Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-21 / 218. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2005. szeptember 21., szerda 2. évfolyam, 38. szám Minden hónap első szombatján más a séta útvonala és alaptémája. Milan Kolcun idegenvezető második éve kalauzolja az érdekességekre vágyó kassai lokálpatriótákat. Legendák nyomában Kassa utcáin I____________________Ml —I ■ ■ Az Orbán-torony mellett lessük a harangozó szellemét, de nincs szerencsénk (Szűcs Éva felvételei) Kassa. Lehet, hogy így történt, lehet, hogy másképp, de valami alapja csak volt - ez lehetne a kassai barangolások második évadbeli első sétájának mottója. A választott téma ugyanis, amelyhez szeptember első szombatjának városnéző sétája igazodott, a kassai legendák témaköre volt. KOZSÁR ZSUZSANNA Milan Kolcun idegenvezető, aki második éve kalauzolja az érdekességekre vágyó kassai lokálpatriótákat, kissé lazán értelmezte a legenda műfaji megjelölést, ebbe a tárgykörbe sűrítette a helyi mondákat, anekdotákat, görögrómai mítoszokat is, így nemcsak a szentek életének eseményeit megörökítő képzőművészeti alkotások várták a barangolókat, hanem például Jusztícia, az igazság megtestesítője, Orbán harangozó szelleme vagy Media Cselebi török utazó Orbán-toronybeli viaszfigurája. A kassai belváros néhány utcájában tett egyórás séta alatt olyan szobrokat, festményeket, épületdíszítő elemeket vehetett észre a figyelmes nézelődő, melyek mellett százszor elhaladt már, mégsem nézte meg eddig soha. Hiszen mindig sietünk, és őseink hiába építettek nekünk művészi kivitelezésű templomokat és palotákat, nem figyelünk oda rohanás közben. A kassai barangolások azonban éppen arra valók, hogy előbukkanjon, ami eddig homályban, háttérben volt. A séta útvonala mindig más, a választott témakör is. Elő hát a legendákkal, mondákkal, utazzunk egyet térben és időben, ezen a kellemes őszi délutánon. Kassa egyik jellemzője az Er- zsébet-kultusz. Ennek legmarkánsabb megnyilvánulása a dóm, melyben egy lépést sem tehetünk úgy, hogy valamilyen Erzsébet-le- genda részletébe ne botolnánk, oltárkép vagy szobor formájában. A legismertebb közülük a rózsává váló kenyér legendája, mikor a királynét félje rajtakapta, hogy a kötényében rejteget valamit. A gyanakodó férfi kérdésére a szent asszony hazugságra kényszerült, ám a csoda valóra vált, így Erzsébet megmenekült a dorgálástól. Hiába, a jótékonykodást akkor sem nézte mindenki jó szemmel. A másik, kevésbé ismert legenda arról mesél, hogy Erzsébet szegényes, udvari ceremóniához nem méltó öltözéke helyett hogyan hoztak az angyalok ragyogó kék ruhát és aranykendőt a királynénak, hogy szégyenben ne maradjon a főurak előtt. A szent életű Árpád-házi királyné emlékére nem csak a Fő utca domináns épületét, a Szent Erzsé- bet-dómot építették. Akad még a Fő utcán más ház is, melynek domborzatán Erzsébet kenyeret osztogat a szegényeknek. Adományra váró koldusa pedig mindig volt Kassának elég. Az egyik, a Koldus-ház tetején délcegen álló szobor modellje, a legenda szerint annyit koldult, hogy meggazdagodott, és házat épített a belváros legszebb részén. Kassa azonban hemzseg a görög-római istenek ábrázolásaitól is. Természetes, hogy a hajdani városházán a vak igazság, a színházon a múzsák díszelegnek. Ám akadnak eldugott belső udvarok is, ahol faunok formájában oldották meg az építők a világítást, vagy ahol titánok tartják az erkélyt. Kevesen tudják, hogy Kassának saját elefántja is volt a dóm közelében. Igaz, nem teljesen eleven, bár szemét, fülét, ormányát bronzszoborként is mozgatni tudta, és délben trombitált egy nagyot. Már a legendák szerint. Saját házi szelleme is van a városnak, a szerencsétlen Orbán. Harangozó volt az istenadta a Vöröstoronyban, minden fontosabb eseményt jeleznie kellett. Mikor tűz ütött ki, félreverte a harangot, és csak kongatott és kongatott, míg a tűz el nem érte a tornyot is. Most is megjelenik néha az azóta felépült Orbán-torony ablakában, talán hogy számon kérje a városlakókon, miért nem akadályozták meg ötszáz éve, hogy a tűz martalékává váljon tornyostul. De nem volt mindenki olyan pipogya, mint Orbán. A premontreiek templomában található Fekete Madonna-festmény például meg tudta védeni magát a fosztogatóktól. A második világháborús martalócok már nyúltak érte, mikor a képen a női arc könnyezni kezdett. A sokat tapasztalt katonák ezen annyira megrendültek, hogy nem vitték zsákmányként magukkal a templom értékes műkincsét. Számos találgatásra ad okot a Štefánik utca egyik házának homlokzatát díszítő - csúfító! - eltorzult női arc. Helyi mondák szerint lehetne ez egy szerencséden lány, aki szerelmi bánatában a Hernád- ba ugrott. Lehetne egy boszorkány is, akit megfojtottak, mert féltek jóslataitól és jövőbe látó képességétől. Annyi azonban bizonyos, már a mondák szerint, hogy a vízbe fulladt nő holttestét sosem találták meg. Egy évvel a tragédia után azonban az egyik bábáért kocsit küldött egy titokzatos idegen, és a jármű egyenest a Her- nádnak vette az irányt, egy oda hajló fűzfa alá. Ott született meg a vízbe fulladt leányzó gyermeke, akinek apja a hernádi vízi ember volt. A régi kassaiak más rémtörténetekre is emlékeznek. Fej nélküli kocsisra, farkasemberre, li- dércekre. Hogy legyen mivel ijesztgetni a rosszalkodó gyerekeket. A belvárosi séta ezekkel a rettegésre okot adó lényekkel véget is ért. Meg azzal a figyelmeztetéssel, hogy tartsuk nyitva a szemünket. Akkor egy kis fantáziával sok mindent megláthatunk az unalmasnak vélt kassai házakon, ami közelebb visz a mítoszok, legendák, mondák világához. Árpádházi Szent Erzsébetnek kultusza van Kassán Boszorkány volt vagy csak reménytelenül szerelmes? Az első napon eldőlt, ki melyik szekcióban fog dolgozni Nagy az igény az effajta tehetséggondozásra Rovás tábor Aboskőszegen KOVÁCS ÁGNES Aboskőszeg. Olyan sokan jelezték részvételi szándékukat, hogy idén nem is volt szükség a tábor nyüvános meghirdetésére. A Her- nád völgyében, gyönyörű környezetben az összlétszám naponta 70-80 fő volt. A Rovás 13. alkotótábora volt ez, amelyek közül az utolsó öt gyermek-alkotótábor is volt egyben. Nagyszerű tíz nap volt. A felnőttek és a gyerekek egyaránt kitűnően érezték magukat. Előre kidolgozott és közösen elfogadott rendtartás szabályozta a tábor mindennapjait, amelyek nemcsak a gyerekekre nézve, de a felnőttek számára is kötelező érvényűek voltak. A szekciókban idén is szorgos munka folyt. Az oktatók egytől egyig kiváló szakemberek voltak, kitűnő fiatal képzőművészek, akik között több olyan is akadt, aki néhány éve még diákként vett részt az alkotótáborban. Nagy az igény az effajta tehetséggondozásra, fontos, hiánypótló szerepe lesz a későbbiek során. Elősegíti a tehetséges fiatalok boldogulását, a kellő alapképzésben részesíteni őket a képzőművészet és a művészetek terén általában, hozzájárul egy kulturált, művelt, jó ízlésű generáció kineveléséhez, akik majd kötelességüknek érzik a kapott értékek továbbadását. Az első napon eldőlt, ki melyik szekcióban fog dolgozni, így a többi napon már a szekcióvezetőknél jelentkeztek a résztvevők. A tíznapos tábor valójában egy hét intenzív munkát jelentett. Délutánonként is folyt az oktatás: tűzzománc Tóth Bettivel Szepsiből és Bott Icuval Bősről; a kerámia és az agyagozás a Fecsó házaspár, Szilárd és Yvett vezetésével (Kassa), a játékkészítés kukoricacsuhéból és más, természetes anyagból a jabloncai kézműves, Rigó Béla vezetésével; a színészmesterséget Kovács Mimi, a kaposvári színház fiatal színművésze vezette; a hangszerek kezelését tehetséges zenészektől, Mázik Róberttól (Budapest), Dezső Pétertől és Molnár Istvántól (Kassa), valamint Ternei Árpádtól (Bécs) sajátíthatták el. Az oktatók kiváló szakemberek voltak (Szabó Ottó felvételei)
