Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-17 / 240. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 17. RÖVIDEN Könyvszalon a Rába partján Győr. Tegnap zárult Magyarország második legnagyobb könyvünnepe, az V. Győri könyvszalon. A háromnapos rendezvényen számos könyvbemutató, író-olvasó találkozó várta az érdeklődőket. A könyvszalon alkotói díját Csukás István kapta. A Nobel-díjas Kertész Imre és a József Attila-díjas Spiró György tartott felolvasást. Faludy György Kossuth-díjas költő-író és Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, műfordító dedikálta műveit. Bemutatták Pilisi Lajos A megrohant és felszabadított Erdély, valamint Galgóczi Erzsébet Megszállt országban című, háborús novelláiból szerkesztett kötetét. (MTI) Pályája kezdetén írott darabjai csúfosan megbuktak Szerepálmok alkotója MTI-HÍR Ma lenne 90 éves Arthur Miller Pulitzer-díjas amerikai drámaíró, Az ügynök halála és a Pillantás a hídról című darabok szerzője. 1915-ben született New Yorkban, osztrák származású apja egy kisebb nőiruhagyár tulajdonosa volt, meglehetősen csekély műveltséggel. Édesanyja, rendkívül érzékeny és intelligens nő lévén, szenvedett férje műveledenségétől. Az ifjabb Miller elsősorban a sportra koncentrált, a tudományok és a művészetek hidegen hagyták, sőt a rossz nyelvek szerint később az egyetemre azért nem vették fel, mert nem tudott helyesen írni. Az 1929-es gazdasági válság idején apja vállalkozása csődbejutott, a család elszegényedett - az ebből fakadó reménytelenség, létbizonytalanság döntően befolyásolta életszemléletének alakulását. A középiskola után Miller úgy döntött, drámaíró lesz, ám tanulmányi eredményei és a család rossz anyagi helyzete nem tették lehetővé, hogy egyetemre menjen. Két évig egy autóalkatrész-raktárban dolgozott, közben különórákra járt, és 1934-ben végül sikerült bejutnia a michigani egyetemre, ahol történelmet és közgazdaságtant tanult. Az egyetem elvégzése után a CBS (Columbia Broadcasting System) számára írt forgatókönyveket. 1940-ben feleségül vette egykori egyetemi csoporttársát, Mary Slatteryt, akitől két gyermeke született. A második világháború idején a brooklyni hajójavító telepen dolgozott. A Brodway-n 1944-ben mutatkozott be Az ember, akinek mindenben szerencséje volt című drámájával, de a darab csúfosan megbukott. 1947-ben ismét a Brodway-n próbált szerencsét Édes fiaim című drámájával, és a siker ezúttal nem maradt el. Az ügynök halála 1949-ben készült el, és még abban az évben színpadra állították. A Pulitzer-díjas darab Millert a kor egyik legkiemelkedőbb drámaírójává avatta. Willy Loman alakja azóta nagy színészek jutalomjátéArthur Miller (Képarchívum) ka. Olyan művészek játszották el a házaló kisember alakját, mint Fredric March, Rod Steiger és Dustin Hoffman, a magyarok közül Tímár József, Tordy Géza és Bodrogi Gyula. Az ötvenes évek elején Miller számos baloldali ügyet támogatott, így McCarthy szenátor kommunistavadász bizottságának egyik céltáblája lett. 1955-ben a Két hétfő emléke és a Pillantás a hídról című darabjai bemutatója után az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság perbe fogta, és hosszas procedúra után elítélte. Közben házassága megromlott, 1956-ban elvált, majd három héttel később titokban feleségül vette Marilyn Monroe-t, a kor szexszim bólumát, de hamarosan elváltak. Monroe 1962 augusztusában meghalt, Miller ugyanabban az évben újranősült. 1964-ben megírta A bűnbeesés után című - leginkább önéletrajzi ihletésű - drámáját. Későbbi darabjai kevésbé jelentősek. Élete utolsó éveiben a rákkal és különböző szív- és tüdőproblémákkal való küzdelme visszavonulásra késztette. 1995- ben 80. születésnapja valóságos társadalmi esemény volt: mintegy 1400 író, színész és olvasó gyűlt egybe Brooklynban, hogy megünnepeljék az írót, aki alkotásaiban, megnyilatkozásaiban mindig felemelte szavát a társadalmi visszásságok, a rasszizmus ellen. Idén februárban halt meg. Az öt svájci képzőművész kommunikáció témakörét bemutató közös kiállítása november 7-éig tekinthető meg a somorjai zsinagógában. A kiállítás az At Home Gallery és a dieHasena nevű svájci képzőművészeti társulás közös projektje. (Somogyi Tibor felvétele) Két, igényesen összeállított filmciklus járja be október folyamán a hazai filmszínházakat Az élet szép, és szépni akar...! ’OU VENONS-NOUS ? Fent balra az Amazonia vertical, jobbra a Genezis, alul pedig a Naqoyqatsi egy-egy jelenete látható (Képarchívum) Jó jel, hogy ahogy szűkül Földünkön a lakható helyek száma, és az értelmetlen háborúkon kívül a természeti katasztrófák is egyre erőteljesebben szólnak bele életünk alakulásába, az alkotók - és persze a műélvezők - figyelme is fokozatosan a Természet, illetve az Élet csodáinak feltárása és bemutatása felé irányul. Kár, hogy ilyen későn... LŐRINCZ ADRIÁN A két filmciklus, melyeket október folyamán szinte valamennyi fővárosi moziban bemutatnak, és melyek az ország további filmszínházait is bejárják majd, egyrészt a mikro- és makrokozmosz csodáit mutatják be, másrészt pedig a háborúk értelmetlenségére világítanak rá. De vegyük csak szépen sorjában. Köztudott, hogy kezdetben vala a sötétség, majd ebből született az Élet, jóval később pedig Claude Nuridsany és Marie Pérennou Genesis, avagy a Kék Bolygó története című filmje. Nevezett rendezőpárosról tudni kell, hogy első átütő sikerüket a kilencvenes évek végén bemutatott Mikrokozmosz című alkotásnak köszönhették. A több díjjal is jutalmazott, a természetfilm és filozófia határmezsgyéjén mozgó alkotás sikerén felbuzdulva láttak hozzá a Genesis című film elkészítéséhez, mely az Őskáoszba vezeti vissza a nézőt. Hat évet vett igénybe a valóban nem mindennapi képek rögzítése és megvágása, a történet vezérfonalát a nagy afrikai semmi közepén békésen elmélkedő egyetlen szereplő, Sotigui Kouyaté tartja kezében. Ha létezik üyen műfaj, úgy a Genesis filmeposz a javából, mely nem csupán arra keresi a választ, hogy honnan jöttünk, hanem arra is, hogy a választott úton haladva vajon hová, meddig érhetünk el. A ciklus másik filmje, a Dogora azok számára lesz igazán érdekes, akik a filmtől a vizuális élményen kívül még legalább egy sor dolgot elvárnak. Akár a Baraka folytatásaként is felfoghatjuk ezt az alkotást, hiszen a zenei elemek legalább olyan fontos szerepet játszanak benne, mint a mozgó- és állóképek. Patrice Leconte a rejtélyes Kambodzsába kalauzolja el a nézőt, mely - bár minden négyzetcentiméterét feltárták már - valójában még mindig fehér folt. A filmciklus valamennyi alkotása közül a Dogora hordozza a legtöbb szellemi és emocionális töltést; olyan alkotás, melynek megtekintése után a néző sokáig „ülve marad”. Amazónia mesés tájaira kalauzol bennünket a szlovák Pavol Barabás rendezte Amazonia vertical. A nevezett fiatalember a hegyek megszállottja, számos hegymászó tematikájú filmet forgatott. Az Ayan Tepui nevű táblahegyre egy másik „megszállott”, Becko Ondrejovié hívta fel a figyelmét; ez a mesés hegy Amazóniában található, és az indián őslakosság meg van győződve arról, hogy csúcsán démonok tanyáznak. Ondrejovié elsőként járta be ezt a misztikus tájat, és meredek sziklafalai annyira elvarázsolták, hogy újra visszatért ide - immár forgatócsoporttal. A film az esztétikai élményen kívül a Természet és az Ember erejéről, viszonyáról szól. Arról, hogy a körülöttünk lévő vüá- got nem legyőznünk kell, hanem megtalálni vele a kapcsolatot, és kialakítani a harmóniát, ami megmaradásunk záloga. Valamit „megmozdít” az emberben ez az alkotás - azt a részét, melyben a Természethez való tartozás tudata szuny- nyad, kitörölhetedenül bekódolva. A filmet a szakma is nagyra értékelte - elnyerte a legjobb expedíciós film díját, a CAMERA SLOVAKIA 2005 filmszemle fődíját, a XII. Nemzetközi Hegyifilm Fesztiválon pedig a nagyközönség minősítette az év legjobb alkotásának. Mindez persze nem sokat árul el róla - mert egyszerűen látni kell! A filmciklus és a hopi indiánokról szóló trilógia befejező részét képezi Godfrey Reggio Naqoyqatsi című filmje, melynek magyarra fordított címe körülbelül így hangzik: az Élet háborúja. A kritikusok „vizuális koncertnek” is nevezték ezt az alkotást, mivel a felvételek és a zene egymást kiegészítve teremtik meg az összhatást, melyre csak egyeden kifejezés illik: frenetikus. Az alkotók arra keresik a választ, vajon meddig lehet fenntartani az egyensúlyt a hagyományos, ősi értékek, illetve a modem kor vívmányai és követelményei között; meddig lehet elmenni a „haladás útján” anélkül, hogy végleg elszakadnánk azoktól a gyökerektől, melyek emberi mivoltunkhoz kötnek bennünket. Az Élet háború - fogalmazzák meg a film alkotói -, és csak rajtunk múlik, hogy békét teremtsünk benne. Háborúról és békéről szól az október folyamán megtekinthető második filmciklus is, melynek a szervezők a „Kisebbségek a háborúban” címet adták. Elsőként Emir Kusturica: Az élet egy csoda című alkotását tekintheti meg a nagyérdemű, mely a balkáni polgárháborúba vezet vissza bennünket. Tragi- kusabb hangvételű Terry George alkotása, a Hotel Rwanda, mely a hutuk és tutsik harcáról szól, míg a Jaroslav Vqjtek rendezte My zdes- nek jó esélye van arra, hogy az idei év legjobb filmdokumentumaként vonuljon be a köztudatba. Úgy vélem, a tévé által nyakunkba sózott hamis „való világok” mellet kellemes felüdülés lesz bepillantani ezekbe az elfeledett, „sokkal valóbb világokba”. Egyesek szerint jó és helyes döntés, mások úgy látják, bizarr választás volt Harold Pinter irodalmi Nobel-díja „Elállt a lélegzetem, elakadt a szavam” ÖSSZEFOGLALÓ Stockholm/Berlin. „Pintér a legkiemelkedőbb személyiség a huszadik század második felének angol drámairodalmában” - fejtette ki indoklásában a Nobel-díjról döntő tudós testület. Olyan író, aki „színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik” - hangzott el továbbá az indoklásban. A 75 éves Pinter Nagy-Britannia egyik legismertebb színpadi szerzője. Legtöbbet játszott művei A születésnap (The Birthday Party, 1958) és A gondnok (The Caretaker 1965). A szerző a drámák mellett számos rádió- és tv-játékot is írt. A neves színműíró Nagy-Britan- niában közéleti szereplőként - emberi jogi aktivistaként - is ismert személyiség. Mint ilyen, élesen tiltakozott 2003-ban az Irakban indított nyugati katonai beavatkozás ellen. A10 millió svéd koronával (1,28 millió dollárral) dotált díjat hagyományosan a díjalapító, Alfred Nobel svéd mérnök-gyáros halálának évfordulóján, december 10-én nyújtják át a svéd fővárosban. Pinter azt mondta első nyüatko- zatában, hogy „elállt a lélegzete, elakadt a szava”, amikor -15 perccel a döntés hivatalos kihirdetésé előtt - értesítették Nobel-díjáról, mert nem is sejtette, hogy üyen kitüntetés érheti. „Remélem, újra megjön a szavam, mire Stockholmba megyek” (a díj átvételére) - tette hozzá. Kertész Imre, a három évvel ezelőtti irodalmi Nobel-díjas jobban szerette volna, ha az angol Harold Pinter helyett magyar írót tüntettek volna ki az idei irodalmi No- bel-díjjal. Berlinben úgy nyüatko- zott, hogy gratulál Pintérnek, de nem ismeri, nem olvasott tőle semmit. Elfriede Jelinek osztrák írónő, az irodalmi Nobel-díj tavalyi kitüntetettje kijelentette a Kleine Zeitung osztrák lapnak adott nyüatkozatá- ban: nagyon örül, hogy a díjat „újra egy baloldali kapta, aki méghozzá nagyszerű drámaíró is”. Sok megfigyelő meglepőnek tartja a döntést, s röviddel annak kihirdetése után elhangzottak az első bírálatok is. Sigrid Löffler osztrák kritikus szerint Pinter Nobel-díja „bizarr választás”. Löfflemek eszébe se jutott volna „az idejétmúlt” Pintért választani. Denis Scheck német irodalomkritikus, egy népszerű könyvajánló műsor vezetője „a világirodalom megszégyenítésének” nevezte Pintér kitüntetését. „Ezek után megfontolandó, nem keüene- e a díj nevét átváltoztatni a vándorszínészek és vándor-színtársulatok kitüntetésére” - mondta kölni nyilatkozatában, hozzátéve, hogy a díjról határozó bizottság „lejáratta magát ezzel a döntéssel”. Marcel Reich-Ranicki, a legnevesebb német kritikus eüenben ,jó és helyes döntésnek” nevezte a stockholmi akadémia állásfoglalását. Pinter „tipikus színpadi szerző”, aki nemcsak a kritikusok körében aratott sikert. Nem úgy írta a műveit, hogy hátat fordított közben a publikumnak. A brit drámaírók általában dicsérték a svéd akadémia döntését. A csehszlovákiai születésű brit Tom Stoppard (A Rosencrantz és Guü- denstern halott és az Akrobaták szerzője) Pinter írói állhatatosságát méltatta. Mint mondta, pályája kezdetén Pinter egyedül száüt szembe a brit színházi életben a kritika, a közönség és a szerzőtársak megrökönyödésével és értetlenségével, és ötven éven át tánto- ríthatadan maradt. David Hare szerint a svéd akadémia ragyogó döntést hozott. „Harold Pinter nemcsak kiemelkedő műveket írt, hanem friss légáramot is hozott magával a hagyományos angol irodalom áporodott padlásszobájába azzal, hogy váltig kitartott írói működésének politikai, közéleti dimenziója mellett. Mindannyiunk számára lelkesítő példa volt” - mondta Hare, aki maga is számos politikai töltetű drámát írt, köztük egyet az iraki háborúról. Václav Havel cseh színműíró, volt államfő teljesen megérdemeltnek nevezte Pinter kitüntetését. Amint értesült a döntésről, azonnal gratuláló sürgönyt küldött Pintérnek, régi jó barátjának. (MTI/Reuters/AP)
