Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-16 / 214. szám, péntek
10 Gondolat ÚJ SZŐ 2005. SZEPTEMBER 16. Pozsony magyar labdarúgócsapatának szárnyalását a szlovák hatóságok adminisztratív eszközökkel próbálták megállítani, így a szezon végére még a ligából is kiesett Szlovák-magyar sportkapcsolatok 1939-1944 között Ismeretlen festő képe a harmincas évekből (Képarchívum) Az első bécsi döntés utáni határrevízió révén a csehszlovákiai magyar sportegyesületek többsége visz- szakerült Magyarországhoz. A Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetségnek az 1938-as kimutatás szerint még száznegyvenegy tagegyesülete működött 18 432 taggal. JANEK ISTVÁN A bécsi döntés következtében ennek a taglétszámnak csak a töredéke maradt Szlovákia területén. Pozsonyban hat magyar sportegyesület működött, ezek a következők voltak: Polgári Pozsonyi Torna Egyesület, a Vas SK, a Munkás Torna Egylet, a Törekvés SC, továbbá a Kiskárpátok Turista Egylet és a Pozsonyi Hajós Egylet, amely nem fejthetett ki tényleges tevékenységet, mert a csónakháza a Németországhoz csatolt Pozsonyligetfalu- nál állt a Duna partján. Ugyanez lett a sorsa a Pozsonyi Torna Egyesület telepének is. Az összes pozsonyi magyar sportegyesület a Vas SK sporttelepét használta, mivel ez volt a legnagyobb és a legjobban felszerelt. Szlovákia más részein is maradt néhány kis egyesület, például az Eperjesi TVE és a Törekvés SC, valamint a stószi és mecenzéfi sportegylet. A pozsonyi német sportolók is gyakran a magyar klubokba jártak, mert Csehszlovákia fennállásának idején nem volt önálló sportszövetségük. 1939-től aztán fokozatosan kiváltak a magyar klubokból, és a német tornász és sportszövetségekben folytatták tevékenységüket. 1939-ben a nagyobb sportszövetségek átmenetileg szüneteltették működésüket vagy megszűntek, mivel vezető tagjaik eltávoztak az országból. A Szlovák Köztársaság megalakulása után a Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség (SZMTSZ) Esterházy János támogatásával átvette ezek szerepét. A szlovák, a német és a magyar sportvezetők megegyeztek abban, hogy minden sportoló a nemzetiségének megfelelő egyesületben folytathatja pályafutását. Az SZMTSZ elnöke Révay János, ügyvezető igazgatója Azór Géza lett, akik célul tűzték ki, hogy minden olyan településen, ahol a magyarság részaránya jelentős, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a magyarok saját nemzetiségi egyesületükben sportolhassanak. Erre azért is szükség volt, mert a sportolóknak nemzetiség szerinti megoszlása után a magyar fiatalság egyedül magyar sportegyesületekben működhetett hivatalosan. Az 1939 és 1944 közötti periódusban a sport már nem csupán szórakozás, hanem a nemzetnevelő munka fontos része, valamint politikai kérdés volt. A magyar sportvezetők munkája azonban rendszeresen nehézségekbe ütközött. A hatóságok megszüntették például az Epeijesen működő magyar sportegyesületeket. Az intézkedések ellen beadott jogorvoslati kérelem mindkét klub esetében eredménytelen volt. A Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség és a Vas SK 1940-ben kénytelen volt működését beszüntetni, mivel módosított alapszabályát a szlovák hatóságok adminisztratív okokra hivatkozva nem hagyták jóvá. Tevékenységüket csak két évvel később, 1942-ben indíthatták újra. 1943-ra mind a magyar, mind a szlovák politikai körökben lanyhulni kezdett a német katonai győzelembe vetett hitt. A magyar kormány ekkor már a kiugrási kísérleten gondolkozott. 