Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-04 / 229. szám, kedd

ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Többet tutira nem rabolok el embert erről a bolygóról... (Kiss Tibor rajza) Az 1980-ban épült komphajó egyik pillanatról a másikra kormányozhatatlanná vált Újabb rejtélyes hajókár TALLÓZÓ OROSZ SAJTÓ A szentpétervári ügyészség bűnügyi eljárást indított a brit kormánytámogatással műkö­dő oktatási-kulturális szerve­zet, a British Council ellen az orosz elnök londoni vizitjének küszöbén. Vlagyimir Putyin, aki rövid brüsszeli látogatás után kedden orosz-EU-csú- cson vesz részt Londonban, szerdán kétoldalú találkozót is tart Tony Blair brit miniszterel­nökkel - jegyezte meg a Kom- merszant, amely feltételezte, hogy a British Councillal szem­beni adóigények váratlan fel- hánytorgatásával a Kreml az észak-kaukázusi térségnek szánt brit oktatási segély elosz­tási módjának felülvizsgálatát akarja elérni. Az orosz adóha­tóság már tavaly júniusban vizsgálódott a British Council oroszországi központjaiban, rámutatva, hogy nem fizettek adót, noha nyelvóráikkal és bi­zonyítványaikkal üzleti tevé­kenységet folytatnak. Az orosz külügyminisztérium egyúttal cáfolta, hogy ezek a központok a moszkvai brit nagykövetség részlegeiként működnének. NBC Lynndie England, az kaki foglyok bántalmazása miatt el­ítélt amerikai katonanő szerint „súlyosabb dolgok” is történtek a Bagdad melletti Abu Graib börtönben, és a parancsnokok is mindenről tudtak. A kato­nanő először nyüatkozott az­óta, hogy a múlt héten három­évi börtönre ítélték, és elbocsá­tották az amerikai hadseregből a testülethez méltatlan maga­tartás címén. Kijelentése el­lentmond a pentagonbeli ille­tékesek ama állításainak, me­lyek szerint az Abu Graibban elkövetett túlkapások csak egy kisebb, az ellenőrzés alól kicsú­szott csoport művei voltak. A 22 éves England fotója - amint pórázon tart mosolyogva egy meztelen iraki foglyot - bejárta a világot, és az amerikai kato­nák iraki foglyok ellen elköve­tett kínzásainak szimbólumává vált. Az elítélt katonanő szerint azonban a sajtóban megjelent fotók nem adnak pontos képet az embertelenségek lépté­kéről. ROMÁNIAI SAJTÓ Teljes káosz uralkodik a ro­mán határokon - legalábbis ez derült ki a hétfői romániai saj­tótudósításokból, amelyek be­számoltak a román állampol­gárok kiutazását szabályozó, szombat reggeltől érvénybe lé­pett új rendelet alkalmazásá­ról. A hétfői román napüapok szerint a hétvégén az új bel­ügyminiszteri rendelet értel­mében mintegy 2500 romániai állampolgárnak tiltották meg a határőrök az ország területé­nek elhagyását, mivel nem tud­ták igazolni az uniós térségbe való kiutazásuk pontos célját. Körülbelül 9 ezer érintett akart kiutazni, tehát csaknem egy- harmaduk volt kénytelen le­mondani e szándékáról. A la­pok szerint vasárnap délig csak Nagylaknál, Tornyánál, Gyula- varsándnál és Kürtösnél 385 személyt fordítottak vissza a határtól. Az Arad megyei ha­tárrendőrség szerint az il­letőknél nem volt érvényes meghívólevél vagy más, az új rendelet által megkövetelt irat. Csak hajszálon múlott, hogy a világtörténelem egyik legtragikusabb és leg­rejtélyesebb hajótörésének, az Estonia komphajó 1994- es elsüllyedésének (ekkor 852 ember vesztette életét) az évfordulóján nem is­métlődött meg all évvel ezelőtti forgatókönyv. TÖNU KALVET A Stockholmból az észt főváros­ba, Tallinnba tartó Regina Baltica észt komphajó szeptember 27-éről 28-ára virradóan zátonyra futott a svéd tengerparttól nem messze, Kappelskár kikötője közelében - pont olyan rejtélyes körülmények között, mint tizenegy esztendővel ezelőtt az Estonia. Az 1980-ban épült, 145 m hosszú komphajó, 373 utassal és 167 fős legény­séggel a fedélzetén egyik pillanatról a másikra kor­mányozhatatlanná vált, és a svéd tengerpart tengeri szirtjeinek egyike felé vette az irányt. A legénység sok horgonyt vetve a tengerbe, igyekezett megál­lítani a hajót, majd próbálta a szik­laszirt mellé terelni, de hiába, mert zátonyra futott és orr-rekesznél lé­ket kapott. Szerencsére a lék nem bizonyult végzetesnek. A hajó nem süllyedt el, megvárta a felkért svéd Az Új Szó október 1-jei számá­nak „Kíváncsi, hiányzó, törvény­gyártó és mindenhez hozzászóló képviselők” című írásában jelent meg az információ, mely szerint a jelenlegi parlamenti ciklus alatt a Magyar Koalíció Pártja frakciója keretében én voltam a legtöbbet hiányzó képviselő. A cikk szerzője ugyan korrekt módon közölte, hogy a 4 nap hiányzást elsősorban betegség okozta - ennek ellenére hiányzásaimat a „funkcióhalmo­zással” is összefüggésbe hozta. Az Új Szó hasábjain nem első alka­lommaljelent meg hasonló tartal­mú utalás a parlamenti, Nyitra megyei, valamint komáromi szin­ten vállalt feladataimmal kapcso­latban. Engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval reagáljak a cikkben leírtakra - már csak azért is, mivel szeretném, hogy az Új Szó olvasói (illetve a szlovákiai révkalauzt, majd visszaindult Kap- pelskärbe, ahol az utasok zöme át­szállt az eléjük Tallinnból küldött másik komphajóra, a Vana Tallinn- ra, és azzal tette meg az utat. A Re­gina Baltica pedig a finnországi Túrkuba, az ottani hajójavító gyá­rak felé vette az irányt. Az utasokon a hajókár alatt ki­tört pánikról megoszlanak az infor­mációk. Az észt-svéd járatot működtető észt cég, a Tallink azt közölte a sajtóval, hogy a hajókár folyamán nem tört ki semmilyen pánik, a Baltic News Service hír- ügynökségnek nyilatkozott utasok viszont ennek az ellenkezőjét állí­tották: „A rémes lárma és kiabálás néhány óra hosszat tartott, mivel nem kaptunk semmilyen adekvát tájékoztatást sem.” A fedélzeten az utasok között támadt fejetlenség érthető is. Hi­szen sokuk tudta, hogy az 1994-es Estonia-hajótörés hasonlóképpen kezdődött meg: előbb egy erős, az egész hajót megrázó lökés, melyet áramszünet követett. Vagy fordít­va. A végzetes kimenetelű baleset­nél nem is számít az ilyen té­nyezők sorrendje, ilyenkor csak a végeredmény a fontos. közvélemény) végre munkájuk és eredményeik, nem pedig betöltött tisztségeik száma alapján ítélnék meg az embereket. Mint arra a cikk további részé­ben Bárdos Gyula frakcióvezető is utalt, ez a pár nap hiányzás nem hátráltatott parlamenti munkám­ban. A jelenlegi parlamenti ciklus alatt az egészségügyi bizottság tagjaként több törvénymódosí­tást és törvénytervezetet nyújtot­tam be, melyek az egészségügyi ellátás területén egyértelműen a polgárok és a szolgáltatók (nem pedig az állam vagy az egészség- ügyi biztosítók) javát voltak hiva­tottak szolgálni. Fontosnak tar- toih megjegyezni, hogy a parla­ment által elfogadott módosító indítványt nemcsak egészség- ügyi, hanem más törvény kap­csán is nyújtottam be. Ennek fé­nyében úgy gondolom, hogy a Rejtélyessé az teszi az inci­denst, hogy az igazi oka más lehe­tett a hivatalosan bejelentettnél. A Tallink képviselői ugyanis a si­ma műszaki hibák véletlen egybe­esésével magyarázzák a történte­ket: három percig szünetelt az áramellátás, ezáltal előidézve a hajó konjjányozhatatlanságát, mivel a másik főgenerátor nem tudta pótolni az üzemképtelenné vált főgenerátort. Ugyanakkor nem zárható ki egyáltalán az sem, hogy merénylet történt. Egy tapasztalt hajómechanikus később azt nyilatkozta az Eesti Pá- evaleht c. vezető észt napilapnak a hajókár valószínűbb okáról, hogy részleges áramszünet semmikép­pen sem okozhatja egy komphajón a főmotorok leállását. „Valakinek egy hajfeszítő kapcsot kellett dug­nia oda. Ugyancsak nem mondhat csütörtököt egykönnyen a navigá­ciós rendszer sem. A főgépek ak­kor állnak csak le, ha mellig ér a víz a gépházban” - mondta az új­ságnak a 12 éves tapasztalattal rendelkező, magát megnevezni nem kívánó szakember, aki koráb­ban - a többi között - a Tallink ha­jóin is dolgozott. Az Estonia komphajó elsüllyedé­sének valódi oka után nyomozó új­ságíróknak és szakembereknek most újabb alkalmuk nyílik szaktu­dásuk megmérettetésére. A szerző észtországi munka­társunk parlamentben végzett munkámat nem érheti vád. Valószínűleg így van ez a megyei önkormányzat­ban végzett munkámmal is, hi­szen a komáromi alapszervezet és a járási konferencia megyei képviselőnek jelölt a következő megbízatási időszakra is. Komoly és konkrét kritikák Komárom pol­gármestereként végzett munkám kapcsán sem merültek fel eddig, hacsak azt-nem tekintjük annak, hogy nem vagyok hajlandó ki­szolgálni bizonyos helyi érdek- csoportokat. A fentebb leírtak alapján úgy érzem, hogy „funkcióhalmozá­som” miatt csak egy csoportot kell megkövetnem: a családomat, melynek tagjait kétségkívül hátrá­nyosan érinti gyakori távollétem. Tisztelettel: MUDr. Bastrnák Tibor Az utasokon a hajókár alatt kitört pánikról meg­oszlanak az információk. Visszhang: Ad: Kiváncsi, hiányzó, törvénygyártó és mindenhez... KOMMENTÁR Allah szigete JARÁBIK BALÁZS Már éppen kezdett lábra állni Báli turizmustól függő gazdasága a szinte hajszálra két évvel ezelőtt elkövetett bombamerénylet után. Már szálingóztak vissza a turisták a zöldhasúkkal. Elvégre Báli - ahogy Indonézia egésze - az Isten (arabul Allah) szigete, meg a békéé, szereteté és megértésé. Szeretik a turisták. Nem hiá­ba, ott él békés egyetértésben muzulmán, keresztény és hindu. Al­lah nagy, és Indonézia az ő országa. A muzulmánoké. Történt azonban, hogy tavaly - az iszlám világban immáron nem teljesen egyedülálló módon - szabad választásokon választot­ták meg Susüo Bambang Yudhoyonót az ország elnökévé. Az új el­nök- egy évvel a jakartai Marriot Szálló ellen elkövetett brutális bombamerénylet után - legott lekoppintotta Bush elnök híres-hír­hedt terroristaellenes szövegét, mármint, hogy „levadásszuk a ter­roristákat”. Olaj a tűzre, hogy a szókimondó elnök meg akarja mu­tatni, hogy az iszlám sokkal több, mint az arab világ. Sőt, azt is, hogy létezik az iszlámban demokrácia is. Talán túlságosan vad elképzelés ez egy hatalmas kiterjedésű or­szágban, ahol a szélsőséges csoportokért nem kell az (arab) szom­szédokhoz menni. Annyi bizonyos, hogy a helyi Dzsamaja Iszlami- ja, a helyi Al-Kaida-klón korábban már kevesebbtől is besokallt. Tény viszont, hogy az indonéz titkosszolgálat és a rendőrség ko­molyan vette az elnök szavait. Két éve - a szomszédos országok se­gítségével - gyorsan elkapták a merénylőket, azóta pedig elkezd­ték