Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-08 / 233. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 8. MINDENNAPI KENYERÜNK Isten fiai és az emberek lányai MÓZES ELSŐ KÖNYVE A TEREMTÉSRŐL Lön pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik szüleiének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűi, kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsoka- sult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát gófet fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásává csináld azt. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. A madarak közűi az ő nemök szerint, a barmok közűi az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűi az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz,* hogy neked is, azoknak is legyen eledelül. És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék. Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta baromból hetet- hetet vígy be, hímet és nőstényét; azokból a barmokból pedig, a melyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényét. Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényét, hogy magvok maradjon az egész föld színén. Mert hét nap múlva esőt bocsátók a földre negyven nap és negyven éjjel; és eltörtök a föld színéről minden állatot, melyet teremtettem. Cselekedék azért Noé mind a szerint, a mint az Úr néki megparancsolta vala. (lMóz 6,1-22; 7,1-5) Károli Gáspár fordítása A fügefalevél óta napjainkig nem volt kor, hogy ez embert ne foglalkoztatta volna, mit vegyen magára Az egyiptomi nőtől a családanyáig Az is lehet, hogy ez a kérdés még a fügefalevéllel kezdődött, de máig, napjainkig gyakori a sóhajunk: „Mit vegyek fel?” Az öltözködés hosszú történetében például jóval kevesebbszer sopánkodtunk azon, hogy már megint nincs mire ülnöm, vagy nincs mivel ennem. VISSZAPILLANTÓ Elbert Hubbard közismert aforizmaíró ezt találóan így fejezte ki: „Ha az életben sorsdöntő lépés előtt állunk, a férfi mindig azon töpreng, hogy mit fog mondani, a nő, hogy mit fog fölvenni.” De mi most nézzük meg azt, hogy kultúránk bölcsőjének asszonyai hogyan oldották meg e kérdést. Az egyiptomi nők ruhája csodálatosan könnyű és testhezálló anyagokból készült, gondosan redőzték, sőt a pliszé sem volt ismeretlen. Olykor egyszínű lenge köpenyt is hordtak, gazdagon díszítve, s ezt az ingszerű, pókhálókönnyű ruhát, kalasirisnek nevezték, a főrangú hölgyek széles aranygallérral díszítették és általában nagyon sok ékszert viseltek, még a rabszolganők is kar- és bo- kaperecekkel ékesítették magukat. És igencsak mesterien értettek az arcfestéshez. Az ún. festékládika a festékeken kívül több illatszert is tartalmazott, és valamennyinek megvolt a maga rendeltetése. Hajukat általában majoránnafőzetben mosták, vállukat és nyakukat kellemes, fűszeres illat lengte körül, mellük az olíva erős, de kellemes illatát árasztotta, térdük és lábszáruk azonban a kakukkfű hódító párájával csábított. Ha pedig a hölgy éppen senkit sem akart elcsábítani vagy szerelemre gerjeszteni, a rafinált illatkeverékek helyett csak vaníliával permetezte be magát, az ugyanis a tisztaság jelképe volt. A közép- és az új birodalom divatos kelléke volt az állatszőrből vagy rabszolgák hajából készült paróka, olykor-olykor színesre festve, többnyire vörösre. Nem is annyira divatcikk, tulajdonképpen így védekeztek a napszúrás ellen. Mezopotámiában, Babilonban, Föníciában az alapruhadarab hasonlóképpen ingszerű volt, majd erre került a gazdagon díszített rövid vagy hosszú köpeny, esetíeg a tarkán szőtt, különbözőképpen viselt vállkendő. Az előkelők ugyanolyan gazdagon díszítették öltözéküket, hajukat arannyal, mint az egyiptomi nők. A krétai nők öltözéke is változatos volt, vonalaiban kihangsúlyozta a kebleket, a csípőt, a karcsú derekat. Hosszú szoknyájukon már megjelentek a fodrok, de viseltek alul szélesedőt, harang alakút, de még egészen szűkét is. Felső öltözékük rövid ujjú, mély kivágásé mellényke volt, és már ők is viseltek nadrágot, alján széles díszítéssel. Hűvösebb időkben gyapjúköpenyt borítottak magukra. Öltözéküket ezenkívül szandál, valamint turbánszerű fejfedő egészítette ki. Az ünnepi ruházat gazdagon díszített selyem volt, finoman megmunkált nemesfém ékszerekkel. A görögök ruházata, mint építészetük és művészetük főleg szépségre, harmóniára törekedett. Az egyszerű, sima téglalap alakú anyagokból rendezték el a látszólag egyszerű, de mesteri, gyönyörű redőzéseket, de mindig másféleképpen. Kevesebb, de művészibben megmunkált ékszert viseltek, szerették a gyöngyöt a hajukban, a ruháikon, a redőket összefogó csatokat, öveket. Kedvelt színük főleg a fehér, a sárga, a bíbor és a lila volt. A legünnepélyesebb alkalmakkor főként a sárga dominált. Különös gondot Illatosított kesztyűk, ernyők, legyezők fordítottak a hajukra, a görög nők hajviselete rendkívül bonyolult és díszes volt. A Római Birodalomban az alapruhadarab főleg a tunika és a tóga volt. A gazdag római hölgyek sokszor három tunikát is viseltek, talán így született meg az alsónemű divatja. Erre aztán még stóla került, rendszerint a legdrágább anyagokból, főleg selyemből, és igencsak nagyon gazdagon redőzve. Frizurájukat külön e célra tartott rabszolganők gondozták, festették, akkoriban a szőke és a vörös haj volt a divatos. Az ő készletükben szinte már mindent meg lehetett találni, amit mai modern fodrászatainkban, tehát a különféle fiésűAz ékszer mindig is fontos kiegészítő volt két, keféket, hajcsavarókat, csatokat és haj tűket. A legelőkelőbb, legkedveltebb ékszer pedig a gyöngy volt, valamint a smaragd. Lábbelijük is kifejezte társadalmi hovatartozásukat. A gazdagok többnyire piros bőrből ezüsttel díszített szandálokat vagy zárt cipőket viseltek, míg a szegényeké fekete bőrből készült és díszítem is tilos volt. Bizáncban két kultúra találkozott, a keleti és a nyugati. Ezek összeolvadásából keletkezett a bizánci hölgyek merev és pompás divatja. A császárnékét és udvarhölgyeiket olykor bizony a rabszolgáknak kellett támogatniuk, mert szinte összeros- kadtak az arany, az ezüst és a drágakövek súlya alatt. A nagy ókori birodalmak bukása után a korai középkorban a férfiak és a nők is hosszú ujjú, bokáig érő ingszerű alsóruhát viseltek, a felső ruha pedig rövidebb, bővebb lett. A felsőruhák aljára, valamint az ujjak szélére Az ingszabás máig divat egyre gazdagabb díszítések, hímzések kerültek, megjelent a palást is, amelyet egy szép mívű csat fogott össze. A ruhák kivágása általában meglehetősen nagy volt, főleg ovális, esetenként négyszögletes. Az öltözék általában feltűnő színekben pompázik, a hajadonok egyszerű hajviselete, ha férjhez mentek, gazdagon díszített fátylak alá került. A gótika a kor, amelyben tökélyt ér el az ötvösművészet, az arany- és ezüstfonalas hímzés. Minden a magasba tör: a székesegyházak tornyai éppen úgy, mint a nők kúpszerű hegyes kalapjai, amelyekről finom fátyol leng, olykor derékig, olykor bokáig. A férfiak ruházata is kezd elnőiesedni, rengeteg dísszel, hímzéssel, csattal és násfával. A nők haját diadémok ékesítik, és különböző fátylak. Ugyanakkor a ruhák annyira szűkülnek, hogy 1420 táján megjelennek az első gombok és kapcsok, nélkülük ugyanis aligha lehetett volna a pompás ruhát rászerelni a testre. Sok a prémdíszítés is. A reneszánsz meghozza az igazi fehérneműt, ami a kor haladtával egyre díszesebb lesz. Két divatújdonság jelenik meg: a derékfűző és a csipke. Később a legyező, a keszkenő és az illatosított kesztyű. A cikornyás barokkot még nagyobb fényűzéssel a rokokó váltotta fel. Megjelent az allonge, vagyis a rizsporos paróka. Aztán következtek a divatos parókák, s a természetes illatszerek után egy máig divatos kellék, a szappan. Divat lett a víz és a tisztálkodás. Megjelent az egyszerűség is, főként Napóleon császárságának idején. Azt követően Párizsban megjelennek az első divatszalonok, ahol már próbakisasszonyok mutatják be a dámáknak egy-egy híres szabó ruhakölteményét. (méri) SORSOK Aki fogoly lett, ösztönei, szenvedélye vagy épp saját háza foglya NAGY ILONA Csendestárs A férfi észrevétlenül követte az előtte haladó nőt. Ez a test öntudatlan ezer kötelékkel fonta maga köré minden érzékét. A legapróbb mozdulata is egy gésa lenge tánca, mely millió gyémántként csiszolt koreográfiái részből ott a szeme előtt kristályosodott ki. Mélyen bent jártak a park sűrűsödő bokrai között, és a varázslat csak fokozódott. Fájt a vágy, ahogy kívánta az ismeretlen nő érintését. Már épp felfedni készült jelenlétét, mikor az egyik fa védettségéből előlépett egy férfitárs. Öltözéke mindössze egy zsebekből összetákolt nadrág. Testalkata, mint egy nyurga kamaszé, aránytalanul hosszú karok, a lábszáron óriásnak tűnő lábfej. Arcának redőzése az idő előtti vénülést meséli, zilált haját időnként ideges mozdulattal oldalra veti. Már hallani is vélte a nő rémült sikolyát, de a legnagyobb megrökönyödésére, az megnyújtott léptekkel sietett hozzá. A férfi groteszk mosollyal nyugtázta türelmetlenségét, és ráérősen keresgélni kezdett zsebeiben. Úgy tett, mintha nem emlékezne a helyre, ahová a számukra kincset érő anyagot rejtette. „Anyagot”, csak így mondták egymás közt a gyilkos port, mely csalóka illúziók megszépített birodalmába repítette őket. A férfi bezárt öklét nyújtotta, mire a nő hisztérikus nevetéssel, mint a hiúz, lecsapott. S a felszabadult ujjongás, hogy a birtokába került, már az övé, nem veheti el senki. Drámai feszültsége volt ennek a játéknak. A férfi magához húzta a nőt, karjai indaként fonódtak a szép mívű testre. A titokleső émelygést érzett a gyomra táján. Elfordult, nem akarta látni, amint a szőrös emberevő lián ezt a nőt egészen bekebelezi. Mozzanat Az ablakon meglebben a függöny, de lehet ez csak a mögötte álló asszony könnyfátyolos szemeinek illuzionista játéka. Nem érzi magát biztonságban, az utcát kémleli - tele van félelemmel, pedig az utcaajtót kettőre bezárta. Legszívesebben teli tüdőből ordítana, itt vagyok s feloldódna benne a nehéz zavar, de nem teheti. A bűnös rab beletörődésével visszahúzódik a szoba szegletébe. Belement, belement abba az átkozott kölcsönbe! A kevéske kereset, a hol fizetnek, hol meg nem, sokszor a rézsűé sem futotta. Ehhez mindig hozzájött valami, hol egy szolgáltatási elszámolás, hol egy betegség. Megrémült a sok ajánlott levéltől, és akkor felkínálták a kölcsönt. Készpénzt, azonnal! Csak alá kellett írnia. De most, most vissza kellene fizetni. Méghozzá egyharmaddal többet. Közben a keresete is elapadt. Itt áll az autó a ház előtt, benne a pénzbehajtó, nagyon kitartó. Van nap, mikor háromszor is beparkol a ház elé. Az asszony fogoly lett, saját háza foglya. Saját háza?! Uram ne hagyj el, hiszen ez a ház a kezesség. Már nem bánja, nem érdekli, ha zokogását odakint is meghallják.