1943-ban el akarták tereim a két állam lakosságának figyelmét a kedveződen háborús eseményekről, ezért felmerült, hogy a sportkapcsolatokat felújítsák. Ján Spišiak budapesti szlovák követ nem zárkózott el a magyar fél megkeresése elől, egyeden kikötése volt, mégpedig az, hogy a sportkapcsolatok szorítkozzanak azokra a sportágakra, amelyeknél nagy tömegek részvételére nem lehet számítani. A futballmeccsek, a birkózás és az ökölvívó mérkőzések megrendezését elvetette, mivel -megítélése szerint ezek olyan tömegeket vonzanak, amelyek a két ország közötti viszonyt károsan befolyásolhatták volna. Olyan sportágat javasolt, ahol művelt és kis létszámú nézőközönség megjelenése volt várható. Spišiak kardvívó- és pingpongmérkőzések megrendezését javasolta. Szlovákiában a sportélet sem lehetett függeden a politikai hatásoktól. Alexander Mach szlovák propagandaügyi miniszter a Szlovák Sportszövetség egyik gyűlésén kifejtette nézeteit a szlovák-magyar sportérintkezés mikéntjéről. Egyetértett a budapesti szlovák követ által korábban felsorolt sportágak közötti együttműködéssel - kiegészítésként hozzátette, hogy a víváson, úszáson, atlétikán és a vízilabdán kívül más sportágak művelését nem engedélyezi -, kikötötte azonban, hogy a sportmérkőzéseken úgy Szlovákiában, mint Magyarországon legalább még egy harmadik államnak is részt kell vennie. A pozsonyi magyar követ véleménye szerint erre azért volt szükség, mert a szlovákok nem akarták a román és horvát kormánnyal fennálló barátságukat szlovák-magyar részvételű sportmérkőzések rendezésével kompromittálni. Másfelől pedig attól féltek, hogy az egyes sportágak sikertelenségét, magyar győzelem esetén a magyar kormány propagan- disztikus szempontból felhasználhatná ellenük. A szlovák vezetés úgy gondolta, hogy több állam sportcsapatának részvétele esetén az esetleges vereség nem lenne olyan feltűnő. A Magyar Külügyminisztérium megkereste a Magyar Sportszövetség illetékes osztályát, hogy az ő segítségükkel vagy önállóan vegyék fel a kapcsolatot a szlovák sportklubokkal. Ennek köszönhetően több sportrendezvényt is sikerült megrendezni, váltakozó sikerrel. Ama- gyar diplomácia azért is kívánta fokozni a sportérintkezést Szlovákiával, hogy északi szomszédját a korábban nagyon aktív román-hor- vát sportérdekkörből kiragadhassa •és a saját érdekkörébe vonhassa. A magyar politikai vezetésnek érdekében állt a szlovák-román-horvát állam közötti, akkoriban nagyon intenzív barátkozás gyengítése. Az 1939 és 1943 közötti szlovák külpolitika titkos elképzelése szerint az említett országok részvételével újra létre akarták hozni a „Kis Antantod’ Magyarország ellen. Hozzá kell tenni, ezeknek az elképzeléseknek sohasem volt reális esélye. Egyrészt a horvátok bizonytalan magatartást tanúsítottak ebben a kérdésben, és jó viszonyt ápoltak a magyar kormánnyal is, másrészt pedig Németország sem nézte volna ezt jó szemmel, mivel nem engedhették meg, hogy míg ők a frontokon harcolnak, szövetségeseik egymás között torzsalkodjanak. 1943 második felében a Magyar Sportszövetség önálló kezdeményezéssel állt elő: egy közös labdarúgó-mérkőzés megrendezését javasolta, de a szlovák hatóságok azonnal elvetették ennek gondolatát. Kuhl pozsonyi magyar követ a Magyar Külügyminisztérium illetékesét arra kérte, hogy figyelmeztessék a Magyar Sportszövetséget arra, hogy a jövőt illetően szlovák viszonylatban nagyobb körültekintéssel járjanak el, és először náluk informálódjanak, „mert ellenesetben további szlovák leintésekre számíthatunk, amire pedig nincs szükségünk”. A magyar diplomácia a visszautasításokat fölösleges presztízsveszteségnek tartotta. A szlovák politikai vezetés - hogy az örökzöld „magyar kártya” előhúzásával palástolja saját belpolitikai nehézségeit - támadásba lendült a szlovákiai magyarság sportegyesületei ellen. Az eseményekről a pozsonyi magyar követ 1943. május 26-i leveléből értesülhetünk, amely szerint abban az évben Szlovákiában két nemzetiségi futballcsapat működött: egy német és egy magyar. A magyar a pozsonyi Vas SK labdarúgócsapata volt, a német csapat pedig 1943-ra kiesett. A Vas az 1943-as évadban mindvégig eredményesen szerepelt, ezért a szlovák hatóságok adminisztratív eszközökkel próbálták szárnyalásukat megállítani. A csapat néhány játékosát olyan címen tiltották el, hogy az általuk hozott rendelkezés szerint szlovák nemzetiségű egyének nem játszhattak a kimondottan magyar csapatban, néhány magyar nemzetiségű játékost pedig katonai szolgálatra hívtak be, majd azonnal szlovák futballcsapatokhoz osztottak be őket. A Szlovák Futballszövetség fegyelmi előadója a Vas négy mérkőzésének győzelmét adminisztratív úton megsemmisítette, így a mérkőzéseket a szlovák ellenfelek javára írták. A szlovák előadó arra hivatkozott, hogy a Vas két magyarországi játékost is szerződtetett, és ez szabályellenes, mivel csak egy engedélyezett. A helyzet komikumából adódóan a Vas a bajnokság utolsó helyére került. Az szezon végére pedig még a ligából is kiesett, pedig korábbi győzelmei következtében első helyezett lett volna. Kuhl pozsonyi magyar követ tiltakozását fejezte ki a szlovák kormánynál, de fellépésével nem tudott elérni pozitív változásokat. Sajnos, Szlovákiában a magyar, Magyarországon a szlovák kisebbséget afféle ötödik hadoszlopnak, vagyis potenciális ellenségnek tekintették. A két ország kisebbségi politikáját az alakította, hogy a határ túlsó oldalán élő nemzetrészeket a zsarolás és a nyomásgyakorlás eszközeként, túszként kezelték. A szlovákiai magyarság jogait és a sérelmek orvoslását attól tették függővé, miképpen alakul a magyarországi szlovák kisebbség helyzete, milyen jogokat kaphatnak a magyar törvényhozástól. A viszonosság elvének érvényesítése súlyosan sértette mind a szlovákiai magyarság, mind pedig a magyar- országi szlovákság jogait. Bénítóan hatott a kisebbségek politikai, gazdasági és kulturális fejlődésére. Súlyosbította a helyzetet, hogy törvényes alapot jelentett különböző diszkriminatív intézkedések megvalósításához. A reciprocitás elve, amely a két állam viszonyában uralkodóvá vált, a kisebbségi kérdés megoldásának elrettentő példája lett, viszont nélkülözhetetlen fegyverré vált Szlovákia és Magyar- ország diplomáciai küzdelmében. Mindkét ország kormánya a másikat kényszerítő eszköznek tekintette, amely alól - mint láthatjuk - még a két ország közötti sportkapcsolatok sem mentesülhettek. A szerző történész, az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa www.csob.sk A JELZÁLOGHITELEK ÚJHULLÁMA illeték nélkül Garantált kamatlábak, valamint fizetőképességének az igazolása megvárásra és ingyen csak nálunk. ČSOB-jelzáloghitel illeték nélkül A hitel intézéséhez nem kell készpénzzel rendelkeznie, hogy fizetni tudja az illetéket. Ezt felhasználhatja például a lakásberendezéssel kapcsolatos költségeire. * 24-es ČS0B-V0NAL: 0850 111 777 Profesionáli pracujú pre vás CSOB BP-5-13581 1 GONDOLAT WBSBi Szerkesztők: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449), Mislay Edit, Tallósi Béla. Levélcím: Gondolat, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
