Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-12 / 262. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ ROMÁN SAJTÓ Nem hivatalosan megkezd­ték a tárgyalásokat a román kormány illetékesei a román királyi családdal, hogy közösen próbáljanak megoldást találni Mihály király javainak vissza­szolgáltatása ügyében. A kor­mány kitart ugyanis amellett, hogy a Peles-kastélynak min­denképp állami tulajdonban kell maradnia az ingatlanban működő múzeum miatt. A ro­mán alkotmánybíróság a mi­nap úgy döntött, sérti az alap­törvény előírásait az a jogsza­bály, amely a királyi család ja­vai visszaszolgáltatásának kö­rülményeiről rendelkezik. A ki- . rályi család hajlandóságot mu­tat arra, hogy a kastély a turisz­tikai körforgásban maradjon. HÉTVÉG(R)E Manapság mindenki a máséval- Szeretlek, Márta! - mondta a sokak által tisz­telt férfi a barna hajú nő­nek. - És köszönöm, hogy mellettem állsz a nehéz (földrajzi) helyzetekben. KOCUR LÁSZLÓ- Én is szeredek, Iván, de nem Mártának, hanem Süviának hív­nak! - válaszolta a gondterhelt köz- társasági elnöknek a felesége. - Még jó, hogy nem mondtad annak a Traian nevű csávónak, aki a héten itt járt, hogy Bulgária köztársasági elnöke. A Stipével is hogy jártál a múltkor...- Hagyjuk ezt most, sajtótájékoz­tatót kell tartanom, Pal’óval és Mi­kivel egyetemben, arról, hogy jól működik-e a titkosszolgálat. Ez is a magyarok miatt van. S miközben az ország első embe­re az ország második és harmadik emberével karöltve megtartotta a hét a legunalmasabb sajtótájékoz­tatóját - álmaimban egy nagyon el­cseszett, három tenor koncertje­ként tér vissza -, a parlament hölgytagjai, később az oda akkredi­tált újságíró hölgyek, s nyomukban Szlovákia minden asszonya azon kezdett izgulni, Viliam Soboňa megmutatja-e. Nemrég a HZDS másik erős em­bere, aki szintén Viliam, de Veteš- ka, azt mondta, hogy prostituáltak is vannak a parlamentben. Erre fel - ha már az antidiszkriminációs törvény ugrott, hát legalább a gesztuspolitizálás jegyé­ben - létrehoztak egy peep show-t is, hölgyek részére. Ez ugyan még nem teljes esélyegyenlőség, mert itt csak nézni lehet, de a ke­reszténydemokrata házel­nöknél elég nehéz volt ezt is átver­ni. Itt kellett volna ország-világ szí­ne előtt megmutatni Viliam So- boňának.- Meg fogom mutatni! - jelentet­te bejó előre, már a múlt hét végén a HZDS besztercebányai kerületi megyefőnökjelöltje. Csütörtökön Szlovákia minden, magára valamit is adó sajtótermékének munkatár­sa ott tolongott a t. Házban, a höl­gyek voltak többségben. Ám csa­lódniuk kellett: Viliam Soboňa nem mutatta meg. Azt mondta, nincs is neki. Mármint bizonyítéka arra nézve, hogy a titkosszolgálat meg­figyelte volna Simon Zsoltot. Ján Slotának szintén nem voltak bizonyítékai, de ez őt sosem izgat­ta. A héten újfent ércnél maradan­dóbb igazságot mondott. Szerinte ez az egész felhajtás a titkosszolgá­lat körül a magyarok miatt van. Ők rejtették a poloskát is a saját konzu­látusuk falába, Simon meg egyene­sen megkérte az Agrotrade két leg­rosszabb arcú állatgondozóját, hogy kövessék őt. így akarják lejá­ratni az országot. Úgy látszik, a nemzetiek vezére még a hozzá ké­pest pofátlanul fiatal felesége mel­lett is folyton a magyarokra gon­dol. Hiába, ha valaki szeret vala­mit, attól nehezen tud elszakadni. Pavol Rusko is így van a tévézés­sel. Bár Rusko újságíró, Soboňa pe­dig orvos, úgy látszik, ugyanazon a marketing-gyorstalpalón szereztek másoddiplomát, ugyanis a pártpre­ferencia-csökkentés hazai aranyér­mese a héten azzal sokkolta a köz­véleményt, hogy be fogja mutatni egy home videóját, melyen Iveta Henzélyovával látható, az elha­gyott ANO-székházban. Ám Soboňával szemben ő tényleg meg­mutatta. A minősége ugyan nem volt a legjobb, de hát Rusko nem Rocco Siffredi, Henzélyová sem egy Maya Gold. Ha már ez ember­nek nincs egy saját tévéje, akkor mindent meg kell tenni, hogy tart­sa a kapcsolatot a választókkal. Ép­pen ezért a jövőben a csallóközi té­kákban is kölcsönözhető lesz a DVD, magyar dubbinggal. Fiatal felesége' mellett is folyton a magyarokra gondol. A megfelelő javaslatot az évvégéig kell a cseh kormány elé terjesztenie az illetékes miniszterelnök-helyettesnek Prágai humanitárius gesztus magyaroknak is? KOKES JÁNOS A cseh kormány mérlegelte, hogy a magyarokra is vonatkoz­hatna az a tervezett humanitárius gesztus, amelyben megkövetné azokat az aktív német antifasisztá­kat, valamint nemzeti kisebbsé­gekhez tartozó személyeket, aki­ket a II. világháború után nemzeti­ségük miatt jogtalanságok értek a mai Cseh Köztársaság területén. A megfelelő javaslatot az év vé­géig kell a cseh kormány elé ter­jesztenie az illetékes mi­niszterelnök-helyettesnek - olvasható a csehországi nemzeti kisebbségek 2004- es évi helyzetéről készült jelentésben, amelyet júni­usban fogadott el a Jin Paroubek vezette cseh koalíciós kormány, s amelyet a napokban hoztak teljes terjedelmében nyilvá­nosságra. A problémát először a Cseh- és Morvaországi, valamint Szüéziai Németek Szövetsége vetette fel, amely 2001 júliusában petíciót in­tézett a kormányhoz, és kérte az országban maradt, a háború után jogsértéseket szenvedett németek kárpótlását. Hasonló beadvánnyal fordult a cseh kormányzathoz a Horvát Nemzetiségű Polgárok Szö­vetsége is. A kormány 2003 au­gusztusában a beadványokat hiva­talosan elfogadta, és megbízta az akkori illetékes miniszterelnök-he­lyettest, Petr Marešt, dolgozza ki a szükséges javaslatot a probléma megoldására. A kormány kisebbsé­gi tanácsával együttműködve elké­szített és „humanitárius gesztus­ként” ismertté vált elképzelés 2004 februárjában aztán már egy maga­sabb kormányzati előkészítő sza­kaszba jutott, s ennek keretében a pénzügyminisztérium megerősítet­te, az ügy rendezésére az állam­kasszából 60 millió koronát különí­tenek el. Az érintettek kárpótlása egyszeri politikai aktus lenne. A részletes javaslat azonban az érin­tett időszakban felgyorsult zavaros belpolitikai fejlemények következ­tében már nem került a kormány elé, s az előterjesztés új határideje 2005. december 31. A most nyüvánosságra hozott je­lentésből kiderül, a humanitárius gesztus elsősorban azokhoz szólna, akik a nemzeti szocialista rendszer aktív ellenzői voltak, bizonyították a Csehszlovák Köztársaság iránti hűségüket, üldözve voltak a náci rendszer alatt, a II. világháború után a mai Cseh Köztársaság terü­letén az úgynevezett ellenséges la­kosság elleni intézkedések nyomán elveszítették csehszlovák állampol­gárságukat, bizonyíthatóan újra ül­dözésnek voltak kitéve, tartós egészségkárosodást szenvedtek, s mindezekért a mai napig semmifé­le vagy csak elhanyagolható kár­pótlásban részesültek. A második célcsoportot a Cseh Köztársaságban élő nemzeti ki­sebbségek tagjai, tehát a németek, a horvátok, a lengyelek, a magya­rok, valamint más