Új Szó, 2005. november (58. évfolyam, 253-276. szám)

2005-11-05 / 256. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. NOVEMBER 5. Egészségünkre 27 Hasznos elsősegély-nyújtási tanácsok azoknak, akik vészhelyzetben nem veszítik el a fejüket Amíg a mentő megérkezik... Az elsősegélynyújtás és an­nak igénye szinte az em­berrel egyidős. Alapja ket­tős, a velünk született segí­teni akarás és az ehhez kapcsolódó szakmai tarta­lom. TUDNIVALÓK A segítőkészség mindnyájunk­ban megvan, igaz, különböző mértékben. Ennek tökéletesre fej­lesztése a család egyik fontos fel­adata. Természetesen az elsőse­gélynyújtás terén ez nem csupán erkölcsi cselekedet kérdése. Az el­sősegélynyújtásra felkészülve meg kell tanulni annak ismeret- anyagát. Kinek kell ezt végezni? Érte­lemszerűen annak, aki a rászoru­lóhoz a legközelebb van. Tehát az elsősegélynyújtás olyan alkalom­szerűen végzett tevékenység, amely a világ legszervezettebb mentőszolgálatával sem tudná felvenni a versenyt. E felgyorsult, automatizált, mo­dern világban az élet bármely te­A pulzust a csuklón ellenőrizz. Ha kell, adjon mesterséges lég­zést és végezzen szívmasszázst rületén váraüanul kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ott, azon a bizonyos helyszínen a segítséget tőlünk várják. Csak mi segíthe­tünk. A családban, a munkahelyen, az utcán, a közlekedésben bekö­vetkező heveny egészségkároso­dások életmentő, minimum be­avatkozással elháríthatok. Mindnyájunk közös érdeke, hogy minél többen legyenek ké­pesek érdemi elsősegélyben ré­szesíteni a vészhelyzetbe került embertársainkat. Nem szabad el­felednünk, hogy a segítőből is bármikor lehet segített, és fordít­va. Az e területen tevékenyen „alkotó“ szakember célja egyértel­mű. Olyan tudatos tevékenység kialakítása, amely a beteg vagy testileg sérült ember érdekeit se­gíti, a beteg lelki üdvét szolgálja, hasznos erkölcsi kötelesség. A sokat megélt, tapasztalt tisz­telt olvasó bizonyára már többször „eljátszott“ a gondolattal: Mit tet­tem volna vagy tennék akkor, ami­kor környezetemben váradan baj ér valakit? Szinte biztos, hogy a helyzettel mindig együtt járó pá­nik, és az ezt követő tehetetíenség lenne úrrá mindenkin. Miért válunk e sürgető helyzet­ben haszontalanná? Mert nem tudjuk, mit is tegyünk, és mit vár el tőlünk környezetünk. Előfor­dul, hogy attól való félelmünk ha­talmasodik el felettünk, hogy amit tennénk, azzal ártanánk be­tegünknek. így a bizonytalanság a parancsoló elsősegélynyújtás el­maradását eredményezi. Bizonyá­ra senki sem ennek büntetőjogi következményétől tart, hanem az egész életünket végigkísérő, ön­becsülésünket gyötrő érzésektől. A sokkos betegnek emeljük fel a lábát úgy, hogy maga­sabban legyen, mint a szíve Az idegérintettséggel járó sérülés megelőzése sokkal jobb megoldás, mint a következmények kezelése Ha károsodik a nyaki gerinc... DR.KÁLLAY MIKLÓS Testünk egyik alapvető funkció­ja, hogy belső, életfontosságú szerveinket óvja a külső erőbeha­tásoktól. A gerincvelőt a gerinc­csatorna védi. A gerincnek ezen túl bizonyos mozgásfunkciókat is biztosítani kell, ezért az nemcsak csontokból, hanem erős szalagok­ból, ízületekből és izomzatból is. Mint minden védelmet biztosító szerkezeti elem, a gerinc bizonyos szintig képes a rá ható erőket kivé­deni, úgy, hogy ne keletkezzen maradandó sérülés. Ám ha a ge­rincre ható erő ezt a határt túllépi, a gerinc valamelyik alkotóré­szében, vagy több elemében ma­radandó sérülés keletkezhet. Ez a sérülés érintheti az összes elemet: a csontos csigolyákat, a szalagokat, ízületeket és izmokat. Minél nagyobb az erőbehatás, an­nál súlyosabb a sérülés. A nyaki gerinc nagy mozgástar­tományából adódóan aránylag könnyen sérül. Szerencsés esetben a gerincvelő funkciója érinteden marad. Ez - mármint az esedeges sérülés - döntően a beható erő nagyságától és irányától függ. Rosszabb esetben nemcsak a gerinc védő képletei károsodnak, hanem az általuk védett gerincve­lő is. Ha a gerincvelő sérül, akkor az ott haladó idegnyúlványok kép­telenné válnak az ingerületek ve­zetésére, vagyis sem az agyból nem jutnak parancsok a test többi részébe (mozgás), sem pedig az érzékelési ingerek nem tudnak az agyba feljutni. Ebben az esetben a beteg nem érzi, és nem tudja mozgatni alsó végtagjait (megbénul), és egyéb ve­getatív tünetek (pl. a vize­letürítési zavar) is kialakulnak. Ha a gerincvelő sérülése a nyaki sza­kaszon olyan magasan történik, hogy a légzőközpont is sérül, a be­teg légzése megszűnhet. A gerincvelő-érintettséggel járó nyakigerinc-sérülések döntő több­sége baleset következtében alakul ki, melyek - az esetek jó részében - megelőzhetők lehetnének. Mely esetekbenlehetséges ez? Közismert, hogy a nyaki gerinc sérüléseinek egyik leggyakoribb oka gépkocsibaleset. Ha az autó valaminek nekiütközik, a fejre és ezen keresztül a nyaki gerincre nagy teher nehezedik, majd a fej rendszerint visszacsapódik. Ha ezt a visszacsapódást egy megfe­lelően kiképzett fejtámla felfogja, rendszerint nem alakul ki ideg­érintettséggel járó sérülés. A kor­szerű gépkocsiknál ilyen fejtámla már a hátsó üléseknél is található. Aránylag gyakori a sérülés a mo­torkerékpárosoknál is, mert bár a zéskor, eleséskor a motoros védte­len, és a nyaki gerincnek hatal­mas erőket kellene kibírnia ah­hoz, hogy a motoros megússza komolyabb sérülés nélkül. Még egy jelentős csoportja van az idegtünetekkel is járó gerincve­lő-sérülésnek, a sérült szakszerűt­len szállítása! Gyakran előfordul ugyanis, hogy balesetnél a gerinc elemei súlyosan sérülnek, a ge­rinc „lötyögőssé“ (instabillá) vá­lik, de a gerincvelő sérteden ma­rad. A sérült nem megfelelő moz­gatásakor az instabil gerinc már nem tudja megvédeni a gerincve­lőt, ezért akár egy rossz mozdu­lattal a gerincvelő jóvátehetetle- nül sérülhet. Ezért a vélhetően nyakigerinc-sérültet csak erre megfelelően kiképzett emberek (mentősök, orvosok) szabad, hogy mozgassák és ez rendszerint megfelelő eszköz (nyakvédő mű­anyag gallér) felhelyezése után megengedett. A már kialakult sérülések közül a gerincvelő-sérüléssel nem járó esetek általában jó gyógy- hajlamúak és gyakran nyom nél­kül gyógyulnak. Ugyanakkor a ki­alakult gerincvelő-sérülés na­gyon ritkán kezelhető jó ered­ménnyel, mivel a helyén kialaku­ló heg nem engedi az új idegnyúl­ványok kinövését, ezért az inger­vezetés tartósan megszakad. Ezért fontos, hogy a gerincvelő­sérülések jelentős részét - első­sorban gondossággal, odafigye­léssel, technikai segédeszközök igénybevételével - el lehet kerül­ni. Erre a csoportra is érvényes, hogy a megelőzés mindenkinek sokkal optimálisabb megoldás, mint a már kialakult sérülések, állapotok - nem mindig sok siker­rel kecsegtető - kezelése. A szerző ortopéd sebész ...akár egy rossz mozdu­lattal a gerincvelő jóvá­tehetetlenül sérülhet. fejüket bukósisak védi, ám ütkö­MIT VIGYÜNK A KÓRHÁZBA? ♦ Az egészségügyi igazolványt és a személyazonossági iga­zolványt. ♦ Régi zárójelentéseinket, idő­rendi sorrendbe rendezve. ♦ A kórház nem üdülő, lehető­leg csak a legszükségesebb dolgokat vigyük magunkkal. ♦ Evőeszközt és poharat. csak egy-két látogatót rendel­jünk be. ♦ Ne zavarjuk betegtársaink nyugalmát. Csak fülhallgató­val ellátott rádiót használjunk. ♦ Tartsuk be az orvosok és az ápolónők utasításait. ♦ Feleslegesen ne ugráltassuk az ápolószemélyzetet. ♦ Tisztálkodási szereket, törül­közőt, szappant vagy tusfür­dőt, fogkefét, fogkrémet és WC-papírt, papírszalvétát, be- tegmosdatáshoz pedig mos­dókesztyűt. ♦ Nemcsak a tisztálkodásról, de a szájápolásról se feledkez­zünk meg! ♦ Ékszereinket hagyjuk otthon. ♦ Lehetőség szerint egyszerre ♦ Ne hagyjuk el magunkat, te­gyünk meg minden tőlünk tel­hetőt a mielőbbi gyógyulásért. ♦ Ne ragasszuk rá szobatársa­inkra esetleges depressziós hangulatunkat. ♦ Rossz szokásainkat pedig hagyjuk otthon. ♦ Kövessünk el mindent a ma­gunk és betegtársaink mielőb­bi felépülése érdekében. B. A. A szervezet a hideget jobban tűri a melegnél Hogyan segítsünk fagyás esetén? AJÁNLÓ Ne legyünk közömbösek az ital­bolt környékén, a hideg éjszaká­ban megtalált ittas, vagy annak vélt emberrel, az aluljárókban, a szabad ég alatt heverő hajléktala­nokkal. Gondoljunk rá, hány em­ber esett az elmúlt évek során a fagy áldozatául. Az előítélet rossz tanácsadó! A szervezet a hideget jobban tű­ri a melegnél, de a tartós hidegha­tás 0 C-fok felett is okozhat fagyá­si sérülést. A szél és a levegő pára- tartalmának növekedése a kiálló testrészeket (fül, orr, áll, kéz uj- jai) veszélyezteti. Ezek hamarabb fagynak meg. A hideg hatására kezdetben he­lyi érszűkület keletkezik. A bőr sá­padt, hűvös lesz. A keringés lelassul, szöveti oxi­génhiány lép fel, majd az érszabá­lyozás bénulása miatt az érszűkü­letet értágulat váltja fel, az érfal áteresztővé válik. Elsőfokú fagyás esetén a fagyott testtájékon égő, szúró fájdalom keletkezik, amely idővel érzéket­lenné válik. A bőr sápadt, hűvös, márványozott. Később kipirul, szederjessé válik, megduzzad. Másodfokú esetben kisebb-na- gyobb, vörhenyes, savós hólyagok keletkeznek. Ezek megnyílhat­nak, tartalmuk kiürül, majd nehe­zen gyógyuló fekélyek maradnak vissza. A harmadfokú fagyásra a pisz­kosszürke színű szövetelhalás jel­lemző. A bőr minden rétege meg­fagy. A hólyagok összefolyhatnak, megrepedhetnek. A fagyott testrészt soha ne melegítsük fel hirtelen! Elsőfo­kú fagyási még puha ruhával gyengéden sem dörzsölhetünk. Másod-, harmadfokú fagyásnál az újabb sérülés lehetősége mi­att fokozottan ne tegyük ezt. Óvatos levetkőztetés után a fa­gyott területeket steril gézlappal fedjük be. Az ékszereket óvato­san távolítsuk el... és tegyük a sérült zsebébe. W. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents