Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-21 / 244. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 21. Kertészkedő 17 Az ősszel duggatott fokhagyma általában nagyobb és biztosabb termést ad, mint a tavaszi ültetésű A magyaros ételek fontos fűszere (Képarchívum) A fokhagymának több fajtá­ját ismeijük. Nálunk két nagy csoportra oszthatjuk, ez a tavaszi és az őszi fok­hagyma. A tavaszi fokhagy­mát tavasszal ültetjük s az egész évre termeljük, mert eláll. Az őszi fokhagyma ge­rezdjei jóval nagyobbak, de ha melegben tároljuk, ha­marosan megapad, kihajt. BÁLINT GYÖRGY A fokhagyma egyike a legfonto­sabb fűszernövényeknek, a ma­gyaros ételek elengedhetetlen íze­sítője. Nem magyar specialitás azonban, mert az egész világon termelik és fogyasztják - helyen­ként nagyobb mértékben és kiter­jedtebben, mint nálunk. A kor­szerű orvostudomány elismeri, hogy a fokhagyma rendszeres fo­gyasztása eredményesen csök­kenti a magas vérnyomást, segít megelőzni az érelmeszesedést, fo­kozza az emésztőrendszer, az epe és a máj működését, fertőtleníti a bélrendszert. Régi mondás, hogy a tartós egészség feltétele napon­ta egy vöröshagyma, két gerezd fokhagyma és három alma. Ezt a receptet sok kertészkedő megfo­gadhatná, és alkalmazhatná saját terményei felhasználásával! Igazolt egészségvédő hatása Ismeretes a fokhagyma baktéri­umölő hatása. A Koch-féle tbc-ba- cilusokat már 1/1500 hígítású fokhagymakivonat megöli. Tudo­mányosan igazolt gyógyhatásai mellett széles körben használták (és egyes helyeken használják még ma is) varázsszerként: az ókori népek a nyakukban viseltek egy gerezd fokhagymát amulett­ként, és azt tartották róla, hogy az megvédi őket a betegségek ellen. Mindent azonban még a tudó­sok se tudnak erről a titokzatos nö­vényről. Azt például csak nemrég állapították meg, hogy nagyon nagy hatása van a környezetében élő növényekre, illetve a növénye­ken élősködő kártevőkre és kóro­kozókra. Most, amikor a növények vegyszerek nélküli termesztése előtérbe lépett, sokan és sok hely­ütt vizsgálják, hogy a fokhagyma milyen segítséget tud nyújtani a környezetükben élő többi haszon- növények megvédésében. A növény Kirgizia sztyeppjeiről származik, de már az ókorban elju­tott az akkor virágkorukat élő, nagy hatalmú mediterrán orszá­gokba; az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak rendszeresen fogyasz­tották, és persze termesztették is. Nálunk viszonylag kis területen ter­melik- azt is főként a kiskertekben. Jelentősége mégis kitüntetett, mert szülte mindennap szüksége van a háziasszonyoknak egy-egy gerezd fokhagymára. Kis termény - szok­ták mondani. Amikor azonban egy esztendőben, valamiféle okból nem volt a piacon fokhagyma, a hi­ánya joggal okozott kényelmetlen közérzetet a lakosság köreiben. Őszi és tavaszi ültetésű fajták A fokhagymának sokféle válto­zata van; egyesek magot érlelnek, tehát magról szaporíthatok. Akad­nak olyanok, amelyek a magszár csúcsán kis hagymácskákat hoz­nak létre, mások viszont satjhagy- mákkal szaporodnak. A nálunk ál­talában termelt változat nem hoz magot, de vannak tavaszi és őszi fokhagymák, amelyeknek az ülte­tési időpontját nemkívánatos fel­cserélni, vagyis az őszieket ősszel, a tavasziakat tavasszal kell eldug- gatni. Mert nálunk a fokhagymát úgy szaporítják, hogy a gerez­dekből álló és csupán fellevelek ál­tal összetartott hagymát szétsze­dik, és a gerezdeket duggatják a földbe. Az a tapasztalat, hogy az őszi duggatás eredményesebb, mert nagyobb és biztosabb ter­mést ad, mint