Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-21 / 244. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- És temögötted melyik párt áll? (Ľubomír Kotrha rajza) Visszautasította a szökevény vállalkozó vádjait a Cseh Szociáldemokrata Párt Krejčíŕ kenőpénzt adott? KOMMENTÁR Egy elutasítás utózöngéi SIDÓ H. ZOLTÁN A visegrádi országcsoport felett már tartósan köröz egy nagyberu­házó, s most úgy tűnik, végre kiválasztja és hivatalosan is bejelenti letelepedési helyét. Természetesen a dél-koreai Hankook Tire ran­gos gumiabroncsgyártóról van szó, amelynek közép-európai gyára korábban kis híján Léván lelt volna otthonra. A történet ismert, Pa­vol Rusko volt gazdasági miniszter az Európai Unió törvényeit is gu­miparagrafusnak nézve a törvényes lehetőségeket túllépve mindent megígért a gumigyártónak. A kormány a dotáció végösszegét látva szinte az utolsó pillanatban kapott észbe, és megtorpedózta a mun­kahelyenként 2,4 millió koronába kerülő nagyberuházást. Az 1600 állást teremtő, 19 milliárd koronás invesztíció sorsa bizonytalanná vált, most úgy tűnik, Magyarország a befutó, bár Jirko Malchárek új tárcavezető is mindent bevet (remélhetőleg nem Rusko módjára). Van-e a történetnek tanulsága? Először is érdemes megfigyelni, hogy a globalizáció mennyire megváltoztatta a játékszabályokat. Nem a társaságok kopogtatnak illedelmesen az országok kapuin, be­bocsátást kérve, hanem a kormányok egymást túllicitálva - helyen­ként gyerekesen - versengenek a nagyberuházók kegyeiért. A Dzu- rinda-kabinet júliusi elutasító válasza viszont jelzi, még a gazdagok tányérjáról csupán morzsákat csipegető Szlovákia számára is van határ. A másik kérdéskör a külföldi beruházóknak nyújtandó állami segítségnyújtás területe. Ha úgy vesszük, már ez is fonák helyzet, hi­szen nyüvánvalóan nem a nagyberuházó, hanem mi szorulunk se­gítségre. De hagyjuk a gazdasági paradoxonokat, inkább azon érde­mes elgondolkodni, miért csak most derült ki egyértelműen, hogy Pozsonynak máig nincs kidolgozott, áttekinthető beruházástámoga­tási koncepciója. Ugyan már a kormány elé került egy tervezet, össze is különböztek rajta a miniszterek, azonban a Hankook Tire szempontjából ez már talán késő. Ha világosak lettek volna a játék- szabályok, akkor a dél-koreai cégóriást nem kellett volna a szavahi­hetőségünket kockáztatva az orránál fogva vezetnünk. A történet további olvasata: nem biztos, hogy csak a hatékony ér­dekérvényesítő képességgel rendelkező nemzetközi társaságok hoz­nak üdvözülést. Maradjunk Léva eseténél, ahol a magas munkanél­küliséggel sújtott város vezetése joggal panaszkodott a mintegy 1600, elveszni látszó állás miatt. Azonban az utóbbi napokban kide­rült, több német és holland cég jelezte letelepedési szándékát Léva ipari parkjában. Igaz, mindez jóval kisebb hírverés mellett történik, de nem kell autópálya-szakaszokat sem ígérgetni nekik. Ha minden jól megy, több mint ezer munkahely születik a járási székhelyen, és ezek nem lesznek okvedenül alávalóbbak, mint a Hankook gyártó- szalagjai mellettiek. Negyedik megjegyzés: ha már nagyon hízelegni akarunk egy-egy külföldi nagyvállalatnak, akkor az ne a béreket le­szorító összeszerelő üzemet hozzon ide, hanem fejlesztő-kutató bá­zist, logisztikai központot vagy a csúcstechnológiához közel álló cé­get. Vigyázó szemünket vessük Prágára, ahová - egyelőre nem hosszú és tömött sorban - olyan információtechnológiai társaságok érkeznek vagy érkezhetnek, mint a Dell, az Oracle és a SAP. Végeze­tül a pénzügyminisztérium a minap jelezte, idén a tervezetthez ké­pest 17 milliárd koronával többel nőhet az államkassza adóbevétele. Ez az összeg önmagában majdnem annyi, amennyit a Hankook Lé­vára hozott volna. Vagyis a vállalkozásbarát, az adóegyszerűsítő és a korrupció-visszaszorító gazdaságpolitika fontosabb, mint egy-egy, kissé sokat követelő külföldi társaság becsábítása. JEGYZET TALLÓZÓ DNEVNIK A Dnevnik című újvidéki na­pilap tegnap folytatta a vajda­sági nemzetiségi viszonyoknak és a magyar kisebbség problé­máinak szentelt cikksorozatát; az úgynevezett környezetnyelv oktatásának fontosságáról ér­tekezett, és megszólaltatott egy társadalomkutatót, aki ag­gasztó jövőt jósol a szerbiai tár­sadalomnak. A Dnevnik az el­múlt hetekben minden más szerb nyelvű lapnál többet fog­lalkozott az etnikai viszonyok problémáival, most a gondok hátteréről kérdezte Dusán Jan- jicsot, az Etnikai Viszonyok Fó­ruma nevű társadalomkutató intézet vezetőjét. Szerinte a szerbiai társadalom talán leg­súlyosabb problémája a külön­féle etnikai csoportok fiatal korosztálya által táplált kölcsö­nös gyűlölet, amelynek az az oka, hogy ez a generáció az et­nikai háborúk idején nőtt fel, és a sztereotípiák összetűzésé­nek rendszerében művelődött. Janjics úgy véli, a politika nem sokat tehet a helyzet javításá­ért, de mihelyt nyitottá válik a társadalom - az emberek el­kezdenek utazni és kereskedni -, magától keres majd megol­dásokat. Kulcsfontosságú sze­repe van az oktatásnak, itt gyö­keres változásokra van szük­ség, de sok feladat vár a médiá­ra is, amelynek propaganda­mentesen információkat kell szolgáltatni „másokról” is. A Dnevnik az úgynevezett kör­nyezetnyelv ismeretének fon­tossága kapcsán emlékeztet, hogy tanulása 1992-ig kötelező volt sok iskolában a vegyes la­kosságú vajdasági településé­ken. A lap egy ENSZ-tanul- mányra hivatkozik, amely sze­rint vissza kell állítani a vajda­sági etnikai csoportok nyelvé­nek és szokásainak oktatását az iskolákban, ami megerősíte­né a tartomány sokkultúrájú identitását, és eszköze lenne a türelmetlenség és az etnikai előjelű incidensek felszámolá­sának. A lap külön foglalkozik Szabadkával. Megállapítja: a városi politikai elit és sok vá­roslakó is azon a véleményen van, hogy rendkívül fontos len­ne egymás megismerése. FRANCE S0IR Óva intett a madárinfluen­zával kapcsolatos hisztéria kia­lakulásától az Állat-egészség­ügyi Vüágszervezet szakértője a párizsi napilapban. Jeanne Brugere-Picoux kijelentette: egyelőre olyan egészségügyi problémáról van szó, amely elsősorban az állatok számára jelent veszélyt. A kórokozó nem terjed emberről emberre, a szakértők madarak pusztulá­sáról beszélnek - fűzte hozzá. Brugere-Picoux felhívta a fi­gyelmet: egyelőre nincs semmi ok arra, hogy a szárnyasok kö­zött terjedő vészt az emberre is veszélyt jelentő járvánnyal hozzák összefüggésbe, mivel a H5N1 vírustörzsnek még nem alakult ki az emberre is ve­szélyes mutánsa. „Voltaképpen nagy a valószínűsége annak, hogy a következő járványnak nem is lesz köze a H5N1 törzs­höz. Ha az említett kórokozó­nak megjelenne az emberre is veszélyes mutánsa, az már tel­jesen más vírus lenne, amely­nek a kockázatait jelenleg le- heteden megjósolni” - nyilat­kozott a szakember. Hatvanmillió korona kenő­pénz elfogadásával vádol­ta meg a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártot egy súlyos bűncselekmé­nyek elkövetésével gyanú­sított cseh vállalkozó, aki letartóztatása elől nemré­giben külföldre menekült. KOKES JÁNOS A szociáldemokraták a vádat határozottan visszautasították, s bosszúnak minősítették. Rado­van Krejčíŕ milliárdos, aki letar­tóztatása elől a nyáron a Sey- chelle-szigetekre mene­kült, a Mladá fronta Dnes című lapban tegnap meg­jelent interjújában azt ál­lítja, hogy a 2002-es kép­viselőházi választás előtt 60 millió koronás köl­csönt adott a szociálde­mokratáknak. Ha a párt teljesí­tette volna Krejčíŕ kérését, hogy egyebek között döntő befolyást szerezzen, illetve a magánosítás­MTI-FIGYELŐ Egy Gyurcsány-inteijú által uralt teljes oldalt szentelt a román és a magyar kormány első együttes ta­nácskozásának a Cotidianul. Az ál­talában tárgyszerűségéről ismert lap - Gyurcsány Ferenc jelenlegi és Horn Gyula egykori magyar kor­mányfő, továbbá négy jelenlegi magyar miniszter, valamint a bu­dapesti Hősök tere fényképével il­lusztrált - összeállításában olvas­hatók a magyar miniszterelnök vá­laszai a Romániában élő és dolgozó magyar történésznek, Varga And­reának a lap megbízásából feltett kérdéseire. Ezek summáját az in­terjú címében Gyurcsány Ferenc szavainak parafrázisával így össze­gezte a román lap: a történelem ar­ra tarnt bennünket, hogy a szom­szédok nélkül el vagyunk veszve. Kóka János, a gazdasági tárca ve­zetője a kétoldalú kapcsolatok prio­ritásai közül a Brassó és Bors közöt­ti autópályát is felölelő páneurópai folyosók terveit emelte ki. Lampert Mónika belügyminiszter a két ha­tárrendészet együttműködéséről, Bozóki András művelődésitárca- vezető a közös érdekű könyvkiadás ban megvehesse az állami kőolajtartalékokat kezelő Čepro céget, akkor a pénzt nem is kel­lett volna visszaadni. A váltó Krejčíŕ szerint 2006-ban jár le. „Ez nem volt egyszerűen csak kölcsön, hanem beruházás a jö­vőbe” - jelentette ki Radovan Krejčíŕ, akit a cseh rendőrség több milliárd koronás adócsalás, pénzhamisítás és gyilkosságra való felbujtás miatt köröz. A ha­tóságok szerint éveken át egy bűnbanda feje volt, s öt társát a héten letartóztatták. Maga Krejčíŕ, amint az kiderült, még 1996-ban állampolgárságot vett magának és családtagjainak a Seychelle-szigeteken, s a rendőr­ség elől most oda menekült. A szigetországnak nincs kiadatási szerződése Csehországgal, s az ottani hatóságok közölték: saját támogatásáról fejtette ki gondola­tait, Persányi Miklós környezetvé­delmi és vízgazdálkodási miniszter pedig leszögezte: a magyar kor­mány elsődleges célja, hogy a vers­pataki aranybányával kapcsolatos beruházás soha se valósuljon meg. A Cotidianul egyébként első olda­lán „gulyás-puliszka tengelyként” harangozta be az együttes kor­mányülésnek szentelt összeállítást. Terjedelmes interjút közölt Gyurcsány Ferenccel A Hét című, Marosvásárhelyen megjelenő köz­életi, művészeti, kritikai hetilap, amelynek főszerkesztője, Parászka Boróka a „baloldali nemzetpoliti­káról” faggatta a magyar miniszter- elnököt. A Ziarul Financiar, a legtekinté­lyesebb román pénzügyi napilap „a román és a magyar kormány fran­cia-német modell szerinti összejö­állampolgárukat a törvények amúgy sem engedik kiadni kül­földre. „Krejčíŕ állításának semmiféle alapja nincs. Abszurd és csaló. Bosszúról van szó azért, hogy megakadályoztuk bűncselekmé­nyeinek folytatását” - reagált a vádra Bohuslav Sobotka pénz­ügyminiszter, a szociáldemokra­ta párt ügyvezető elnöke. Leszö­gezte: a szociáldemokrácia irá­nyította kormány sosem foglal­kozott a Čepro magánosításával, hiszen stratégiai fontosságú cég­ről van szó. A menekülésben lévő milliár­dos azt állítja, hogy az egyik vál­tót Stanislav Gross akkori bel­ügyminiszter, a szociáldemokra­ták egyik legfőbb vezetője írta alá, s a dokumentum eredetijét még őrzi. Gross ezt visszautasí­totta. Krejčíŕ szerint a pénzügyet a szociáldemokratákkal konkré­tan egyik üzleti