Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-29 / 225. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Románia európai uniós csat­lakozása után új feltételek kö­zött, megújult erővel lehet fel­lépni az erdélyi autonómia ügyében - mondta Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Az erdé­lyi napilap tegnapi számában a fideszes politikus a magyaror­szági parlamenti szavazás kap­csán így fogalmaz: „Nem értet­tünk egyet a ratifikáció időzíté­sével, de igennel szavaztunk, mert úgy látjuk, Románia uni­ós csatlakozása közelebb visz a magyar nemzeti célokhoz.” Németh úgy véli: az esedeges tartózkodás is gyenge nemnek számított volna, mely mind belpolitikai, mind külpolitikai síkon hátrányos lett volna. Rá­adásul a Fidesz semmiképpen sem tudta volna befolyásolni a szavazás végkimenetelét. „Megértem az autonómia iránt elkötelezett erdélyi csoportok jó szándékát és a szavazással kapcsolatos érzelmeit, hiszen minden eszközt meg kell ra­gadniuk céljaik eléréséhez” - jelentette ki a politikus. Hozzá­tette azonban: meggyőződése szerint a hétfői szavazás nem tartozott ebbe az eszköztárba. „Elégedetlenek és szomorúak vagyunk, hogy az Ország- gyűlés nem vette figyelembe kérésünket Románia EU-csat­lakozásának ratifikációjakod’ - jelentette ki a Krónikának Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke. Szerinte tör­ténelmi lehetőséget szalasztot­tak el, hiszen - mint mondta - a ratifikáció jó alkalom lett vol­na annak leszögezésére, hogy a Székelyföld területi autonó­miája és a személyi elvű auto­nómia megkerülheteden kér­dés Románia csadakozásakor. FIGYELŐ CSEH SAJTÓ Az újságírók a rendőrségnek sem kötelesek felfedni értesü­léseik forrásait - döntött a cseh alkotmánybíróság egy függet­len újságíró és a rendőrség kö­zött kirobbant vitában. Martin Šmok újságíró, forgatókönyví­ró az ellen tiltakozott a bíró­ságnál, hogy a rendőrség 40 ezer koronás büntetést mért ki rá azért, mert nem árulta el ér­tesüléseinek forrását. A taláros testület most ezt a rendőrségi büntetést semmisnek nyilvání­totta. Vojen Gütder alkotmány- bíró szerint az újságíró csak ak­kor köteles megnevezni forrá­sát, ha az társadalmi közérdek­nek minősülne. Az alkotmány- bíróság szerint az oknyomozó újságírás miatt van szükség a forrás eltitkolásának lehetősé­gére. Šmok egy 1967-ben tör­tént súlyos bűnügyben vallott. A rendőrségnek mindent el­mondott azon kívül, hogy nem volt hajlandó megnevezni in­formátorát, aki azt maga nem kívánta. Az információk ele­gendőek voltak ahhoz, hogy a rendőrség kinyomozza a for­rást - jegyezte meg az alkot­mánybíró. A testület ugyanak­kor rámutatott: szükség lenne a probléma pontosabb szabá­lyozására, mert a médiatör­vény, a televíziós és rádiós műsorok sugárzásáról szóló törvény, valamint a büntető törvénykönyv nem egyformán rendelkezik a kérdésben, (kés) Bevásárlóturizmus. - Képzeljék, idegenvezetőt is alkalmaznak... (Peter Gossányi rajza) Elutasították a távközlési adatok terrorellenes célú megőrzésének brit tervét Aggályos az archiválás? Elutasította az Európai Par­lament azt a tagországok által előterjesztett európai uniós kezdeményezést, hogy a terrorellenes harc jegyében évekig megőriz­hetők legyenek a telefonbe­szélgetések, e-mailek és egyben távközlési üzenetek technikai adatai. VERES BÉLA A képviselők szerint ugyanis félő, hogy a terv sérti az emberi jogokat. Támogatták viszont a hozzászólók