Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-20 / 243. szám, csütörtök

22 Sport - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 20. Gwendal Peizerat amatőr pályafutása befejeztével sem unatkozik, show-kban lép fel, motorozik, hegyet mászik és műkorcsolyát kommentál az Eurosportban Szörnyű emlék a pozsonyi bukás A 2002-es olimpia óta már csak show-kon és gá­lákon láthatja a közön­ség, népszerűsége azon­ban mit sem csökkent. A Champions On Ice brünni állomásán korcso­lyázása alatt folyamato­san villogtak a vakuk. A francia Gwendal Peizerat még mindig elvarázsolja a szurkolókat. BŐD TTTANILLA Szeret showkban fellépni? Nagyon élvezem. Ezeken az előadásokon nincs akkora stressz, mint a versenyeken, nem a bírók­nak, hanem a közönségnek kor­csolyázunk. Egy kicsit sem hiányzik a ver­senyzés? Nem. Egyáltalán! Egykori legnagyobb riválisa­ik, az olasz Maurizio Margag- lio és Barbara Fusar-Poli úgy döntöttek, az olimpiai szezon­ban visszatérnek. Önök nem gondolkoztak ilyesmin? Sok sikert kívánok nekik, de két év szünet után nem tartom jó ötletnek a visszatérést. Úgy tűnhet, bárki képes a visszatérés­re, és újra képességei csúcsán tud teljesíteni, de a versenyzést is gyakorolni kell. Tisztelem Mauri- zióék elhatározását, de én nem fogom ezt tenni. Kit tart a jelenlegi mezőny legjobbjának? A szezon elején ezt lehetetlen megmondani. A mi sportágunk­ban minden évben a nulláról kell kezdeni, hiába volt valaki a tava­lyi év legjobbja, új ötleteket, új lé­péseket kell találnia. Jót tett ön szerint az új ponto­zási rendszer a jégtáncnak? Abból a szempontból igen, hogy új megoldásokat kell keresnünk, de a jelenlegi formájában inkább rossz hatással van a sportágra. A sok előírt elem ugyanis arra kényszeríti a korcsolyázókat, hogy minimális eltéréssel szinte ugyanazt mutas­sák be. Nincs lehetőségük kifejezni magukat, mert nincs rá idő. A kűrt szabadkorcsolyázásnak is nevezik, de most semmi szabadság nincs benne. Úgy gondolja, hogy több he­lyet kellene hagyni a kreativitás­nak? Mindenképpen. Az új rendszer­ben a kompozícióért és a koreográ­fiáért is kaphatók pontok, de a mérvadó a technikai pontszám. Az utóbbi időben az Eurosport kommentátoraként is láthatjuk. Szereti a tévés munkát? Örülök, hisz minden nagy verse­nyen együtt lehetek a korcsolyázó barátaimmal. Érdekes egy másik nézőpontból átélni az eseménye­ket, a másik oldalról is megismerni a korcsolya világát. Mennyiben más a korcsolyázó és az újságíró világa? Az újságírónak kevesebb stresszt kell átélnie! De mivel mindent élőben csinálok, ráadásul angolul, ez sem teljesen nyugodt szakma. De össze sem lehet hasonlítani az­zal a feszültséggel, amit ver­senyzőként megismertem, amikor egész évben csak a megméretteté­sekre készültem. Pályafutásuk alatt sok emléke­zetes kűrt futottak partnerével, Marina Anissinával. Melyikre emlékszik legszívesebben? Nagyon szerettem a kilencvenki- lences körünket, a Vasálarcost, ez­zel nagyon együtt tudtam élni. A Carmina Burana is nagyszerű volt, de egyúttal bonyolult is, sok ide­gességgel járt. A Libertát egy éven belül háromszor változtattuk meg, így nem tudtuk igazán megszokni. A közönség azonban talán a Suzanna gálaprogramjukra em­lékszik a leginkább. Ezt a programot Alekszander Zsulinnal készítettük. Más volt szá­munkra, mint a többi kűrünk, sze­rettünk ezen dolgozni. Sokszor előadtuk, mert az emberek imád­ták. Én is nagyon élveztem. Gonosz kérdés: emlékszik még a szlovák fővárosra? Persze hogy emlékszem! A po­zsonyi esésünk a legszörnyűbb do­log, ami versenyzői pályafutásunk alatt történhetett velünk! Még mindig így érzi? Igen. Karrierünk legsötétebb pillanata volt, amikor elestünk a 2001-es Európa-bajnokságon, másodpercekkel a kűr vége előtt, holott győzhettünk volna. Vi­szont az ilyen hibákból sokat le­het tanulni. Aktív pályafutásuk alatt sok pletyka felröppent, hogy bár a jé­gen tökéletes párost alkotnak Marinával, a magánéletben ki nem állhatják egymást. Nem egyszerű valakivel szinte mindig együtt lenni, versenyezni, edzeni. Most, hogy már csak revük­ben lépünk fel, az egész sokkal nyugisabb. Annak idején tényleg volt feszültség az edzéseken. Mari­nával teljesen eltérő az életstílu­sunk, a jégen kívül nagyon keveset voltunk együtt. Más az érdeklődési és a baráti körünk, de ez nem jelen­ti azt, hogy nem szeretjük egymást. Csak épp nem csináljuk ugyanazo­kat a dolgokat. Úgy hallottam, a nyarat Török­országban töltötte, s motorral járta be az országot. Igen, remek volt! De túl sokat tud a magánéletemről! (nevetés) Szóval, tíz napot voltam Törökor­szágban, 3600 kilométert tettem meg motoron. Imádtam az orszá­got, sok különböző arcát megis­mertem. Aztán Egyiptomban bú­várkodtam. És hegyet mászni is tervez... Igen, de pillanatnyilag éppen pi­henek. Sokat másztam hegyet az utóbbi időben, és elég fárasztó. De két éven belül újra megpróbálko- zok egy 7000 méteres csúccsal. Sőt, az is lehet, hogy nyolcezres lesz! NÉVJEGY Salt Lake Cityben lettek olimpiai bajnokok (Képarchívum) Név: Gwendal Peizerat Születési idő, hely: 1972. április 21., Bron (Franciaország) Partnere: Marina Anissina Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (2002), olimpiai bronzér­mes (1998), világbajnok (2000), Európa-bajnok (2000,2002) A Matador

Next

/
Thumbnails
Contents