Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-28 / 224. szám, szerda
32 Szülőföldünk - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 28. Egy dokumentumnál jóval tágabb értelme van Perleczky Lőrinc díjnyertes filmjeinek. Számítógépes technikával természeti atlaszt is készítene a királyrévi kataszterről. Mentsük meg a szürke foglyot! A szürke fogoly egyfajta barométere a természetes életkörülményeknek (Képarchívum) A lévai vadászati filmfesztivál dokumentumfilm szekciójában tavaly első díjat, és a Markíza Televízió kiilöndíját, idén tavasz- szal ugyanezen a versenyen harmadik helyezést és a Szlovák Televízió kü- löndíját nyerte el a felsőszeli származású Perleczky Lőrinc. GAÁL LÁSZLÓ Foglalkozását tekintve műépítész, egykor a galántai járási főépítészi hivatalt látta el, ma pedig vállalkozó. Emellett szenvedélyes természetjáró, vadász, festő, és amint a bevezetőből is kiderül, operatőr-filmrendező. A tavalyi és idei sikeres filmjének ugyanaz a témája, amit a film címe is kifejez: „Mentsük meg a szürke foglyot!”. Miért éppen ezt a témát választotta, és hogyan született a film, erről beszélgettünk taksonyi irodájában, ahol a házigazda festményeiről is a természet köszön a látogatóra. „A királyrévi kataszterben működő lelkes kis csapattal volt egy olyan tervünk, hogy megpróbáljuk megmenteni a szürke foglyokat. A környezetvédelmi minisztériumtól szerettünk volna erre anyagi támogatást szerezni, de egy személyes beszélgetés során Miklós László miniszternek az volt az első reakciója a kérésemre, márpedig ő nem fogja támogatni, hogy rókáknak svédasztalt terítsünk. Akkor mondtam, hogy márpedig támogatás nélkül is megvalósítjuk a programot, és megmutatjuk, hogy érdemes. Ekkor kezdtem el filmezni a fogolymentő program előkészületeid’ - emlékezik vissza az amatőr filmes „Közben úgy látszik mégis sikerült meggyőzni a minisztert, mert fél év múlva pozitívan bírálták el a pályázatunkat, és kaptunk kilencvenezer korona támogatást, amiből meg tudtuk vásárolni a tenyészanyagot, tizenkét hetes fogolycsibéket.” Beszélgető- társam azt is elárulta, elméleti tudnivalókkal Faragó Sándor, a Soproni Egyetem rektora, a magyarországi fogolyvédelmi program szülőatyja látta el őket. Ennek alapján a szlovákiai viszonyokra kidolgoztak egy ütemtervet, és 2003 szeptemberében hetven fiatal madarat engedtek ki a természetbe. „Ekkor készült a film első része. Nagyon sok munka volt azzal is, hogy a határban felmértük, hol lehet majd ezeket a madarakat kiengedni, és ott búvóhelyeket, etetőhelyeket építettünk” - úja le az előzményeket Perleczky Lőrinc. Szerinte azért is fontos ez a téma, mert a fogoly egyfajta barométere annak, hogy egy természeti közeg biológiai, környezetvédelmi szempontból képes-e teret adni a túlélésre a szabadon élő apróbb állatoknak. A fogoly Szlovákiában több mint három évtizede védett madár, nem vadászható, ám a nagybani mező- gazdasági termelés következtében szinte eltűnt, mert a hatalmas gépek, hatalmas parcellák minden búvóhelyet tönkretettek. Az ilyenfajta gazdálkodás okozza, hogy például a nyúl júliusban szabályosan éhen pusztul, mert az aratás után olyan üres marad a határ, hogy nem talál ennivalót. Második lépésben, 2004 tavaszán további kétszáz madarat sikerült szabadon engedni. Most úgy tűnik, talán megmaradnak, mert már a királyrévi kataszteren kívülről is érkeztek olyan visszajelzések, hogy több helyen húsz-harminc fős fogolycsapatokat láttak. Az utolsó fogolyvadászat a királyrévi határban 1973-ban volt, 1974 óta az egész országban tiltott a fogoly vadászata. „Az 1998 és 2003 között készült felvételekből összevágott dokumentumfilmet a besztercebányai Environfilm 2003 fesztiválon is levetítették. Itt találkoztam Bacsó Péter filmrendezővel, és megkérdeztem a véleményét a filmről. Azt mondta, ilyen unalmas filmet ne csináljak többet. Én meg kértem tőle néhány tanácsot. A közös vacsora után már fiatal kollégának szólított, és számomra egy kis filmes főiskola volt a vele folytatott beszélgetés” - mondta Perleczky Lőrinc. A szerző nem felejtette el megemlíteni Buják Andor érdemeit, aki a Ghymes zenéjéből a kísérőzenét, a hangfelvételeket készítette. „Tervben van egy harmadik rész is, amelyben azt mutatnánk be, mi maradt meg az eddigi fogolymentő munkából, és hogy volt értelme. Számítógépes technikával egyféle természeti atlaszt is készítenénk a királyrévi kataszterről, amelyben megmutatnánk, hogy az évek során hogyan változott a környezet, milyenek voltak a mezőgazdasági hatások - árulja el terveit Perleczky. Ezt azért is fontosnak tartaná, mert a fűmnek nemcsak a fogoly bemutatása a célja, sokkal tágabb értelme van a programnak. „Jelenleg készül a falvak kataszterének rendezése, és arra szeretnénk rámutatni, hogy a rendezés terén a falvak vagy szervezetek úgy igyekezzenek visszaállítani a területeket, amüyenek azok valaha voltak. Mert abban volt logika, minden dűlőnek, minden kanálisnak megvolt a maga szerepe. Aitán a szocialista gazdálkodás idején minden létező bozótost elszántottak, betemették a kanálisokat, hogy papíron nagyobb hektárhozamokat tudjanak kimutatni, és Lenin-ér- demrendet kaphassanak. Ezekkel a filmekkel arra is szeretnénk rámutatni, mit kellene most tenni, hogy a régi állapotokat visszaállítsák. De ehhez az kellene, hogy felsőbb szinten is foglalkozzanak a kérdéssel, és az európai uniós szabványokkal összhangban tegyenek érte valamit.” Úgy tűnik, talán megmaradnak 2004 tavaszán további kétszáz madarat sikerült szabadon engedni. Festett népi bútorok a Galántai Honismereti Múzeumban Kelengyeláda, saroktéka, tálasfogas GAÁL LÁSZLÓ Galánta. A jövő év februárjáig tekinthető meg a festett népi bútorokból nyílt kiállítás a reneszánsz kastély kiállítótermeiben. A tárlaton a népmesékből is jól ismert tulipános ládák, kelengyeládák, sarokszekrények, saroktékák és tálasfogasok, a tálak tárolására szolgáló, falra erősíthető fogasok és más érdekes bútorok láthatók. Danter Izabellától, a kiállítás összeállítójától megtudtuk, az itt bemutatott bútorok három jelentős bútorasztalos műhelyből származnak. Az 1810 és 1860 között készült kelengyeládák a híres komáromi műhelyekben készültek. Láthatók itt dél-alföldi műhelyekből származó bútorok, is, amelyek a magyarországi szlovák családok áttelepülése révén jutottak a galántai régióba 1947-ben. Ezek a rendkívül színes, néha a tulajdonos nevét is feltüntető kelengyeládák, saroktékák, tálasfogasok, székek, ládikók a Hódmezővásárhely környékén a 19. század elejétől a 20. század elejéig működő asztalosműhelyek stílusát szemléltetik. A festett bútorok harmadik csoportja a helyi és környékbeli, Galántán, Szereden Vágsellyén, Nyitrán és a nagyobb falvakban működő asztalosműhelyek termékei. A kiállított bútorok restaurálása a Magyar Örökség Minisztériumának anyagi támogatásával, a galántai múzeum kajali konzervátormű- helyében, Szépvölgyi Pál műasz- talos keze alatt, Adrián Giač, a nagyszombati Nyugat-Szlovákiai Múzeum restaurátorának módszertani irányításával valósult meg. A kelengyeláda az eladó lányok kelengyéjének elmaradhatatlan tartozéka volt (Szőcs Hajnalka felvétele) KOMAROM Kézimixer 200 W, állítható sebességfokozat, rozsdamentes keverőszárak O Meghoztuk ^ ajóáraka Áruházunkban kapható a Tesco Visszaváltható Táska, amelyet egyszer kell csak megvásárolnia 50 Ft-ért, és ha elhasználódik a vevőszolgálati pultnál ingyen kicseréljük egy teljesen újra! MEGNYITOTTUNK! Éjjel-napp. Ingyenes parkolás BP-5-13899 SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com