nemzetiségűek alkotják, akiket a II. világháború után a már említett állami intézke­dések az aktív antifasisztákhoz ha­sonló módon negatívan érintettek. A kormányzati elképzelés szerint az lenne jogosult a kárpótlásra, aki bizonyítani tudná, hogy a háború után valóban az említett intézkedé­sek következtében szenvedett jog­sértést, mégpedig a Cseh Köztársa­ság területén. A németek és horvátok esetében egyértelmű, viszont a magyarok esetében valószínűleg jóval bonyo­lultabb a helyzet. A ki nem telepí­tett és Csehországban maradt né­meteket a háború után egyebek kö­zött munkatáborokba kénysze­rítették, visszatartották bérük egy részét, bezárták iskoláikat, és más módon is diszkriminálták őket. A dél-morvaországi horvátokat pe­dig a sztálini Moszkva és a titóista Jugoszlávia szakítása következté­ben mint megbízhatatlan elemeket egyszerűen szétszórták az ország területén. A magyarokat ugyanak­kor az akkori Csehszlovákia keleti feléből, Szlovákiából szállították Csehországba kényszermunkára. Kérdéses, hogy Szlovákia vagy Csehország területén érte-e őket jogsértés. A német és a horvát kisebbség vezetői azóta már több ízben sür­gették a kormányt, rendezze a problémát. Az egy tömbben élő, s a legnépesebb, klasszikus kisebbség­nek számító lengyelek szintén igénylik, követelik a kérdés rende­zését. Legutóbb idén májusban hozták ezt szóba a németek és a lengyelek, amikor a képviselőház petíciós bizottságának kisebbségi albizottsága rendezett Prágában tanácskozást a kisebbségi problé­mákról. Kérdéses, hogy Szlovákia vagy Csehország terüle­tén érte-e őket jogsértés. KOMMENTÁR Filléres harc a bankokkal WHtRHHRHHKKk molnár iván fHHHHHHHHI Végre a pénzügyminisztérium is felfigyelt arra, amit a hazai pénz­intézetek ügyfelei már rég tudnak: a lakosság bankban elhelye­zett megtakarításaira egyre alacsonyabb kamatot nyújtanak, vi­szont az ügyfelektől beszedett illetékek egyre magasabbak. Csak az első félévben 6,2 milliárd koronát zsebeltek be a pénzin­tézetek illeték, kezelési költség formájában, 1,1 milliárddal töb­bet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A pénzügy most arra készül, hogy a banktörvény módosításával átláthatóbbá teszi az ügyfelek számára az illetékek rendszerét. Egyrészt a bankoknak a szerződések megkötésénél az ügyfél által fizetett összes illetéket ismertetniük kellene, vagyis a magyarországi bankreklámokból ismert teljes hiteldíjmutató feltüntetésére nálunk is nagyobb fi­gyelmet fordítanának, másrészt ha a bankok díjat emelnek, akkor ezt 15 nappal előtte közzé kellene tenniük az internetes öldalai­kon. A minisztérium szerint sokat segítene az is, ha az egyes ban­kok illetékeit az ügyfelek össze tudnák hasonlítani. Ha a terv va­lóra válik, akkor a jövő év folyamán a jegybank honlapján már ezt is közzétennék. A minisztérium ettől a pénzintézetek közötti kon­kurenciaharc erősödését váija, ami végső soron az illetékek csök­kenésével járhatna. Nos, valóban csak járhatna, hiszen néhány bank már most jelezte, a pénzügy módosítása miatt át kell majd állítaniuk az informati­kai rendszereiket, ami többletkiadásokkal jár. Ezeket viszont csak az illetékek növelésével fedezhetik. Nem számíthatunk a bankok szerint a szaktárca által emlegetett konkurenciaharc további éle­ződésére sem, hiszen ez a pénzintézetek szerint már most is elég nagy. Ennél lényegesen nagyobb problémája azonban a miniszté­riumjavaslatának, hogy csak a bankokra érvényes, vagyis újabb előnyökhöz jutnának a gyorskölcsönöket folyósító nem banki in­tézmények. Mindezt figyelembe véve úgy tűnik, lassan a pénz­ügyminisztérium is a jövő évi választásokra készülődik, és min­dent megtesz azért, hogy az emberek lássák, olyan intézkedése­ket is hoznak, amelyeknek köszönhetően több pénz marad a pénztárcáikban. Hogy a módosítások hatása szinte a nullával lesz egyenlő, az a minisztériumot már nem kell, hogy izgassa. JEGYZET Majdnem tiszta Amerika MISLAY EDIT Erős a gyanúm, hogy ha az ok­tatási intézmények haladni akarnak a korral, egy idő után kénytelenek lesznek eddig mél­tánytalanul háttérbe szorított tárgyakat vagy szakokat oktat­ni. A kereslet az új kor új hivatá­sai iránt ugyanis egyértelmű. E foglalkozásokból rengeteg van, helyszűke miatt nem is bocsát­kozom olyan lehetetlen vállal­kozásba, hogy valamennyit fel­soroljam. Illusztrációképpen, mondjuk, a „profi pártszimpati­záns tüntetőket” említeném. Nem kell hozzá szinte semmi, még az adott párt iránti szimpá­tia sem. Ezt abból lehet sejteni, hogy •amikor a közelmúltban egy üyen „profi tüntetőcsoportot” arról faggattak, ki miatt is vo­nultak fel, voltak, akik azzal sem voltak teljesen tisztában, kit is támogatnak, és ki ellen emelik fel szavukat. Szóval tényleg nem agyigényes elfog­laltság, csak egy kis szabad idő hozzá. Aki ezzel rendelkezik, abból nemcsak profi tüntető, hanem akár profi sorban álló is lehet. Példának okáért a közel­gő Davis-kupadöntő iránt akko­ra az érdeklődés, hogy a teniszőrültek nem voltak restek már egy nappal a jegyárusítás előtt sorba állni. Na, nem ők azok a „profik”, akikre céloz­tam. De azonnal lerántom a rej­télyről a leplet: mivel a korlátolt számban rendelkezésre álló be­lépőkből egy ember legfeljebb csak négy darabot vehetett, egyes cégek pedig több munka­társukat is szerették volna meg­örvendeztetni a döntőre szóló belépővel, így profi sorban álló­kat szerződtettek, akik több órás sorban állással, nyolcórás műszakokban váltva egymást szerezték meg a cégnek az áhí­tottjegyeket. Nem azt mon­dom, hogy nagyon izgalmas el­foglaltság nyolc órán keresztül sorakozni, de ha az időjárás elég kedvező, s az ember nem egyedül megy, akkor beszélge­téssel, zenehallgatással agyon lehet csapni az időt. Főleg, ha még órabért is fizetnek a sora- kozásért. Ha így folytatjuk, hamarosan el­mondhatjuk, hogy ez itt már majdnem tiszta Amerika: a kor­látlan (munka) lehetőségek or­szága. Ahol már szinte minden­re kapható ember... TALLÓZÓ FRANCIA SAJTÓ Nem az életkörülmények mi­atti általános elégedetlenség, hanem Nicolas Sarkozy belügy­miniszter gyűlölettel teli meg- nyüatkozásai váltották ki a fran­ciaországi zavargásokat - véli Mathieu Kassovitz filmrendező. A külvárosok problémáiról tíz évvel ezelőtt forgatott, A gyűlö­let című kultuszfilm rendezője szerint a francia belügyminisz­ter által a külvárosokkal szem­ben korábban meghirdetett „zé­ró tolerancia” ezúttal két irány­ban működik, és a kijelentésre az utcán látható a válasz. A ma­gyar származású művész kifejti: a belügyminiszter megszólalá­sai nem egyszerűen csak emberi és politikai tapasztalatlanságá­ra világítanak rá, hanem egy „kis Napóleon tisztán demagóg és egocentrikus oldalát is meg­mutatják”. (Peter Gossányi rajza)- Vigyen el valahová, ahol nem ismerik a valóságshow-kat...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents