Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-22 / 245. szám, szombat

„Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermek társaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (AranyJános) CSALÁDI KOR Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörliporlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével ” (AranyJános) 2005. október 22., szombat 9. évfolyam 42. szám Főúri családi körök (16-19. század) - „Itt halottak élnek, / némák, és beszélnek.” (Egy régi levéltári felirat) Johan Calisch és Prónay Johanna házassága „...igaz, hogy semmi új nincsen ez világon, az mely nem volt, de az seculumok szerint az idők is változnak, és azokban sok új dolgok mutatódnak, kik az előtt vagy nem hal­lattak, vagy nem láttattak” FUKÁRI VALÉRIA- egyik feleségéhez írt levelében vigasztalta így párját és önmagát ifj. Petrőczy István kuruc ezredka- pitány a vérzivataros 17. század vé­gén, várva az idők változását, hosz- szú, nehéz bujdosásából való sza­badulását. Változások az egységes, szünte­len folyamatot alkotó történelem­ben ugyan nem az évszázadokhoz igazodva állnak be, Petrőczy meg­állapításai mégsem tévesek. Hiszen valóban, ha nincs is semmi abszo­lút új a világon, azért minden szá­zadnak vannak a régi adottságok mellett valamilyen új, az előző század (ok) tói megkülönböztető történései és tendenciái, amelyek bizonyos fokig saját jelleget is köl­csönöznek neki. Levéltári anyaga­ink már az előző két fejezetben is a 18. századba vezettek bennünket, amely a török és a tatár dúlások, majd az egymást követő felkelések, szabadságharcok előző két százada után a hazai földön beállt béke és nyugalom, s ezek keretei között az idő ha­ladtával az építkezések, a társadal­mi reformok és a fellendülő műve­lődés évszázada lett. A főurak a bé­kében megnövekedett jövedelmü­ket országépítő, tájalakító és szépí­tő törekvésekre fordítják. Ekkor jönnek létre nálunk a késő barokk építészet alkotásai, amelyek már nem védelmi célokat, hanem a tár­sasági életet, a szórakozást, a kul­túra és a művészetek ápolását szol­gálják. A18. század második felére díszes paloták, kastélyok, kúriák, kerti és erdei nyári lakok (tuscu- lanumok) változtatják meg nem­csak a városok, hanem számos vi­déki uradalom képét, felemelke­dést hozva a gazdasági kultúra te­rén is. Ugyanakkor a nyugat-euró­pai felvilágosodás eszméi behatol­nak a bécsi udvarba, és Mária Teré­zia - ha nem lett is ez eszmék hívé­vé - hatásukra a hatvanas-hetvenes évektől kezdve egész sor jelentős szociális, gazdasági, társadalmi, oktatás- és nevelésügyi reformot indít el. Ezeket fia, II. József ural­kodása idején továbbiak követik, s noha a józsefi reformok Magyaror­szágon nagyobbrészt ellenkezésbe ütköznek, a nagy horderejű vallási türelmi pátense ugyanúgy, mint a jobbágy szabad költözését és pálya- választását megadó rendelet, még­is tartós jelentőségűnek bizonyul. A felvilágosodás magával hozza a világnyelvvé vált francia nyelv és a francia irodalom elterjedését is. Az urak és a műveltek csakhamar nálunk is előszeretettel élnek vele a társalgásban s még inkább a levele­zésben. (Ezen újdonság kuriózus oldala, hogy - mintha csak francia postások vették volna át az ország­ban a levélkézbesítést - általánossá lett a levélborítékok francia nyelvű címzése abban az esetben is, ha a bennük küldött levelek magyarul, németül vagy szlovákul íródtak.) Petrőczy István unokája, az 1740-ben született Johan Calisch e társadalmi és szellemi vi­szonyok közt kezdi meg felnőtt pá­lyáját, s lesz majd a vallási toleran­cia, a művelődés és nevelés odaadó hívévé és támogatójává. 