az Európai Bizottság múlt héten bejelentett, hasonló témájú - bár rövidebb időtartamú adatrögzítésre vonatkozó - javas­latát, amelyhez az EP közös dön­tési jogkört tud követelni. A parlament - az internetes honlapján szereplő információk szerint - a strasbourgi szavazással értésre adta: sérelmezi, hogy az uniós vezető szervek a képvi­selőknek nem adtak módosítási lehetőséget a javaslattal kapcso­latban. Az EP-tagok azt szeretnék, ha az ilyen típusú szabályok meg­alkotásába egyenlő mértékben beleszólhatnának. A terv bevezetését az EU jelen­legi soros elnöke, Nagy-Britannia szorgalmazta elsősorban, és csat­lakozott hozzá Franciaország, Ír­ország, Svédország és néhány más tagállam is. Az emberi jogi szervezetek mellett ugyanakkor a távközlési cégek is tiltakoztak el­lene, jelezve, hogy a terv megva­lósítása műszaküag ko­moly nehézségeket vetne fel. Az adatrögzítési javas­lat csak az egyike annak a tucatnyi uniós kezde­ményezésnek, amelyet a nyári londoni robbantások után jelentettek be a terrorellenes harc jegyében. Az Európai Bi­zottság a maga részéről a múlt héten ismertetett újabb javasla­tokat. Ezek között szerepel az is, amely összehangolná a távközlé­si üzenetváltások adatainak megőrzésére vonatkozó szabá­lyokat. Franco Frattini, a bizott­ság igazságügyi felelőse rögtön jelezte azt is, hogy a testület né­hány héten belül szintén kidol­goz egy adatvédelmi javaslatot a felvetődött emberi jogi problé­mák kezelésére. Parlamenti kép­viselők valószínűsítik, hogy a tagországok a bizottsági terv tá­mogatásával igyekeznek előrelé­pést elérni ebben a kérdésben. Elvetették a képviselők azt a ja­vaslatot is, hogy az EU ne fogad­jon menekültstátusért folyamodó személyeket olyan országokból, amelyek biztonsági szempontból nem minősülnek veszélyesnek. Az EP szerint - amelynek mindazon­által csak véleményezési joga van e tervezettel kapcsolatban - félő, hogy az elképzelés nem fér össze teljesen a nemzetközi emberi jogi egyezmények tartalmával. A szerző az MTI brüsszeli tu­dósítója Az emberi jogi szerveze­tek mellett a távközlési cégek is tiltakoztak. Megvonta a támogatást a bukaresti művelődési tárca, avagy a 22-es csapdája Pénztelen romániai magyar lapok MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Elutasította a román művelődé­si minisztérium a hatáskörébe tar­tozó magyar nyelvű folyóiratok idei pénztámogatását, arra hivat­kozva, hogy e sajtótermékeknek más források is rendelkezésükre állnak. A román kulturális folyói­ratokat a szaktárca 150-180 rnü- lió lejjel támogatja. A magyarokat semmivel. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselője, a bukares­ti törvényhozás művelődési bi­zottságának tagja felháborítónak és diszkriminatívnak nevezte a művelődési tárca eljárását. A tá­mogatásról egyébként a minisz­térium által kinevezett civil tár­sadalmi grémium dönt. Ez a tes­tület hivatkozott arra, hogy a magyar nyelvű folyóiratok szá­mára más források is rendelke­zésre állnak, s a minisztérium er­re alapozva utasította el az emlí­tett lapok idei költségvetésre vo­natkozó igénylését. „A román civil társadalom, amelyről azt gondoltuk, hogy részrehajlás nélkül tud viselked­ni, merkantilista szempontok alapján ítélt” - jelentette ld Kele­men Hunor. Ugyanakkor ponto­sított: a folyóiratok esetében nem normatív támogatásról van szó, hanem pályázat útján el­nyerhető összegekről. „Nagyfokú részrehajlásra utal viszont a bi­zottság indoklása” - fejtette tó Kelemen Hunor. Hiszen az az ér­velés, mely szerint a magyar fo­lyóiratok egyéb anyagi források­ból is meríthetnek, a román nyelvű folyóiratok többségére is érvényes. Az RMDSZ-képviselő jelezte: megpróbálja elérni a mi­nisztériumban, hogy a tartaléka­lapból juttassanak támogatást a magyar nyelvű folyóiratoknak. Kántor Lajos, a Korunk főszer­kesztője, Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszer­kesztője nehezményezi a kulturá­lis folyóiratok támogatásának csökkentését. „Az elmúlt években bevezetett pályázati rendszer már csak a töredékét fedezte a megje­lentetési költségeknek, ráadásul a megítélt összegek folyósítása gyakran akadozott vagy késleke­dett. A szerkesztőségek megértet­ték, hogy az új körülmények kö­zött saját maguknak kell támoga­tókról gondoskodniuk, üy módon- nem csekély erőfeszítések árán- sikerült is a fennmaradásukhoz szükséges feltételek biztosítása” - áll a nyilatkozatban. A dokumentumot jegyzők kö­zött szerepel Parászka Boróka, A Hét felelős szerkesztője is, aki a kusza viszonyok szemléltetésére egy, a huszonkettes csapdájához hasonló helyzetet vázolt fel. Esze­rint az Illyés Közalapítvány azért nem hagyta jóvá az általuk kért összeget, mert A Hét, úgymond, a román szaktárcától kap támoga­tást. Utóbbi viszont arra hivatkoz­va utasítja el pályázatukat, hogy a magyar folyóiratokat a (román ál­lami forrásokat a magyarság szá­mára elosztó) Communitas Ala­pítvány támogatja. KOMMENTÁR Reálpolitika várható MALINÁK ISTVÁN Összeurópai, egyes vonatkozásaiban még szélesebb je­lentőséggel bír az, ami most Varsóban történik. A mértékadó európai sajtóban egyre több elemzés lát napvilágot a vasárnapi lengyel választásokról, ekkora figyelemre pedig egyetien más (a ciprusi-török problémát leszámítva) új uniós tagország sem számíthat. Ha egymás után elolvasunk pár tucat jóslatot, akkor a kép nem tisztul, hanem sokkal zavarosabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Valószínűleg tévednek a katasztrófajósok is meg a hozsannázók is. Az előzőek szerint társadalmi veszélyek­kel járó szerencsétlenség, hogy padlót fogott a lengyel baloldal, Európában példátlanul gyenge képviselete lesz a 460 tagú szejmben. Az utóbbiak annak örülnek, végleg lezárult a poszt- kommunista korszak, és valami egészen új kezdődik Lengyelor­szágban. És az sem igaz, hogy a lengyel választók bátrabbak voltak a németeknél, amikor egyértelműen a jobboldali fordu­latra voksoltak. Egyrészt azért, mert a lengyel választók szkep­tikusak voltak, amit az alacsony részvétel bizonyít, másrészt azért, mert a két ország helyzetét nem lehet összehasonlítani. Félrevezetőek azok a hírügynökségi jelentések is, amelyek szerint Brüsszel aggódik, Európa aggódik. Brüsszel egyet tehet: tudomásul veszi, de sosem kommentálhatja egy tagország de­mokratikus választásának eredményeit, bár ennek ellentmond a pár évvel ezelőtti, indokolatlan Haider-pánik. Egyedül Moszkva aggódik, és, mondjuk, Berlinnek a fele. Mielőtt erre kitérnénk, egy érdekes jelenségről. Az európai politológia nem tudja hová tenni a parlamentbe jutott pártok többségét. Egye­dül a levitézlett baloldal (SLD) és a második helyen végzett Polgári Platform (PO) felel meg annak, aminek hívják. A Csalá­dok Ligája és az Önvédelem már teljesen olvashatatlan a nyu­gatiak számára, és nem tudnak mit kezdeni a győztes Jog és Igazságossággal (PiS) sem. Az egyik elemző baloldali gazda­ságpolitikát folytató nemzeti-konzervatívnak, a másik jobbol­dali-populistának, a harmadik szociális-konzervatívnak nevezi. Ezért tűnik olvashatatlannak a várható PiS-PO kormánykoalí­ció is. Tény, a Kaczynstó ikreknek volt a kampány során jó pár keményen orosz- és németellenes kirohanásuk. De hasonlóan keményen bírálta a jobboldalisággal nem vádolható Kwasni­ewski államfő is a legutóbbi német-orosz gázüzletet, amellyel Schröder nagyon benyalizott Putyinnak, teljesen figyelmen kí­vül hagyva a lengyelek és a balti államok - mellesleg Németor­szág uniós partnerei - érdekeit. Az is valószínű, ez a kormány keményebben fogja képviselni az unióban a nemzeti érdekeit, de érdekes, hogy az ezt felhánytorgató elemzők a hasonló ma­gatartást Chiracnál, Schrödernél és általában a régi tagoknál nem kritizálják. És ami már világpolitika: a két Kaczynstó már korábban jelezte, a bukott baloldali kormány szándékaival el­lentétben nem vonják ki Irakból a lengyel kontingenst, csak majd jobban megkérik a jelentős lengyel Szerepvállalás, a 17 lengyel katona halálának árát>az USA-tói. Egyértelmű a törek­vés: Lengyelországot európai tényezővé akarják tenni, aminek azért a másik három visegrádi ország számára is lehet majd haszna. Összegezve: mások lesznek egyes lengyel hangsúlyok, de az új varsói kormánygarnitúrától is európai reálpolitika várható, nem szélsőségesség. Ez utóbbit megtartják az otthoni parla­menti keretek között, mint eddig - ez a legalapvetőbb lengyel nemzeti érdek. JEGYZET Koronák az amiknak MOLNÁR NORBERT Nagylelkű ország a miénk. Akkora a szívünk, hogy bele­férne a fél vüág tadjmahalos- tul, titicacatóstul, nyúorlin- szostul, mindenestül. Mert ha rajtunk segítenek, hát segítünk mi is bárkinek. Kaptunk pár millió eurót az EU-tól meg mindenféle multicégektől a vi­harborotválta Tátránkra, mert az ember jószívű, ahol baj van, ott segít. Mi is segítünk a rá­szorultakon, már ha rászorul­nak. Ha egy hisztis nőszemély, nevezzük Ritának vagy Katri- nának, végigvonul a világ vala­mely tájékán, s romokat, több- milliárdos kárt hagy maga után, a mi szívünk is megdob­ban, a mi könnyünk is kicsor­dul, és segítünk a vüág vala­mely tájékán. A Szlovák Vörös- kereszt segélykoncertet trom­bitált össze az amerikai hurri­kánáldozatok megsegítésére, megjelent a szlovák kulturális, társadalmi élet színe-java, el­jöttek külföldi vendégek is, koncerteztek egy nagyot, és gyűjtöttek egy kicsit. Majd számszerűsítették a sikert: összegyűlt 6631 korona. Teg­napi árfolyamon ez 205 dollár 65 cent. Amiből, ugye egy át­lagamerikai alig pár napig él el. Egyedül. Persze, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a Szlovák Vöröskereszt számlájára ennél több pénz szivárgott be a Katrina áldoza­tainak, pontosan 20 159 koro­na. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az amerikai minimálbér 882 dollár, tegnapi árszinten 28 516 korona, akkor megáll­apíthatjuk, hogy egész orszá­gunk kevesebbet gyűjtött az ál­dozatoknak, mint a legcsóróbb amerikai melós havi bevétele. Ennyire tellett, mondhat - nók, de valahogy nekünk min­dig csak ennyire telik. Ennél már az is okosabb és becsüle­tesebb, de főleg kevésbé ciki lett volna, ha nem gyűjt senki semmit az amiknak. Legfel­jebb azt mondanák, szemetek vagyunk, és nem azt, hogy sült barmok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents