Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-10 / 234. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 10. RÖVIDEN Európai kulturális konferencia Európai kulturális konferenciát tartanak Befogadó Európa? Látóhatár 2020 címmel november közepén Budapesten. A háromnapos eseményt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a European Forum For Arts and Heritage (EFAH) közösen szervezi. A nyitó ünnepségnek a Parlament, a további programoknak a Művészetek Palotája ad majd otthont. A tanácskozásra korábbi közlések szerint mintegy negyven kulturális minisztert, továbbá csaknem ugyanennyi előadót és vitavezetőt hívtak meg. A tanácskozás egy folyamat része, amelynek végén európai kulturális chartát dolgoznak majd ki. (MTI) Meghívó a XIV. Katedra Napok rendezvényeire Várják a jelentkezéseket Évadkezdő beszélgetés Kolár Péterrel, a kassai Thália Színház igazgatójával tervezett új előadásaikról A musicaltől a klasszikusig ELŐZETES Dunaszerdahely. A Katedra Alapítvány munkatársai még váiják az érdeklődők jelentkezését a Katedra Napok szombati nyilvános rendezvényeire. A Határokon átívelő oktatásügyi együttműködés címmel megrendezésre kerülő konferencia, amelynek fővédnöke Szigeti László oktatási államtitkár, színes programokkal váija a pedagógusokat. Délelőtt, az államtitkár megnyitója után Turbók Amold Bertalan, a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója Együttműködési lehetőségek (képzések, kompetencia-fejlesztés, pályázatok) címmel, Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke Az iskolák és az oktatásban érdekelt szervezetek határon túli kapcsolatai címmel, Hecht Anna, a Nagyszombati Kerületi Tanügyi Hivatal elöljárója Reform- pedagógia határon nmen és túl címmel, Slovák Gyula, az Építésüum Régiófejlesztést Támogató Ügynökségének a vezetője pedig Uniós alapok - önkormányzatok, civü szektor címmel tart előadást. Délután a Fórum Társadalomtudományi Szemle tudományos folyóirat mutatkozik be, előbb Fazekas József főszerkesztő bevezetőjét, majd Grendel Lajos egyetemi tanár, Kossuth-díjas író A modernizmus kezdetei a magyar prózában című előadását hallgathatják meg az érdeklődők. Ezt követően, a nap folytatásaként az iskolák képviselőire meglepetés vár: Miklós László környezetvédelmi miniszter és Rajčanová Dagmar, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója ajándékot ad át az iskoláknak, majd a hagyományos díjátadások következnek. Kiosztásra kerül a Katedra Díj, A szlovákiai magyar iskolákért emlékplakett, de itt veszik át az érintettek Az év módszertani könyve és Az év segédtankönyve díjakat, illetve a Katedra folyóiratban meghirdetett Év pedagógusa díj is itt kerül átadásra, (na) Felújított épületben és nagy tervekkel kezdi az évadot a kassai Thália Színház. Ez utóbbiakról beszélgettünk Kolár Péter színigazgatóval. JUHÁSZ KATALIN A társulat nagy fába vágta a fejszét: idén elsőként A dzsungel könyve című musicalt tűzik műsorra. Dés László és Geszti Péter műve igazi családi programnak ígérkezik, hiszen valamennyi korosztály számára élményt nyújthat. Megpróbálunk még merészebbek lenni, és elérni, hogy ne csak a magyar, hanem a helyi szlovák közönség is élvezhesse ezt az előadást. A szöveget lefordítjuk szlovákra, és feliratozó berendezést szerelünk fel. Észrevettük ugyanis, hogy sok szlovák nemzetiségű színházkedvelő jár a Thália előadásaira, akik ugyan nem tudnak magyarul, de kíváncsiak arra, amit csinálunk. Mivel a zene, a hangzás és a látvány univerzális, nekik is kedvezni szeretnénk ezzel a megoldással. Mit várhat a közönség A dzsungel könyvétől? Moravetz Levente rendezi az előadást, a társulat tagjai mellett mintegy tizenöt fiatal is szerepel majd benne, hattól tizennyolc éves korig. Örülünk, hogy az amatőröket, a jövő reménységeit is be tudjuk vonni a munkába, és rajtuk keresztül további nézőket csalogatunk be a színházba. Anyagi szempontból ez nem olcsó dolog, de azt hiszem, a színháznak egyszeregyszer fel kell vállalnia ilyen igényes előadást is. Ha elmegyünk egy-egy fesztiválra, azt látjuk, hogy délvidéki, kárpátaljai és erdélyi színházak olyan látványos zenés produkciókat képesek színpadra állítani, hogy mindenki eltátja a száját. Főleg az újvidékieket és a szabadkaiakat említeném, mert ezeken a helyeken pár éve még háború volt, most pedig olyan lelkes fiatalok csinálnak színházat, hogy a budapesti társulatok is megirigyelhetnék őket. Ezért úgy éreztük, nekünk is meg kell próbálnunk bizonyítani ezen a területen. Ezek után mi lesz a következő „dobásuk”? Januárban egy kevésbé ismert Szomori Dezső-vígjátékkal jelentkezünk, amelyet húsz évvel ezelőtt korszerűsített Verebes István, és azt a címet adta neki, hogy Hagyd a nagypapát. Ez egy nagyon érdekes mű, mert a szöveg ritmusa valódi zenéhez hasonít. Nem verses mű, hanem egyfajta szöveg-szimfónia, amely ráadásul még vidám is. Nagy feladat lesz a társulatnak, mert itt aztán nem lehet bakizni, egyenletes tempóban kell végigcsinálni az előadást. A közönségnek viszont várhatóan nagyon tetszem fog. Ezt az előadást Szegvári Menyhért rendezi majd, aki több alkalommal dolgozott már nálunk. Amit elköltenek a Dzsungel könyvére, azt, gondolom, megspórolják a négy szereplős Kvartett című darabon. Részben igen, mivel Spiró György műve egyeden helyszínen játszódik, és valóban csupán négy színész játszik a darabban, amelyet Korognai Károly, a veszprémi színház művészeti vezetője rendez. Az aktualitást az adja, hogy 2006-ban ünnepeljük az 56-os forradalom évfordulóját, amelyről a darabban gyakorta szó esik, ületve a cselekmény a korszak következményeiről szól. A negyedik bemutató egy igazi klasszikus lesz: Moli- ére A fösvény című darabja, amelyet az egyik legjobb magyarországi rendező, Csiszár Imre állít színpadra. Ez a történet mindig aktuális, Moliére annak idején talán nem is gondolta, hogy ez a történet háromszáz évvel később is ugyanolyan érdekes és érvényes lesz, mint az ő idejében. Mi történik idén a stúdiószínházban? Két bérletes és két további darabot állítunk színpadra. Az első bérletes előadás Edith Piaf életéről szól, de nem a már ismert feldolgozást láthatja a közönség, hanem egy teljesen új monodrámaváltoza- tot, amelyet Faragó Zsuzsa, színházunk új, budapesti dramaturgja írt. Márciusban Machiavelli Mandragora című vígjátéka kerül bemutatásra a kamaraszínházban. Ez nagy kihívás lesz a társulat fiatalabb tagjai számára, Miro Proházka rendező neve pedig garancia arra, hogy a közönség egy szokatlan, experimentális, egyéni hangvételű stúdióprodukciót láthat. Már most folynak a próbái Egressy Zoltán Vesztett éden című drámájának, amely Madách életéről szól, és amelyet Beke Sándor rendez. Ezt a darabot még tavaly szerettük volna műsorra tűzni, ám ez nem jött össze. A novemberi bemutatóval egy időben egy Madách Imréről szóló kiállítást is megnyitok. A további Kassához kötődő aktualitást pedig az adja, hogy Az ember tragédiáját nyolcvan évvel ezelőtt mutatták be a városban szlovák nyelven. Külön érdekesség, hogy annak idején kétnyelvű plakátok és műsorfüzetek készültek. Ezt a hozzáállást kissé hiányolom manapság a szlovák színház részéről. Az évad végén igazi csemege vár az igényesebb nézőkre. Parti Nagy Lajos Ibusár című „huszarettjét” maga a szerző írta át monodrámává, amelyet tudtommal eddig még sehol sem mutattak be. Ezt a darabot szintén Szegvári Menyhért rendezi, és társulatunk fiatal színésznője, Germán Lívia játssza majd. Úgy tudom, a színház ismét főrendező nélkül működik. Igen, jelenleg sajnos nincs főrendezőnk, vendégrendezőkkel dolgozunk az évad folyamán. Ez a helyzet nagyobb „szórást” engedélyez, különböző stílusú rendezőket tudunk meghívni, viszont egyben nehezebb dolgunk is van. Továbbra sem mondtunk le az állandó főrendezőről, egy színháznak szüksége van olyan szakemberekre, mint a főrendező vagy a dramaturg, aki a színészeket megismerve a következő évadra tud darabokat javasolni. Ez utóbbit már megtaláltuk, legalábbis egy évadra. Érkeztek új színészek a társulathoz? Sajnos végzett színész idén nem jött hozzánk, annak ellenére, hogy többen befejezték tanulmányaikat a színművészeti egyetemen, olyanok is, akik azelőtt nálunk dolgoztak. Mivel főleg nyugat-szlovákiaiakról van szó, a távolságot és a kereseti lehetőséget figyelembe véve ezen nem lehet csodálkozni, a pozsonyi és a magyarországi vendég- szereplések miatt többen választják Komáromot. Egy módon lehetne idecsalogatni a fiatalokat, ha anyagilag kecsegtetőbb ajánlatot tudnánk tenni nekik. Ez sajnos jelenleg nem lehetséges. Mivel hazaiak nem akartak idejönni, pár éve erdélyi fiatal színészeket szerződtettünk. Ha továbbra sem étkeznek diplomás színészek, a következő évadban magyarországiakat kell szerződtetnünk Kassára. Ez elég nagy szégyen lenne a hazai fiatal színészekre nézve, akik közül sokan elhagyják a pályát és más területen helyezkednek el. gyi és Régiófejlesztési MinisztériIllúziók - textilfalak - falfestmények címmel látható november 30-áig a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének képző- és textilművészeti kiállítása a Trencséni Vármúzeumban. Képünkön Orosz István A másik oldalon című alkotása (Képarchívum) OTTHONUNK A NYELV A kataszter szó jelentéseiről (1) - rendszerint két jelentését tüntetik fel SZABÓMIHÁLY GIZELLA Nemrégiben az Új Szó egy nagyobb összeállítást közölt az ingatlan-nyilvántartásról, ennek kapcsán érdemes néhány szót ejteni a kataszter szóról, annál is inkább, mivel jelenleg több jelentésben is használatos. Az idegen szavak szótárai e szónak rendszerint két jelentését tüntetik fel: 1. ’nyilvántartás’; 2. ’telekkönyv, földadókönyv\ Az első jelentésére példaként hozhatjuk fel az alábbi szavakat és kifejezéseket: fakataszter, templomkataszter, oktatási kataszter, kulturális kataszter, kéménykataszter, műemlék-kataszter stb. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy ezek újabb fejlemények, s valószínűleg azért választják őket az egyszerű nyilvántartás szó helyett a beszélők, hogy jelezzék, nem egyszerű összeírásról, nyü- vántartásról van szó, hanem olyanról, amely az adott objektumok, intézmények bizonyos elvek szerint összeállított és rendszerezett adatait tartalmazzák. A szótárakban közölt másik jelentéshez hosszabb magyarázatot kell fűznünk, ugyanis a szótári adatok kissé félrevetetőek. A szű- kebb értelmű kataszter valójában a földnek (termőföldnek) adózási célokra történt nyilvántartása volt. A történelmi Magyarországon a 16. századtól kezdődően fokozatosan fejlődött ki a földnyüvántartás, a mai rendszer alapjai a 19. század második felében alakultak ki, főleg az 1875. évi VII. törvénycikk (dme: „a földadó arányos megadóztatása céljából”) hatályba lépése után. A mai terminológiai problémák fő oka talán abban keresendő, hogy már kezdetektől fogva kettős nyilvántartás működött. Az egyik nyilvántartás a földadókataszter (vagyföldadókönyv) volt, ez magában foglalta mindazokat a feljegyzéseket, adatokat, amely alapján a földadó a földrészlet mindenkori birtokosára kivethető volt. Ilyen adatok voltak pl. az adott földterület megjelölése (azonosítása), a föld minősége, művelési ága (pl. szántó, gyümölcsös, kert), hozadéka (jövedelme), esetleges adómentessége stb. Ezzel párhuzamosan azonban a 19. század közepén osztrák mintára bevezették a telekkönyv intézményét. Ez is lényegében földnyüvántartás volt, viszont csak a forgalomképes (azaz eladható) és megterhelhető ingatlanok adatait tartalmazta, s elsősorban a szóban forgó ingatlanokkal kapcsolatos jogokról, követelésekről nyújtott áttekintést. A 20. század második felében a történelmi Magyarország utódállamaiban lényegében végbement a két rendszer összevonása, főként azért, mert bár a két nyilvántartás adatai között nagyfokú átfedések voltak, egyik sem volt teljes. Magyarországon az egységes földingatlan-nyilvántartás létrehozása után hivatalosan már nem használták a kataszter szót - ellentétben például Csehszlovákiával (illetve Szlovákiával), ahol viszont a kataster szó és a melléknévi származékával, a katastrálny-val alkotott összetételek továbbra is használatosak maradtak. Jelenleg a szlovák nyelvben (ideértve a vonatkozó törvényekben való előfordulást is) a kataster két jelentésben él: 1.’állami (hivatalos) földingatlan-nyüvántartás’ (a kataster nehnuteľností „egyszerűsített“ változata); 2. ’egy adott településhez tartozó földingatlanok összessége’. Ha megnézzük az újabb adatokat, láthatjuk, hogy magyarországi földmérési és térinformatikai szakszövegekben megint felbukkan a kataszter szó, mégpedig a szlovák kataster elsőként említett jelentésével azonos értelemben: a kataszter egy olyan jegyzék, mely egy adott területen (pl. településen, országban) található földingatlanok minden fontos adatát tartalmazza. Az elmondottakból kitűnik, hogy az idegenszó-szótárakban feltüntetett magyar megfelelők, azaz a földadókönyv és a telekkönyvi kataszter valamikori jelentését adják vissza, a mai jelentése: ’hivatalos (állami) földingatlan-nyilvántartás’. „Nem mondunk le az allando főrendezőről (Somogyi Tibor felvétele)