1763-ban öccsével, Friedrichhel az uralkodó­nőtől útlevelet kémek, és kapnak németországi egyetemi tanulmá­nyok végzésére. A jénai egyetemet választják, ahol főleg jogot és poli­tikai történelmet hallgatnak. Johan Calisch az alkatának meg­felelő időben született. Ő nem az a katonatípus, mint csaknem húsz évvel idősebb Karol nevű bátyja, sokkal inkább a művelődés s a szemlélődés embere. De a Monar­chia védelmében elért hadi sikere­ken, teljesítményeken ő is föllelke­sül. Egyetemi tanulmányai elején, 1763 decemberében tisztelete jelé­ül a legelőkelőbb erdélyi méntelep­ről származó hátaslovát a kor híres hadvezérének, Gedeon Laudon bá­rónak ajándékozza, akinek Haydn és Mozart is egy-egy zeneművet ajánlott. Egyetemi éveikben Johan és öccse utazásokat tesznek, és érint­kezésbe kerülnek magas körökhöz tartozó személyiségekkel is. 1765 októberében kelt, anyjához írt leve­lében Johan beszámol arról, hogy jóakarójuk, Joseph de Kaunitz gróf szerette volna őket bemutatni a weimari hercegi udvarban. De ők úgy döntöttek, hogy - ha anyjuk megengedi - inkább majd a her­cegnő születésnapi ünnepélye al­kalmából teszik tiszteletüket Wei- marban, a velük tanuló többi főne­mes ifjúhoz hasonlóan. Nagyon va­lószínű, hogy a jénai egyetemi éveknek köszönhető - no meg Jo­han sokoldalú művelődési érdeklő­désének - az a nálunk feltehetően egyedülálló kultúrtörténeti lelet, egy tízlapnyi, „Rövid, de alapos útbaigazítás az angol táncírásba, amelyben ennek a nélkülözhetet­len művészetnek alaptanai foglal­tatnak” címet viselő táncjelírás- töredék, amelyre Johan ifjúkori kézírásában akadtam rá a Zay- levéltárban őrzött hagyatékában. Az egyetem elvégzése után Jo­han hazatér anyjához és testvé­réhez a sziléziai családi birtokra. 1775-ben, négy évvel anyja halála után megérik benne az elhatáro­zás, hogy lemond sziléziai öröksé­géről, s az egyik felső-magyaror­szági családi bútokon teremt ma­gának otthont. 1775 novemberé­ben és decemberében a Magyaror­szághoz fűződő régi kapcsolatai fölelevenítése s az újbóli tájékozó­dás céljából utazásokat tesz a Fel­földön. Amint arról húgának, a Zay Péter feleségeként már Ugrócon élő Ludovikának beszámol, útiter­ve Kassa, Eperjes, majd visszatérő­ben a Szepességben élő ismerősei­nek a meglátogatása. Kassán na­gyon jól érzi magát. Sokkal kelle­mesebb és szebb, múlt Teschen - ír­ja húgának-, s megtalálható benne szinte az egész felföldi főnemesség. Sok új ismeretségre tett szert. Lá­nyos anyáknak is bemutatják. Az erdélyi Vas gróf például összeis­mertette őt Máriássy Miklósnéval és lányával .......a lány a legkevésbé se m szép - ad róla képet Johan Ludovikának küldött híradásában -, németül beszél és francia nevelő­nője van, az apja után 44 ezret kap, az anyja után is sokat remélhet.” Neki azonban a valahol a visszafelé vezető úton megismert idősebbik Okolitsányi lány nyerte meg a tet­szését. „Csak azt mondhatom Ne­ked - összegezi december 31-én Ludovikának útja eredményeit -, hogy nem közömbösen térek meg Felső-Magyarországról.” Ami pedig a szívbéli dolgot illeti, egy, tán a kor szentimentális iro­dalmából vett szentenciára utal: „Jó tanítást kaptam egy szavahihető hölgytől...: „Szem szévnek (=szívnek) talmatsa, és szév szemnek tanatsa” - idézi a maga kissé németesen magyar kiejtésé­ben. Nem nagy idő múltán Johan Calisch tervei valóra válnak. Otthona lesz a fel­földi bicsicei kastélyban, ott, ahol egykor szülei kezdték meg há­zaséletüket. Családot is alapít, de nem az említett Okolitsányi lánnyal. Majdani hitvestársa, Prónay Johanna, az ő döntő ma­gyarországi utazásai idején még if­jabb Jeszenák János királyi taná­csos felesége, s telente a valamelyik pozsonyi Jeszenák-házban, nya­ranta valamelyik csallóközi kasté­lyukban él rétjével, akivel 1770- ben házasodtak össze. Mindketten ismert nemes családok saljai. Jo­hanna apai ősei, a tótprónai Pró- nayak Túróc vármegye legrégibb nobilis családjai közé tartoztak. Apja, I. Gábor, királyi tanácsos a maga korában jeles jogász, tábla­ügyvéd volt. Anyja, Róth Éva ki­rályfalvi Róth Jánosnak, a Caraffa által 1687-ben Eperjesen, koholt vádak alapján megkínoztatott fel­földi protestáns urak egyikének az unokája. A Jeszenákok Temes vármegyé­ből kerültek a Felföldre. Ifj. Jesze­nák János apja, királyfiai Jeszenák I. Pál a fivérével, id. Jeszenák Já­nossal együtt koruk legkeresettebb jogtudósai közé tartoztak, s kitűn­tek a művelődés és protestantiz­mus patrónusaiként is. Jeszenák Pált a Habsburg leányág trónörök­lési jogának országgyűlési elfogad­tatásában szerzett érdemeiért VI. Károly Pozsony megyében királyi adományokban részesítette. (A ké­sőbbi századokban a Jeszenák csa­ládnak is voltak mártírjai: Pál déd­unokáját, IV. Jánost az 1848-as sza­badságharcban forradalmi biztos­ként való részvételéért 1849-ben kivégezték; az ő Gizella nevű lá­nyától származott le a 20. század elején gróf Esterházy János, a tragi­kus sorsú politikus.) Ifj. Jeszenák János apai örök­ségként bírta a majorházi, hideg­héti stb. csallóközi birtokokat, amelyeken - főúri kortársait kö­vetve - nagyszabású építkezések­be bocsátkozott. Egy egykorú kéz­iratos összeírás szerint az 1770-es években csak Majorházán 12 kü­lönböző épület és létesítmény állt a birtokon, köztük a kastélyon kí­vül három szép nyári úrilak, alkal­mazottak házai, impozáns gazda­sági építmények, diszkért, kutak sora. (Néhány ingatlannak az ösz- szeíráson feltüntetett értéke: a kastélyé 13 000 forint; a nagy kasznárházé 6000 forint; a sajtos házáé, a végében elhelyezett te­hénistállókkal 1000 forint; a nagy szénás pajtáé 1000 forint.) Az építmények létrehozásához, újra­alakításához Prónay Johanna is hozzájárult a házasságába szülei­től vitt 21 ezer forinttal. A házaspár azonban nem sokáig élvezhette széppé varázsolt birto­kait. Ifj. Jeszenák János 1777. feb­ruár 16-án meghalt. Johanna a fér­je halála utáni örökösödési egyez­kedések során lemondott sógora, II. Pál javára mindennemű ingó és ingadan vagyonról, s ennek fejé­ben sógora 60 ezer forint özvegyi jussal, a házasságába vitt 21 ezer forint visszatérítésével és mint a házasságából származó Johanna nevű gyermeke tútorát, évi jára­dékkal elégítette ki. Johanna visz- szatért anyjához Tótprónára, ahol kislánya nemsokára meghal. A gyászév letelte után lép házasságra az akkor már egy-két éve a szom­széd megyében, Bicskén lakó s ko­rábbról is ismert Johan Calischsal. Hogy ismeretségük miként lett há­zassággá, arról egy, a Johanna le­véltári hagyatékában föllelt, la­tin-olasz „Missilis Amorosae”, azaz „Szerelemes levelek” föliratú és Johan leveleit tartal­mazó iratcsomó nyújt közvetien képet. Noha ezek a levelek csak Johan megnyilatkozásai, érzékel­hető belőlük Johannának a Johanétől némileg eltérő magatar­tása is. Míg Johan teljesen, szinte gyermekien kitárulkozik ebben a kapcsolatban, Johanna egyfajta visszafogottságot és óvatosságot tanúsít. Az első hódoló vallomást egy szál virág kíséretében 1777. szeptember 1-jén küldi Johan Prónára. Ez fordításban így szól: „Nagyságos Kegyes Tanácsosné Asszony! Van szerencsém egy vi­rággal - amely az évnek ebben a szakaszában ritkaságnak számít - tisztelgésemet tennem. Jóllehet, ez csak egy apróság, én mégis nagyra becsülöm, mert megadja nekem azt a kellemes alkalmat, hogy Nagyságodnak távollétem­ben is bizonyítsam odaadásomat és hódolatomat, amellyel mind­örökre maradok Nagy­ságodnak alázatos szol­gája, Johan v. Calisch báró. P. S. A Nagyságos Mama kegyeibe aján­lom magamat.” (A levél díszes borítéka termé­szetesen franciául cím­zett.) Johan egy kései visszaemlékezésében fölidézi e levelét, s meg­jegyzi, hogy a virág ró­zsaszál volt, s hogy mi­után délelőtt a levéllel együtt el­küldte Prónára, délután már maga is odautazott. De a boldogító igent, ami egyúttal a mama beleegyezé­sét is jelentette, csak október vé­gén kapta meg Johannától, aki egyébként sem válaszol Johan sű­rű egymásutánban küldött levelei­nek mindegyikére, s különösen nem válaszol gyorsan és hosszan, ahogy Johan várja. Johan azt sze­retné, ha minden ismerőse részt venne boldogságában, de tisztelet­ben kell tartania Johanna kívánsá­gát, hogy tekintettel a gyászévre jegyességüket nem hozzák nyilvá­nosságra. „...tehát gondolatban magam gratulálok magamnak, s az örömtől teljesen felüdülök” - engesztelődik meg Johan egyik le­velében. 1778. február elején vég­re megtudja, hogy az általa olyany- nyira várt esküvőt (s a hallgatás feloldását) Johanna 1778. február 18-ra tűzte ki. Egy évre rá, 1779. február 23-án Johanna anyjánál világra hozza egyetlen gyermekü­ket, Marie-t, a Calischok utolsó magyarországi leszármazottját (és Petrőczy István dédunokáját), aki majd a házasságában vissza fog térni a Zay-törzshöz, amelyből Petrőczy- és a Calisch-elágazások mintegy kétszáz és száz évvel ko­rábban kisaijadzottak. Részlet az angol táncjelírásból, fentebb pedig az 1777. szeptember 1-jei szerelmes levél borítékja Johan Calisch és Prónay Johanna portréja Antónia Bieliková felvételein

Next

/
Thumbnails
Contents