Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-22 / 219. szám, csütörtök
14 Riport - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 22. A hegy egyik oldalán gyanús színezetű víz ömlik a Sajóba, a másikon radon-sugárzással küzdenek, miközben gyógyfürdőről és bányász-skanzenről álmodoznak A rozsnyói Kálvária és a Mária-bánya kálváriája Amíg gyógyhatása bebizonyosodik, a Mária-bánya vize csak azt a célt szolgálja, hogy egy kis „színt vigyen” a Sajóba (A szerző felvétele) Van, aki a Rozsnyó fölött büszkén magasló Kálváriahegy kapcsán időzített bombáról, a városnak a föld felszínéről várható eltűnéséről beszél, míg mások elégedetten jegyzik meg, hogy végre helyére áll a régi rend. Bárkinek legyen is igaza, mindenképp figyelemre méltó, ami a hegy lábánál feltörő elszíneződött vízzel a felszínre kerül. LŐRINCZ ADRIÁN Ünneprontásnak is tűnhet, hogy egy-két héttel a bányásznap után írásomat azzal kezdem: a Kálváriahegy körüli bonyodalmak a vasércbányászat hanyatlásának beálltával kezdődtek, de mint tudjuk: valaminek a vége mindig, valami másnak a kezdete. Korábban a nevezett gömöri járási székhelynek és környékének a lakossága több mint hét évszázadon át szépen megélt a bányászatból; mindaddig, amíg a föderális kormány a rendszerváltás után úgy nem döntött: költséges mulatság a hazai érc mélységi kitermelése, vásároljunk helyette inkább agyaggal „dúsított” ukrán nyersanyagot! Pedig az e tájon kibányászott érc minőségét Európa-szerte ismerték és becsülték, a belőle készült termékeket még a különben túlzott igényességükről ismert svédek is vitték, hogy acéllá gyúrják. A Szlovák Köztársaság megalakulását követően a vasércbányák magánkézre, majd - egy kivételével - csődeljárás alá kerültek. Bár a kitermelési jog nem szűnt meg, számos bányamű gazda nélkül maradt. Az állam ilyen esetekben - részint biztonsági, részint pedig gazdasági okokból - elrendeli ezek konzerválását, azaz lezárását, „befagyasztását”. Hogyha a szükség úgy kívánja, újból beindíthassák a termelést. Ez lett volna a sorsa a Kálváriahegy méhében húzódó Mária-bá- nyának is, melyet egykor azzal a céllal nyitottak meg, hogy a Kálvária keleti részén kitermelt ércet a föld alatt szállíthassák a hegy nyugati szegletében található dúsító- ba. Ma a bányamű felszíni nyílásait betontömbök zárják el, melyek alól vígan dől a Sajóba és a Drázus-pa- takba a sárga, vörös és lila szín minden árnyalatában Játszó” bányavíz, jelezve, hogy a mélyben valami nincs egészen rendben... Ma is nagy üzlet Pedig a Mária-bánya „nagy üzlet” lehetett volna, hiszen a múlt század hatvanas éveiben itt találták meg az Ezüst-eret, mely - műit a nevéből is kiderül - jelentős mennyiségű nemesfémet és polimetalikus ércet tartalmaz. Teljes feltárását máig nem fejezték be, ám... „A Mária-bánya egyesek számára ma is nagy üzlet - mondja neve elhallgatását kérő hírforrásom, a rozsnyói Bányászati Múzeum munkatársa. - A bányaműben ugyanis benn maradtak a vasból készült támasztékok, valamint az egykor alkalmazott gépi berendezések is. Ma a hegy nyugati oldalán található Sajóházán élő romák ezekkel kereskednek; a gyűjtőben akár négyszáz koronát is kapnak egy-egy támasztékért. Jogos örökségüknek tekintik, hiszen sokuk korábban bányász volt; megszoktak egy bizonyos, az ádagosnál magasabb élet- színvonalat, amiről a kilencvenes évek elején le kellett mondaniuk. A baj csupán az, hogy a támasztékok elhordásával nő az omlásveszély, ám ennek következményeit ma még senki sem tudja felmérni.” A szivárvány ezer színében pompázó bányavíz pedig - fittyet hányva minden előírásnak - vígan csordogál a Gömör-tornai Karszt Nemzeti Park legnagyobb folyójába, a Sajóba, holott „az előírások értelmében” előbb az ülepítő medencén kellene keresztülcsobognia. Kliment Péter mérnök, a rozsnyói Körzeti Környezetvédelmi Hivatala elöljárója szerint ennek egyeden egy oka van: a bányaműnek valójában nincs gazdája! A probléma összetett, a föld alatti érckészlet az államé, de a kitermelési jog és a bányamű fölötti terület is más-más vállalkozók tulajdonában van. „Többször is figyelmeztettük az érintetteket, pontosabban annak a cégnek a képviselőjét, amely az ig- lói székhelyű Želba Rt.-tői megvásárolta az ingadant - mondja Kliment úr. A valódi tulajdonosok kilétére a mai napig nem derült fény, azt viszont tudjuk, hogy csődeljárás alatt állnak. A csődgondnok felszólításunkra azt válaszolta, hogy sem megfelelő mennyiségű pénzzel, sem szakemberekkel nem rendelkeznek ahhoz, hogy a szivárgást elhárítsák. Jelenleg ott tartunk, hogy valamennyi határozatunkat megfellebbezi, sőt a kerületi hivatal határozataira sem reagál. Legutóbb a város vezetése kezdeményezett vele tárgyalásokat, ám ezen sem jelent meg. Az ügy holtponton van.” Csucsomi pillanatkép Csúcsom község a Kálvária keleti lábánál fekszik, égbe szökő bércek közé zártan. A víz itt már korábban is gondot jelentett, mivel a községnél magasabban fekvő bányaművek „áldásos hatása” évtizedek óta érezhető. A falu egy részében ma sincs ivóvíz. „A járási közegészségügyi állomás munkatársai vettek mintát az ivóvízből, és azt emberi fogyasztásra alkalmatlannak találták - mondja Šomaj Anna, Csúcsom polgár- mestere. - Új forrást kerestünk, és találtunk is, ám a víztározó megépítése nem kis összegbe kerül. Eddig 6,5 millió koronát kaptunk erre a célra az államtól és a környezet- védelmi alaptól, ám 13 millióra volna szükségünk ahhoz, hogy a falu minden lakosa egészséges ivóvízhez jusson.” „Korábban sokan építkeztek a bányaipar által hátrahagyott meddőkőzetből - szövi tovább a történetet a falu első embere -, és ezekben az épületekben jelentős radon-sugárzás mérhető. Nem csak a családi házakat érinti ez; az óvodában például fel kellett szereltetnünk egy készüléket, mely a sugárzást semlegesíti.” A nevezett bányásztelepülésen 1956-ban a bányaműveket lezárták, a „brigádokat” szélnek eresztették Az „aranykorszak” azonban nem múlt el nyomtalanul. Értesüléseim szerint Csúcsom is azon települések sorába tartozik, amelyekben az egykori bányászok átlagéletkora lényegesen alacsonyabb az országosnál. Meglehet, erről is a radon, vagy a vasércbányák egy másik átka, a szilikózis tehet. Érdekes, hogy ilyen irányú felmérések még az ország egyetlen bányavidékén sem készültek. Csúcsom kapcsán mindenképp említést érdemel a ma már üzemen kívül helyezett gyógyfürdő, mely különösen az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó évtizedeiben örvendett nagy közkedveltségnek. A birodalom számos szegletéből érkeztek ide a csúzos-köszvényes fürdővendégek. Sokan meg mernek esküdni arra, hogy a főképp budapesti vendégek által oly nagyra tartott víz ugyanolyan színű volt, mint az, amely ma a hegy túlsó oldalán a Sajóba ömlik. Ha ez bebizonyosodna, akár a gyógyfürdő újraindítását is mérlegeim lehetne. Míg az elemzés elkészül - a térségben uralkodó viszonyok ismeretében ez évekbe telhet -, a Mária- bánya vize továbbra is csak azt a célt szolgálja, hogy egy kis „színt vigyen” a Sajóba. A bányamű csucsomi részében pedig hét lakat alatt őrzik az egykori bányagépeket, tovább szőve az álmot arról, hogy valamikor majd bányász-skanzen létesül a jobb sorsra érdemes bányaműben. A Hitelek Magasiskolája - 1. évfolyam A szünidő véget ért, s úgy tűnik, komolyan veszik ezt az OTP Bankban is. Megnyitják a hitelek iskoláját, mégpedig nem is akármilyent, hanem a magasiskolát, és annak is a mobilis változatát. Az OTP Bank az ország mintegy tíz városában, specifikus, a hitel- felvételről szóló szemináriumokra invitálja a vállalkozókat. A banknak feltételezhetően komoly közlendői vannak, ha már belekezd ebbe az oktatói munkába. A vonatkozó kérdésekre Kelecsényi Ernő, az OTP Banka Slovensko, a.s., Igazgatósági tagja, vezérigazgató-helyettes válaszol. Újra tanulni? Jó ötletnek tartja ezt? Egészen biztosan, sőt, a legkisebb kételyeink sincsenek ilyen szempontból. Az új hiteltermékek ugyanis olyan elsöprő ütemben sokasodnak, hogy a tájékozódás egyre komolyabb gondot okozhat a kétségkívül folyamatosan az idő szorításában dolgozó vállalkozóknak is. Ezen túl úgy érezzük, elérkezett az ideje a bank és az ügyfél közti új típusú párbeszédnek. Az emberek már nem akarnak az információk passzív fogyasztói lenni. Kimondottan igénylik az interaktív hozzáállást. Elég körülnéznünk a telefonok, a szoftverek, tévéprogramok világában, lépten-nyo- mon a folyamatos visszacsatolás igényének példáit figyelhetjük meg, vagyis a történések közvetlen befolyásolása, minél több hasznos információ beszerzése a cél mindenütt. Tehát egészen biztosan kifizetődő manapság szakképzettnek lenni. Hogyan függ össze mindez a banki termékekkel? Tudatosítottuk, hogy hiába beszélünk a végtelenségig a különféle hitellel- hetőségekről, a hitelek előnyeiről, mert az ilyesminek vajmi kevés a gyakorlati haszna kellő visszacsatolási lehetőség nélkül. A bank és az ügyfél számára egyaránt. Ilyen értelemben pedig nem létezik jobb kommunikációs módszer, mint, ha az ügyfél szemtől szemben tehet fel kérdéseket. Hiszen ő az, aki a legjobban tudja, hogy mit akar, elsősorban neki kell tisztán látnia. Ezért választottuk az iskola módszerét. Az OTP Bank immár hatalmas mennyiségű információval rendelkezik, amelyeket meg szeretnénk osztani ügyfeleinkkel. Ráadásul, a tudás megszerzése egyre költségesebb manapság, hiszen a szakirányú információkért általában mindenütt fizetni kell. Mi természetesen ingyenesen kínáljuk az értékes információkat. Hogyan képzelik el mindezt a gyakorlatban? Az adott városban attraktív helyen szervezünk szemináriumot. A rend szellemében egymással párhuzamosan három tanszéket nyitunk, kisvállalkozók, közép- vállalkozók és az agráraimban vállalkozók számára. Mindhárom csoportnak megvannak a maga specifikus igényei a hitelfelvétellel kapcsolatosan. Természetesen a legjobb szakemberek által, a lehető legérthetőbb hétköznapi nyelven kidolgozott szakirodalom is rendelkezésre áll. Ügyfeleink így olyan rendkívül értékes információkhoz jutnak, amelyek általában csak a kiválasztottak, a pénzügyi szakemberek szűk csoportja számára hozzáférhetőek. Méltán állítható hát, hogy ügyfeleink a nálunk megszerzett információk birtokában számottevő előnyhöz juthatnak majd a konkurencia- harcban. A pénzügyi nyelvezet gyakran érthetetlen, túlzottan szakmai jellegű. Nem okozhat ez problémát? Nem hiszem. Hiszen, úgymond, a hitelek ábécéjével kezdünk majd. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ha az ügyfél megérti az alapokat, egyáltalán nem okoz majd neki gondot, hogy a legbonyolultabb hitel- konstrukcióban is eligazodjon. Ezt követően a valós életből vett konkrét, gyakorlati példákkal illusztráljuk majd a tananyagot. A Hitelek Magasiskolája ilyen értelemben akár szórakoztató időtöltéssé is válhat. Nem hagytunk ugyanis semmit a véletlenre, hiszen a járulékos programok, attraktív vendégek, a sportolási lehetőségek és a vendéglátás mind, mind a lehető legmagasabb színvonalon lesznek majd... Végül is magasiskoláról van szó. A hírek szerint néhány tanszéknek titkos, speciális lektora lesz. Igaz ez? Nem. Egyáltalán nem holmi titkos emberről van szó. Éppen fordítva. A „Hitelek Magasiskoláját“ valamennyi kiválasztott városban Vlado Voštinár vezeti majd. Nyilvánvaló tehát, hogy szó sincs semmiféle titokzatos személyről, ellenben egy olyan emberről, aki a tévéképernyőkről nagyon jól ismert. Aki rendkívül kommunikatív, egyszersmind, ért a vállalkozáshoz meg a pénzügyekhez, ez predesztinálja őt a speciális lektor szerepére. Az OTP Bank ügyfeleinek a lehető legjobbat igyekeztünk kínálni, s ez remélhetőleg sikerült is. Végezetül, üzenne valamit a Hitelek Magasiskolája majdani végzőseinek? Besztercebányán, konkrétan annak Šachtičky városrészében rajtolunk szeptember 29-én. Aztán fokozatosan ellátogatunk Zsolnára, Eperjesre, Kassára, Pozsonyba, Dunaszerdahelyre, Nagyszombatba, Poprádra, Rimaszombatba, Nyitrára és Komáromba. Mivel a hitelekkel dolgozunk, mindent tudunk róluk. Szívesen foglalkozunk önökkel is. Beszterecebánya ■ Zsolna ■ Eperjes ■ Kassa ■ Pozsony ■ Dunaszerdahely ■ Nagyszombat ■ Poprád ■ Rimaszombat ■ Nyitra ■ Komárom BP-5-14251
