Új Szó, 2005. október (58. évfolyam, 227-252. szám)
2005-10-01 / 227. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. OKTÓBER 1. MINDENNAPI KENYERÜNK Rita, a hurrikán HAĽKO JÓZSEF A világ tele van házakkal. Vannak, akik beköltöznek, mások meg épp elmennek. Vannak emberek, akik majd összetörik magukat, hogy minél előbb bekerüljenek az új házba, és nagy pénzeket nyerjenek. Mások meg kénytelenek menekülni szeretett otthonukból, hogy a puszta létüket mentsék. Vannak olyanok is, akik hogy beléphessenek a megálmodott „villába”, hajlandók eladni a becsületüket, a méltóságukat, kiteregetni a magánéletüket. Mások meg inkább védik, még ha fel kell is adniuk mindazt, ami a biztonságot jelenti számukra. Van, akinek a „valóságshow” jelenti a gyors meggazdagodást, valakinek meg tényleg a legalapvetőbb biztosítékok fenyegetettségét. Valódi hurrikán Amerika partjai fölött, a sekélyesség és amorali- tás mediális hurrikánja Közép- Európa televíziózásában. Big Brother, ValóVüág, VyVolení... Ezek az utóbbi napok ellentétei. Először az esti hírek tudósítanak bennünket a hurrikánok pusztításáról, arról, ahogy Amerikában áttörve a gátakat, az árvíz városokat tesz lakhatadanná. Rögtön utána a fő műsoridőben minden gátiás gátját átszakítva dől ránk a bűn és a bamba lustaság bűzlő szennyvize, hogy megfojtson. „Nézni embereket, akik pár garasért eladták a legértékesebbet, amijük van - írja a népszerű szlovák újságíró, Štefan Hríb -, és hallgatni, mit mondanak, mint színlelnek, min szórakoznak, ez elviselhetetlenül szomorú. Miközben a szomorúság az egyetlen, ami különössé teszi azt a véghetetien unalmat, amit nyújt. Valahogy így lehetne elképzelni a pokol egy darabját.” Pokol - sajnos, igen. Nem is sejtik, mennyire kifejező a reklámjuk, mely az úgynevezett ki- választottaknak azt üvölti: „itt a lét a tét”. Mert valóban életre megy a játék, csakhogy egészen más értelemben, mint azt ők gondolják. Az élet a tét, a maga valójában, a maga lényegében, a halál utáni rémítő változataiban: kárhozat vagy örök üdvösség. Ugyanezt 2003-ban a Magyar Püspöki Konferencia szóvivője, Juhász Judit is kijelentette: „egyszer nekik is el kell számolniuk az Úr előtt”. Mert az ilyenféle műsorok szervezőbe is érvényesek Jézus szavai: „Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül..., jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vernék.” (Mt 18, 6) „... mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt - mondja másutt -, már házasságot tört vele a szívében.” (Mt 5, 28) Az úgynevezett valóság- show-kban legtöbbször másról nincs is szó, mint nézni, programszerűen, kívánkozva nézni, napi huszonnégy órán át nézni, nézni a kulcslyukon át is, a leg- magánjellegűbb intimitásokat is, nézni és nézni. Mikor Magyarországon kezdték sugározni ezeket, a katolikus, a református és az evangélikus püspökök közös felhívással fordultak a nyilvánosság felé: „A televíziós műsorok szerkesztőinek rendkívüli felelőssége, hogy a nézők lelkiszellemi igényeit jó irányban tereljék, és erkölcsi ítéletalkotásukat fejlesszék..., nem lehet egyedüli alapelv a nézettség kizárólagos növelése a bevételi források emelkedése érdekében.” A Big Brother, a ValóVüág és más, hasonló jellegű beszélgetős show „az erkölcsi jóérzés le- vetkőzése és a bűntudat teljes megszüntetése mellett a jó értelemben vett szeméremérzet kiiktatására törekszik mesterséges élethelyzetek teremtésével és bemutatásával.” A Rita nevű hurrikán miatt Houston közelében egy különös nevű várost is evakuálni kellett: City of Corpus Christy - Krisztus Testének Városa. Különös, ugyanakkor szimbolikus. A hurrikán és a kiürítés mint a fenyegetettség és a bizonytalanság jelképei. Krisztus pedig mint biztonság, az állandóság és a támasz szimbóluma. A szegletkő szimbóluma, mely nélkül minden épület összedől. Azok, akik azért állítanak „villákat”, hogy elárasszák az étert a maguk felborult „realitásaival”, homokra építik házukat. Mert ezzel egyértelműen elutasították az Ő tanítását, sőt megkérdőjelezték, elhomályosították sok bizonytalan előtt is, lelkűkből törölték ki a hitben ingatagoknak. Azon a napon, amikor elérkezik Isten haragjának hurrikánja, ők nem állnak meg. Mert akkor beteljesedik az e vasárnapi evangélium ígérete: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben” (Mt 21,42) A szerző római katolikus pap Előadássorozat a gyerekek szellemi fejlődéséről Kulcs a lelki egészséghez TÁJÉKOZTATÓ Az újszülöttek, csecsemők, kiskorúak szellemi fejlődése kihat felnőttkori lelki egészségük alakulására. Mivel sok leendő és gyakorló szülő nem tudja, miképp lehetne kedvezően befolyásolni gyermeke fejlődését, a Leüd Egészség Ligája előadássorozat keretén belül figyelmeztet a tennivalókra. Számos szakértő - pszichológus, pszichiáter, gyógypedagógus, nőgyógyász és genetikus - foglalkozik majd a születésre való felkészüléssel, az apa szerepével, de a nevelés kérdéseivel is. A Lelki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Ševčenkova 21., a REMA 1000 üzlet mögött, minden második szerdán 20 órakor) október 5-én az Első kiáltás címmel a szülés érzelmi hátteréről, az anya-újszülött érzelmi kapcsolatának kialakításáról beszél Michal Kliment nőgyógyász és Katarína Jandová pszichológus. Október 19-én Ismerkedés a száj segítségével című előadás keretében a szoptatás érzelmi fontosságára figyelmzetet Viera Haľamová gyermekgyógyász, valamint Jana Štúrová és Hana Ščibranyová pszichológus, (erf) ZA Du&VHt A tévéműsorok nem hagynak maradandó nyomot azokban a gyerekekben, akik rendezett családban nevelkednek Nemcsak amit néznek... Most már az anyák nyugodtan főzhetnek a konyhában, vagy leülhetnek megírni jelentésüket a főnöküknek (Lukács Erika illusztrációs felvétele) A televízió kétségtelenül felelős a gyerekekről alkotott kép megváltozásáért, és az is nyilvánvaló, hogy döntő szerepe van az egykor gyermekkorként ismert, védett életszakasz fölszámolásában. De nem egészen úgy, ahogy azt a legtöbb ember, szülő hiszi. MARKÓ EMIL Ha valaki úgy gondolja, hogy a televízió a sugárzott programok tartalmával befolyásolja a gyerekek életét, az félreérti a televízió tényleges hatását. Ha valaki azt hiszi, hogy a 8-10 éves gyerekek azért nem gyerekek többé, vagy attól integrálódnak a felnőttek vüágába, mert megnéztek néhány felnőtteknek szóló műsort vagy pornófilmet, az csupán a változások felszínéig jutott el. Egy meghitt baráti beszélgetés során egy tizenegy éves fiú e kérdéssel kapcsolatban diszkréten ezt mondta nekem: „Anyukám elájulna, ha tudná, hogy én miket tudok. Nem szeretném, ha azt hinné, hogy perverz vagyok, ezért örülök, hogy nem tudja, miket nézek meg.” Egy kiegyensúlyozott, a gyerekre odafigyelő család tizenkét éves csemetéje pedig így nyilatkozott: „A szüleim nem engednék meg, hogy nézzem a kábeltévé éjszakai programját, de a barátaimnál mindig megnézem a filmeket.” Megóv a család Természetesen az is számít, hogy mit néznek meg a gyerekek, hiszen a televízió bevezeti őket szüleik kusza világába, s ez bizony gyakran megingatja és aláássa a felnőttekbe vetett hitüket és bizalmukat, akiket pedig addig mindentudónak, erősnek és jónak tartottak. A televízió azonban önmagában nem képes teljesen lerombolni a gyerekek bizalmát. Gyerekekkel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy még a meredek vagy pornóműsorok sem hagynak maradandó nyomot azokban a gyerekekben, akik rendezett, viszonylag boldog családban nevelkednek. A televízióban látottak csak akkor fejthetnek ki mélyebb és rombolóbb hatást, ha - például válás miatt - minden összezavarodik a gyerek életében. Rossz példák Kár lenne tagadni, hogy a tévéműsorokból sok, az életkorukhoz nem ülő szót és kifejezést tanulnak meg, sőt kezdik utánozni a felnőttek mozgását, gesztusait, táncaikat és viselkedését, ami az érettség illúzióját keltheti, holott reális emocionális alapja nemigen van. Ez is egy tényezője a gyermekkori változásnak, de valahogy nem meggyőző. A televízió több módon is megváltoztatta a gyermekek életét, nemcsak egyszerűen azzal, amit sugároz. Az egyik üyen mód az, hogy a szülők nevelési segédeszközként használják. Régen bevált gyermeknevelési mintákat változtatott meg a televízió azzal, hogy azonnal rendelkezésre álló eszköz a gyerek szórakoztatásában, a gyerek felügyeletében és a problémák levezetésében. Ezzel pedig jó lehetőséget kínál a kényelmesebb szülőknek, hogy mellőzzék azokat a szabályokat és korlátokat, amelyek régen a gyerekekkel való mindennapi együttélés elengedhetetlen feltételei voltak, s aminek mindenképpen része volt az állandó párbeszéd. A televízió előtti időkben a szülőknek be kellett biztosítaniuk magukat, hogy a gyerekek szót fogadjanak nekik - ne fecsegjenek közbe, amikor a felnőttek beszélgetnek, ne zavarják meg őket, ha éppen nagyon elfoglaltak, és legyenek képesek türelmesen várni, hogy kérésüket teljesítsék -, enélkül ugyanis a szülők nem tudták volna elvégezni a dolgukat, és az idegeik is tönkrementek volna, mint ahogy sok mai szülőé tönkremegy. Ezért létkérdés volt számukra, hogy a szoros, mindennapi együttiét során - egy asztalnál ettek, ugyanabban a nappaliban üldögéltek - a gyerekek megtanuljanak fegyelmezetten viselkedni. A televízió azonban kényelmes alternatívát kínált a hagyományos szülői fegyelmezéssel szemben. Viselkedési szabályok és korlátok felállítása helyett, ami igen fáradságos és gyakran kudarccal végződő munka, és ahelyett, hogy a gyereket felkészítenék az emberi együttélésre, manapság az egész feladatot a televízióra bízzák (tisztelet a kivételnek). „Nézd a tévét!”- ezek a legújabb varázsszavak. Most már az anyák nyugodtan főzhetnek a konyhában, vagy leülhetnek megírni jelentésüket a főnöküknek, az apák zavartalanul barkácsolhatnak vagy kertészkedhetnek. Nem kell már azzal bajlódni, hogy a gyereket csendesebb játékra intsék, miközben ők családi ügyeket beszélnek meg. A televízió békét hozott, de ennek ára van. Egyértelmű szabályok lefektetése és a viselkedési határok meghúzása nélkül nem lehet precízen meghatározni a szülő és a gyermek családban betöltött szerepét. És ha a kezdet kezdetén a szülő elmulasztja, hogy tekintélyt szerezzen gyermeke előtt, akkor az végérvényesen kicsúszik az ellenőrzése alól, amit a múltban - pusztán a körülmények kényszere miatt - a szülők nem engedhettek meg maguknak. Ez az oka annak, hogy mára újfajta egyenlőség alakult ki a felnőttek és a gyerekek között. A szerző gyakorló pedagógus A férfiak arra képesek figyelni, ami érdekli őket, szívesebben hallgatják a híreket, mint a konyhaproblémákat Miért nem figyelsz rám? MÉRI MAGDOLNA Mindannyian jól tudjuk, hogy mi nők szeretünk beszélgetni, bánatunkat, örömünket szavakba önteni, ugyanakkor azt is jól tudjuk, hogy a férfiak párbeszédei a legjobb haverokkal is a munkahely- futball-sörözés-nők témákra korlátozódik. Ezek után hogyan értheti meg egymást a két nem? Az egyik beszél, a másik hallgat? Az ideális áz volna, ha a nők nem vágynának arra, hogy páijuk együtt gondolkodjon velük, hanem megelégednének passzív befogadó szerepükkel. De műiden hiába, mert mi lányok, asszonyok szeretnénk többet tudni barátunk, férjünk dolgairól, sőt lelki gondjairól is. Hallottam én már olyat is, hogy több évi házasság után a feleség nem tudta pontosan megmondani, mivel foglalkozik a félje, hogy mi a beosztása. Joggal félünk hát attól, hogy kapcsolatunk egy idő után ellaposodik, és párbeszédeink már csak az „ízlett az ebéd, szívem” típusú társalgásokra korlátozódnak. A férfiak csupán arra képesek figyelni, ami igazán érdekli őket. Gondoljuk csak végig, mivel is hozzuk ki őket leggyakrabban a sodrukból: „Te már nem is figyelsz rám!” „Mikor vittél utoljára moziba?” „Nekem tűrnöm kell az állandó meccseket, te meg cikizel a sorozatok miatt!” Jó lenne megértenünk, hogy ez a duzzogó stílus csak elmérgesíti a kapcsolatot. Más módszerekkel kell a férfit az ujjunk köré csavarni! Például legalább egyszer az életben menjünk el vele meccsre, vagy néha nézzünk végig a kedvéért egy-egy akciófilmet, ha őt az érdekli. A párterapeuták szerint a nőket sokkal többet foglalkoztatják személyes élményeik, mint a férfiakat. Az erősebb nem ugyanis jóval szívesebben hallgatja esténként a híreket, mint a feleség konyhaproblémáit. Már óvodáskorban megfigyelhető, hogy amíg a lánygyermekek közösen babáznak, szolidárisán ösz- szetartanak, a srácok repülősdit játszanak, fára másznak, egyszóval kiválnak a sorból. Csupa-csupa olyan dolgot művelnek, amit egyedül, önállóan is képesek véghezvinni. Valószínű tehát, hogy a probléma nem is probléma, hanem a teremtésből ered. Néhány bevált módszer ♦ Akitől nem idegen, hízeleghet például amúgy macska módjára: „Te mindig olyan jól meghallgatsz.” Gyerekek esetében is hatásos a „múltkor olyan szépen elpakoltál” típusú ösztönzés - hát néha valahogy így kell bánni a fétjekkel is. ♦ Fel kell kelteni a kíváncsiságát: „El sem tudod képzelni, mi történt ma velem!” - mondjuk ez is egy jó bevezető. ♦ Kérdéseket kell feltenni neki. Aki közvetett kérdésekkel tartja folyamatosan a hallgatósága figyelmét, az házastársával is szót fog érteni. Mert a monológ túl önző műfaj. Végül nem árt tudni, hogy a nőknek sokkal fejlettebb az agyban a beszédközpontjuk, mint a férfiaknak. Talán emiatt alakult ki az a téves rögeszme, hogy a nők többet pletykálnak. Mert a valóságban ki ne hallott, ki ne látott volna szószátyár, sőt pletykás férfit! Egy szó mint száz, ahogy az életben bárhol, nő és férfi párbeszédében is elengedhetetlen a kellő megértés, a tolerancia. (Ugyanakkor általában gazdagabb a szókincsünk, és különben is a végén úgyis mindig nekünk van igazunk... be-be- beeee!)
