gyermek túl kicsi, vagy sokáig csak az őt nevelő szülővel élt, a búóság hozhat olyan döntést, amely értelmében a különélő szülő csak a másik szülő jelenlétében találkozhat csemetéjével. Az alapszabály azonban változatlan: a búóság minden esetben megkísérli a lehető legkörültekintőbben felmérni a valós helyzetet, és az elvégzett bizonyítás alapján a kiskorú érdekét szem előtt tartva hozza meg a döntést. Természetesen figyelembe véve azt is, hogy a kiskorú jelenlegi érdeke nem minden esetben egyezik távlati érdekével. Ha az egyik szülő akadályozza a másikat Végezetül néhány gondolat a bírósági döntés végrehajthatóságáról. Tegyük fel, hogy a verdikttel mindkét szülő elégedett, egyik fél sem fellebbez, a döntés jogerőre emelkedik és végrehajthatóvá válik. A gyakorlatban viszonylag gyakran előfordul, hogy a kiskorút nevelő szülő valamilyen okból kifolyólag akadályozza a másik szülőt a gyermekkel való találkozásban. Teszi ezt annak ellenére, hogy a különélő szülőnek jogerős és végrehajtható búósági döntése van arról, mikor és hol találkozhat gyermekével. Ebben az esetben a különélő szülő egy újabb beadványban kérheti a búóságtól a jogerős ítélet végrehajtásának eúendelé- sét. Ezt azonban már egy másik törvény, a polgári perrendtartás szabályozza. Vannak olyan országok, mint például Magyarország, ahol a kapcsolattartást szabályozó végzés végrehajtása a gyámhivatal hatáskörébe tartozik. A hivatal úásban figyelmeztet, és pénzbúságot helyez küátásba annak a szülőnek, aki nem tesz eleget a jogerős búósági végzésnek. Nálunk a búóság teszi ugyanezt, tehát először úásban figyelmezteti a szülőt a döntés tiszteletbentartására. A búó kérheti az illetékes körzeti hivatal szociális osztályát, valamint a városi vagy a községi hivatal segítségét is az ügyben. Ha ez nem vezet eredményre, a búóság pénzbúságot ró ki arra a szülőre, áld nem tesz eleget a végzésnek. A búság alkalmankénti összege nem haladhatja meg a kétezer koronát. Egyébként az önkényesen eljáró szülőnek tudatosítania kell, ha alaptalanul akadályozza a másik felet a közös gyermekkel való személyes és közvetlen kapcsolattartásban, ez akár a kiskorú elhelyezésének megváltoztatását indítványozó újabb pernek is alapjául szolgálhat. A szerző jogász doktor SZÓ MI SZÓ Ez elment sétálni... GRENDELÁGOTA S pS Alig egy hete, csupán egy-két nappal mindenszentek, valamint a halottak napja után. Fogta a gitárját, és elindult. A Duna-parton ballagtak, lehet, hogy leültek volna egy padra, zenélni, énekeim, beszélgetni az élet kis és nagy, fontos vagy kevésbé lényeges kér- L déseúől, lányokról, szerelmekről. Ki tudja? A barátai B biztosan. Azok azonban, akik vadászni mentek, nem ■ sejthették, meg nem is foglalkoznak üyen csip-csup üggyel. Ők nem gitárt visznek magukkal, nem beszélgetnek, nem hallgatnak bölcsen. Az ő zsebükben kés van, a fejükben kongó üresség. A testüket szétfeszíti az erőszak. Pedig őket is anya szülte erre a vüágra, ide, erre a földre, ahol már nincs diktatúra, ahol tizenhat éve tört ki a demokrácia. A demokrácia, amely, úgy tűnik, mindenkinek mást jelent. Van, akinek a szabadságot, a gondolkodás, a szólás szabadságát, másnak a tettek szabadságát. 1989 novemberében Prágában - az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosában a rendőrök gumibotokkal, vízágyúval oszlatták szét a diáktüntetést. A határtalan fölháborodás, egyesülve az emberekben évek óta némán lapuló szolidaritással és szabadságvággyal, kúobbant, ledöntötte az egypártrendszer, a diktatúra szögesdrótból font kerítését. A bársonyos forradalom évfordulóján gyalázatos módon kioltották egy fiatal ember életét. A sajtó úgy kezelte az ügyet, mint egy rendőrségi hűt szokás - néhány sorban elintézte az újfasiszta ifjoncok bűn- cselekményét. A közvélemény is lapított, addig, amíg az Emberek az Erőszak Ellen nevű civü szervezet meg nem mozdult. A diákok is csak csatlakoztak, holott az áldozat bármelyikük lehetett, volna. De legalább csatlakoztak. Szerdán Pozsonyban, az elnöki palota előtt ötezer ember emlékezett Danieúe, tiltakozott az erőszak, a megkülönböztetés, a rasszizmus ellen. Felnőttek, szülők, diákok, ismert közéleti személyek, akik közül kevesen vállalták a nyüvános szereplést, mondván, nem itt és most szeretnék reklámozni magukat. Holott éppen tőlük várhatnánk el a szolidaritás nyüt vállalását, mert ha ők nem emelik föl a hangjukat, a kisember még jobban begubózik, hiszen egy szürke egérke hiába kapálódzik, nem csinál forradalmat. Noha biztosan arra vágyik, hogy soha ne kelljen reszketnie fia életéért. Meghalt egy huszonegy éves srác. Mert ez elment vadászni. Békeidőben. Valakinek a fia, testvére, szerelme, barátja. Az én fiam is lehetett volna, vagy a te testvéred, szerelmed, barátod. csaladivilag@ujszo.com EMBERNEVELŐ A feltétel nélküli szeretet MARKÓ EMIL Gyermekeink, akkor is, amikor nem mondják ki, szinte folyamatosan azt kérdezik: „Szeretsz engem?” Ha csak annyit mondunk: „szeretlek”, nem adjuk meg a várva várt választ. Ennek az az oka, hogy míg a felnőttek inkább beszédközpontúak, a gyermekek sokkal inkább viselkedésközpontúak. Vagyis mi, felnőttek jobban reagálunk a szavakra, a beszédre, műit a gyermekek. Nekik viszont be kell mutatnunk a szeretetünket, hogy valóban elhiggyék, törődünk velük. Egy ölelés többet ér ezer szónál. Amikor a legtehetetienebbül viselkednek, akkor is, de még dühkitöréseik alkalmával is ezt kérdezik: „Szeretsz engem? Szeretsz annyira, hogy ezek után is törődsz velem?” Mivel a gyermek éretlen, dühét, elégedetlenségét is éretlen formában adja ki: hangos szóáradattal és agresszióval. Amikor még kicsik, könnyen elfogadjuk őket az életkoruknak megfelelő magatartásformákkal együtt. Sok szülőnek azonban később gondot okoz a durcás modor. Csalódottságuk miatt gyakran épp olyankor nem tudják gyermekeiket feltétel nélkül szeretni és elfogadni, amikor azoknak a leginkább szükségük volna rá. Nemegyszer még jobban fölhergelik őket azzal, hogy durván bánnak velük. Amikor a lányaim kisebbek voltak, sűrűn emlékeztettem magam néhány nyüvánvaló tényre: ❖ Mivel gyermekek, gyermekként viselkednek. ❖ A gyerekes viselkedés egy bizonyos kor után zavaró. ❖ Ha én, mint szülő, megteszem a magamét, tehát ennek ellenére szeretem őket, idővel képesek lesznek elhagyni a gyerekes viselkedést. ❖ Ha csak olyankor szeretem őket, és éreztetem velük szeretete- met, amikor a kedvemben járnak (feltételhez kötött szeretet), úgy fogják érteni, sőt érezni, nem szeretem őket igazán. Ettől elbizonytalanodnak, ami viszont megakadályozza önfegyelmük erősödését. Magatartásuk és fejlődésük tehát éppúgy az én felelősségem is, műit az övék. ❖ Ha feltétel nélkül szeretem őket, helyesen fognak gondolkodni önmagukról, és jól fogják magukat érezni a bőrükben. így úrrá tudnak majd lenni szorongásaikon, és megtanulják fegyelmezni önmagukat. ❖ Ha csak akkor szeretném őket, amikor megfelelnek elvárásaimnak és követelményeimnek, ügyetlennek és tehetségtelennek fogják érezni magukat, s azt fogják hinni, tehetnek bármit, úgysem elég. Hatalmába keríti őket a bizonytalanság, a szorongás és az önbecsülés hiánya. Gyermekeink általános érzelmi fejlődéséért tehát leginkább mi, szülők vagyunk a felelősek.
