Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-23 / 220. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 23. Vélemény és háttér 7- Na mi lesz, Ödön, a parlament már három napja működőképes! (Peter Gossányi rajza) Rendőrnek álltak az iraki milicisták, és gyakran a szövetségesek ellen harcolnak Kiderült, mit takar abászrai „nyugalom” TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Bunyik Zoltán vajdasági ok­tatási és művelődési miniszter továbbra is a szerb igazságszol­gáltatás célkeresztjében áll: is­mét beidézték a Vajdasági Ma­gyar Szövetség (VMSZ) alelnö- két, akit megdöbbentett, hogy újabb, jelentéktelen ügyben gyanúsítottként hallgatták ki a bíróságon. A tartományi okta­tási tárca tavaly 25 ezer dinár­ral (75 ezer forint) támogatta az újvidéki magyar érettsé­gizők ballagási ünnepélyét. A rendőrség és az ügyészség ezt a költségvetési eszközök nem rendeltetésszerű felhasználá­sának minősítette. Bunyikot az elmúlt hónapokban más dol­gok miatt tucatnyi alkalommal hallgatta ki a rendőrség és az ügyészség. A Magyar Szó című napilap épületében tavaly ren­dezett honvédtalálkozó miatt is gyanúsítottként járt a rendőrségen. Azzal is gyanúsít­ják, hogy hat iskola felújítása­kor visszaélt hivatali helyzeté­vel, jogtalan haszonszerzést tett lehetővé a beruházóknak. További tíz esetben nem járt el körültekintően, s noha nem történt jogtalan haszonszer­zés, mégis visszaélt hivatali helyzetével. Ötmillió dináros állítólagos kárról van szó. Bu­nyik megdöbbentőnek tartja, hogy most 25 ezer dinár miatt „cibálták” gyanúsítottként a vizsgálóbíró elé. „Úgy érzem, a hatóságok öngólt rúgtak, hi­szen nevetséges összegről van szó. Szégyen a szerb államra, hogy egy tartományi minisz­tert amiatt hallgat ki a vizsgá­lóbíró, mert 25 ezer dinárral megtámogatta a magyar kö­zösség hagyományait ápoló középiskolai rendezvényt” - mondta Bunyik. A miniszter szerint szabályos volt az érett­ségi rendezvény támogatása: a pénzt egy iskola kapta, és el­számolt a költségekkel. Sejtése szerint az ellene folyó jogi her­cehurca mögött részben az áll, hogy a Vajdaságban az ő mi­nisztériuma rendelkezik a leg­nagyobb pénzösszeg, a tarto­mányi költségvetés mintegy 75 százaléka felett. A másik ok az lehet, hogy a Vajdaságban többségben lévő szerb nacio­nalistáknak minden bizonnyal nem tetszik, hogy ő magyar lé­tére felügyeli az összes tarto­mányi oktatási és művelődési intézményt. A dél-iraki Bászrában rendőrök által elfogott, mi- licistáknak átadott, majd erővel kiszabadított brit kommandósok hatalmas diplomáciai vihart kavaró esete kellett ahhoz, hogy fény derüljön arra: mi is zajlik a brit megszállási öve­zet eddig példásnak tartott nyugalmának hátterében. ■ MTI-HÁTTÉR A The Daily Telegraph helyszí­ni riportja szerint a bászrai „rendőrök” rendőregyenruhá­ban, hivatalos rendőrautókon járnak ugyan, a helyi rendőrsé­get azonban olyan, egymással vetélkedő milíciák kerítették ha­talmukba, amelyek nem a rend és a törvényesség fenntartását te­kintik fő feladatuknak. A rendőrnek állt milicisták ehelyett a második legnagyobb iraki vá­rost rivális „hűbérbirtokokká” változtatták, az egyes területeket uraló milíciák korrupciós ügyle­teket űznek, és a vetélytársakat irtják, akik a város külterületén lévő szemétlerakóban végzik. A helyi brit hatóság előszere­tettel hangsúlyozza, hogy Bászrá­ban milyen nyugalom van Bag­dadhoz és más északi városokhoz képest. A színfalak mögött azon­ban mind nagyobb az aggály an­nak láttán, hogy a városban ele­nyészik a törvényesség uralma, miközben a szomszédos Irán mind nagyobb ellenőrzésre tesz szert a fő politikai frakci­ók felett. A helyzetre jellemző, hogy a brit erőknek pa­rancsba adták: ne állja­nak meg akkor sem, ha a helyi rendőrök erre uta­sítják őket. Nem lehet kizárni ugyanis, hogy a rendőrök valójá­ban milicisták, akiknek közük le­het a koalíciós erők elleni tá­madásokhoz. Ilyen rajtaütések­ben csak ebben a hónapban há­rom brit katona és nyolc ameri­kai állampolgár halt meg a bász­rai körzetben. A két brit katonát őrizetben tartó csoport tudomást sem vett a bagdadi kormány utasításáról, amely a katonák elengedését rendelte el - sőt a londoni The Times értesülése szerint ki akar­ta őket végezni. Ez természete­sen felveti azt a kérdést, hogy ki is ellenőrzi Bászrát. A The Daily Telegraph felidé­zi, hogy a bászrai rendőrfőnök már májusban elismerte: elvesz­tette az ellenőrzést a csaknem 14 ezer fős helyi rendőri állomány 75 százaléka felett. Hasszán el­Szade közölte: rendőrei vagy po­litikai csoportoknak dolgoznak, vagy a koalíciós erők elleni' tá­madásokban vesznek részt. Őszinteségének Jutalma” az volt, hogy a bászrai kormányzó kirúgta - az a kormányzó, aki a brit katonák kiszabadítására in­dított hét eleji akciót „barbár, féktelen és felelőtlen” fellépés­nek nevezte. Rendfenntartás helyett korrupciós ügyleteket űznek és egymást irtják. A külföldről érkezők körében a diplomások aránya megegyezik a francia lakosság átlagával Nem a bevándorlás a franciák fő gondja MTI-FIGYELŐ A közfelfogással ellentétben a Franciaországba érkező bevándor­lók száma az utóbbi években nem nőtt jelentősen, de társadalmi hely­zetük, elsősorban az iskolázottság és a munkanélküliség terén csak lassan javul - áll a francia statiszti­kai hivatal (INSEE) jelentésében. A Libération című napilap meg­jegyzése szerint a franciaországi bevándorlók társadalmi helyzeté­nek elmúlt 25 évben történt fejlődéséről végzett tanulmány azért bír jelentőséggel, mert a francia kormány és ezen belül Ni­colas Sarkozy belügyminiszter je­lenleg a bevándorlás kérdését te­kinti Franciaország egyik legfőbb problémájának. Ezzel szemben az INSEE kimutatása a francia társa­dalomban uralkodó elképzelések­kel ellentétes tendenciákat mutat. Tény, hogy 1946 és 1975 között megduplázódott a franciaországi bevándorlók (külföldi állampol­gárságú szülőktől született, de később francia állampolgárságot kapott személyek) száma, de az utóbbi években arányuk stabilizá­lódott. Tavaly 4,5 millió 18 éves­nél idősebb bevándorlót tartottak számon Franciaországban, akik­nek fele több mint 25 éve él az or­szágban. Ez a teljes lakosság 9,6 százalékát jelentette 2004-ben, szemben az öt évvel ezelőtti 8,9 százalékos aránnyal. A legtöbb be­vándorló afrikai (40 százalék), az ő arányuk a háború óta megduplá­zódott. Az Ázsiából érkezők száma megötszöröződött, de még így is csak 12,7 százalékot tesznek ki. Amíg a háború után úgyneve­zett gazdasági bevándorlás történt a volt francia gyarmatokról, az utóbbi időkben elsősorban család- egyesítés miatt érkeznek beván­dorlók. Ezért a körükben a nemek közti arány jelentősen megválto­zott: 1975 óta a férfiak száma nem változik, a nők aránya viszont 25,9 százalékkal növekedett. Jelenleg a bevándorlók között a nők aránya 50,4 százalék. A bevándorló csalá­dokban a nők gyakrabban marad­nak otthon a francia ádagnál, de 1992 és 2002 között a munkaválla­ló bevándorló nők aránya je­lentősen növekedett. A bevándorlók iskolai végzettsé­gi szintje csak lassan javul. A mun­kások aránya 13,5 százalékkal csökkent, és a bevándorló csalá­dokban felnőttek ma már szíveseb­ben dolgoznak a kereskedelemben vagy adminisztrációs munkakör­ben. Az általános iskolai végzett­séggel nem rendelkező bevándor­lók aránya 81-ről 42 százalékra csökkent, és a diplomások aránya körükben megegyezik a francia la­kosság ádagával. A középfokú ok­tatásban részt vevő bevándorlók gyerekei pedig sikeresebbek az át­lagnál. Ugyanakkor a bevándorló­kat származási országuktól füg­gően sokkal inkább érinti a munka- nélküliség. A Dél-Európából érkezőknek, elsősorban a portugáloknak nem jelent nagyobb nehézséget munkát találni, de az afrikaiak és törökök 20 százaléka munkanélküli. A leg­nagyobb gond, hogy a bevándorlók a francia társadalom legszegé­nyebb tagjai: 15 százalékuk a sze­génységi küszöb alatt élt 2001-ben, szemben a 6,2 százalékos francia átiaggal - hívja fel a figyelmet a francia statisztikai hivatal. KOMMENTÁR Nem csupán munka kell SIDÓ H. ZOLTÁN Lehet játszani a számokkal. A munkaügyi hivatal bejelentette, az állástalanok aránya hosszú évek után újra 11 százalék alá esett, mi­közben a statisztikai hivatal még műidig közel 16 százalékos aráhyt regisztrál. Az ellenzék nyilvánvalóan a rosszabb mutatóra hivatkoz­va ostorozza Dzurindáékat, míg a kormány értelemszerűen a ked­vezőbb 11 százalékkal hozakodik elő. Ne keressünk számmágiát a különbözőségek láttán, ne hivatkozzunk Benjamin Disraeli néhai brit miniszterelnökre, aki szerint háromféle hazugság van, egyszerű hazugság, szemenszedett hazugság és statisztika. Az eltérés oka egyszerű: a rosszabb mutató azokat is tartalmazza, akik aktívan nem keresnek maguknak munkát. Először nézzük a dolgok pozitív oldalát! A gyorsuló gazdaságnak köszönhetően már évek óta folyamatosan csökken az állástalanok száma. A kedvező fejlemény intenzitása ugyan régiónként jelentős eltéréseket mutat és nem vonatkozik valamennyi ágazatra, ám összességében jó úton haladunk. Az Európai Unió jótékony hatása is érződik. A European Action Citizens Service szervezet felmérése szerint az uniós országokban mintegy 150 ezer szlovák állampolgár kapott munkát, igaz, a külföldön dolgozók közel felét az irányunk­ban mindig a tárt ajtók politikáját folytató Csehország szívta fel. E sajátságos, ám embert próbáló munkaerőexport még izmosabb len­ne, ha a keletiekre nem mumusként tekintenének Németországban és Ausztriában. Az érem másik oldalát viszont az jelenti, hogy a lét­rejövő állások jelentős részét a különböző - döntően rosszul fizetett - szolgáltatások produkálják. Nem véletíen, hogy a hazai munka­adók egy része még a 6900 koronára emelt minimálbértől is ódzko­dik. A statisztika szempontjából mindegy, mekkora fizetést nyújtó álláshoz jut az érintett, egy a fontos, ne rontsa az idevágó mutató­kat. Ilyen hozzáállás láttán nem csodálkozhatunk azon, hogy Szlo­vákiában fájóan magas a dolgozó szegények aránya, akik bár rendes munkaviszonyban vannak, mégis sanyarú anyagi helyzetűnek szá­mítanak. A napokban a gazdasági sajtó megszellőztette, viharosan terjed nálunk a munkaerő lízingje. Azokról van szó, akiket a társasá­gok csak egy bizonyos időszakra vesznek fel, amikor nagyobb meg­rendeléshez, gyorsan elvégzendő munkához jutnak. Az ún. flexibilis munkahely hátulütője viszont a lényegesen alacsonyabb bér, a létbi­zonytalanság, a piaci hullámzások áthárítása a munkavállalóra. Vagyis lehetséges, rövidesen a statisztikai évkönyvekben már egé­szen jól mutató 10 százalék alá esik az állástalanok aránya, miköz­ben a foglalkoztatottak bérezésében továbbra sem lesz köszönet. JEGYZET Anyázó autósok KOCUR LÁSZLÓ Tegnap volt az autómentes világnap, bár ebből a szlovákiai átlagpolgárok többsége vajmi keveset érzékelt, civü szerveze­teink ugyanis nem csaptak túl nagy felhajtást az esemény kö­rül. Sőt, székesfővárosunk az­zal tüntetett, hogy a világnap alkalmából nem szervezett semmilyen rendezvényt. And­rej Ďurkovský pozsonyi főpol­gármesternél sokkal több civil kurázsi szorult budapesti kollé­gájába, Demszky Gáborba - bár lehet, hogy csak a tavaly nyári terepjáróügy miatt jócskán sé­rült imázsát akarta helyrepo­fozni. E jeles nap alkalmából nem volt rest, és lezáratta a magyar főváros egyik ütőeré­nek számító Andrássy utat. Most vonatkoztassunk el attól, hogy a politikus a világ leg­önzőbb állatfajtájaként megvá­lasztása napjától az újraválasz­tásán dolgozik, ezért kel fel reggel, ezért borotválkozik, ezért mosolyog, ezért simogat népgyűléseken gyerekeket, ha fotósok vannak a közelben. Hagyjuk a politikai marketin­get másra, s ne vizslassuk, hogy Demszky szereti-e a biciklise­ket, vagy csak a szavazókat lát­ja bennük, engedélyezte az út­zárat és punktum. A négysávos, máskor örökké zsúfolt útmonstrumot ellepték a kerékpárosok, görkorcsolyá- sok, gördeszkások és a babako­csis anyukák. Öröm volt nézni a híradók vágóképein a hirtelen támadt szabad tértől megmá­morosodva tekerő bringásokat, mert ugyebár ha gépjárművek is közlekednek az Andrássy úton, akkor ott kerekezni nem az emberi élet meghosszabbítá­sának legbiztosabb ismert mód­ja. Nemhiába, Magyarország 2001-ben első unión kívüli tag­államként írta alá az autómen­tes napról szóló Európai Char­tát, dobbanhatott meg tizenöt millió szív szerte a világon. Persze, ez csak az egyik ol­dal. A másik az esti, Andrássy út - Deák tér - Károly körút - Astoria - Kossuth Lajos utca - Erzsébet híd - Attila út - Moszkva tér - Margit körút - Tölgyfa utca - Margit híd - Szent István krt. - Teréz krt- Oktogon - Andrássy út - Felvo­nulási tér útvonalon zajló ke­rékpáros demonstráció miatt forgalomkieséssel sújtott taxi­sofőr, a láncdohányossá lett te­herfuvarozó, a káromkodó ka- mionos, az Erzsébet híd le- térősávjánál kialakult dugó kellős közepén araszolgató csa­ládanya stb. Hülyék vagytok - üzente a legolvasottabb magyarországi bulvárlap címlapja kedden a kerékpárosoknak. Fingfűrésze- lés! - legyinthetne bárki, hisz mától ugyanúgy hömpölyög a forgalom az Andrássy úton, mint tegnapelőtt. Egy de­monstrációtól nem lesznek él­hetőbbek a nagyvárosok, nem épülnek ripsz-ropsz kerékpáru­tak, nem változik meg a közle­kedési morál. De a budapesti­ekben legalább volt annyi kurá­zsi, hogy felhívják a figyelmet a tarthatatlan állapotokra. Hogy lesz-e foganatja, egyelőre nem tudni, de hát a változásoknak egyszer valahol el kell kezdődniük.

Next

/
Thumbnails
Contents