Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-14 / 213. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 14. Kultúra 9 Kim Ki-duk tizenkettedik filmje, A nyíl Karlovy Vary idei fesztiválján is elkápráztatta a közönséget Az öreg halász és a szerelem Az öreg halász szerepében Jeong Sung-hwan nyújt remek alakítást RÖVIDEN Előkerült Misima elveszettnek hit filmje Tokió. Előkerült Misima Jukio japán író-filmrendező (1925-1970) Jukoku (Hazafiság) című, elveszettnek hitt filmjének eredeti példá­nya. A filmet producere, Fudzsü Hiroaki találta meg Misima házában egy teásdobozban - írta az El País című spanyol napilap. Az 1966-ban forgatott 30 perces rövidfilmet az Egy maszk vallomásai szerzője négy évvel későbbi rituális öngyilkossága előrevetítésének tekintik. A Jukoku a japán szamuráj becsületkódex magasztalása, egy hadnagy és fiatal felesége történetét meséli egy kudarcba fulladt államcsíny után. Misima, aki 1970-ben egy elvetélt „szamuráj puccs” után nyil­vános harakirivel vetett véget életének, a filmben maga játszotta el a hadnagy szerepét. Az alkotás néma, csupán Richard Wagner Trisztán és Izolda című operájának zenéje kíséri. (MTI) Túszdráma Egy túszdráma lelki terhétől összetörve Jeff Talley (Bruce Willis), aki a los angelesi rendőr­ség részéről az ügyben a tárgya­lópartner volt, elköltözik Los Angeles-ből, hogy egy bűnözés­sel alig fertőzött kisváros, Bristo Camino rendőrfőnökeként foly­tassa pályáját. Ám a kisvárosban három bűnöző hajlamú tiné­dzser Talley számára pontosan ugyanazt a helyzetet idézi elő, amivel soha többé az életében nem akart szembenézni. (Ameri- Jeff Talley (Bruce Willis) kai-német thriller) (Képarchívum) Magyar színész Velencében díjazott filmben Budapest. A 62. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon nagy siker­rel vetítették és elismerésben részesítették a Szívemre célozzatok című filmet, amelynek egyik főszerepét, Omar Shariff mellett, Rátóti Zoltán alakította. A film alkotói Marco Müllertől, a fesztivál igazgatójától a Film a kulturális párbeszédért elnevezésű, 2004- ben alapított díjat vehették át. A mű az Olasz Állami Televízió, az Olasz Filmintézet, a Focus Film és az Indrapur Cinematografica együttműködésével készült. (MTI) Éjszakai őrség A sötétség és a világosság erői örök harcban állnak. Az éjszaka és a nappal birodalmának hatá­rát különleges őrök vigyázzák: éjszakánként a fény harcosai járőröznek, nappal a sötétség katonái. És mert a két biroda­lom határa Moszkvában talál­kozik, az őrség is itt állomáso­zik. Azt mondják, valahol a vá­rosban megnyílt a Kapu. Eljött a Hatalmas, aki egy jóslat szerint véget vet az eddigi háborúnak. De senki sem tudja, hogy a Ha­talmas melyik oldalra áll majd... (Orosz fantasy) A King Kong óriási üzlet Hollywood. A december 14-én az amerikai mozikba kerülő új szu­perprodukció világméretű kampánya több multinacionális cég számára is óriási üzlettel kecsegtet. Peter Jackson rendező új vízi­ója King Kongról, az immár kultikus figurává vált óriásmajomról óriási üzletté vált: sok világmárka vesz részt a produkció népsze­rűsítésében. A Kellog’s 18 millió csomag zabpelyhet dob piacra. A Nestlé már októberben több mint 10 millió zacskó édességgel ruk­kol ki, amelynek oldalán természetesen a hatalmas majom látha­tó. Az amerikai Burger King üzleteiben is hamarosan megjelennek a kingkongos ajándékok. (MTI) Új magyar játékfilm fiatalságról, szerelemről, szexről Tibor hódítani akar Anna Dubrovskaya (Képarchívum) Éveken át csak hírből ismer(het)tük. Krokodil, Vadállatok, Kalitka fogadó - első filmjei el sem jutottak hozzánk. Pedig már 1996- ban a világ legrangosabb fesztiváljaira hívták. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kim Ki-duk, a dél-koreai film­gyártás fenegyereke harminchat évesen forgatta első filmjét, de mi csak A sziget európai bemutatója után hallottunk róla, az pedig 2000-ben készült. Sorrendben ez volt a negyedik alkotása. Ezt követ­te a Valóságos fikció, a Címzett is­meretien, majd a Rosszfiú, a kelet­európai forgalmazók azonban még mindig figyelmen kívül hagyták. Karlovy Vary 2002-es fesztiválján aztán megtörtént a csoda. A sziget „beúszott”’ a cseh mozikba, és a ma­gyar nézők is láthatták. De miért e kései „felfedezés”, és miért az „elhalasztott” pályakez­dés? Kim Ki-duk dél-koreai viszony­latban is messziről indult Cannes, Velence és Berlin irányába. Vidé­ken született, szegény földművelők gyerekeként. Az iskolát nem igazán kedvelte, nem is szerzett semmiféle képesítést, már egészen fiatalon gyári munkásként dolgozott, majd matrózként tartotta el magát, hir­telen elhatározásból pedig beállt a hadseregbe, ahol öt évet szolgált. Megélt és látott sok mindent. Kevés jót, sok rosszat. Igazságtalanságot, kegyetlenséget, emberhez méltat­lan dolgokat. Újabb, forró fejjel ho­zott döntés: papnak áll. Protestáns papnak. De mert megtudta, hogy elég pénze van ahhoz, hogy Euró­pába utazzon, Franciaországot vá­lasztva nyakába vette a világot. Két évig élt Párizsban, ahol saját fest­ményei eladásából tartotta el ma­gát. 1990 és 1992 között azonban még ő maga sem hitte, hogy egy­szer (jeles) filmrendező lesz. Dél- Koreába való visszatérése után előbb írni kezdett, pedig nemcsak a fogalmazás, hanem a helyesírás is komoly gondokat jelentett számá­ra. 1993 és 1995 között született „forgatókönyvei” ugyan hemzseg­tek a hibáktól, mégsem tette le a tollat. Folyamatosan írt, de moziba még mindig nem nagyon járt. Állí­tása szerint Párizsban is csak há­rom filmet látott, az a három film azonban a későbbiek során kulcs- fontosságú lett számára. Voltakép­pen ez volt a „főiskolája”. Leos Carax alkotása, a Pont-Neuf szerel­mesei, Jean-Jacques Annaud reme­ke, A szerető és Jonathan Demme nagy sikerű munkája, A bárányok hallgatnak. Később meg is fogal­mazta: e három film szinte tétele­sen jeleníti meg munkáinak alap­elemeit: a társadalom peremén élők szerelmének vadromantiká­ját, a szerelem és az érzéki vágy konvenciókat nem tűrő hatalmát, valamint a végzetes, rafinált erő­szakot. Ehhez adja mélységes me­lankóliáját, döbbenetes erejű szép­érzékét, szinte költői képi világát, bizarr ötleteit és nem utolsósorban sokszor hátborzongató (ám sosem öncélú!) kegyetlenségét. „A filmkészítés az egyetlen lehe­tőség számomra, hogy megértsem a körülöttem lévő világot, amelyet másként sosem érthetnék meg” - nyilatkozta túl a negyvenen, ami­kor Európa legrangosabb fesztivál­jain már minden jelentősebb elis­merést bezsebelt. Bár iskolázatla­nul, szakmai felkészültség nélkül robbant be a filmvilágba, szociális érzékenysége, a társadalmi gondok iránti