Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-23 / 220. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 23. Vélemény és háttér 7- Na mi lesz, Ödön, a parlament már három napja működőképes! (Peter Gossányi rajza) Rendőrnek álltak az iraki milicisták, és gyakran a szövetségesek ellen harcolnak Kiderült, mit takar abászrai „nyugalom” TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Bunyik Zoltán vajdasági oktatási és művelődési miniszter továbbra is a szerb igazságszolgáltatás célkeresztjében áll: ismét beidézték a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnö- két, akit megdöbbentett, hogy újabb, jelentéktelen ügyben gyanúsítottként hallgatták ki a bíróságon. A tartományi oktatási tárca tavaly 25 ezer dinárral (75 ezer forint) támogatta az újvidéki magyar érettségizők ballagási ünnepélyét. A rendőrség és az ügyészség ezt a költségvetési eszközök nem rendeltetésszerű felhasználásának minősítette. Bunyikot az elmúlt hónapokban más dolgok miatt tucatnyi alkalommal hallgatta ki a rendőrség és az ügyészség. A Magyar Szó című napilap épületében tavaly rendezett honvédtalálkozó miatt is gyanúsítottként járt a rendőrségen. Azzal is gyanúsítják, hogy hat iskola felújításakor visszaélt hivatali helyzetével, jogtalan haszonszerzést tett lehetővé a beruházóknak. További tíz esetben nem járt el körültekintően, s noha nem történt jogtalan haszonszerzés, mégis visszaélt hivatali helyzetével. Ötmillió dináros állítólagos kárról van szó. Bunyik megdöbbentőnek tartja, hogy most 25 ezer dinár miatt „cibálták” gyanúsítottként a vizsgálóbíró elé. „Úgy érzem, a hatóságok öngólt rúgtak, hiszen nevetséges összegről van szó. Szégyen a szerb államra, hogy egy tartományi minisztert amiatt hallgat ki a vizsgálóbíró, mert 25 ezer dinárral megtámogatta a magyar közösség hagyományait ápoló középiskolai rendezvényt” - mondta Bunyik. A miniszter szerint szabályos volt az érettségi rendezvény támogatása: a pénzt egy iskola kapta, és elszámolt a költségekkel. Sejtése szerint az ellene folyó jogi hercehurca mögött részben az áll, hogy a Vajdaságban az ő minisztériuma rendelkezik a legnagyobb pénzösszeg, a tartományi költségvetés mintegy 75 százaléka felett. A másik ok az lehet, hogy a Vajdaságban többségben lévő szerb nacionalistáknak minden bizonnyal nem tetszik, hogy ő magyar létére felügyeli az összes tartományi oktatási és művelődési intézményt. A dél-iraki Bászrában rendőrök által elfogott, mi- licistáknak átadott, majd erővel kiszabadított brit kommandósok hatalmas diplomáciai vihart kavaró esete kellett ahhoz, hogy fény derüljön arra: mi is zajlik a brit megszállási övezet eddig példásnak tartott nyugalmának hátterében. ■ MTI-HÁTTÉR A The Daily Telegraph helyszíni riportja szerint a bászrai „rendőrök” rendőregyenruhában, hivatalos rendőrautókon járnak ugyan, a helyi rendőrséget azonban olyan, egymással vetélkedő milíciák kerítették hatalmukba, amelyek nem a rend és a törvényesség fenntartását tekintik fő feladatuknak. A rendőrnek állt milicisták ehelyett a második legnagyobb iraki várost rivális „hűbérbirtokokká” változtatták, az egyes területeket uraló milíciák korrupciós ügyleteket űznek, és a vetélytársakat irtják, akik a város külterületén lévő szemétlerakóban végzik. A helyi brit hatóság előszeretettel hangsúlyozza, hogy Bászrában milyen nyugalom van Bagdadhoz és más északi városokhoz képest. A színfalak mögött azonban mind nagyobb az aggály annak láttán, hogy a városban elenyészik a törvényesség uralma, miközben a szomszédos Irán mind nagyobb ellenőrzésre tesz szert a fő politikai frakciók felett. A helyzetre jellemző, hogy a brit erőknek parancsba adták: ne álljanak meg akkor sem, ha a helyi rendőrök erre utasítják őket. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy a rendőrök valójában milicisták, akiknek közük lehet a koalíciós erők elleni támadásokhoz. Ilyen rajtaütésekben csak ebben a hónapban három brit katona és nyolc amerikai állampolgár halt meg a bászrai körzetben. A két brit katonát őrizetben tartó csoport tudomást sem vett a bagdadi kormány utasításáról, amely a katonák elengedését rendelte el - sőt a londoni The Times értesülése szerint ki akarta őket végezni. Ez természetesen felveti azt a kérdést, hogy ki is ellenőrzi Bászrát. A The Daily Telegraph felidézi, hogy a bászrai rendőrfőnök már májusban elismerte: elvesztette az ellenőrzést a csaknem 14 ezer fős helyi rendőri állomány 75 százaléka felett. Hasszán elSzade közölte: rendőrei vagy politikai csoportoknak dolgoznak, vagy a koalíciós erők elleni' támadásokban vesznek részt. Őszinteségének Jutalma” az volt, hogy a bászrai kormányzó kirúgta - az a kormányzó, aki a brit katonák kiszabadítására indított hét eleji akciót „barbár, féktelen és felelőtlen” fellépésnek nevezte. Rendfenntartás helyett korrupciós ügyleteket űznek és egymást irtják. A külföldről érkezők körében a diplomások aránya megegyezik a francia lakosság átlagával Nem a bevándorlás a franciák fő gondja MTI-FIGYELŐ A közfelfogással ellentétben a Franciaországba érkező bevándorlók száma az utóbbi években nem nőtt jelentősen, de társadalmi helyzetük, elsősorban az iskolázottság és a munkanélküliség terén csak lassan javul - áll a francia statisztikai hivatal (INSEE) jelentésében. A Libération című napilap megjegyzése szerint a franciaországi bevándorlók társadalmi helyzetének elmúlt 25 évben történt fejlődéséről végzett tanulmány azért bír jelentőséggel, mert a francia kormány és ezen belül Nicolas Sarkozy belügyminiszter jelenleg a bevándorlás kérdését tekinti Franciaország egyik legfőbb problémájának. Ezzel szemben az INSEE kimutatása a francia társadalomban uralkodó elképzelésekkel ellentétes tendenciákat mutat. Tény, hogy 1946 és 1975 között megduplázódott a franciaországi bevándorlók (külföldi állampolgárságú szülőktől született, de később francia állampolgárságot kapott személyek) száma, de az utóbbi években arányuk stabilizálódott. Tavaly 4,5 millió 18 évesnél idősebb bevándorlót tartottak számon Franciaországban, akiknek fele több mint 25 éve él az országban. Ez a teljes lakosság 9,6 százalékát jelentette 2004-ben, szemben az öt évvel ezelőtti 8,9 százalékos aránnyal. A legtöbb bevándorló afrikai (40 százalék), az ő arányuk a háború óta megduplázódott. Az Ázsiából érkezők száma megötszöröződött, de még így is csak 12,7 százalékot tesznek ki. Amíg a háború után úgynevezett gazdasági bevándorlás történt a volt francia gyarmatokról, az utóbbi időkben elsősorban család- egyesítés miatt érkeznek bevándorlók. Ezért a körükben a nemek közti arány jelentősen megváltozott: 1975 óta a férfiak száma nem változik, a nők aránya viszont 25,9 százalékkal növekedett. Jelenleg a bevándorlók között a nők aránya 50,4 százalék. A bevándorló családokban a nők gyakrabban maradnak otthon a francia ádagnál, de 1992 és 2002 között a munkavállaló bevándorló nők aránya jelentősen növekedett. A bevándorlók iskolai végzettségi szintje csak lassan javul. A munkások aránya 13,5 százalékkal csökkent, és a bevándorló családokban felnőttek ma már szívesebben dolgoznak a kereskedelemben vagy adminisztrációs munkakörben. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező bevándorlók aránya 81-ről 42 százalékra csökkent, és a diplomások aránya körükben megegyezik a francia lakosság ádagával. A középfokú oktatásban részt vevő bevándorlók gyerekei pedig sikeresebbek az átlagnál. Ugyanakkor a bevándorlókat származási országuktól függően sokkal inkább érinti a munka- nélküliség. A Dél-Európából érkezőknek, elsősorban a portugáloknak nem jelent nagyobb nehézséget munkát találni, de az afrikaiak és törökök 20 százaléka munkanélküli. A legnagyobb gond, hogy a bevándorlók a francia társadalom legszegényebb tagjai: 15 százalékuk a szegénységi küszöb alatt élt 2001-ben, szemben a 6,2 százalékos francia átiaggal - hívja fel a figyelmet a francia statisztikai hivatal. KOMMENTÁR Nem csupán munka kell SIDÓ H. ZOLTÁN Lehet játszani a számokkal. A munkaügyi hivatal bejelentette, az állástalanok aránya hosszú évek után újra 11 százalék alá esett, miközben a statisztikai hivatal még műidig közel 16 százalékos aráhyt regisztrál. Az ellenzék nyilvánvalóan a rosszabb mutatóra hivatkozva ostorozza Dzurindáékat, míg a kormány értelemszerűen a kedvezőbb 11 százalékkal hozakodik elő. Ne keressünk számmágiát a különbözőségek láttán, ne hivatkozzunk Benjamin Disraeli néhai brit miniszterelnökre, aki szerint háromféle hazugság van, egyszerű hazugság, szemenszedett hazugság és statisztika. Az eltérés oka egyszerű: a rosszabb mutató azokat is tartalmazza, akik aktívan nem keresnek maguknak munkát. Először nézzük a dolgok pozitív oldalát! A gyorsuló gazdaságnak köszönhetően már évek óta folyamatosan csökken az állástalanok száma. A kedvező fejlemény intenzitása ugyan régiónként jelentős eltéréseket mutat és nem vonatkozik valamennyi ágazatra, ám összességében jó úton haladunk. Az Európai Unió jótékony hatása is érződik. A European Action Citizens Service szervezet felmérése szerint az uniós országokban mintegy 150 ezer szlovák állampolgár kapott munkát, igaz, a külföldön dolgozók közel felét az irányunkban mindig a tárt ajtók politikáját folytató Csehország szívta fel. E sajátságos, ám embert próbáló munkaerőexport még izmosabb lenne, ha a keletiekre nem mumusként tekintenének Németországban és Ausztriában. Az érem másik oldalát viszont az jelenti, hogy a létrejövő állások jelentős részét a különböző - döntően rosszul fizetett - szolgáltatások produkálják. Nem véletíen, hogy a hazai munkaadók egy része még a 6900 koronára emelt minimálbértől is ódzkodik. A statisztika szempontjából mindegy, mekkora fizetést nyújtó álláshoz jut az érintett, egy a fontos, ne rontsa az idevágó mutatókat. Ilyen hozzáállás láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy Szlovákiában fájóan magas a dolgozó szegények aránya, akik bár rendes munkaviszonyban vannak, mégis sanyarú anyagi helyzetűnek számítanak. A napokban a gazdasági sajtó megszellőztette, viharosan terjed nálunk a munkaerő lízingje. Azokról van szó, akiket a társaságok csak egy bizonyos időszakra vesznek fel, amikor nagyobb megrendeléshez, gyorsan elvégzendő munkához jutnak. Az ún. flexibilis munkahely hátulütője viszont a lényegesen alacsonyabb bér, a létbizonytalanság, a piaci hullámzások áthárítása a munkavállalóra. Vagyis lehetséges, rövidesen a statisztikai évkönyvekben már egészen jól mutató 10 százalék alá esik az állástalanok aránya, miközben a foglalkoztatottak bérezésében továbbra sem lesz köszönet. JEGYZET Anyázó autósok KOCUR LÁSZLÓ Tegnap volt az autómentes világnap, bár ebből a szlovákiai átlagpolgárok többsége vajmi keveset érzékelt, civü szervezeteink ugyanis nem csaptak túl nagy felhajtást az esemény körül. Sőt, székesfővárosunk azzal tüntetett, hogy a világnap alkalmából nem szervezett semmilyen rendezvényt. Andrej Ďurkovský pozsonyi főpolgármesternél sokkal több civil kurázsi szorult budapesti kollégájába, Demszky Gáborba - bár lehet, hogy csak a tavaly nyári terepjáróügy miatt jócskán sérült imázsát akarta helyrepofozni. E jeles nap alkalmából nem volt rest, és lezáratta a magyar főváros egyik ütőerének számító Andrássy utat. Most vonatkoztassunk el attól, hogy a politikus a világ legönzőbb állatfajtájaként megválasztása napjától az újraválasztásán dolgozik, ezért kel fel reggel, ezért borotválkozik, ezért mosolyog, ezért simogat népgyűléseken gyerekeket, ha fotósok vannak a közelben. Hagyjuk a politikai marketinget másra, s ne vizslassuk, hogy Demszky szereti-e a bicikliseket, vagy csak a szavazókat látja bennük, engedélyezte az útzárat és punktum. A négysávos, máskor örökké zsúfolt útmonstrumot ellepték a kerékpárosok, görkorcsolyá- sok, gördeszkások és a babakocsis anyukák. Öröm volt nézni a híradók vágóképein a hirtelen támadt szabad tértől megmámorosodva tekerő bringásokat, mert ugyebár ha gépjárművek is közlekednek az Andrássy úton, akkor ott kerekezni nem az emberi élet meghosszabbításának legbiztosabb ismert módja. Nemhiába, Magyarország 2001-ben első unión kívüli tagállamként írta alá az autómentes napról szóló Európai Chartát, dobbanhatott meg tizenöt millió szív szerte a világon. Persze, ez csak az egyik oldal. A másik az esti, Andrássy út - Deák tér - Károly körút - Astoria - Kossuth Lajos utca - Erzsébet híd - Attila út - Moszkva tér - Margit körút - Tölgyfa utca - Margit híd - Szent István krt. - Teréz krt- Oktogon - Andrássy út - Felvonulási tér útvonalon zajló kerékpáros demonstráció miatt forgalomkieséssel sújtott taxisofőr, a láncdohányossá lett teherfuvarozó, a káromkodó ka- mionos, az Erzsébet híd le- térősávjánál kialakult dugó kellős közepén araszolgató családanya stb. Hülyék vagytok - üzente a legolvasottabb magyarországi bulvárlap címlapja kedden a kerékpárosoknak. Fingfűrésze- lés! - legyinthetne bárki, hisz mától ugyanúgy hömpölyög a forgalom az Andrássy úton, mint tegnapelőtt. Egy demonstrációtól nem lesznek élhetőbbek a nagyvárosok, nem épülnek ripsz-ropsz kerékpárutak, nem változik meg a közlekedési morál. De a budapestiekben legalább volt annyi kurázsi, hogy felhívják a figyelmet a tarthatatlan állapotokra. Hogy lesz-e foganatja, egyelőre nem tudni, de hát a változásoknak egyszer valahol el kell kezdődniük.