felgöngyölíteni a Dzsamaja Iszlamija struktúráit. Olyannyira sikeresen, hogy a független és rendkívül elismert International Crisis Group (ICG) pár hete kiadott jelentésében azt írta, a terror- csoport már nem jelent komoly veszélyforrást. Allah bölcs, ők meg várhattak volna egy kicsit. Természetesen rombolni könnyebb, mint megakadályozni a rombolást. Manapság azonban fontos dekódolni a terroristák üzenetét. Ez ugyanis ugyanúgy szólt az új indonéz vezetésnek, mint nekünk, egyszeri turistának. Tudunk rombolni, ti pedig fél­jetek. Közben növekedjék a gyűlölet. Mert ez a gyűlölet szolgál egyetlen magyarázattal az olyan tettekre, ahol muzulmánok tu­catjai halnak meg, és további százezrek maradnak munka és ke­nyér nélkül az elmaradó turisták miatt. Minél nagyobb az ék az európai és az iszlám civilizáció között, annál nagyobb a lehetősé­ge a terroristáknak. A tegnapi Új Szóban közzétett közvélemény-kutatás szerint nemigen teszünk különbséget az iszlám és a terrorizmus között. Nem érdekel bennünket Törökország EU-csatlakozása sem. Pedig itt kellene kezdeni a mi harcunkat a terror ellen. Magunkban te­remtve meg Allah és a béke szigetét. JEGYZET Pokoli vonat PUHA JÓZSEF Ritkán utazom vasúton, a minap azonban kénytelen vol­tam ezt tenni. Látszólag min­den rendben volt: új szerel­vény, viszonylagos tisztaság, fáradt, munkaundortól szen­vedő vasutasok. A hideg zuhany az indulás után jött. A hangosbemondó­ból egy behatárolhatatlan élet­korú asszonyság - Ilonka néni­nek neveztem el - üdvözölte az utazóközönséget, és be­mondta, melyik állomás van soron. Komor, túlvilági, dep­ressziós hangon szólt hoz­zánk. Remélem, Ilonka néni csak ezen a vonalon „ügyele­tes”, orgánumával a vasúttár­saság másutt nem riogatja az embereket. Szerintem halála előtt pár órával mondatták fel vele a sok állomásnevet, ő meg „most már úgyis mindegy ala­pon” megtette, és utána egyből a pokolba jutott, mert ilyen hanggal egyszerűen oda való. A nagyobb baj az, hogy neki köszönhetően én is kar­nyújtásnyira éreztem magam Lucifer birodalmától, az volt az érzésem, az utasokkal együtt magam is feléje tartok. Könyörgök, ha már belevá­gunk ilyesmibe, és egy csomó pénzt beleölünk, miért kell hi­bázni a végső fázisban? Nincs az országban egy profi szpíker, aki kellemes hangjával embe­ribbé teszi az utazást? Csak arra tudok gondolni, Ilonka néni valakinek a valaki­je, így egyetlen pályázóként választották ki. Szerencsére a kivitelezésbe újabb hiba csú­szott, bár lehet, ez csupán né­hány ,jobb fülű” vasutas vá­laszlépése. Az asszonyság ugyanis jócskán a motorvonat indulása után szólal meg, és a zaj elnyomja őt, jóformán hal­lani sem lehet szavait. Összességében tehát Ilonka néni nemhogy nem könnyítette meg az utazásomat, és kényte­len voltam ki-kilesni, hol tar­tunk éppen, hanem alaposan rám is ijesztett. Dunaszerdahe- lyen gyorsan leugrottam a vo­natról. Tuti, akik fennmarad­tak, már a pokolban vannak. FIGYELŐ MAGYAR NEMZET Ismét vizsgálódik a Nemzeti Nyomozó Iroda a három és fél év­vel ezelőtti, nyolc halálos áldo­zattal járó móri bankrablás ügyé­ben - erősítette meg Zsombok György ezredes, bűnügyi főosz­tályvezető. A Fővárosi Főügyész­ség ugyanis nemrégiben újabb bejelentést kapott, és egy hete ennek kivizsgálására utasította a nyomozó hatóságot. A bejelentés tartalmáról és az eredményről egyelőre még korai beszélni - tet­te hozzá Zsombok György.

Next

/
Thumbnails
Contents