a tavaszi. Október elején duggassuk A fokhagyma voltaképpen nem igényes növény. Elviseli a téli hide­get és a nyári meleget. Fényigénye nem nagy, a kisebb árnyékban is jól tenyészik, ezért nyugodtan ültet­hetjük gyümölcsfák közé vagy ve­gyesen, más, magasabb termetű növényekkel (pl. csemegekukoricá­val) is. Erős, bojtos gyökérzetével még a viszonylag száraz talajból is felveszi a neki szükséges víz­mennyiséget, ezért öntözni nem szükséges. Kifejezetten nem kedve­li, ha frissen trágyázott talajba ke­rül, ezért inkább úgy válasszuk meg a helyét, hogy az előző évben bőségesen trágyázott ágyás jusson a számára. Az természetesen fontos, hogy a földet alaposan előkészítsük a számára: a mély ásást meghálálja. Október elején duggassuk a ge­rezdeket. Nem fejleszt nagy lom­bot, ezért elég sűrűn lehet ültetni, vagyis 25 cm sor- és 10 cm tőtá­volságra. Egy hagymában rendszerint 8- 12 ültetésre alkalmas gerezd ta­lálható. Egy gerezd 2,5-3,0 gramm, így négyzetméterenként 60-100 gramm vetőanyag szüksé­ges. Az elduggatott gerezdek még ősszel meggyökeresednek. Télen legföljebb némi lombtakarással kell védeni a kemény hidegek el­len. A hagyma tavasszal korán nö­vekedésnek indul, és lapos levele­ket növeszt. (Rokonának, a vörös­hagymának hengeres, csőszerű levelei vannak.) A nyári munkák kapálásból és gyomlálásból áll­nak. Minthogy kis lombja kevés árnyékot vet, ezért a környéke erősen gyomosodik. Kapáláskor vigyázni kell arra, hogy a fejlődő hagymákat ne sértsük meg. Kár­tevője és betegsége nem szokott fellépni, ezért vegyi védelemre nincs szüksége. Szedése, tárolása, felhasználása A növekvő fokhagymákat már nyáron lehet használni friss fo­gyasztásra - annál is inkább, mert ilyenkor az előző évi termés már rendszerint elfogyott. Az ál­lomány kiszedésére augusztus­ban akkor kerül sor, amikor a nö­vények levelei megsárgulnak, a szára elszáradt. Ekkor a hagymá­kat kihúzogatjuk, vagy nagyon kötött talaj esetén kiássuk a földből, napon megszárítjuk, megtisztogatjuk, és csinos koszo­rúba, füzérbe kötjük, majd szá­raz helyen tároljuk. A fokhagy­makoszorúk - a paprikafüzérek­hez hasonlóan - a konyhák szép és a helyhez illő díszei. A fokhagyma jellegzetes, igen hosszú ideig tartó, intenzív sza­gát egy kéntartalmú vegyület, az allil-szulfid okozza. Ezt sokan - magukon és másokon - túlságo­san is áthatónak és kellemetlen­nek tartják, ami messzemenően egyéni megítélés dolga. Ezen is lehet azonban segíteni: ha a fok­hagymás-zsíros pirítós fogyasztá­sa után szájat mosunk, majd me­giszunk egy pohárka tejet, esetleg elropogtatunk egy szem pörkölt kávét, akkor a szaga nagymérték­ben mérséklődik. Romváry Vil­mos írja nagyszerű Fűszerek könyve című művében: ,Átható izét és szagát fokozza, ha helyte­lenül zsírban pirítjuk, mert ezál­tal megkeseredik. A korszerű főzési előírások szerint a fok­hagymát egész gerezdben kell az ételbe tenni, vagy közvetlenül tálalás előtt kell lekaparva íze­sítőnek felhasználni. Ilyen mó­don sokkal frissebb, aromásabb ízt ad anélkül, hogy kellemetlen szagot árasztana. A főtt ételből, például húslevesből vagy kocso­nyából az étel elkészülte után a fokhagymát dobjuk ki. Azok, akik egyáltalán nem bírják illatát, pó­tolhatják vöröshagymával vagy metélőhagymával.” A magyar háziasszonyok húsok spékelésére, mártás készítésére és sokféle főtt étel ízesítésére használják. A fokhagyma termesztésének technológiája. Az októberben elültetett gerezdek júniusban érnek be Mindig keresett portéka a hazai piacon NÉMETHYNÉ UZONI HANNA A fokhagyma termesztése kézi­munka-igényes, ezért házikertek­ben és kisüzemekben vagy a nagy­üzemi területeken családi művelő­désben nevelik. Termeszthető tava­szi és őszi ültetéssel. Október köze­péig ültetve június második felére már betakarítható lesz. A fokhagymát oda ültessük, ahol a megelőző négy évben nem ter­mesztettünk hagymafélét. Táp­anyagigénye nagyobb a vöröshagy­máénál, de a frissen istállóttágyá- zott terület nem alkalmas a ter­mesztésre. Lehetőleg az elővete- ménye legyen szervestrágyázott paprika, paradicsom vagy uborka, dinnye. Talajban nem válogat, de a legjobban a kötöttebb réti agyagta­lajokat és a folyómenti öntéstalajo­kat kedveli. Az elővetemény leke­rülése után figyeljünk a terület gyommentesen tartására. Az őszi szántást időben végezzük, hogy ül­tetésig üllepedhessen a talaj. Az őszi szántás során adjuk ki a szük­séges kálium felét, a foszfor teljes mennyiségét és a nitrogén harma­dát. Az ültetést megelőzően készít­sük elő a szaporítóanyagot, azaz a fokhagymafejeket. Válogassuk ki a töppedt, beteg, sérült egyedeket, csak hibátlan hagymák gerezdjeit ültessük el. A külső borítóleveleket késsel távolítsuk el, vigyázva, hogy a gerezdeket ne sértsük meg. Köz­vetlenül az ültetés előtti napon bontsuk a fejeket gerezdekre, kü­lönben gyorsan fonnyad, penésze- dik. Az ültetés ajánlott mélysége 4-6 cm. Az elrendezésnél a 28-30 cm-es sortávolság vált be, általá­ban 4-5 sor után művelőutat hagy­va. Ez utóbbira a géppel végzett nö­vényvédelem, ápolás során van szükség. Folyóméterenként 12-15 gerezdet ültessünk, az ennél sűrűbb állományban a hagymák ki­csik lesznek. Ültetés után könnyű boronával simítsuk el a területet, majd hengerrel tömörítsük a talajt. A fokhagyma kis lombfelülete miatt gyomnevelő, ezért folyama­tos gyomirtást igényel. Első kapá­láskor adjuk ki a kálium második felét és a nitrogén második harma­dát. Az utolsó nittogénttágyázást a fejesedés kezdetére időzítsük. Van­nak a fokhagymaállományban en­gedélyezett gyomirtó szerek, de a növények levele a perzselésre igen érzékeny, ezért csak nagy vízadag­gal, alacsony nyomáson és hűvös időben permetezzünk. Ugyanak­kor vegyszeres gyomirtás esetén is szükség van talajápolásra. Hagyományos termesztőtájain öntözés nélkül termesztették a fokhagymát, de 2-3 alkalommal 30-40 mm öntözővizet kiadva biztosabbá tehetjük a termést. A betakarítás előtti utolsó három hétben már ne öntözzünk! A nö­vények akkor készek a szedésre, ha leveleik megbámulnák és a külső borítólevelek papírszerűen elvékonyodnak. Ez az ősszel ülte­tett fokhagymánál június végén várható. Akkor a növényeket ásó­val szárastul szedjük ki, rendre rakva néhány napig utóérleljük, majd tisztítsuk, szárítsuk és tárol­juk. Június elején keresett a pia­con a már fejes, de még nem beé­rett fokhagyma is, amit levéllel csomózva árulnak. Az „illatos gumó” mindig nagyon népszerű volt Egy kis történelem... ÖSSZEFOGLALÓ A fokhagyma egészségmegőrző szerepéről 3500 éves feljegyzések vannak. Egy kr.e. 1500-ban írt pa­piruszra az egyiptomi tudósok az il­latos gumó 22-féle orvosi alkalma­zását jegyezték fel. Hérodotosz ne­ves görög történetíró lejegyezte: a Kheopsz-piramist építő munkások azért bírták az embertelenül nagy igénybevételt, mert táplálékuk egyik legfontosabb összetevője a fokhagyma volt. A babiloni királyi kerttől készült kimutatásban első helyen szerepel a fokhagyma. Nép­szerűségéről árulkodik az az adat, miszerint a király és udvartartása naponta 26 kg fokhagymát fo­gyasztott el. De hasonló, elké­pesztő adatokat ismerünk sumér, asszír, föníciai és zsidó forrásokból is. A fokhagyma őshazája Közép- és Nyugat-Ázsia. Európába is a kirgiz sztyeppékról került át, állítólag- Dzsingisz kán lovasai által. A fokhagyma jelentősége, szere­pe a legújabb korban sem halvá­nyult el, különösen azután, hogy 1858-ban Louis Pasteur felfedezte a fokhagyma baktériumölő képes­ségét. De az orvostudomány még napjainkban is tartogat meglepeté­seket: 1983-ban Sidney Belman amerikai biokémikus laboratóriu­mi kísérletei során rájött, hogy az egerek bőrének fokhagymaolajos ecsetelésével meggátolható a daga­natok kifejlődése. A fokhagyma rá­kellenes hatásának egyik magyará­zata a szabadgyök-képződést gáüó tulajdonsága. Az ólombányászatban dolgozó­kon végzett statisztikai felmérés szerint akik rendszeresen fogyasz­tottak fokhagymát, azokon az ólommérgezés tünetei egyáltalán nem jelentkeztek. Európai kísérle­tek azóta igazolták, hogy a fok­hagyma segíti az ólom és más ne­hézfémek kiürülését a szerve­zetből. A növény ezen vértisztító, méregtelenítő hatásának a nagyvá­rosok szennyezett levegőjében élők is hasznát vehetik. A fokhagyma sokjódot, cinket, ként, foszfort, ül­és B2-vitamint tartalmaz, valamint megtalálhatók benne baktérium- és csíraölő anyagok (allicin és akro- lein) is. Ott, ahol bőségesen és rendszeresen fogyasztanak fok­hagymát, a rákos megbetegedések ritkábban fordulnak elő. (w) Mit tartalmaz? Tápanyagokat: ♦ Fehérjét - 6,4 gr, ♦ Zsírt - 0,1 gr, ♦ Szénhidrátot - 27,5 gr, ♦ Ballaszt anyagokat - 0,94 gr Energiát: ♦ 139 kcal/581 kJ Ásványi anyagokat: ♦ Nátrium -1 mg, ♦ Kálium -1 mg, ♦ Kalcium - 38 mg, ♦ Foszfor -134 mg, ♦ Vas -1,4 mg, Vitaminokat: ♦ Bl-0,2 mg, ♦ B2 - 0,08 mg, ♦ C -16 mg Csak ép gerezdekből álló hagymát vásároljunk Tippek, tanácsok (nemcsak) ínyenceknek ISMERTETŐ A fokhagymával szembeni leg­nagyobb ellenérzést a növény kel­lemetlen illata váltja ki, mert fo­gyasztójának rossz szagú lesz tőle a lehelete. A kellemetlen ülatot a növényben lévő fokhagymaolaj okozza. Ha néhány szál petre­zselymet elrágunk, akkor közöm­bösíthetjük a kellemetlen illatot. További hatásos közömbösítő szer a méz, vörösbor, kávé, borsmen­ta, borókabogyó, kakukkfű, majo­ránna, néhány korty langyos tej, esetleg fürdés, tusolás. A fokhagyma darabolása köz­ben a fűszer illata rátapad a kéz­re, s ott maradandóan „bűzlik”. Ha azonban citromlével kenjük be a bőrfelületet, majd leöblítjük, ak­kor megszabadulhatunk a kelle­metlen szagtól. Azonban mielőtt tiozzáfognánk a foghagyma felap­rításához, előtte nedvesítsük be a kezünket. A vízfelület miatt a fok­hagyma illóanyagai nem kerülnek közvetlen érintkezésbe a bőrrel. A fokhagymát soha ne tegyük forró zsírba, mert megbámul, s az íze élvezhetedenné válik. Az illat­anyagát, aromáját jobban megőrzi, ha csak a sütés vagy főzés végefelé tesszük bele az ételbe. A fokhagy­ma hosszú ideig tárolható a hűtőszekrényben is. A gerezdeket eltehetjük megtisztítva, lesózva vagy apróra vágva jól zárható kis üvegekben is. A fokhagymát zsira­dékban is tartósíthatjuk télire. A piacon, boltban csak ép ge­rezdekből álló fokhagymát vásá­roljunk. Száraz, szellős helyen tá­roljuk. Célszerű füzérben fela­kasztani az éléskamrában. A fok­hagyma szobahőmérsékleten is jól eltartható, többnyire 6-10 hé­tig friss, elhasználható marad. Az ínyencek szerint igazi cseme­ge a füstölt fokhagyma. A franciák azt állítják: íze még fenségesebb, mint a friss fokhagymáé, (w) A piacon füzérekben árulják a fokhagymát

Next

/
Thumbnails
Contents