Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-14 / 213. szám, szerda

32 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 14. Sokaknak többet jelent a szabadság, mint a tető a fejük felett. Vannak olyanok, akik akkor sem hajlandók a menhelyen aludni, ha hívják őket. Százévesnek tűnt a negyvenéves csatornalakó Vágsellye. „Negyven év kö­rüli volt, de legalább száz­évesnek nézett ki, amikor behozták hozzánk a haj­léktalan szállásra” - mondta Ľubor Gáli, a Váro­si Szociális Gondoskodó Szervezet igazgatója. GAÁL LÁSZLÓ Arról a hajléktalan férfiról be­szélt, akit a városi rendőrök talál­tak a távhővezeték egyik csatorná­jában, amit az illető „lakásként” használt. Amikor bevitték a szociá­lis szervezet által fenntartott, haj­léktalanok éjszakai elszállásolásá­ra szolgáló menedékhelyre, az ille­tő piszkos, tetves, gondozatlan volt. A szálláson megfürdették, fé- regtelenítették, és éjjeli szállásle­hetőséget kínáltak neki, ám a férfi csak egyetlen éjszakát bírt ki oda­benn. „Másnap reggel távozott, és azóta sem hajlandó a bérházi la­kásban kialakított menhelyen aludni. Inkább visszaköltözött a maga csatornájába, mert ott sza­badnak érzi magát.” - mondta az igazgató. Igaz, ez egy nem min­dennapi eset volt, de szomorú em­beri sorsokkal naponta találkoz­nak a szociális dolgozók. A szerve­zetet 1991-ben hozta létre a városi önkormányzat azzal a céllal, hogy szociális téren gondoskodjon a vá­ros rászorult lakosairól. Akkor há­rom bölcsődét, két, gondozószol­gálatot nyújtó lakóházat, egy anya­otthont és három nyugdíjasotthont vett át a szervezet. Azóta a három­ból csak egy bölcsőde működik, de újabban egyre nagyobb iránta az érdeklődés, üzembe helyezték a nyugdíjasétkezdéket, a mentálisan sérült gyerekek nappali ellátását biztosító létesítményt, az egész­ségkárosultak klubját, és egy öreg­otthont a magukat ellátni képtelen idős embereknek. A szociális helyzet változása ma­gával hozta azt az igényt, hogy a hajléktalanok számára is kialakít­Ľubor Gáli: Szomorú sorsokkal találkozunk a munkánk során sanak egy menedékhelyet. Ez 1993-tól működik, igaz, nem a leg­megfelelőbb helyen, mert nincs kü­lönálló épületük, egy lakótelepi bérház egyik négyszobás lakása nyújt menedéket a rászorulóknak. Csak férfiakat befogadó tízágyas éjjeli menedékhelyről van szó, ahol naponta délután négytől délelőtt fél küencig tartózkodhatnak azok, akiknek a sorsa úgy hozta, hogy nincs hol álomra hajtani a fejüket. Szigorú házirendet kell betartani­uk, az „ügyfelek” tisztálkodhatnak, ruhát moshatnak, a konyhán elké­szíthetik a magukkal hozott ételt, mert itt csak szálást kapnak, az ét­kezésről maguknak kell gondos­kodniuk. Egy szigorú feltételt min­denképpen be kell tartaniuk - az szálláshelyen tilos alkoholt fo­gyasztani. A menedékhely nem ga­lambdúc, nem állíthat be oda bár­ki. A szociális szervezet irodájában kell bejelentkezni. Ott megvizsgál­ják a szociális helyzetét, és ha való­ban rászorul a segítségre, szerző­dést kötnek vele a szálláshasználat­ra, ami nem teljesen ingyenes, szimbolikus 19 koronát kell fizetni egy-egy éjszakára. A szállásnak van egy olyan „ál­landó lakója, aki a megnyitás óta itt tölti az éjszakáit. O a válása után került az utcára. Egy másik régi la­kó egy főiskolát végzett férfi, aki rendes családi és társadalmi életet élt, de miután egy szerencsétlen baleset folytán elveszítette a fél lá­Czuczor Gergely költő, nyelvész rokonai Érsekújvárban és Andódon jártak Két hazában találtak otthonra SZÁZ ILDIKÓ Érsekújvár/Andód. Czuczor Gergely andódi születésű költő és nyelvész Magyarországra telepí­tett hozzátartozói számára kétna­pos találkozót szervezett a nyír­egyházi Felvidék 1947 egyesület. Andódról a lakosságcsere idején nyolcvan családot telepítettek át Magyarországra. Dévényi József, Nyíregyháza önkormányzatának európai uniós, kisebbségi ügyek­kel és külkapcsolatokkal foglalko­zó bizottságának elnöke szerint városuk fogadta be a legtöbb andódi családot, köztük a költő ro­konait is. „Andódról származom, anyai nagyanyám Czuczor lány volt, 1947 óta élek Nyíregyházán. A találkozó szervezésekor Czuczor Gergely 380 rokonával sikerült felvennem a kapcsolatot. Sajnos, sokan előrehaladott koruk miatt már nem tudták vállalni a négy­száz kilométeres utat” - tájékozta­tott Kiss Vendel szervező, a Felvi­dék 1947 egyesület titkára. Az ün­nepség mintegy száz magyaror­szági részvevőjét szombaton Be- rényi Margit, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke üdvö­zölte székházuk nagytermében. Röviden ismertette a bencés rendi papköltő életútját, aki a magyar nyelv nagy szótárának összeállítá­sát még a fogság idején sem hagy­ta abba. A költő Czuczor János földművelő és a nemesi származá­sú negyedi Szabó Anna tizenkét gyermeke közül másodikként látta meg a napvilágot. „Nem csupán egy rokoni találkozó részvevői va­gyunk, a múltból, közös gyökerek­ből erőt merítő hozzátartozók ha­tárokon átnyúló, szellemi hidakat építhetnek” - hangsúlyozta Török József képviselő, aki Érsekújvár önkormányzata nevében köszön­tötte a Czuczorokat. A kultúrmű­sorban Berényi Dávid és Hegedűs Réka Czuczor Gergely költemé­nyeiből adott ízelítőt, Gál Gábor, felesége Teodóra, és Sotkovszky Lajos igényes zenés műsorral ajándékozta meg a vendégeket. Az ünnepélyes szentmise után An- dódra utaztak a rokonok. A falu­ban szeptember 4-én, Szent Rozá­lia napján, a járványos betegségek védőszentjének ünnepén tartották a hagyományos búcsút. Czuczor Gergely hozzátartozói megkoszo­rúzták a költőnek a település köz­pontjában található szobrát, majd megtekintették a falu szülöttje tiszteletére berendezett emlékház gyűjteményét. Kiss Vendel, a Felvidék 1947 egyesület titkára megkoszorúzta Czu­czor Gergely életnagyságú szobrát (Csuport István felvétele) Akad, akinek egy köztéri pad a szálláshelye, és az egész vagyona elfér a párnául szolgáló batyujában (Szőcs Hajnalka felvételei) bát, nem bírt megbékélni a sorssal, és az alkoholhoz menekült. Egyéb­ként általános jelenség, hogy a haj­léktalanok erősen hódolnak az al­koholnak. „Az az igazság, hogy aki alkohol hatása alatt van, azt be sem engedhetnénk a szállásra - tájé­koztatott Ľubor Gáli. „Előfordul azonban, hogy a városi rendőrség, vagy a mentők hoznak be olyan it­tas embert, akit egészségügyi ellá­tásban részesítettek, de utána nincs hová mennie. Kijózanító állomás nem létezik, és mégsem hagyhat­juk ilyen állapotban az utcán. Ezért, ha nem viselkedik agresszí­ven, befogadjuk éjszakára.” Előfor­dult már olyan is, hogy az elszállá­solt férfi még a gondnokot is meg­támadta, a többi lakó segítségével kellett őt megfékezni, és a városi rendőröket kellett segítségül hívni. A tízágyas menedékhelyen min­den éjjel teltház van, nem tudnak minden igényt kielégíteni. Ugyan­akkor vannak olyanok, akik akkor sem hajlandók ott aludni, ha hívják őket. Néhány hajléktalan a Vág­parton alakított ki magának egy kis „kolóniád’, két-három földbe vájt kunyhóban laktak. Amikor a közeli lakótelep lakói panaszkodtak, hogy félnek a fura egyénektől, a város likvidáltatta a földkunyhókat, azok lakóinak pedig felajánlották, hogy a menedékhelyen éjszakázzanak. Ők azonban nem voltak hajlandók „feladni a szabadságukat”, inkább a szabad ég alatt aludtak, később pedig a lakott területtől távolabb ástak maguknak új földkunyhókat, és ott élik az életüket. (Szőcs Hajnalka felvétele) Természetesen a születésnapi torta sem maradhatott Idén már másodszor ültek századik születésnapot a nyugdíjasotthonban Köszöntötték Anna nénit GAÁL LÁSZLÓ Felsőszeli. Egy éven belül má­sodszor ünnepeltek századik szüle­tésnapot a felsőszeli nyugdíjas­otthonban. Idén januárban az ak­kor százesztendős Francista Zsu­zsannát köszöntötték, szeptember 10-én pedig Anna Ehrenwaldová századik születésnapja alkalmából tartottak hálaadó istentiszteletet az evangélikus diakónia által fenntar­tott otthonban. A rokonok és az ott­hon lakói jelenlétében négy lelkész celebrált istentiszteletet a kápolná­ul is szolgáló közösségi helyiség­ben, majd elsőként az otthon igaz­gatója, Hervay Zoltán köszöntötte Anna nénit. Az ünnepelt fogadta a jókívánságokat. Anna néni 1905. szeptember 5- én születet Modorban, és 1998 márciusa óta lakója a felsőszeli nyugdíjasotthonnak. SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet kelet- és közép-szlovákiai kiadását szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents