Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-12 / 262. szám, szombat
„Benn a háziasszony elszán a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) • • CSALÁDI KOR ,A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2005. november 12., szombat 9. évfolyam 45. szám A szepességi romák is emberhez méltó körülményeket szeretnének teremteni gyermekeiknek, önerőből viszont képtelenek kikapaszkodni a gödörből A szegénység csapdájában feketén-fehéren A teremtő nem tesz különbséget a romák és a gádzsók között Késmárkot elhagyva az út menti községek szélén egyre több a romatelep. A Szepesbélától három kilométerre fekvő Krížna Ves ezerhétszázharminckilenc lakosa közül több mint ezerkétszáz roma. Közülük hétszáztizenketten a péró többnyire vakolatlan házaiban, a deszkákból, bádoglemezekből összetákolt viskókban élnek. PÉTERFISZONYA Nem ritkaság, hogy egyetlen helyiségben zsúfolódik nemcsak a sok gyerek és a szülők, hanem rendszerint a nagyszülők és néhányan a rokonságból is. Zömmel elképzelhetetlen szegénységben élnek, 98 százalékuk ugyanis munkanélküli. - Állítom - mondta meggyőződéssel Anna Grívalská polgámester -, hogy a legtöbben önhibájukon kívül kerültek a szegénység csapdájába. Amiben persze másságuk is nagy szerepet játszik. Ha volna számukra munka, örömmel és becsületesen dolgoznának. A járás sajnos csak kevés lakosunknak juttatja az ösztönző pódékot, ám azok, akik a szociális segély mellett megkeresik az 1700 koronát, keményen meg is dolgoznak érte. A faluban, a romatelepet is beleértve, rend van és tisztaság. A péróban Cecília Blanárová roma asszisztens kíséretében látogattunk el a péróba. Tisztje az emberek gondjainak feltérképezésén kívül a hivatalos szervekkel való kapcsolattartás. - Elismerem, hogy a többségi nemzethez tartozók élete sem gondmentes, de a romáké többnyire kilátástalan. Legalább a gyerekeket kellene kimenekíteni a szegénység ördögi köréből, mert hiszen ilyen körülmények közepette milyen sors vár rájuk? - jegyezte meg, mielőtt beszélgetni kezdtünk az ösz- szegyűltekkel. - Számtalanszor halljuk, a rossz sorsunkért bennünket terhel a felelősség, mert lusták vagyunk, s csak tartjuk a markunkat. Többedmagammal közhasznú munkásként jelenleg az erdőben dolgozom, de amikor az utcát kell seperni, azt sem utasítom vissza. A segélyből nem lehet jóllakatni a gyerekeimet, pedig ők éppolyan éhesek, mint a fehérek. Az ösztönzőjáradék segítség ugyan, ám nem fedezi az iskoláztatási költségeket. Jó időben megtakarítható a buszköltség, mert gyalog teszik meg a három kilométeres utat az iskolába, de az öltöztetésük akkor sem olcsó, ha a piacon vásárolunk. Legjobban a betegségektől tartunk, hiszen a havi járadékból nem tudjuk megspórolni az orvosi illetéket, a gyógyszerek árát. Ki merem mondani, hogy nálunk magasabb a betegségkockázat, hiszen esélyünk sincs az egészséges életkörülmények kialakítására. Egyedüli szerencsénk az, hogy az idén az itt élő lányok közül néhányan továbbképzésen vehettek részt, s mostantól önkéntes ápolónőként segíthetnek a rászorulókon. Nemcsak tanácscsal, hanem láz- és fájdalomcsillapítóval, kötszerrel, kenőccsel. Mi hiába fordulunk segítségért a hivatalos szervekhez, ahol lehet, elutasítják kérelmeinket. Kérdezzék csak a nagybeteg Paulinát - ajánlja. Önkéntes roma ápolónők Mielőtt ellátogattunk volna a. nyolcgyermekes, öt éve daganatos betegségben szenvedő asszonyhoz, a roma nővérkék képzése iránt érdeklődtünk. A Kulturális, Művelődési és Kommunikációs Társulás (ACEC) a Pfizer amerikai gyógyszertársasággal közösen tavaly az Egészségnapok a településeken tervezet keretében a Vöröskereszt bevonásával tíz roma önkéntes ápolónőt képez- tetett ki. A kezdeményezés sikerén felbuzdulva az idén újabb 15 roma nővérke végezte el a tanfolyamot, s látogatja a pérókban élő kisgyermekes családokat, idős betegeket. - Az első naptól kezdve szívesen látnak bennünket, hiszen orvoshoz nem jutnak el. A gyakorlat alatt döbbenten állapítottuk meg, hogy nemcsak az idősek, hanem a fiatalabbak is magas vérnyomás betegségben szenvednek. Szerencsére felszereltek bennünket digitális vérnyomásmérővel, ha magas értéket mérünk, azonnal értesítjük az orvost, esetenként riasztjuk a mentőket. Hiába magyarázzuk a felnőtteknek, hogy ügyelniük kell az étrendre, és fontos az orvosság rendszeres szedése is... Csak lemondóan legyintenek, mert másra sem futja... Még szerencse, hogy a vöröskeresztes ládánkat a Pfizer képviselője, Szádocky Teréz doktornő gyakran feltölti. Újabban digitális hőmérővel örvendeztetett meg, ezzel egyszerűsödik a csecsemők, de a kisgyerekek vizsgálata is - tudatták örömmel az újdonsült nővérkék. Elújságolták, hogy a várandós és kisgyermekes anyák számára kétnyelvű - roma-szlovák - képes tájékoztatót készíttetett az amerikai gyógyszertársaság szlovákiai kirendeltsége. Bár munkaköri leírásukból kifolyólag elmagyarázzák a kismamáknak az újszülöttről való gondoskodás alapelveit, felhívják figyelmüket a szoptatás fontosságára, a képek fogódzót jelentenek. Tudatosítják, hogy csak úgy csökkenthető a roma csecsemők halandósága, ha az édesanyák betartják a higiénia alapszabályait. - Nem készülnek statisztikák - folytatták felváltva a roma asszisztenssel - a roma népesség rövidebb élettartamáról, de arról sem, hogy lényegesen gyakoribbak nálunk azok a betegségek, amelyek hátterében a szegénység áll. Ezek a körülmények megfosztják a romákat az egészséges élethez való jogtól éppúgy, mint a méltó öregségtől is. Ha volna ereje, Paulína H. sokat beszélhetne a hátrányos megkülönböztetésről. Bekopogtunk a családhoz A nyolcgyermekes, öt éve daganatos betegségben szenvedő negyvenéves asszonyt egy hónapi kemoterápiás és sugárkezelés után két napja bocsátották haza a poprá- di kórházból. Az orvosi jelentésből egyértelműen kiderül állapotának súlyossága, ám a szociális osztályon dolgozók eddig azzal utasították el a rokkantsági járadék odaítélését, hogy nincsenek meg a „szükséges évei”. - Nem tudjuk, mitévők legyünk, nemcsak a kórházi költségek kifizetése jelent gondot, hanem a gyógyszereké is. Vitamindús kosztra volna szüksége, de miből fedezzük a táplálékkiegészítőket, vaspótlókat, gyógyteákat? A kezeléstől legyengült szervezete hajlamos a fertőzésre, orvosi ajánlásra el kellett különíteni a többiektől. A konyhában fekszik szegény, mi pedig a szobában zsúfolódunk. A tetemes kiadásokat csak úgy tudjuk állni, hogy eladósodunk. Ha megítélnék neki a rokkantnyugdíjat, javulnának az életkörülményei - panaszolta a félj. Svájc nagykövete segít A községi hivatal épületében helyet kapó roma kisebbség és a hivatalos szervek kapcsolattartását segítő központ megnyitóján felvetettük Paulina asszony esetét abban bízva, hogy a polgármester asz- szony, az ACEC illetékese vagy a központ üzemelését anyagilag támogató svájci nagykövetség megtalálja a család azonnali megsegítésének lehetőségét. Jozef Aregger Svájc szlovákiai nagykövete addig is elmondta, el- engedheteden a kisebbségek és a többségi nemzet kapcsolatának erősítése. - A roma egészségügyi- asszisztens-képzést remek öüetnek tartom, ezért a nagykövetség készséggel vállalta a tervezet anyagi támogatását. Nemcsak a nővérek jutalmazásához járulunk hozzá, a központot is felszereljük számítógéppel. Az egészségügyi problémákon kívül az önkéntesek sokat tehernek a lakosok szociális ügyeinek rendezésében is, a világhálón gyorsabban intézkedhetnek, a hivatalok pedig partnerként kell, hogy kezeljék őket. Bízunk a tartalmas együttműködésben, figyelemmel kísérjük a munkájukat, és hisszük, hogy a jövőben is támogatni tudjuk a romák életkörülményeit javító tervezeteket - nyilatkozta lapunknak a svájci nagykövet. „Nem ítélték meg a rokkantsági járadékot, nem tudunk kilábalni az adósságokból” (Peter Šimčisko felvételei) Jozef Aregger Svájc nagykövete is részt vett a nővéravatáson TÍZ ÉVEN FELÜLIEKNEK Nagy emberek kicsiben - Püthagorasz csillaga OZOGÁNYERNŐ A nagyközönség körében számtalan tévhit él a híres emberekről, sok esetben nem is ismerik a történelem nagy alakjait, különösen, ha a tudomány, a technika vagy a társadalom legkülönfélébb területén fejtették ki tevékenységüket. Mivel az új ismeretek iránt legfogékonyabbak a tizenévesek, most induló sorozatunk különösen az ő figyelmüket hivatott felhívni azokra a dicső elődökre, akik példaképül szolgálhatnak számukra. Püthagorasz A régi korok tanítói azzal kezdték a matematika tudományába való bevezetőjüket, hogy a tízéves nebulóknak elmondták: Püthagorasz, a világ egyik legnagyobb tudósa amikor rájött, hogy a derékszögű háromszög átfogója fölé rajzolt négyzet területe megegyezik a két befogó fölé rajzolt négyzet területének összegével, örömében ezer ökröt áldozott az isteneknek. Tekintetét körbehordozta az osztályon, s kis szünet után somolyogva fejezte be a csattanóval: azóta félnek az ökrök a matematikától. Mindig osztadan sikert arattak. A történet annyira hitelesnek tűnik, hogy igaz is lehetne. Csakhogy nem az. Ennek legfőbb oka, hogy az ókori görög matematika legnagyobb alakja és iskolájának követői hittek a lélekvándorlásban, emiatt húst nem fogyasztottak. Rosszakaróik szerint azért, nehogy egyik volt tudóstársukat egyék meg. A kétezer-ötszáz évvel ezelőtt élt tudós nevéhez nagyon sok legenda fűződik, amelyek többségének nincs valóságalapja. Viszont az tény, hogy az ötágú csillagot ő találta fel. Érdekes módon, bár sok felismerés az ő érdeme, erre volt a legbüszkébb. Úgy kezdte, hogy a kört öt egyforma részre osztotta. Ezután csak a felső csúcsot kellett a talpon levő pontokkal összekötnie, majd a két vízszintes metszéspontot egymással, máris kialakult a csillag alapja. Két további szakasz, az oldalsó és a talpon levő pontok meghúzásával megkapta azt a csillagot, amely egyaránt megtalálható az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína, Vietnam és még egy sor ország zászlajában. De mi köze az állami lobogóknak egy matematikushoz? Nos Püthagorasz a hétköznapi vüágban olyan tapasztaladan volt, hogy beleártotta magát a politikába. Úgy gondolta, a tudósnak a köz javát kell szolgálnia. Esetében az történt, hogy Kroton városa (ma Crotone néven található meg a térképen, Dél-Olaszországban) olyan nagy hatalmat szerzett magának, hogy a széles vidék felett uralkodott. Püthagorasz a róla elnevezett iskola mellett alapított egy társaságot, amelyet ma pártnak hívnának. Persze, ehhez jelvény is kellett. Püthagorasz úgy gondolta, hogy az ötágú csillag lehetne. Sikerült is megszerezniük a hatalmat, kitűzték maguk elé a célt: ésszel, gondolkodással, érvekkel, nem erőszakkal fognak kormányozni. Néhány évig ugyan sikereket értek el, de a nehézségek láttán ellenfeleik fellázították ellenük a népet. Pütha- goraszt és követőit elűzték, az iskoláját bezárták, és hogy ne térhessen vissza, az épületet porig rombolták. Azóta is, aki hangsúlyozni kívánja, hogy a néphatalmat, görög nevén a demokráciát képviseli, felveszi jelvényei közé Püthagorasz ötágú csillagát, amit görögül pentagrammá- nak neveznek. A legutóbbi két és félezer évben a görög matematikus felfedezése számtalan formában felbukkant. Az első, a csillag csúcspontjait összekötő ötszög. A babonás középkorban ezt a pogányság egyik bélyegeként emlegették. Ennél sokkal fontosabb a művelődésben, a művészetben és a tudományban betöltött szerepe. Ha Püthagorasz ötágú csillagának három szomszédos csúcsát szakaszokkal összekötjük, egy háromszöget kapunk. Ez annyira szabályos, hogy a középkort követő reneszánsz idején még a festmények szerkesztéséhez is használták, ekkor aranyháromszögnek nevezték el. Püthagorasz jelentőségére utalva minden tudományos, oktatási intézmény - egyetem, múzeum, iskola - bejárata fölött megtalálható ez a háromszög, amelynek timpanon a neve. Bizonyítva, hogy a szellemóriások hagyatéka a mai napig él.
