Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-22 / 245. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 22. SZÍNHÁZ NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Az Ifjú Szivek gálaműsora sz. 19 Nők iskolája vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Négy lába van a lónak sz. 19 Varrónők v. 19 JÓKAI SZÍNHÁZ: A három sárkány sz. 19 A Waterlooi csata v. 14.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: A titkok kulcsa (am.) sz., v. 18, 20 AUPARK - PALACE: Farkasok birodalma (fr.) sz., v. 19,20,21.40 Hrubeš és Mareš - barátok jóban-rosszban (cseh) sz., v. 14.10, 18.30, 20.50 Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény (ang.) sz., v.'17,19,21A barlang (am.) sz., v. 19.40,21.50 Kicsi kocsi: Hotel Ruanda (am.) sz., v. 18.50,21.20 40 éves szűz (am.) sz., v. 19.10, 21.30 Fekete víz (am.) sz., v. 18.10, 20.30 Ünneprontók ünnepe (am.) sz., v. 18.40, 21.10 Charlie és a csokigyár (am.-ang.) sz., v. 17.20 Madagaszkár (am.) sz., v. 15.40 Góóól! (am.) sz., v. 18,20.40 Négy tesó (am.) sz., v. 15, 17.10 Mr. és Mrs. Smith (am.) sz., v. 19.20, 21.50 Még mindig lakótársat keresünk (fr.-ang.) sz., v. 17.40,20.10 DRUŽBA: A kék bolygó története (fr.-ol.) sz., v. 16.30 Én, Pán Péter (am.) sz., v. 18 CAPITOL: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény (ang.) sz., v. 16 Még mindig lakótársat keresünk (fr.-ang.) sz., v. 18, 20.15 ÚSMEV: 40 éves szűz (am.) sz., v. 16,18.15, 20.30 ■■■■■■■■I DÉL-SZLOVÁKIA ■■■■■■■ SZENC - MIER: Fantasztikus négyes (amerikai-német) v. 18 GALÁNTA - VMK: A manó (cseh) sz., v. 19 DUNASZERDAHELY - LUX: A temetetlen halott (magyar-lengyel) sz., v. 19.30 ÉRSEKÚJVÁR- MIER: Egy darabka égbolt (cseh) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE -VMK: A sziget (amerikai) sz., v. 20 győr „mmm PLAZA: Cápasrác és Lávalány kalandjai (am.) sz., v. 16 Charlie és a csokigyár (am.-ang.l) sz., v 15.15 Egy szoknya, egy nadrág (magy.) sz., v. 18,20 Fekete víz (am.) sz., v. 17.45,19.45 Góóól! (am.) sz., v. 18,20.15 Hazárd megye lordjai (am.) sz., v. 17,19.30 A rettegés háza-Amityville Horror (am.) sz., v. 18.15,20.15 A szállító 2. (fr.-am.) sz.,v. 17.45,19.45 Az Irodalmi Szemle októberi számáról Meg kell-e tagadnunk a magyarságunkat? LAPAJÁNLÓ A címben jelzett felvetésre magyarázatot Gyurgyík László tanulmánya adhat, aki a szlovákiai magyarság körében végzett kutatások alapján az asszimüációs folyamatokat és a nemzetiségváltás tendenciáit vizsgálta. „A vizsgálat eredménye szerint a nemzeti hovatartozás megtartására a legnagyobb hatása a homogén magyar származásnak van. A homogén magyar származású megkérdezettek (18 évnél idősebb) populációjából 93,6% vallotta magát magyar nemzetiségűnek, a vegyes származásúak 20,1%-a minősítette magát magyarnak” - írja a szerző. A vegyes házasságból származók esetében, amennyiben szlovák tannyelvű iskolát látogattak (ez egyébként a tipikus) 95%- uk szlováknak vallja magát, a magyar tanítási nyelvű iskolába járók 74%-a magyar nemzetiségűnek mondja magát. Ilyen és hasonló kérdésekre kaphatunk választ a tanulmányban, mely a szociográfiai és demográfiai vizsgálatok mellett az első köztársaságbeli összehasonlításokat is tartalmazza. A szépirodalmi rovatban Tőzsér Árpád és Faludy György verseivel találkozhatunk, közli a folyókat Hogya György Hullámtükör, és Csordás János. Vörös vonat című novelláját. Izgalmas vállalkozás Grendel Lajosé, aki a Magyar líra és epika a XX. században címmel Ady Endréről írt tanulmányt. Izgalmassá az teszi ezt a szándékot, hogy az író sajátos szemszögén keresztül vizsgálja azokat az „óriásokat”, akik a magyar irodalom legjavát jelentik, ám az elmúlt években ázsiójuk (ért- heteden módon!) csökkent. Cseh Gizella tanulmánya (A kritika pergőtüzében) Németh László Kisebbségben című, sok vitát kiváltó esszéjét, s a vele kapcsolatos vitákat eleveníti fel. Ez utóbbiaknak a lényege az asszimiláció és a disszimüádó problémaköre, beleértve a „mélymagyarság” sors- és emberképét is. Köszönti a folyóirat a jubüánso- kat is, a 70 éves Tőzsér Árpádot, a 75 éves Dobos Lászlót és Fonod Zoltánt, valamint a 88 éves Turczel Lajost. Az ünnepeltek között találjuk Faludy Györgyöt és Arthur Koeslert is. Munkásságukkal (a Tallózó rovatban) Orbán János Dénes és Takács Ferenc foglalkozik. A Könyvről könyvre rovatban Csehy Zoltán (tudományos „mélyszántással” megírt) kritikáját olvashatjuk Madarász Imre kötetéről. Madarász Imre Vittorio Alfieri életművével foglalkozik a felvüágoso- dás és a Risorgimento (Olaszország egységesítéséért küzdő mozgalom) időszakában. A folyóiratot Gály Kati rajzaival illusztrálták, (zsolt) „Már inkább román, mint magyar, mégis úgy érzi, neki is helye van a dunaszerdahelyi gyűjteményben” Léte valóságos csoda (Somogyi Tibor felvétele) Október 25-én avatják fel ünnepélyesen a Kortárs Magyar Galéria új otthonát, a dunaszerdahelyi Vermes-villát. Ennek apropóján készült az alábbi beszélgetés Pogány Gábor budapesti művészettörténésszel, a galéria kuratóriumának tagjával. VOJTEK KATALIN Milyen előnyei vannak a Vermes-villának a régi épülettel szemben? Úgy nézem, hogy a falfelületen talán csak egy picivel több kép fér el, mint a régi helyen, de itt sokkal izgalmasabbak a terek, sokkal frappánsabb módon lehet kiállítást rendezni. Végre a gyűjteményi anyag is méltóbb elhelyezést nyerhet, mint abban a folyosó végi kis sufniban, ahol a Kortárs Magyar Galéria képanyaga eddig tárolódott. Ez a miliőjével, térfűzésével kiállítótérnek kiválóan alkalmas nagypolgári villa egy rangos kulturális intézmény, és nem egy - bocsánat - csűr, mint az előző épület volt. Úgy hallottam, hogy amikor a Kortárs Magyar Galéria számára Romániában gyűjtött képzőművészeti alkotásokat az ottani magyar festők körében, akadt román művész is, aki felajánlotta egyik művét. Mi volt az, ami őt erre indította? Ez az Onesin Colta nevű ember, akinek idegen hangzású neve küóg a katalógus névsorából, ott volt azon a találkozón, ahol a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériáról beszéltem. Amikor hallotta, miről van szó, azt mondta, úgy érzi, az ő munkájának is helye van a gyűjteményben, mert a szavaimból úgy vette ki, hogy ugyanolyan multikulturális közegről van szó, mint amüyenben ő él. Ez a román képzőművész a temesvári egyetemen tarnt, és Aradon van a műterme. Arad, Temesvár - ez a Bánát, egy külön világ, nem tévesztendő össze Erdéllyel. A Bánátban nincsenek nemzetiségi ellentétek, ott az, hogy valaki román, szerb, horvát vagy magyar, olyan, mint hogy barna vagy kék szeme van. De akadt olyan is, akinek a neve ugyan nem lóg ki a sorból, de amikor beszélgettünk, kiderült, hogy ő bizony már inkább román. Ez Kőműves Andor brassói művész, akinek az édesapja magyar volt, de román édesanyja nevelte. Mégis azt mondta, hogy adok képet, hisz én is ide tartozom. Vagy említhetem loan Horvat Bugnariut, a kolozsvári egyetem grafikai tanszékének vezetőjét, áld a román képzőművész szövetség tagja, nem a magyaré, de azt mondta, úgy érzi, hogy a dunaszerdahelyi gyűjteményben neki is helye van, mert az egykori Osztrák-Magyar Monarchia révén azonos kultúrkörről van szó. Nyü- vánvaló, hogy ahol ennek a kérdésnek éle van, ott más a helyzet. Teszem azt, a Székelyföldön élő, betelepült román oda sem jött, amikor megbeszélést tartottunk. Volt olyan eset, hogy valaki kijelentette, nem ad képet? Nem volt, sehol sem találkoztam elutasítással. Zágrábban megkértem egy művészettörténész kolléganőt, a szabadkai születésű, magyarul anyanyelvi szinten beszélő Jadranka Damjanovot, hogy ismertessen meg magyar képzőművészekkel. Azt mondta, a határterületeken ismer ilyeneket, de Zágrábban csak olyanokról tud, akik magyar származásúak ugyan, de már egy kukkot sem tudnak magyarul. Összehozott négy üyen emberrel, elmondta nekik, müyen céllal jöttem, és ezek a művészek a legnagyobb készséggel ajánlották fel egy-egy alkotásukat. Persze, nekünk is itt a helyünk - mondták. Kettőt közülük Kovácsnak hívnak, de a másik kettőnek még a neve sem utal a magyar ősökre, csak Jadranka tudott róluk. Meddig gyarapítható egy galéria csupán adományokból, az alkotók által ajándékozott művekből? Van erre másutt is példa? Nem tudok arról, hogy létezne a világon még egy olyan kortárs műgyűjtemény, amely kizárólag az ajándékozásra alapítaná a létezését. De százszázalékosan ez még a dunaszerdahelyi képtár esetében sem igaz. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma már vagy négy-öt éve biztosít számára keretet évi egy képzőművészeti alkotás vásárlására. Mivel a galéria szobrokban szegényebb, ezt a keretet eddig szobrászati alkotások vásárlására fordította. S hogy meddig gyarapítható csupán adományokból, ajándékozásokból? Ha nem lenne több ajándékozás, akkor is létezik már egy több száz darabból álló, jelentős műgyűjtemény, amely lefedi a magyar képzőművészet egy bizonyos korszakát. A képzőművészek ajándékozási kedvét illetően optimista? Idáig nem ütköztünk visszautasításba, ugyanakkor küzdünk azért, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától az eddiginél nagyobb keretet kapjunk, amely az évi egynél nagyobb számú alkotás vásárlását teszi lehetővé. Megjegyzem, vannak olyan kortárs gyűjteménnyel rendelkező magyarországi múzeumok, amelyek évek óta nem tudnak egy darabot sem vásárolni. Ilyen szempontból a Kortárs Magyar Galéria léte valóságos csoda. Mindenképpen az, ráadásul nincs még egy olyan, kortárs művészettel foglalkozó múzeum vagy galéria, amely az egész vüág magyar művészeké figyelne. Nem mondhatom azt, hogy gyűjti, mert nincs olyan képtár, amely az egész vüág magyar művészeinek alkotásait össze tudná gyűjteni, de figyeli, és igyekszik reprezentatív alkotásokkal minél szélesebb körben lefedni, hisz az Egyesült Államoktól Görögországig egy sor terület magyar művészei képviselve vannak. Tíz év után új gyermeklemezzel jelentkezett a Ghymes együttes - árad belőle a pozitív energia Zenés ajándékkosár az aprónépnek JUHÁSZ KATALIN Vajon megmenthetőek-e az ártatlan gyermeklelkek és gyermekfülek az O-Zone, a Scooter vagy éppen a Matyi és a Hegedűs zenéjétől? Vajon van-e érdeme felvenni a harcot a kereskedelmi rádiók, az ovidiszkók, a Hupikék törpikék és a dan- cehallban nyomuló gyereksztárok eüen? Mivel porontyainkat nem járathatjuk füldugóval suliba és oviba, legalább odahaza próbálkozzunk enyhíteni az ízléskárosodást, illetve késleltetni azt, ami legtöbb esetben úgyis be fog következni: a popipar maga alá gyűri szegénykéket, mi pedig vásárolhatjuk nekik az újabbnál újabb zenei árucikkeket. A Ghymes együttes nemrég új gyereklemezt jelentetett meg Csak a vüág végire címmel. Ez örömteli hír, hiszen nekik tulajdonképpen nem a kiskorú, hanem a felnőtt korosztály „megmentése” a dolguk. Ráadásul a CD-t év végéig valamennyi felvidéki magyar óvodába el akarják küldeni, ha jól emlékszem, összesen 270 helyre, ami manapság valóban önzetlen gesztus. A Ghymesről azt is tudni keü, hogy tíz évvel ezelőtti, Bennünk van a kutyavér című gyereklemezüket a magyar oktatási minisztérium hivatalos pedagógiai segédanyaggá minősítette. Remélem, ezzel sok szülőt sikerült kíváncsivá tennem, így hát lássuk a medvét! Jó ötlet volt közismert gyermekdalokat és mondókákat vagy a legkisebbeknek is ismerős szólásokat beiktatni a számok szövegébe, mert így a kicsik már néhány perc múltán közel érezhetik magukhoz a lemezt. Az emésztést segíti a gyermekkórus szerepeltetése is, amely hol felelget az énekesnek, hol pedig bekapcsolódik a refrénbe, éneklésre serkentve a haügatót. Van teljes egészében epikus szám is, a ,fióka és a vamyú” tanulságos meséje, sok bújtatott szólóval, hogy a gyerek a hangszerekre is felfigyeljen, és van vaskos népi humor is a,Kedves angyaloméban. Ezek tulajdonképpen ismert zenepedagógiai fogások, a lemez más miatt különleges. Sok hasonló váüalkozással eüen- tétben ugyanis ebből az anyagból nem spórolták ki a „melót”, azaz a stúdióban végig komolyan vették az apró haügatót. A hangszerelés alapos, és tele van ötletekkel, a dallamok egyszerűek, ám nem „lebutítottak”, az egyes számokat szépen felépítették, és nem feledkeztek el a lírai hangulatokról sem. Nem a vüágzenei kísérletezés, hanem a népzenei vonal dominál, ha úgy tetszik, rég haüottunk üyen folkos anyagot a Ghymestől. A kimunkáltság szerencsére nem megy az atmoszféra rovására, a lemez úgy hangzik, mintha élőben vették volna fel gyermekkórusostul, hangszerszólóstul. Árad belőle a pozitív energia, ezért olyan egészen apró gyerkőcök is élvezni fogják, akik még nem értik az egész szöveget. A magyarul nem tudók pedig azt fogják hinni, „felnőtt” népzenét haüa- nak. Példa erre szlovák koüégám, aki csak harminc perc elteltével kérdezte meg, vajon miért énekelnek gyerekek is ezen a sodró népzenei albumon?...
