Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)

2005-10-08 / 233. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 8. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Minden VAJKAI MIKLÓS Az ősz utolszor csapott közénk. Aztán, amint jött, elmúlott min­den. A zsáknyi dió, amit évente az öregasszony begyűjtött, a padlás­térbe került. Távoli, súlyos magas­ságba, hová a felhasználás lopott óhajai nem érhettek el. Az ■ öregasszony - gondosan - egy teljes életen át gyűjtögetett. E bányamélyi, egyhangúan szelíd szenvedély kitöltötte az életét. A földkéreg fénye s tisztasága, a kö­vethetetlen józanság jutott osztály­részéül. Az idő malma pedig őrölt számára nyugovást és nyilvánvalót. Az övé volt a hozott ruhák tisztasá­ga, a megbízható, együgyű létezés. Önmagának soha semmit nem választott. Mindig és minden alka­lomban őt választották. Magukra maradt, meglett korú férfiak. Akik ŐSZ... kis idő elteltével az asszony léttere mögé kerültek, és itt hagyták az utódaikat meg a testamentumban rögzített j avaikat. Az asszonynak pedig maradt a létezés hatalmaskodó egyszerűsé­ge. A kertek földje. Az élet dolgai­nak öntörvényű járulékai. Na, és ott állt a nagyváros peremkerületé­ben utolsó megszolgált szerzemé­nyeként az egyemeletes ház, amelynek padlásteréről egészen a folyó kanyarulatáig elláthatott az ember. Csakhogy ekkorra már sem a folyó környéki árterek, sem a me­gyei róna árnyas erdei nem jelen­tettek az öregasszony számára hont. A ház emeleti erkélyén - ka­rosszékbe süppedve - trónolt az egyik fogadott lánya. A ház mögött pedig sorsára hagyott, régi műhely, hol hajdan vidáman kacagó gépek csitlikeltek. Most már mindent­A Dunánál mindent ezüst fényű hártya fedett. A gépeket. A földtáblák négyszögö­leit. És érődén ráhatásként itt vol­tak a szobákban lakó kosztos diá­kok, kik évente tíz hónapon át za- jongtak. S a helybeli postás... A Ró­zsafüzér Társulat néhány asszony­ismerőse... Nem volt szörnyeteg. Ám, a né­Út az ismeretlenbe (Börzsönyi Izolda akvarelljei) pes család tagjai úgy vélték, egy­hangú és sötét sorsával, kövülő je­lenével mögéjük lopózik. Mintha az a kísértő jelenlét egyeden kérdés lett volna a számukra.- Mujdus! - mondogatta csúfon- dárosan az emeleti erkélyen időző fogadott lány.- Mujdus! - gúnyolták őt a csa­lád fiataljai. És undorral elhúzód­tak tőle. És megborzongtak mély és sötét tónusú, gyorsan töredező hangjától. S az idő sötét árnya ho­nolt az ábrázatán is. A testét pedig ármányos ruha takarta teljes életen át. A ruhák karámjába parancsolt asszonyi test. Hosszú és varkocsok- ba erőltetett haja úgy őszült meg, hogy csupán azok a férfiak láthat­ták, kiknek életük bizonyos szaka­szán a kísérőjükké vált.-Mujdus! Karácsony előtt sorra látogatta a nevelt lányait. Ilyenkor csupán a nagykabátját vetette le. Kissé előre görbedve ült a széken. Gondosan fegyelmezve önmagát negyed­órácska múltával már szedelőzkö- dött. A táskájából egy zacskó diót emelt ki.-Egy kis dió! Igen, a diót mindig elhozta. Az­tán elégedetten tovaindult. Az élet­út pedig tüskés, rögös, kiismerhe- tetíen. De a diót, mindig karácsony előtt, magával hozta. A padlástérbe száműzött és akasztott zsákok és tarisznyák bugyrában mindig volt elegendő öt-hat esztendős dió. Aztán az év­forgók következetességével min­den egyes zsákra sor került. És a csonthéjazat feltörhető volt. És Mujdus munkálkodása mintha mé­lyebb értelemmel-üzenettel bírt volna. Mintha megfejthető üzenet lett volna az űrt tartalmazó csonthéjazat. Az elkényeztetett emberi tudat pedig rögvest gyanakodott. Barbá­rán úgy véltük, Mujdus az ajándé­kaival osztályozza az ismerőseit és rokonait. A postás minden levél- küldeményért két koronát kapott, fél krigli sör árát. Az unokák évi tíz koronát a születésnapjukra. A Ró­zsafüzér Társulat, valamint a helyi Az Üveghegyen is túl egyházközség a kosztos diákok bérleti díját. A fogadott lányai pe­dig a hasznavehetetien dióhéjat kapták. Azon az őszi napon a telke mel­lett haladtam el. O maga a lelke- sültség létállapotában észre sem vett. Nem ismert meg. Én pedig nem zavartam meg a jelenlétemmel. Csak tova, tova az ég alatti csapá­son, amelyből számomra csupán egyeden adatott meg. Felettem a kacagó hajók uszályainak öblében az eljövendő esztendőim hozadé- kai s makulatúrái. Az ősz aranya befogta a földet. És a mélységekből könnyebbítő sóhaj szállt fel. Alig egy órával később telefonhoz hív­tak:- Az öregasszonyt megölték! Nadrágszíjjal megfojtották, és vé­gighúzták őt a földszinti szobák la­birintusán. Megölni. Megfojtani. Kivégezni egy ilyen teremtést! A városnegyed lakóit sokkolta a hír. Három héttel később a temetési szertartáson a tömeghisztéria töké­letes önkifejezését lehetett érezni. A nyolcvanhárom esztendős hölgy pedig mintha minden mondandó­jával még egyszer megmutatta vol­na önmagát. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Padlóragasztó Asztalosenyvet áztassunk 24 óráig vízben, akkor keverjünk hozzá ugyanannyi okkert és vizet, főzzük fel óvatosan és keverjünk bele írnom fűrészport, hogy gyúr­ható legyen. Valamennyi rést be­tömünk ezzel, közben a ragasztót meleg vízzel teli edénybe állítjuk, hogy meg ne keményedjék. A fű­részpor helyett vehetünk kréta­port is, melyet vízzel péppé kever­tünk. Nagyon széles repedéseket előbb enyves újságpapírral vagy fűrészporral töltünk ki, mielőtt a ragasztót betömjük. Felületét kés­sel simítjuk el. Padlóragasztó nyerspadlók szá­mára, melyeket felsúrolunk, lliter víz, 125 gr szalmiákszesz, ugyan­annyi kaszein és 62 gr mész. Csak közvetíenül használat előtt készít­sük el, és azonnal használjuk el. Mosható padlóviasz Festett padlóra kitűnő. Össze­keverünk 20 rész petróleumviaszt 100 rész paraffinnal, terpentinnel felhígítjuk és nagyon vékony ré­tegben, hidegen kenjük a padlóra. Azután felsúroljuk a padlót, meg­szárítjuk és puha ronggyal átdör­zsöljük. Elég, ha havonta egyszer bekenjük, közben hideg vízzel mindig átmoshatjuk, mégis fé­nyes marad. Palacsinta tésztája Nagyon gyakran használjuk kü­lönböző ételekhez, ilyenkor ott csak annyit említünk, hogy pala­csintatésztát készítsünk. Azért ír­juk itt le. Mély edénybe öntünk negyedliternyi tejet, beleverünk két tojást, kis sót is teszünk hozzá és annyi lisztet, hogy pépszerű le­gyen. Ha édes tésztát akarunk be­lőle sütni, kevés porcukrot is adunk hozzá és az egészet jól ösz- szehabaijuk. Ha sűrűbb tésztára van szükségünk, akkor így hagy­juk, ha hígabbra, akkor kevés tej­jel még felhígíthatjuk. Ha fino­mabb tésztát akarunk, akkor a to­jássárgáját habarjuk bele, a fehér­jét pedig habnak verjük és úgy ke­verjük hozzá. Panamagyökér Panamagyökérrel lemoshatunk fehérre festett tárgyakat: bútort, ajtót, ablakkeretet stb. A panama­gyökeret 24 óráig vízbe áztatjuk, a vizet leszűrjük. A megmosandó tárgyakat a folyadékba mártott fi­nom, puha ronggyal lemossuk és aztán tiszta vízzel többször leöb­lítjük, végül tiszta, puha törlővel szárazra töröljük. Ez az eljárás azért jobb, mint a szappannal va­ló mosás, mert a legjobb szappan is megtámadja az olajfestéket. Panamakalap tisztítása A kalapot jó neutrál-szappan- nal és egy kevés folyékony ammó­niák keverékében alaposan meg­mossuk, többször. Azután tiszta langyos vízzel addig öbh'tjük, amíg a kalapról eltűnik minden por és színfolt. A fehérítő eljárás következőképpen történik: 15 gr subkénsavas nátriumot 10 liter vízben feloldunk, 15 gr sósavat adunk hozzá, két-három órán ke­resztül benne hagyjuk a kalapot, majd alaposan kiöblítjük, tiszta ruhával letöröljük és még vizesen fehér papíron kivasaljuk, vagy ár­nyékos helyre akasztjuk szárítani. Egyenes szélű kalapokat asztalon szárítunk és a karimájára súlyokat rakunk. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sa­játját sem. Mert ha velünk ját­szik, nemcsak hogy jól szórako­zik, kis szerencsével az AB-ART ajándékát is megnyerheti. Be­küldési határidő: október 12. 1. Mikor indította el plébá­niáján Árpád atya a hajlékta­lanszállót? a) 1983-ban b) 1993-ban c) 2003-ban 2. Hány koronával csapód­tak be az áruházban kisollót vásárlók? a) 50 b) 39 c) 89 3. Hol viselték a gazdagok a piros bőrből készült, ezüsttel díszített ci­pőt? a) a Római Biroda­lomban b) Babilonban c) Bizáncban 4. Melyik volt egy­kor Spanyolország fővárosa? a) Toledo b) Madrid c) Escorial 5. Mit kaptak min­den évben az öreg­asszonytól az uno­kái? a) tíz koronát b) két koronát c) diót Október 1-jei Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2b, 3b, 4b, 5b. A Kaliigram Könyvkiadó ajándékát Szabó Szilvia, vámosfalui kedves olvasónk nyerte. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Thumbnails
Contents