Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-30 / 226. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 30. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 39. számában feltett kérdésre Natália a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Földes Magdolna nemesócsai, Szamec Denisa somodi és Mihály Beáta zselízi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Pablo Urbányi könyvének bemutatója Ipolyság. Pablo Urbányi - a Nap Kiadó által megjelentetett - Naplemente szimptóma című regényének bemutatója kapcsán szülővárosában, Ipolyságon találkozik az olvasókkal a felújított zsinagóga melletti irodalmi kávéházban ma 17.00-kor. A művet N. Tóth Anikó író mutatja be, közreműködik Gál Tamás színművész, (ű) Az első hangversenyt vasárnap este tartják Somorjai orgonaestek ELŐZETES Október 2-án 18 órától Ján Vladimír Michalko, a Pozsonyi Zene- A somotjai Nagyboldogasz- művészeti Főiskola professzora, a szony-templom értékes műemlék szlovákiai zenei élet neves elő- orgonájának teljes felújítása befe- adóművésze ad hangversenyt a jeződött, most már semmi akadá- somotjai templomban. A műsor- lya annak, hogy ősszel egy orgo- ban Bach-, Schuman- és Rajter La- nahangverseny-sorozatot szer- jos-művek szerepelnek, vezzen a Csemadok helyi alap- Ezt követően háromhetenként szervezete, tájékoztatott bennün- vasárnap este hatkor további ne- ket Pogány Erzsébet, az orgonaes- vés előadóművészek szólaltatják tek szervezője. A hangversenye- meg a somorjai templom orgo- ket a plébánia és a helyi művésze- náját. ti alapiskola igazgatóságával kö- Október 23-án Ruppert István, zösen, Szabó Imre orgonaművész a győri Széchenyi István Egyetem szakmai irányításával valósítják orgonatanára, november 13-án meg a szervezők, akiknek nem tit- Szabó Imre pozsonyi orgonamű- kolt céljuk, hogy felhívják a figyel- vész, majd december 4-én Hock met a különösen értékes hang- Bertalan, a budavári Nagyboldog- szerre, és Somoijára csábítsák az asszony-templom orgonistája ad orgonamuzsika rajongóit. koncertet Somotján. (ú) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7 órától fél 12- ig a Hétről hétre című zenés, publicisztikai magazinunkat hallhatják, Melaj Erzsébet szerkesztésében. A tartalomból: Ladányi Lajossal, a parlament védelmi bizottságának tagjával az ország biztonságpolitikájáról beszélgetünk, az egészségügyi szolgáltatások területén történt változásokról dr. Pásztor Lászlót, a Magánorvosok Társulásának elnökét kérdezzük, valamint helyszíni beszámolót hallhatnak a Komáromban zajló József Attila Tanári Konferenciáról. Miklósi Péter Délidő című műsorának vendége Sárközy Klára, a parlament szociális bizottságának tagja, akivel a lakosság szociális helyzetéről beszélget a szerkesztő. Téka című irodalmi magazinunkat 13 órától hallhatják, melyben a most 70 esztendős Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költővel beszélget a szerkesztő a jubileum alkalmából megjelentetett verses drámájáról. 13.30-tól Tallózó című műsorunkban már elhangzott beszélgetéseinkből válogatunk. A Slágerhullám 14.05-kor jelentkezik. 15 órától megismételjük a Lazítani 2003. októberi adását. A 16 órai híreket a Köszöntő követi, majd nyelvi vétségeinkről lesz szó egy percben. 17.30-tól összefoglaljuk a nap eseményeit a Napzártában, ezzel ér véget szombati közvetítésünk. Vasárnap reggel 7 órakor hírekkel és sportösszefoglalóval indul a műsor. 8.05-kor kezdődik a brit politikai és kulturális élet eseményeinek színes összefoglalója. 9.05-től a Világosság baptista egyházi műsorral jelentkezik. A kősziklára épített ház példázatáról Barkóczi Sándor prédikátor elmélkedik. Szó lesz a nemrég átadott komáromi imaházról, és elhangzik egy bizonyságtétel is. Aki tudja írja meg! - 9.40-től októberi zenés fejtörőnket hallhatják. 10 órakor hírek, sport, majd Randevú. Ezen a héten Lakatos Tamás váija a hallgatókat. A legkisebbeknek szóló mese után bemutatjuk a cross-over stílusban jeleskedő Roxx Teddy zenekart. Majd a dzsessz jut főszerephez, annak is egyik legjelesebb képviselője, Sku- ta Miklós, akivel az egyik zenésztalálkozón futottunk össze. E heti sztárvendégünk 2005 legjobb férfi előadója, a platinalemezes Gáspár Laci. 13 órakor kezdődik a Térerő, a Kárpát-medencei magyar szerkesztőségek közös magazinja, ezúttal a Muravidéki Magyar Rádió szerkesztésében. Témája: szüret a Kárpát-medence tájegységeiben. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp. Először Debrecenbe, a Hajdú- Bihar megyei levéltárba látogatunk, ahol Szendiné Orvos Erzsébet főlevéltáros kalauzolásával megismerkedhetünk az ott őrzött dokumentumokkal. Ezután Dan- ter Izabella néprajzkutatóval egy most megjelent, bizonyára sokakat érdeklő könyvről beszélgetünk, amely Vágfarkasd és Negyed hagyományos gazdálkodását ismerteti. Jesso Líviával arról beszélgetünk, milyen volt az élet a szlovák-ukrán határon található és a háborút követően önkényesen kettészakított két Szelmen- cen, hogyan tartották egymással a kapcsolatot a szlovákiai Nagy- szelmenc és az ukrajnai Kisszel- menc lakói, majd bemutatunk egy fiatal kutatóvegyészt, a rimaszombati Csúsz Balázst, aki gyógyszer- alapanyagként szolgáló szénhidrátokkal foglalkozik. 15 órakor a Nevelők fórumában (vész)hely- zetkép Zoboraljáról: megszűnt a koloni óvodában a magyar csoport, és vészesen csökken a tanulók száma a koloni iskola magyar alsó tagozatán, valamint a zsérei magyar iskolában. Fél négytől megismételjük a Hazai tájakon egyik korábbi adását. A Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor fejeződik be közvetítésünk. (Nyit.) A Párkányi Képzőművészkor tizenöt tagjának csoportos kiállítása a szomszédos Esztergomban Vászonra álmodott világok (A szerző felvétele) A Párkányi Képzőművészkor tagjainak munkáiból a napokban nyílt kiállítás az esztergomi Sugár Galériában. A tárlaton sok érdekes, élményt adó alkotással találkozhatnak a képzőművészet iránt érdeklődők. CSEPÉCZ SZILVIA A Párkányi Képzőművészkor mintegy harmincöt fős tagságából ezúttal tizenöt alkotó állította ki munkáit. Egyikük, Nyilasi Tibor festőművész Kanadában él ugyan, de rendszeresen hazalátogat, és szavai szerint eltéphetet- len szálak kötik a párkányi régióhoz. A tárlatot Kocsis Ernő nyitotta meg, aki alaposan ismeri a képzőművészek alkotásait, lévén, hogy ő a Képzőművészkor kezdeményezése alapján 1993-ban megalakult Párkányi Városi Galéria szakmai tanácsának elnöke, s mint neves festőművész, egyúttal a Párkányi Képzőművészkor tiszteletbeli tagja. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kiállítás jelentős esemény, hiszen Esztergomot és Párkányt számos történelmi szál köti össze. „A Mária Valé- ria-híd újjáépítése után a két város alkotóinak múltbeli kapcsolatai még jobban elmélyültek. A művészek már rég rájöttek, hogy mindkét oldalról van mit mondani egymásnak. Ez kezdetben az egyes alkotók önálló kiállításaiban nyüvánult meg, Esztergomban éppúgy, mint Párkányban. Ma már nincs olyan tárlat, ahová legalább a megnyitóra ne hívnák meg kölcsönösen a baráti város képzőművészeit.” Kocsis Ernő szerint a tagság létszáma és a kör működése szempontjából országos viszonylatban is ritka a párkányihoz mérhető képzőművészeti kör, talán csak Privigyén és Szakolcán létezik hasonló. „A Párkányi Képzőművészkor, melynek vezetője Lábik János rangos festőművész, számos szlovákiai városban bemutatkozott már. Emellett Magyarországon és 'Olaszországban is több tárlat nyílt a munkáikból.” A tagságot amatőr és hivatásos képzőművészek alkotják. A tagok álma, hogy a Párkányi Városi Galéria ne csak időszaki kiállításokon adjon helyet számukra, hanem a megalakulásuk óta összegyűjtött anyag állandó kiállítótermet kapjon. Az esztergomi kiállításon a már említett Nyüasi Tibor mellett Tóth Magdolna, Szalay Klaudia, Gergely Mária Terézia, Bugyács Sándor, Nothart Alena, Lábik János, Keglevich Gyula, Várszegi László, Ottmár Sándor, Albert István, Gembická Mária, Valšíková Magdaléna és Sziklai Károly képei, valamint Zahovay Ernő fotói szerepelnek. Tájképek, portrék, figurális kompozíciók - olajfestmények, vegyes technikával készült montázsok, tus- és ceruzarajzok, akva- rellek és pasztellképek. A zömmel hagyományos szemlélet és eszközhasználat mellett néhány egyedi látásmódról árulkodó képpel is találkozhatunk. Ilyen például a fiatal Szalay Klaudia két munkája, Keglevich Gyula három olaj- festménye, Bugyács Sándor két montázsa, Nyilasi Tibor vagy Gembická Mária képei. Lábik János csodálatos olajfestményei a környéknek, a vízpartnak különleges hangulatú ábrázolásai, s persze a többi művész is izgalmas dolgokat mutat be a maga teremtette festői világból. A kiállítás október 13-áig tekinthető meg. Párizsi és oslói színház előadásával ért véget szerda este a Divadelná Nitra fesztivál 14. évfolyama Színház volt ez a furcsa táj FORGÁCS MIKLÓS A XIV. Divadelná Nitra fesztivál zárónapján a külső és a belső táj titkainak feltárására vállalkozott két előadás. A Párizsban működő Frenák Pál Társulat előadása két részből állt, melyek a Fiúk (Rejtett Férfiak) és a Csajok (Credo Hysterica) címet viselték. Frenák egyaránt eljátszik a nemi szerepekről alkotott sztereotip elképzelésekkel és a saját, időnként rendhagyó véleményével a férfiak és nők alaplényegéről. A Fiúk valamiféle metafizikus edzőteremben léteznek, mely időnként afféle kozmikus sportpályává változik. Frenák meghagyja a férfiaknak a küzdelmet, az erőfitogtatást, de öncélúvá, artisztikussá teszi. A férfierő-duzzadás csak a szépséget szolgálja, belefeledkeznek saját testükbe az esztétikus hímek. Három kötél segíti a tér leigázásában a táncosokat. A mozgás még nem akrobatika, de már nem is tánc, a féktelen energia nárcisztikus megszelídítése. Lüktető, zörgő, búgó, ricsajos elektromos zenék váltakoznak szerelmi bánatról regélő magyar népdallal és emelkedett kortárs komolyzenével. A Fiúk kipróbálják a kemény legénységet, a homoerotikus gyengédséget, a tulajdonságok nélküli angyalságot és a rendedenkedő kisördögséget. Mindennek ellenére a hímjelenlétnek megvan a maga szigora, szi- kársága, még a humor, az irónia felbukkanásában is van valami komorság. A Csajok agresszívebbek, szertelenebbek és harsányabbak, mint a Fiúk. Frenák kritikus látásmódját jellemzi, hogy az egyik nő férfi. A Csajok a földön vonagló vagy éppen minden porcikájuk- ban feszülten remegő kis állatkák. A férfiak küzdenek, fitogtatják képességeiket, de a nők harcolnak igazán, ők érik el az élet változásait. Az előadás érinti az anyaságot, a szépségkultuszt, a gyengédséget és gondoskodást. A norvég Verdensteatret Koncert Grönlandért című előadása a színház határának legszéléig merészkedik, sőt át is lépi azt. A műsorfüzetben nincsenek feltüntetve színészek, rendezők, képzőművészek, zenészek, egyszerűen a művészek szó áll a nevek előtt. Az előadás az alkotók grönlandi expedíciójának élményéből született, ahol - saját bevallásuk szerint - a zavartság fokozatosan változott lenyűgözöttséggé, mint ahogy az előadásban is. Az oslói színház a grönlandi létet, életérzést egzotikus mitológiaként játssza el, mely fokozatosan benyeli azt, aki találkozik vele. Ez a koncert egyszerre akusztikus és vizuális. Egy ismeretien világ makettje a tér, természetes anyagok keverednek ipari tárgyakkal. Szerves és szervetlen egyesül különféle rejtélyes valamikké: állatokká, manókká, istenekké, objektumokká. A színészek animátorok, akik életre keltik ezeket az önállósuló „valamiket”. A beszéd érthetetlen morfondíro- zásként van jelen: ketten elmé- lyülten beszélgetnek, de a titokzatos világ hangjai elnyomják szavaikat. Nincs megfejtés, nem lehet szavakkal átadni a tudást, csak hangulat van és az öntörvényűén létező lények fölfoghatatian története. Megtörténik valami, aztán kinek-kinek műveltsége, ízlése, identitása szerint juthatnak eszébe mitikus történetek, legendák. Tengeri állatok csontjaiból, rozsdás fémtárgyakból, korhadó fákból s ezernyi más kacatból állnak ezek a bűvös tárgyak, melyek varázskellékek és élőlények egyszerre. Tengerként hömpölyögnek a monoton képek: az előtérben bábszínházként nyüzsögnek a lények, a háttérben árnyaikból áll össze vüágegyetemük, majd az árnyak elmosódnak, elmozdulnak, kísértetekké lesznek, akiket amúgy sem érthetünk. A civilizáció ígéretét, az emberi értelem diadalát jelentő hajók úsznak el a titok mellett, egy bennszülött ténfereg a jégkásának tűnő tenger partján. Van, csak van. Ez a dolga. Mérhetetlenül agresszív zene váltakozik ringatóan szépséges melódiákkal. A tárgyak között kitüntetett helyen forgó „sámánfa” képe a vászonra vetül, és DNS-molekula- ként, egyféle meditativ rajzolatként vagy a lét erővonalaként szünteti meg a színház még utolsó féltve őrzött reményét - s változtatja a befogadást bekebelezéssé. S nem a néző, aki bekebelez - a nézőt kebelezik be. Hogy sok-e vagy kevés a szemlélőből megélővé levés, azt már mindenki maga dönti el. Az előadás több időt is adhatott volna a belső útra és radikálisabban lehetett volna idegen, hiányzott a teljes elveszettség, a nyelven túllépés szédítő élménye, maradt még kapcsolat a „mi vüá- gunkkal”. A végén a norvégok különös világukat interaktív játszóházzá változtatták, bárki beléphetett a térbe, és részletesen megismerkedhetett a lét-gépezettel. Jelenet a norvég Verdensteatret rendhagyó előadásából (Ctibor Bachratý felvétele)