partnere, Jakub Konečný prágai vállalkozó bo­nyolította le. Konéčný azonban idén tavasszal nyomtalanul el­tűnt, s a rendőrség szerint való­színűleg ez is Krejčíŕ műve. vételének” beharangozó cikkében az eseményt „Európának ebben a részében szokatlan helyzetként” értékelte, ami viszont a francia és a német közméltóságok számára ma már banális, hétköznapi esemény. A Ziarul Financiar és az ugyancsak üzleti-pénzügyi napüap, a Curen- tul is idézte Markó Bélát. A minisz­terelnök-helyettesi rangú állammi- niszter az együttes ülés Magyaror­szágnak és Romániának, valamint az Európai Uniónak szóló szimboli­kus üzenetét emelte ki. A Curentul - akárcsak a kolozsvári Krónika - arról adott hírt, hogy radikális moz­galmak tiltakozásokat készítettek elő. Ám a legtöbb számottevő buka­resti politikai napilap - az Adevarul, Juntáiul National, Gandul, Roma­nia Libera, Ziua - még rövid tény- hírt sem közölt előzetesen a tegnapi együttes kormányülésről. A szlovák médiaművész JUHÁSZ KATALIN Van ez a Desperado művész­nevű alak, aki minden való­színűség szerint a huszonegye­dik századi szlovák médiasztár- prototípusa. Bizonyára tudják, kiről beszélek, hiszen még én is mindent tudok róla, pedig összesen kétszer tíz percre kuk­kantottam be a „villába”. Tu­dom, hogy odabent igencsak szí­totta a hangulatot, hogy meglá­togatta a „halott anyja”, és hogy remek nyelvérzékkel, vagy in­kább pszichológiai érzékkel ne­vét Rigóról Riccóra olaszosítot- ta. Az egész kitalációt, Despera­do egész eddigi munkásságát zseniálisnak tartottam, mert ál­tala azt kapta a valóságshow, ez az álságos, manipulativ, hazug tévés műfaj, amit megérdemelt. A dolog akkor kezdett idegesíte­ni, amikor megláttam a fickó egészségügyi kártyáján a „Mgr.” titulust. Desperado azzal véde­kezett, hogy véletlenségből eleve így nyomták a kezébe a kártyát, és nem tiltakozott, mivel így ha­marabb kapott munkát. Nem tu­dom, indult-e már eljárás ellene okirat-hamisítás miatt, minden­esetre ez már nemcsak a csator­na, hanem az állami illetékesek számára is tanulságos lehet. Egyenes adásba került ki, hogy hiba van a rendszerben, hogy ezek szerint bárki bármilyen ti­tulust ingyér a neve elé biggyeszthet, anélkül, hogyan­nak rendje s módja szerint diplo­mát vásárolna a feketepiacon. A média ekkor már csak Desperá- dóval foglalkozott, ami megtet­szett a konkurens csatornának, és gyorsan be akarták rakni hősünket a másik villába. A nem létező jókai rokonság vélhetően ekkor sokallt be, és életveszélye­sen megfenyegették olasz földi­jüket, aki a beköltözés napján ijedtében köddé vált, talán csak azért, hogy másnap ismét vezető hírként előkerülhessen. Ekkorra már köztudott volt, hogy mene­dzseriroda és ügyvédi iroda kép­viseli őt, azaz a társadalom más szférái is lámák benne üzletet. Tegnap pedig már azt hallottam, hogy egy szponzorcég jóvoltából Afrikába repül üdülni. így kell ezt csinálni, hümmögtem elis­merően. Pillanatnyilag azon gondolkodom, elég lesz-e a „PhDr.” a nevem elé, vagy meg se álljak a „CSc.”-ig... Evenimentul Zilei: „romagyar” ülés Bukarest. A politikai bulvárlap a „romagyar” kormányüléséről azt írta, hogy a budapesti kabinet Bukarestbe „költözését” megelőzően a román kormány Victoria téri palotájában lázas készülődés előzte meg. Mindez a különben szegényes sajtóiroda „átmeneti berendezé­sétől” és „feltöltésétől” kezdve kiterjedt a mellékhelyiségekig, (m) A cseh hatóságok sze­rint éveken át egy bűnbanda feje volt. „A román és a magyar kormány francia-német modell szerinti összejövetele” Bukarest: gulyás-puliszka tengely

Next

/
Thumbnails
Contents