Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-19 / 242. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 19. Szülőföldünk 31 A járulékokat, így a gondozói támogatást is minden szeptemberben újraszámolják. A Jakab családot kissebbfajta sokként érte, hogy sokkal kevesebb pénzt kapott. A törvények szerint járt el a szociális hivatal Bajcs/Komárom. Kisebbfajta sokként érte az asz- szonyt, hogy egyik hónapról a másikra közel négyezer koronával kevesebb gondozói pénzt kapott a szociális hivataltól. V. KRASZN1CA MELITTA „Én ápolom a szinte magatehetetlen 89 éves apósomat, így más munkát nem vállalhatok. A férjem rokkantnyugdíjas, neki betegsége nem teszi lehetővé, hogy dolgozzon. Jön a tél, egyre drágább a gáz, a villany, nem tudom, mi lesz így velünk, hogyan fogunk megélni” - panaszolta szerkesztőségünknek a bajcsi Jakab Lídia. A családot felkeresve megtudtuk, Jakab Lídia augusztusban még 6000 korona gondozási járulékot kapott, ami szeptembertől 2092 koronára csökkent. „A gázért havonta 4070 korona előleget fizetünk, a villanyért 970-et, nem olcsóak a féljem gyógyszerei sem, amelyekért Magyarországra kell járnunk - ecsetelte helyzetüket az asszony. - Férjem rokkantsági nyugdíja 6700 korona, ehhez jön még a kislányunk után járó családi pótlék és az én gondozói díjam.” Az asszony elárulta azt is, hogy megpróbált anyagi szükséghelyzetre hivatkozva segélyt kérni, de bevételük, ha nagyon alacsony is, mégis meghaladja a jogosultsági szintet. „Azt szeretnénk, ha legalább a hordozható toalett vásárlásához, valamint a papa szobájának rendbetételéhez hozzájárulna a hivatal, mert ezekre egyáltalán nem futja - mondta Jakab Lídia. - Az apósom nagyon nehezen jár, ezért kellene a mostani ideiglenes, nem a leghi- giénikusabb megoldás helyett egy steril hordozható WCa szobájában. Apósomnak nagyon nehéz élete volt, megjárta a Don-ka- nyart, ahonnan gyalog jött haza, majd alighogy leszerelt, 9 évre málenykij robotra vitték a Szovjetunióba, ahonnan csak 1953- ban sikerült hazajutnia. Mikor pedig már azt gondolta, végre nyugta lesz, 6 évre ártatlanul bebörtönözték a csehszlovák hatóságok, 1958-tól 1964-ig tartották fogva. Mindezek nyomot hagytak egészségén is, nem csoda, hogy alig bír lábra állni.” Bár feltételeztük, hogy a Komáromi Regionális Munka-, Szociális- és Családügyi Hivatal dolgozói a törvények szerint jártak el a gondozói díj kiszámításakor, utánajártunk a részleteknek. Marosi Zsuzsannától, a hivatal szociális részlegének igazgatójától megtudtuk: a 195/98-as, a szociális segítségnyújtásról szóló törvény értelmében minden év szeptemberében számolják újra a kompenzációs járulékokat, miközben az előző naptári év bevételei szolgálnak kiindulási alapul. Ezért ilyenkor minden segélyre jogosult személynél aktualizálják az összeget, van, aki többet, van, aki kevesebbet kap, mint addig. Ám minden érdeklődőnek, így Jakab Lídiának is részletes tájékoztatást nyújtottak ezekről a változásokról. „A gondozási segély alapösszege 2005 júniusáig 5833 volt, majd a létminimum emeléséből kifolyólag júliustól 6000 korona lett - magyarázta az igazgatónő. - Ez az egyik dolog. Nekünk viszont figyelembe kell vennünk a gondozott személy nyugdíját is. A gondozói segély kiszámításának módja a következő: ahány koronával meghaladja a gondozott személy nyugdíja a létminimum 1,2-szeresét - ami jelenleg 5676 koronának felel meg annyival kell hozzájárulnia az illetőnek saját gondozásához. De lássuk a konkrét esetet: a bácsi átlagnyugdíja 2004-ben 9584 korona volt, ami 3908 koronával haladja meg a létminimum 1,2-szeresét. Tehát a 6000 koronás gondozási alapösszegből le kell vonni a 3908 koronát, így jön ki az állam által kifizetett 2092 koronás gondozói segély Jakab Lídia részére. Érthető a hölgy elkeseredettsége, de a jelenlegi törvények szerint ennyi jár neki. Pontosabban: ő most is 6000 koronát kap, de ennek egy részét magától a gondozottól. A hölgy egyébként szeptemberig azért volt jogosult az állam által nyújtható legmagasabb gondozásijárulékra, mivel 2003 decemberéig, anyósa haláláig, apósán kívül a nénit is gondozta. Ä két idős ember össznyugdíja viszont nem haladta meg a létminimum 1,2- szeresét, ezért nem kellett hozzájárulniuk saját gondozásukhoz.” Megtudtuk azt is, hogy a bácsi szobájának átalakítására kérhet a család támogatást, ám ahhoz az idős ember egészségi állapotát felülvizsgáló bizottság ajánlására van szükség. Hordozható toalett vásárlásához azonban a jelenlegi rendeletek alapján nem kérhető támogatás. Marosi Zsuzsanna azt ajánlotta az asszonynak, ha férje egészségi állapota ezt indokolja, rétjére is kétje a gondozás megítélését. Ajogosultságot azonban ebben az esetben is az említett bizottság állapítja meg. Az idős ember szobájának átalakítására kérhet a család támogatást. A 89 éves Jakab Ferenc egy-két lépést is nagy nehezen tud csak megtenni, ezért kellene a hordozható steril toalett a szobájába (Vas Gyula felvétele) Szülővárosában is bemutatta az olvasóknak új, magyarul olvasható regényét a spanyol nyelvű író Ausztriai adomány a vágsellyei kórháznak Pablo Urbányi az Ipolyságiakkal találkozott FORGÁCS MIKLÓS (A szerző felvétele) írni, hogy Kanadába emigrált volna, tehát tulajdonképpen huszonnégy éven keresztül dolgozott rajta, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal. „Ha nem akar hülyéskedni, hadonászni az író, nagyon utána kell néznie a választott témának. Amikor a Süver című regényemet írtam, annyit olvastam a majmokról, hogy azt hittem, magam is majom vagyok. Itt is meg kellett győződnöm, egy ilyen tragédiának, problémának, mely bárkivel előfordulhat, mi az orvosi konzekvenciája. Mikor már minden forrást kijegyzeteltem, másfél év alatt napi nyolcórás rabszolgamunkával megírtam a regényt. Ha írok, senkit sem tűrök a közelemben. Nem is beszélek senkinek arról, amin éppen dolgozom. Ha elkészül, akkor adom oda ismerősöknek, hogy mondjanak véleményt” - avatta be szakmai titkokba az ipolyságiakat Pablo Urbányi. Barak László, N. Tóth Anikó és Pablo Urbányi Ipolyság. Szeptember utolsó napján ismerkedhettek meg az író szülővárosának lakói Pablo Urbányi második magyarul is olvasható regényével. A Naplemente szimptóma című könyvet N. Tóth Anikó író és pedagógus mutatta be szellemesen és szeretettel, és elemezte alaposan, mégis könnyedén. Az Átrium Európa udvarán található, nemrég megnyílt irodalmi kávéház galériáján összegyűlt ötven ember megtudhatta, hogy N. Tóth Anikó szerint a könyvnek legalább öt értelmezése lehetséges. Felfogható nevelődéstörténetnek, hiszen Pedro az emigráns fiatalember „kalandozik a létben”, míg meg nem születik gyermeke. Felfogható szenvedéstörténetnek is, a kérdés az, kinek a passiója, a betegen született gyermeké, akinek nem adatik meg a teljes élet, vagy a szülőké. N. Tóth Anikó felkínálta a mű szerelmiregény-olvasatát is. A cinikus, szarkasztikus, indulatos Pedro mindent a nő kedvéért tesz, nincsenek szerelmi vallomások, nagy romantikus jelenetek a regényben, de a férfi mindig a nő vágyait teljesíti. „A szerelem gyümölcse ez a regény” - állapította meg az elemző, s hozzátette, ez a regény a művészlétről is szól. Meg lehet-e változtatni a művészettel a világot, feloldoz-e az alkotás vélt vagy valós bűnök alól. Az emigráció könyve is a Naplemente szimptóma, kulturális, gondolkodásbeli különbségek találkozásáé. „A könyv nagy kérdése, hogy a döntésük alapján menynyire lehet elítélni ezeket az embereket, mi olvasók tudunk-e állást foglalni, fel merjük-e tenni a kérdést, mi hogyan döntenénk” - fogalmazott N. Tóth. Gál Tamás színész egyrészt a fogantatáshoz vezető szárnyaló szeretkezés költői leírását, másrészt az orvossal való találkozás rideg, kegyetlen, brutális jelenetét olvasta fel. „Pedrót az olvasó vagy gyűlöli, vagy megszereti, én Pedró-párti vagyok. Olvassák el a regényt, és vagy értsenek egyet velem, vagy kövezzenek meg. Jó olvasást!” - fejezte be mondandóját az írónő. Az első kérdés az volt, nem könnyebb feladat-e a lelkileg, testileg torz lény tükrébe állítani a világot. Miért nem zseni, tökéletes lény a megszülető gyermek? Pablo Urbányi szerint tökéletes gyerek nincsen, és az élet nem olyan szép, ahogyan Walt Disney lerajzolta, s mások erőszakkal továbbrajzolják. „Egy ilyen esetben több a reakció, a vélemény, a felpattanás, ha egészséges gyerek születik, a vüág elfogadja, nem is tudunk róla semmit. A tükörnek nagyon nagynak kell lennie, s akkor kitágulhat a kicsi, egyéni probléma” - mondta a szerző. Egy kérdező azt tudakolta, miért éppen Argentínába emigrált Ipolyságról a család majd’ hatvan évvel ezelőtt. „Papám nem szerette az angol nyelvet, s volt akkoriban egy sláger: „Argentínában csókra vár a lány”. Ezért is ment oda, mert azt hitte, vátják a lányok. Nyolcéves koromtól harminc évig éltem Argentínában, majd a katonai diktatúra kényszerített Kanadába. Van egy spanyol mondás: Senkinek nincs az élete garantálva. Újságíróként dolgoztam, és az életem kevesebbet ért, mirit másoké” - mesélte Urbányi. A szerző elárulta, a könyvet még azelőtt elkezdte A Naplemente szimptóma című könyvet N. Tóth Anikó író mutatta be. Ajándék a Fehér Sastól GAÁL LÁSZLÓ Vágsellye. Mintegy 12 ezer euró értékű ajándékot adott át október 11-én a vágsellyei kórháznak az ausztriai Fehér Sas lovagrend. A steril kötszereket, műtérnél használatos gumikesztyűket, katétereket, infúziós segédeszközöket, ágyneműt és egyéb segédeszközt, de ruhákat és játékokat is tartalmazó, mintegy 7 köbméternyi rakomány érkezett a vágsellyei kórházba. Az ajándékot a Fehér Sas lovagrend elnöke, Alfréd Neubauer adta át ünnepélyesen Tirinda Sándornak, a vágsellyi kórház igazgatójának. Az október elsejétől a kórházat bérlő FORLIFE közhasznú társaságot képviselő Tirinda elmondta, az osztrák jótékonysági szervezettel a szomszédos Vág- királyfa polgármesterének, Ber- gendi Ferencnek köszönhetően kerültek kapcsolatba. Egy vágki- rályfai házaspárnak, Jánoska Albinnak és feleségének. Szilviának ugyanis baráti kapcsolatai vannak az ausztriai szervezettel, és ők ajánlották fel a lehetőséget a falu polgármesterének, ő pedig a vágsellyei kórházat jelölte meg az ajándék címzettjéül. Alfréd Neu- bauertől megtudtuk, a lovagrend még 1234-ben alakult, azóta többször is megszűnt, majd újraéledt, legutóbb 12 évvel ezelőtt újították fel a működését. Az elnök, valamint a szervezet két képviselője, Pölzl Adolf és budapesti származású felesége, Andrea, az Osztrák- Magyar Monarchia idején használatos hagyományos egyenruhában érkezett Vágsellyére. Egyenruhájukon ott díszeleg a szervezet címere, amelyben a kék kereszt a Krisztushoz való hűséget, a szárnyait védelmezőén kiterjesztő sas az elesettek védelmezését, a fehér szín pedig a tisztaságot jelképezi. A vágsellyei adomány a „Fehér Sas” első szlovákiai bemutatkozása volt, de Magyarországi kórházakkal már több hasonló kapcsolatuk volt, sőt Kubába is juttattak segély- szállítmányt, a jugoszláviai háború idején pedig az ottani rászorultakon igyekeztek segíteni. A szervezet elnöke megígérte, ha igény lesz rá, a jövőben további segélyszállítmánnyal szívesen ápolják tovább a vágsellyei kapcsolatot. Tirinda Sándor igazgató az osztrák lovagrend küldötteinek jelenlétében bontotta fel az ajándékcsomagot (Szőcs Hajnalka felvétele)
