Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-30 / 226. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 30. Kertészkedő 17 A vöröshagyma nagyon jól tűri a hideget, rövid ideig az alacsony talajvíztartalmat is elviseli Friss zöldhagyma hajtatásból Fotó: képarchívum Hívatlan vendégek a gyümölcsösben Méhek a szőlőben A „zöldhagyma” a tél végi, kora tavaszi időszakban so­kak által kedvelt csemege, beltartalmi értékei mellett, mint friss zöldség jelentős. A hajtatás különböző mód­jainak leírása előtt célszerű a vöröshagyma élettani jel­lemzőit összefoglalni, a leg­fontosabb ökológiai igénye­it számba venni. TOMPOS DÁNIEL A vöröshagyma számára a 19+- 7 C fokos hőmérséklet a legked­vezőbb, a nagyon jó fagytűrő ké­pessége miatt mégis a hidegtűrő zöldségnövények között tartjuk számon. Csírázása 4-5 fokon már megindul, a kikelt csíranövények a mínusz 5-6 fokos hideget is kü­lönösebb károsodás nélkül elvise­lik. A fejlett gyökérzettel rendel­kező, ősszel ültetett növények na­gyon alacsony (mínusz 18-20 °C) hőmérsékleten sem fagynak el, ezért az idejében ültetett hagyma hidegfóliás hajtatása nem nagyon kockázatos. Fény-, víz- és tápanyagigénye A hajtatott vöröshagyma fény­igénye - a szabadföldön termesz­tettével szemben - elenyésző, az erős fény nem is kívánatos. A zöld­hagyma kívánt minőségét elsősor­ban a minél hosszabb halványított (etiolált) szárrész adja, amihez nem szükséges erős megvilágítás. Dughagymáról nevelve, kevés fényben is jól hajtatható, mert üyenkor nincs szükség komolyabb asszimilációs tevékenységre, a dug- hagymában felhalmozódott táp­anyag a levélzet képzéséhez ele­gendő. A vöröshagyma a közepes vízigényű zöldségfajok közé sorol­ható, ami a faj kis lombozatával, se­kélyen elhelyezkedő, kistömegű gyökérzetével és viaszos levélzeté- vel magyarázható. Rövid ideig jól viseli az alacsony talajvíztartalmat. A hajtatott vöröshagyma vízigénye a tenyészidő rövidsége miatt ma­gas, és rendszeres vízellátást igé­nyel, az esetleges kiszáradásra ér­ISMERTETŐ A hagymafejeket október eleje és november eleje közötti időszakban kezdik ültetni, a termesztőberen­dezéstől (fűtési lehetőség), vala­mint a hasznosítási formától függő­en egymást követő 2-3^4 kultúra is elképzelhető. A kultúrák kifejlődé- se a betakarításig 3^4-5 hetet vesz igénybe, tavasszal értelemszerűen rövidebb idő szükséges. Az ültetés a termesztőberende­zés talajába, vagy asztalokon, pol­cokon perlitbe történik. Erre a célra a durvább szemcseméretű kerté­szeti perlitet használják. Újabban a forgácsot is előnyben részesítik. Ezt az anyagot 2-2,5 cm vastagságban elterítik a fóliasátor talajára, arra kb. 0,5 cm vastagon fűrészport he­lyeznek. A forgács a levegőt, a fűrészpor pedig a vizet tartjamagá- ban. Ezzel a megoldással nagyobb szedési, csomagolási teljesítmény érhető el a hagymát ugyanis nem szükséges a talajtól, sártól külön megtisztogatni. A fűtés nélküli fóliasátrakban a zékenyen reagál. A hajtatott hagy­ma fajlagos tápanyagigényére vo­natkozó pontos ismereteink hiá­nyosak, ezért csak azt állapíthatjuk meg, hogy a rövid tenyészidő és a hagymafejben elraktározott táp­anyag nem teszi szükségessé a rendszeres, nagyobb adagú táp­anyag kijuttatását. Hajtatás üvegházban, fólia alatt A vöröshagyma hagyományos hajtatása történhet fűtetlen léte­sítményekben (ez elsősorban ki­sebb méretű fóliaágyakat és -sát­rakat jelent), valamint fűtött fóli­asátrakban. Átmeneti megoldásnak nevez­hető az újhagyma termesztésében az a megoldás, amikor a nagyobb méretű dughagymát, vagy a gyen­gébb minőségű vöröshagymát au­gusztusban a szabadföldre kiülte­tik. Az ősz folyamán megerősödő állományra az időjárás függvé­nyében már február közepétől, végétől fólia kerül, így március vé­gén, de legkésőbb április elején- közepén értékesítésre kész áru szállítható a piacra. Régebben megszokott volt, ma már kevésbé ismert gyakorlat az étkezési hagyma válogatás utáni fűtetlen fóliasátrakba történő ki­ültetése. Ennél a technológiai vál­tozatnál gyakorlatilag a gyengébb minőségű hagymákat is elültet­megfagyás veszélyének csökkenté­se érdekében egyre több termesztő alkalmazza a kettős (vagy többes) takarást. Hasonló célt szolgál a fá­tyolfóliás takarás is. A fűtési költsé­gek kiküszöbölése, vagy részleges mérséklése céljából a hagyma haj­tatása pincékben is történhet, itt azonban pótmegvilágításról is gon­doskodni kell. Nem szükséges mélyen ültetni, elegendő a hagymafejeket csak erősen a talajra, perlitre rányomni. A felszedést is megkönnyíti, ha a hagyma szabadon áll; a tisztítási munkák gyorsabban, egyszerűb­ben végezhetők. A tenyészterület jellemzően úgy alakul, hogy a hagymákat sűrűn, egymást érve ültetik. A fóliasátrak­ban az ágyáson, pincékben a polcos elrendezést részesítik előnyben, az ágyások és a polcok szélessége egyaránt 150-170 cm, közöttük 30-50 cm széles utakat hagynak. (Emeletes kialakításnál célszerűbb a 60-70 cm-es közlekedő út). A vöröshagyma hajtatásának időtartamát a hőmérséklettel erő­ték, különösen a kitároláskor már hajtatott hagymából lehetett vi­szonylag rövid idő alatt értékesít­hető zöldhagymához jutni. Egy másik, ugyancsak fűtetlen hajtatási módszer szerint a hagy­mákat már akár augusztus máso­dik felében, vagy szeptemberben elültetik. Ehhez a technológiához főleg másodosztályú hagymákat használnak, de itt is cél, hogy egy fejből lehetőség szerint kettő, de akár három hagymaszár is képződjön. (Ez utóbbi ritkán fordul elő, ha mégis, akkor a minőség gyenge lesz, a hagymaszárak túlsá­gosan vékonyak maradnak.) Az ál­lományból a kora tavaszi hónapok hőmérsékletétől függően február végétől, március hónap folyamán értékesíthető árut kaphatunk. Ültetési követelmények Az ültetés 20-25 cm-es sortá­volságra történik, a tőtávolság a hagymák méretétől függően 3^4-6 cm. A fertőzés veszélye mi­att fontos, hogy a hagymák ne ér­jenek egymáshoz, ugyanis vi­szonylag hosszú ideig (4-6 hó­nap) a termesztőberendezés tala­jában vannak. Lényeges az ültetés mélysége is. Egyes termesztők a hagymákat „csak” mélyen eldug- gatják, mások kapa segítségével 8-10 cm mély árkot húznak, an­nak aljába helyezik a szaporítóa­nyagot. Ezzel a módszerrel meg­sen befolyásolhatjuk. Extra méretű hagymafejekből 20-22 C fokon akár 3 hét alatt is piacképes árut nevelhetünk, míg alacsonyabb hőmérsékleten (10 C fok alatt) a te­nyészidő 50 napra is kitolódhat. A vöröshagyma haj tatásának jel­lemző ápolási munkája a tápolda- tozás, amit a legtöbb esetben nitro­géntartalmú műtrágyával végez­nek. A termesztők egy része már összetett műtrágyákat is használ. Az egyszerre kijuttatandó mennyi­ség hatóanyagra számítva legfel­jebb 1 g/m2. A tápoldatos beöntö- zés közvetlenül a hagymák ültetése után történjen. A hajtatott vöröshagyma jó vízel­látására a rendszeresség jellemző. A használt ültetőközegek (főleg a forgács és a perlit) kiegyenlítik ugyan a rendszertelen öntözésből eredő kisebb hiányosságokat, de különös gonddal ügyeljünk arra, hogy az állomány ne száradjon ki. Perlit esetében ezt egyszerű próbá­val ellenőrizhetjük: tenyerünkben összenyomva a megfelelő nedves- ségi állapotú közegből néhány víz­felelő hosszúságú, piacképes etio­lált zöldhagyma termeszthető. Előfordulhat, hogy a kiültetett állomány a téli hónapokban meg­fagy, majd kienged. Ha ez a fa­gyos és meleg időszak többször is váltogatja egymást, akkor a hagy­maszárak nyálkássá válnak, eldőlnek, könnyen megbetegsze­nek. Leghamarabb a hagymape- ronoszpóra támad. Fűtött létesítményekben elsősor­ban nagy méretű, ún. piklesz dug­hagymát (23-26 mm), esetleg I. osztályút (20-22 mm) érdemes hajtatni. Az ültetési időpont no­vember-decemberre esik, a leggyakoribb tenyészterület 5x5 cm. Ebben az elrendezésben 4001 növény kerül egy négyzetméterre. A vöröshagyma hajtatásának új eljárása az 1980-as évek végén, a 90-es évek elején bontakozott ki. A módszer eredményeként október végétől, november elejétől húsvétig tartó időszakban műanyag tálcá­kon, zsugorfóliás csomagolásban kapható az újhagymának vagy zöldhagymának nevezett termék. A hajtatható hagymafajtákkal szemben támasztott követelmé­nyek közül lényeges, hogy:- A szedés időpontjára a hagy­mafej jól megpuhuljon, a tönk le­vágása után az értékesítésre ke­rülő hagymaszárak a fejből könnyen kihúzhatok legyenek.- A hagymafejben minél na­gyobb számú „csíra” - botanikailag főrügy - legyen, ebből képződik a fogyasztható, fehér színű „újhagy­ma”. Ennek ellenőrzését a ter­mesztők egyszerű vágási próbával végzik el. A hajtatásra szánt vörö- hagyma vásárlásakor néhány fejet középtájon kettévágnak, így meg­ítélhető, hogy az adott tételből hoz­závetőlegesen milyen eredmény várható. Leggyakoribb a 2-3-(4) csírát tartalmazó hagyma, előfor­dul azonban, hogy a főrügyekből akár 5-6 db is található. Ilyen nagy számú csíra megléte nem kívána­tos, az ezekből fejlődő hagymaszá­rak túlságosan vékonyak lesznek. A tapasztalat szerint ha a tálcára két­szeres mennyiségű vékony szárú zöldhagymát raknak, a vásárlók ez esetben is a fele annyi, de a kívánt vastagságú hagymát tartalmazó tálcát választják. csepp kicsordul. Az ültetést követő 3^4 hét elteltével a szabályozott hőmérsékletű létesítményekben a hajtatott állomány értékesítésre kész. A betakarítás jellemzően úgy történik, hogy műiden egyes hagy­mafejet gyökerestől felszednek, mert a kialakult óriási gyökértö­meg nem teszi lehetővé a válogatva szedést, a több menetes betakarí­tást. Felszedés után a hagymafejről éles késsel eltávolítják a tönköt, mintegy 1 cm-re a hagymatest aljá­tól. Ezt követi a hajtásoknak a hagymafejekből történő kihúzása. Szerencsés esetben a hajtások könnyedén kijönnek a hagymából, üyenkor beszélhetünk , jól puhuló” fajtákról. Ellenkező esetben sokkal nehezebben lehet a hagymafejeket lebontani a hajtásokról. A következő művelet a hajtások törölgetése, esetleg lemosása. Az újabb termesztéstechnológiai vál­tozatoknál ezekre a műveletekre a forgács, illetve a perlit használata miatt már nincs szükség. Ezt köve­ti a hártyák eltávolítása, majd az áru csomagolása, (tompos) HAJDÚ EDIT, GÁBOR GYULA Szőlőskertjeinket egész éven át az állatvilág sokféle tagja, mada­rak, rágcsálók, vadállatok, rova­rok látogatják, amelyek a szőlő törzsének, vesszőinek, levelei­nek, fürtjeinek, gyökerének káro- sítói vagy éppen egymás élős­ködői. Mindig örömmel fedezzük fel a szőlő lombsátrában a rovaro­kat pusztító madarak fészkét. Ők szedik össze a szőlőben pusztító rovarok lárváit és viszik az ele- ségre váró fiókáiknak. Hasznos, ha az érett fürtökön egyre több katicabogár közlekedik, mert gyérítik az őszre felszaporodó at­kákat, tetveket. Kevésbé örülünk a nagyobb ál­latoknak, köztük a nyulaknak, őzeknek, rókáknak, amelyek té­len a törzs kérgét rágják, ta­vasszal lelegelik a friss, még zsen­ge vitorlákat és hajtásokat, ősszel pedig megeszik az érett fürtöket. Persze, ha csak kóstolgatják azt a növényt, akkor még nincs baj, mert annyi jut nekik is, de a tarra rágott szőlő vagy a szétcsipke­Mikor érett a ÖSZSEFOGLALÓ A tököt Kolumbusz Kristóf Dél- Amerikából, mint dísznövényt hozta magával Európába, de ha­marosan a krumpli után az egyik legjelentősebb gazdasági növé­nyünké vált. Köztes növényként kukoricásokban szinte vüágszerte termesztik. Bizonyos fajtái egész télen tápértékben gazdag eleség. Felhasználásuk szerint lehetnek főző-, sütő-, takarmány-, lopó-, és dísztökök. A sütőtök mély narancsszínű, a főzőtök kiérlelve halványsárga színű, de főzésre nem érleljük ki, esetleg a késő őszi termést. A ká­bák akkor érett, ha a szár elszára- dóban van, a kocsány elfásodott, a héj körömmel alig karcolható, a hús színe okkersárga, vagy na­rancsvörös, a magok héja kemény (sütésre leszedést követően utóér­leléssel válnak alkalmassá). A ter­més 12-14 C fokon napon érik a leggyorsabban. Mivel jól eltartha­tó, és ha megcsípte a dér, különö­sen édes, zamatos ízű lesz, egész télen kedvelt csemege. Könnyen eltartható termése, még késő ősszel, novemberben is szüretel­hető. A dér csípte sütőtök kemen­cében sütve fejedelmi csemege. Az érett tök tovább eláll. dett, szétzúzott bogyó már nagy kár a gazdáknak. Elkeserítő azonban, amikor az érni kezdő szőlőfürtökön megje­lennek a darazsak (Vespa vulga­ris). Július végén, augusztus ele­jén az igen korai és főként a mus- kotályos ízű fajták bogyói zsen- dülnek, üvegesednek, puhulnak. Még türelemmel várunk, hagy­juk, hadd érjenek. Mire újra ki­megyünk a tőkékhez, addigra a darazsak seregestül a szőlőn te­remnek és boldogan kirágják a bogyók héját, kaput nyitva a nya­ló szájszervű házi méheknek. A méhek ugyan már csak utókárosí- tók, mégis darazsak segítőtársai a károkozásban. Számos esetben Olyan nagy károk keletkeztek már, hogy jogi esetté fajult az ügy. Ilyenkor a méhek védett helyzetbe kerülnek, mert ők a már kirágott bogyókat odvasít- ják, sőt a finom cukrokat mézzé formálva gyűjtik össze. A méhek egyébként már virág­záskor is meglátogatják a szőlő­tőkéket. Ilyenkor azonban csak nektárt és virágport gyűjtenek. tök? A zöld vagy a főzőtök gyógyha- tása a szerves só tartalmában van. Különösen alkalmas krónikus fá­radság esetén, tehát amikor az or­vos nem találja a betegség okát, mégsem érezzük jól magunkat. Viszont ha nem teszünk a levert­ség ellen semmit, a helyzet rom­lik. Ilyenkor a legjobb sötét színű zsenge tököt héjastól kicentrifu- gázni, felönteni egy harmad rész vízzel, és egy harmad rész paradi­csom lével. A zöld tökben és a pa­radicsomban lévő ásványok egy­mást támogatva jobban fel tudnak szívódni. Ez teszi lehetővé a kalci­um felszívódását, így a csontritku­lás megakadályozását. A sütőtökben lévő karotinoidok és a C-vitamin, a tökmagban lévő E-vitamin, mint antioxidánsok je­lentős szerepet játszanak az ún. szabad gyökök megkötésében. Csökkentik az érelmeszesedés és a daganatos betegségek kialaku­lásának kockázatát. Végezetül egy recept az ínyen­ceknek: Sülttök-krém tejszínnel, ko­nyakkal. Hozzávalók: 1 dl tejszín, 25 dkg sütőtök, 5 dkg cukor, 1 ek. konyak. A sült tököt szitán áttör­jük, összekeverjük a cukorral és a tejszínnel, 2 kanálnyi mazsolával és a konyakkal ízesítjük, (i) Méretes tök. A kiállított példány hajszál híján 30 kilót nyomott. (Somogyi Tibor felvétele) A vöröshagyma termesztése fűtés nélküli fóliasátrakban vagy szabályozott hőmérsékletű létesítményekben Tél végén, kora tavasszal keresett portéka Jelentős vitamint és ásványi anyagot tartalmaz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents