Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)
2005-11-02 / 253. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. november 2., szerda 2. évfolyam, 44. szám (Szűcs Eva felvételei) Ma is temetnek még a Rozáliába Sírok, keresztek, kripták, mécsesek Kassa belvárosi temetőjében Rozália - a csend hona Olyan szívfájdítóan süt a nap ezen az októberi délutánon. Igazi vénasszonyok nyara, ettől valahogy százévesnek érzem magam, és részben a melankóliának engedve, részben témavadászatként kimegyek az irodámhoz közeli temetőbe, a Rozáliába. KOZSÁR ZSUZSANNA Nem árt meg egy kis séta. Hátha sikerül megtalálnom gyerekkori barátnőm sírját. Azét a törékeny szeplős kislányét, akit nyolcéves korában elütött az autó. Valahol itt kell lennie, ebben a temetőben. Elveszetten bolyongok a sírok között, és egyre jobban álmélko- dom. Tudom én, hogy ez a temető Kassa műemlékei közé tartozik, de azért nem számítottam ilyen kriptacsodákra. Klasszikus oszlop- csarnok timpanonnal egy tekintélyes korúnak látszó épületen. Modernebb szoborkompozíció távolabb. Borostyánnal benőtt, már elhanyagolt családi kripta a rendezett sírok között. Kaszált fű, friss virágok. Csend, napfény, égbe kúszó fenyőfák, nyugalom. Sírok, keresztek, kripták, mécsesek. A Rozália első sírjai a 17. században jelentek meg a városfalon túli dombon, ám generációkon keresztül alig temettek ide valakit. Aztán pestisjárvány jött, és nem volt más választás: a jobb sorsra kiszemelt helyet végleg temetővé kellett alakítani. Alig egy év alatt húzták fel a barokk stílusú Szent Rozália-ká- polnát, mely ma is a hosszú útra indulók és az itt maradottak végső búcsújának színhelye. A kápolna névadójára, Rozáliára nem minden célzatosság nélkül esett a választás: a hagyomány szerint ő véd a pestisfertőzés ellen. A szent fekvő szobrán kívül Rókus, Sebestyén, Zórárd és Benedek festménye díszíti a kápolnát, melynek főoltárán Szűz Mária és a kisded látható. A Rozália azonban nem Kassa legrégebbi temetője. Az első városi temető a Mihály-kápolna mellett volt, a kassai dóm szomszédságában. Ám ahogy a középkori kicsi településből egyre nagyobb város lett, a temető is megtelt, és 1771 után már senkit sem helyezhettek oda végső nyugalomra. Később felszámolták a régi sírokat, és parkot alakítottak ki a Mihály-kápolna mellett. De akkor már a gyászolóknak ott volt a Rózába és más, városfalon kívüli temetkezési helyek is. Ma még mindig kerülnek újabb sírok Szent Rozália kápolnája közelébe, ám az egykor távol eső, városfalon túli hely mára a belváros részévé vált. Kegyhely, régi emlékek színtere, porrá vált, hajdan hús-vér emberek nyugvóhelye, a csend, rend, változtathatatlanság hírnöke lett a Rozália. Édes-bús nyugalommal barangolok a sírok és kripták között, régen emlékké nemesedett barátnőm utolsó földi nyomát kutatva. Nem lelem. De talán nem is olyan fontos, az emléke úgyis az enyém. Gyertyát pedig gyújthatok érte bárhol a világon, nemcsak Kassa legszebb temetőjében, a Rozáhában. A régi, kopott kereszt már nem adja ki titkát A konferencia jó alkalmat teremtett a határon átnyúló kapcsolatok bővítésére Azonos gondokkal küzdenek PUSKO GABOR Rudabánya/Tornalja. Nyolcadik alkalommal rendezték meg a borsodi településen a Rudabá- nyai Múzeumi Napot. Az eseményen a magyarországi szakemberek mellett szlovákiai vendégek is jelen voltak. A résztvevők megismerkedhettek Gölnyicbánya múltjának egy szeletével, illetve a Tornaiján működő Kulturális Antropológiai Műhely tevékenységének bemutatásán keresztül a szlovákiai magyar civil szervezetek helyzetébe, napi gondjaiba is betekintést nyerhettek. Az előadások közül külön figyelmet érdemelt Siskáné Szilasi Beáta, a Miskolci Egyetem Társadalomföldrajzi Tanszéke munkatársának előadása, aki Rudabánya és egy osztrák település demográfiai mutatóinak alakulását mutatta be. Tekintettel arra, hogy a rudabányai helyzet a magyarszlovák határ két oldalán elterülő térségben általánosnak tekinthető, a megyei és állami szerveknek érdemes lenne ezzel a felméréssel részletesen is megismerkedniük, esetleg további kutatásokat kezdeményezniük. Az adatok ugyanis igencsak kilátástalan jövőképet prognosztizálnak. A találkozó során Tornaija polgármestere, Dubovszky László megbeszéléseket folytatott Rudabánya alpolgármesterével és a helyi általános iskola igazgatójával. Az informális találkozón felvetődött a két település közötti kapcsolatok bővítése, közös a pályázatok és rendezvények szervezésének lehetősége is. A tornaijai vendégek megbeszéléseket folytattak a térség néhány múzeumának és civil szervezetének vezetőivel is. A mennyezeten körkörös irányban egy a Tórából származó idézet fut végig A kulturális örökségek listájára Kassa. Az idősebb kassaiak még tudják, a fiatalabbak viszont nem feltétlenül értesültek arról, hogy a kassai filharmónia koncertjeinek otthont adó Művészetek Háza eredetileg zsinagógának épült, és a második világháború kitöréséig egyházi célokat szolgált. A belső teret azóta többször átalakították, a kupola stukkói azonban csodával határos módon szinte sértetlenül úszták meg a szocializmus évtizedeinek könyörtelen renoválási hullámait. Egy városvédő művészettörténésznek, valamint a helyi televíziónak köszönhetően tavaly a kassaiak ismét felfedezhették a Művészetek Házának kupoláját, amelynek sötétkék-sárga színei az eget és a csillagokat szimbolizálják. A mennyezeten körkörös irányban egy, a Tórából származó idézet fut végig, az egész kupola pedig az éjjeli égbolt hatását hivatott kelteni. A szakrális és művészeti szempontból egyaránt különleges falfestményt a közelmúltban felvették a kulturális örökségek listájára, a Művészetek Háza pedig minden tőle telhetőt megtesz a freskó felújítása érdekében. (juk) A kupola az éjjeli égbolt hatását hivatott kelteni (TASR-felvételek)
