Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-15 / 239. szám, szombat
28 Egészségünkre ÚJ SZŐ 2005. OKTÓBER 15. KÉPVERSENY Baranyai Patrícia Kvasnovsky Vanessa - Érsekújvár Menző Márk - Vásárát Fejes Zoltán - Csilizradvány Illés Réka - Bős A hányás után itassunk a gyermekkel bőven folyadékot, lehetőleg vizet Kisgyermekkori mérgezések Sajnálatos, de napjainkban is évente több ezer gyermek szenved kisebb-na- gyobb mérgezést. A legveszélyeztetettebb az 1-4 éves korosztály, mivel a kicsinyek nemcsak a szemükkel, tapintással fedezik fel a világot, hanem a szájukkal is, és ezen felfedezések egyúttal komoly veszélyeket is rejtenek. DR. BENKÓ ANDRÁS A tabletták, a drazsék nagy része fényesen csillog-villog, piros, kék, sárga és zöld színekben. Ezek igencsak arra ingerük az apróságokat, hogy ne csak kezükbe vegyék azokat, hanem meg is kóstolják. Ezért kell a gyógyszereket a gyerekek által el nem érhető és jól zárható szekrényben tárolni; használat után pedig mindig a helyükre visszatenni a pirulákat, és egyéb gyógyszerészeti készítményeket. A háztartási tisztító- és fertőtlenítőszerek is egyre szebb kivitelben kaphatók. Egy részük még ma is könnyen nyitható, még egy kisgyermek számára is, bár szerencsére ma már egyre több, kicsinyek által nem nyitható flakon is forgalomba kerül. Ezen szereket is tegyük úgy el, hogy a gyerekek ne férhessenek hozzá. A legveszélyesebbek a növényvédő szerek és a festékhígítók. Érdekes, hogy a legmérgezőbb növényeknek a legszebb a viráguk és legvonzóbb a termésük. Erre is gondolnunk kell kirándulásaink alkalmával, és ezért ne engedjük-ha ilyen növények is fellelhetőek odakint - a kisgyermekeket egyedül a kertben tartózkodni. Nézzük, mi a teendő mérgezés esetén. A legfontosabb, hogy ne tartózkodik. A rohamkocsi minden, az életveszélyt elhárító berendezéssel felszerelt. Nyújtsunk elsősegélyt! Hánytatás Ha habzik a kicsi szája, akkor ne hánytassuk, mert a habzó váladékot belélegezheti. Ez pedig fulladáshoz vagy súlyos tüdőgyulladáshoz vezet. Ha gyógyszert evett, hánytassuk meg. Dugjuk le az ujjúnkat a torkába és a garat hátsó részét simogatva keltsünk hányingert, majd fektessük térdünkre és úgy hánytassuk a mérgezést szenvedett gyermeket. Néha nem túl nagyokat üthetünk a hátára is. Ha ujjunk ledugásával nem sikerül a gyermeket meghánytatni, konyhasós oldatot semmiképpen se itassunk hánytatás céljából, mert a só-víz háztartásuk ebben a korban - szemben a felnőttekével - rendkívül könnyen felbomlik, és életveszélyes állapot jöhet létre. Ha lúgot vagy savat ivott, ne hánytassuk, mert ezen anyagok újra felmaiják a nyelőcsövet, a garatot és a szájüreget. A hányás után itassunk a gyermekkel bőven folyadékot, lehetőleg vizet. Természetesen a mérgezések elkerülésére a legfontosabb a megelőzés. ijesszük meg a bajbajutott gyermeket. Próbáljunk meg higgadtan cselekedni. Először is győződjünk meg arról, hogy biztosan történt-e mérgezés. A száj megtekintése lényeges felvilágosítást adhat: találunk-e maradékokat a szájban. A gyerek leheleté is árulkodik, ezért mindenképpen szagoljuk meg a száját. Ha gyanúnk alaposnak bizonyul, hívjunk mentőt. A diszpécser - ha úgy ítéü meg a helyzetet - rohamkocsit küld, amelyben általában toxiko- lőgus szakorvos vagy mentőstiszt Felfedezi a lépcsőházat vagy a kertet is, és a saját lábán jut ki az utcára. Mennyire más így a világ! Gyűjti, magába szívja az ismereteket ISMERTETŐ A gyermek egy- és hároméves kora között hallatlanul sok dolgot tanul meg. Először inkább még mászva, de hamarosan már járva felfedezi az egész lakást: a szobákat, a konyhát, a fürdőszobát, megtanulja, minek hol a helye. De felfedezi a lépcsőházat vagy a kertet is, és a saját lábán jut ki az utcára. Mennyire más így a világ, mint amikor karból vagy kocsiból nézte! Mindenütt megáll, figyel, kérdez, szinte gyűjti, magába szívja az ismereteket. Hamarosan egész jól ismeri a környéket, tudja, ki hol lakik a szom- szádban, anyja melyik üzletben szokta a kenyeret, tejet venni, hol vásárolnak gyümölcsöt és így tovább. Sok felnőttet is ismer már - van, aki szimpatikus neki, örül, ha találkozik vele, mások elől inkább anyja háta mögé bújik. A közeli helyekre - játszótérre, az orvosi rendelőbe, a közértbe, ha böl- csődés, a bölcsődébe, akár egyedül is eltalálna: a „lábában“ van az út. Ismer más otthonokat is a sajátján kívül, például a nagyszüleiét - itt is sok dolognak ismeri a helyét, tudja, hol tartják azt a tányért, azt a bögrét, amiből ő szokott enni, tudja, kinek hol van a helye az asztalnál, számon tartja a nagyinál tartott játékait. E két év alatt megtanulja beszéddel kifejezni magát, az első mutogatásoktól jól szerkesztett, bonyolult mondatokig, események összefüggő elmondásáig jut el. S míg kezdetben szülein kívül más aüg értette meg, háromévesen, ha figyelnek a szavaira - esetleges pöszesége ellenére - bárki megérti. Határozott kívánságai vannak, és ki is tart mellettük. Számtalan dolgot egyedül akar megcsinálni, meglepő kitartással öltözik, vetkőzik. Mire hároméves, nappalra megbízhatóan szobatiszta. Szeret segíteni, büszke arra, hogy ő már nagy, ezt is, azt is egyedül tudja megcsinálni. Határozott ízlése van, vannak kedvenc ruhadarabjai, mindig azokban szeretne járni, de van legkedvesebb játéka, mesekönyve - ezekhez különösen ragaszkodik. A saját életével kapcsolatos események között jól eligazodik, tudja, mikor mire számíthat, mikor eszik, mikor szokták lefektetni, mikor mennek a játszótérre, mikor szokott főzni a mamája, mikor jön haza az apja. Sok viselkedési szabályt ismer már - ha nem is tartja be őket mindig. Például tudja, hogy nem szabad elvenni társa játékát - néha mégis megteszi. Tudja, hogy nem szabad verekednie - mégse tudja mindig megfékezni az indulatát. Tudja, hogy nem vehet fel szemetet, mégis előfordul, hogy egy eldobott gyufásdoboznak nem tud ellenállni. Kedvességével, okosságával sokszor szerez örömet a szüleinek, de hangulatváltásaival, akaratosságával sokszor okoz gondot is. Mit csináljak vele, ha...? - szokták kérdezni a szülők, mert ez az eredményekben, vívmányokban oly gazdag két év egyike a fejlődés legnehezebb, talán legválságosabb szakaszának. Ha jobban ismeijük a gyerekeket, ha többet tudunk fejlődésükről, könnyebben megtaláljuk viselkedésük mozgatórugóit, s ez már önmagában is segít, hogy eredményesebben bánjunk velük. Részletek Kálló Éva, Kenéz Márta és dr. Lőrinczy Erzsébet A kisgyermekkor című munkájából