fogékonysága, rendezői meg­szállottsága és szűnni nem akaró kísérletező kedve a legnehezebb akadályokon is átsegítette. Aki látta a Tavasz, nyár, ősz, tél... és megint tavasz című, megejtően szép budd­hista tanmeséjét, amelyből kiszo­rult a könyörtelen erőszak, az min­dent megtudhatott- Kim Ki-duk lel­kivilágáról, természetszeretetéről, s mindarról, ami az emberi életről szinte archaikus egységgel elmond­ható. Filozófia és szentimentaliz- mus különös elegye a film, amely­ben egy tavon úszó kolostor idős mestere és ifjú tanítványa éli min­dennapi életét. Szakrális tárgyak között, a természet körforgásában, távol az anyagias világtól neveli le­endő utódját a bölcs szerzetes, lel- kiismeret-furdalást ébresztve ben­ne minden (gyermeki) bűne miatt, s szeretve őt akkor is, amikor önma­gán a birtoklásból eredő féltékeny­ség és a féltékenység szülte harag jeleit érzékeli. A világtól elzárt, csu­pán csónakkal megközelíthető ko­lostorban ugyanis egy beteg lányje- lenik meg, akinek lelki fájdalmán már csak az idős szerzetes enyhít­het. A tanítvány azonban már érett férfiú, kész a szerelemre, a test pe­dig nem tud tovább várni. Kikövete­li a magáét. Az új tavaszig azonban nemcsak a szerelem és a féltékeny­ség tombolását látjuk. Lezajlik egy gyilkosság, megtörténik a vezeklés, és új tanonc kerül az elhagyott ko­lostorba. Négy díj a locarnói, egy a San Sebastian-i fesztiválon. A Ta­vasz, nyár, ősz, tél... és megint ta­vasz a lélek legmélyebb zugaiba, az eddig ábrázolhatatiannak hitt belső tartományokba csalogatja a nézőt, s boldog lehet, aki Kim Ki-duk társa e hittel és valós érzelmekkel teli, tartalmas úton. A Tavasz, nyár... 2003-ban, egy évvel a Parti őrség után és egy évvel Az irgalmas lány előtt készült. Eb­ből is látható: termékeny rendező­vel állunk szemben. Vannak évek, amikor két-három filmet is forgat. A Kim Ki-duk-hívők most újabb két opust kapnak. Előbb a 3-vasat, majd A nyilat. A 3-vas tízperces tapsot és Ezüst Oroszlánt kapott a tavalyi velencei mustrán, s azóta is utazik a világban. Főhőse egy mo- toros-bőrdzsekis fiú, aki pizzarek­lámokat tűz egy nagyváros fényűző lakásainak ajtajára. Ha a cédula még másnap is ott van, abból biz­tosra veszi: üres a lakás. És beköltö­zik. Nem lop és nem rombol. Ellen­kezőleg! Meglocsolja a virágokat, megeteti a magukra maradt állato­kat, kimos, kitereget, megjavítja az elromlott berendezési tárgyakat. Szeretni való a fiú. Kedves. Játékos. Mire megjönnek a ház lakói, igyek­szik eltűnni. Mintha ott sem járt volna. Az egyik fényűző lakásban azonban talál valakit. Egy megalá­zott és megkínzott fiatal feleséget. Furcsa kapcsolat születésének szemtanúi vagyunk. A nő csatlako­zik a fiúhoz, és követi kalandos út­ján. Egészen addig, amíg közbe nem lép a milliomos férj. A bosszú nem marad el, a fiú börtönbe kerül. Kim Ki-duk története azonban nem ezzel ér véget. A briliáns húzás csak ezután következik. Tizenkettedik filmje, A nyíl az idei Karlovy Vary-i fesztivál fájdal­masan szép ajándéka volt. Két em­ber kapcsolatának fénnyel írt nagy­könyve. Egy hatvanéves férfi kései szerelme valahol a koreai tengeren. Kopott, de még mindig bevételi for­rásnak bizonyuló halászhajón él a férfi, ide hordja motorcsónakkal azokat, akik egész nap horgászbo­tot szorongatva várják a nagy halat. A tőlük kapott fizettségből éldegél csendes boldogságban egy gyönyö­rű tizenhat éves lánnyal, akit Isten tudja, hol talált, és kiskora óta oda- adóan neveli - s tiszta szerelemmel őrzi. Amikor egy nap észreveszi, hogy a városi horgászok között ott a vetélytársa, egy húsz év körüli, amúgy rokonszenves fiú, azonnal megérzi, hogy „veszélyben a vitor­la”. A lány semmit sem tud a szülei­ről, arra sem emlékszik, hol veszí­tette el őket, az öreg halász iránt odaadó szeretettel viselkedik, élete megmentőjét látja benne. Egészen addig, amíg mást nem jelez a szíve. Amikor ugyanis a fiú először öleli magához a hajón, az öreg kezébe veszi a nyilat, és kilövi az első, halá­losan komoly figyelmeztető jelet. Eddig türelmes volt, éveken át ha­talmas belső nyugalommal várta a lány tizenhetedik születésnapját, amikor végre feleségül veszi őt. Nyugalmas életüket azonban fel­dúlja a fiú egyre erősebb ragaszko­dása a lányhoz. Megismeri a múlt­ját, felkutatja a szüleit, s egy nap be­vallja: komoly szándékai vannak vele. Érzelmi satuban a lány: a szíve a fiúhoz húzza, a lelke az öreg mel­lett marasztalja. Az idős férfi pedig a fájdalom poklát jáija. Nem beszél, nem tombol, befele nyüszít. Hátra­levő élete minden reménye foszlik szét előtte, amikor a lány visszalő a nyíllal. Nem engedi, hogy gátolja őt érzelmeiben. Amikor a fiú mindent megért, s az öreg iránt érzett tiszte­lete legyőzi korábbi ellenszenvét, az idős halász már tudja, itt csak ő le­het a vesztes. De az esküvői cere­móniát még lebonyolítja a nyűt ten­geren. Kevés a szó, sok az érzelem a filmben. A nyíl a belső dialógusok, vagy inkább a belső monológok filmje. Itt az arcok, a rezzenések, a tekintetek beszélnek tisztán, érthe­tően, érzékletesen és érzékien. A nyíl sem pusztán fegyverként van jelen a filmben. Hol az erő, hol a férfiasság, hol a testi vágy jele. Máskor hangszerként funkcionál. Kang Eunii zenéje és Jang Seung- beck operatőri munkája elenged­hetetlen része Kim Ki-duk zsenijé­nek. Lélektisztító film A nyű. Nincs ember, akit ne találna el. MTI-HÍR Tibor vagyok, de hódítani aka­rok címmel új magyar filmvígjáték készül. A film producere, Kálomis­ta Gábor elmondta, hogy állami támogatás nélkül, példaértékű összefogással készül a film, mely­nek augusztus 22-én kezdték a forgatását, s szeptember végén fe­jezik be. Ha minden simán megy, januárban sor kerülhet a film pre­mierjére. A hódítani akaró Tibort az ebben a tanévben érettségiző Fancsikai Péter, a Földessy Margit Stúdió tanulója alakítja, akit a Kelj fel Jancsi, a Na végre, itt a nyár fil­mek rendezője, az amerikai filmes gyakorlattal rendelkező Fonyó Gergely rendező fedezett fel. A film a fiatalságról, szerelemről, szexről szól. Főszereplője egy év végi matematika bukás következ­tében nem mehet nyaralni kedve­sével, hanem a még előszezonját élő Balatonra kerül, ahol a szülők­től remélt szigorú felügyelet he­lyett kalandok sorát éli át a vígjá­tékok szinte teljes eszköztárának felvonultatásával. Ennek megfele­lően a célközönség is a 16-35 éves korosztály. A Tibor vagyok, de hódítani aka­rok további szerepeit Gregor Ber­nadett, Egri Bálint, Gáspár Kata, Csema Antal, Gesztesi Károly, Mol­nár Piroska játssza. A forgatóköny­vet Divinyi Réka írta. Termékeny rendező (Zuzana Mináčová felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents