Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-14 / 213. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-Asszony, legjobb volna, ha két hordó benzin lenne a lányunk hozománya... (Peter Gossányi rajzaj Neves elemzők a köztársasági elnököt vádolják Franciaország hanyatlásáért Chirac vádlott, álljon fel! FIGYELŐ KOSSUTH RÁDIÓ A magyar kormányfő szerint reálpolitikára van szükség a határon túli magyarok ügyében. „Bátor reálpolitikát szeretnék csinálni, nem menekülni szeretnék a felelősség elől, hanem teljesíteni ezt” - mondta a közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában. Gyurcsány Ferenc közölte: nem elég felbiztatni, felpiszkálni az embereket, olyan megoldást is kell találni, amelyet a magyarok többsége határon belül és kívül is egyaránt támogat, s Európában is elfogadásra talál. Álláspontja szerint ehhez kompromisszum szükséges. „Bátor álmok kellenek, de megvalósításuknál végig kell gondolni, mire van képességünk és támogatottságunk. Annak semmi értelme nincs, hogy alkotunk például egy státustörvényt, nem tudjuk végrehajtani, és sok-sok változtatással a végén egy kedvezménytörvény lesz belőle - emlékeztetett a jogszabály körül kialakult vitákra. - Jobb lett volna, ha olyat vállalunk, amit meg tudunk csinálni.” A kormányfő szerint csak az érdekek türelmes egyeztetése visz előre, egyoldalú kijelentések pedig sehova nem vezetnek. APA Az Ausztriával szomszédos országokban működő atomerőművekkel szembeni állás- foglalásokat tettek közzé az ellenzéki Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a Zöldek, valamint a Greenpeace és a Global 2000 mozgalom osztrák képviselői. Kai Jan Krainer, az SPÖ környezetvédelmi kérdésekben illetékes szóvivője határozottan bírálta az atomerőművekkel kapcsolatos magyarországi, szlovéniai és szlovákiai terveket. Mint emlékeztetett, a tavaly májusban EU-taggá vált országok szerződésekben kötelezték magukat arra, hogy fejlesztik a megújuló energiaforrások hasznosítását. A szóvivő azt követeli az osztrák kormánytól, hogy hivatkozzon az aláírt szerződések megtartására, és annak a véleményének adott hangot, hogy a január 1-jétől kezdődő soros EU-elnökség idején központi témává kell válnia ennek a kérdéskörnek. Jacques Chirac elnök politikáját teszi felelőssé Franciaország hanyatlásáért az a közelmúltban megjelent négy elemző kötet, amelyet a Marianne című politikai folyóirat legfrissebb száma ismertetett. VENCZEL KATALIN Denis Jeambar, a L’Express című hetilap igazgatója Accusé Chirac, levez-vous! (Chirac vádlott, álljon fel!) című munkájában egy olyan démonhoz hasonlítja a francia államfőt, akinek se „egyenes magatartása, se meggyőződése nincsen”. Franciaország egyik legjelentősebb politikai elemzője „ördögi immoralitással” és azzal vádolja Chiracot, hogy minden téren elbukott. Elismeréssel beszél viszont Chirac intelligenciájáról, amelyet azonban meglátása szerint az államfő csak a hatalom megszerzésére használt, s így „ez a kalandor előidézte a politika, az etika, az intézményrendszer, Európa, a gazdaság és Franciaország tündöklésének végét”. Egy másik hasonló hangnemű kötetet jegyez Christophe Lambert reklámszakember, aki a 2002-es elnökválasztási kampányban a szocialista Lionel Jospin tanácsadói köréhez tartozott, majd a 2007-ben az elnöki székért jobboldali színekben indulni kívánó Nicolas Sarkozyhoz pártolt át. (Utóbb - Sarkozy feleségével és korábbi elsőszámú tanácsadójával karöltve - elhagyta a jelenlegi belügyminiszter csapatát.) A La Société de la peur (A félelem társadalma) című esszének elsősorban nem Chirac a főszereplője, hanem a vele szemben „otthonukba bezárkózott, gátlásos, lebénult, begyulladt nyúlnak” minősített franciák, akik mindentől: a munkanélküliségtől, a betegségektől, a haláltól, a külföldtől és még saját árnyékuktól is reszketnek. De elsősorban a fejlődéstől, amely mindenhonnan fenyeget. Az elemzés szerint a politikai elit „inkább kihasználja ezt a félelmet, mintsem válaszolna rá”, s ebben a főkolompos Chirac, aki a franciák depressziójával spekulálva választatta meg magát egymás után kétszer elnöknek. Lambert okfejtésében az államfő a szocialisták mintájára „a szociális dunyhát tömködi”, és nem veszi észre, hogy az ólommal teli paplan megfojtja az országot, amelyet inkább fel kellene már ébreszteni. Az egyértelműen Nicolas Sarkozy programját hirdető könyv Chirac „tehetetlenségével” és „immoralitásával” szemben „az erőfeszítés, a tisztelet és a tekintély akcióban lévő morálját” állítja. A harmadik kötet a francia társadalom régóta meglévő belső ellentétét elemzi. „A kiváltságokkal rendelkező francia köztisztviselői réteg Franciaországa, amely nem ismeri a gazdasági bizonytalanságot, áll ellentétben a magánszektor Franciaországával, amely korán kel, tele van szorongással, és nem tűri tovább a másik Francia- országnak adott kiváltságokat” - olvasható. Nicolas Baverez történész, közgazdász a La France qui tömbe (Az elbukó Franciaország) című esszéje is személy szerint Chiracot teszi felelőssé a társadalmi feszültség miatt. Végül Laurent Mauduit, a Le Monde című napilap vezércikkírója a Jacques le Petit (Kis Jacques) című pamfletjében úgy véli, hogy az elnök „HL Napóleonhoz hasonlóan semmibe vette népe akaratát”. A politikai függedenségéről és kritikai hangneméről ismert Marianne politikai folyóirat „kivégzésnek” minősíti a Chirac ellen megindított elemzői hadjáratot, és az objektivitás nevében „a szükséges per elengedhetetlen vádiratában” fontosnak tart elismerni néhány pozitív dolgot is: a Jean-Marie Le Pen vezette szélsőjobboldali Nemzeti Fronttal való együttműködés visszautasítása, a 35 órás munkahét melletti kiállás. A szerző az MTI párizsi tudósítója A külföldtől és még saját árnyékuktól is reszketnek a franciák. Talán már elfogadható formulát sikerült szerkesztenie a londoni EU-elnökségnek Ciprus elismeréséről Brit-francia egyezség a török tárgyalásokról VERES BÉLA Egyre valószínűbb, hogy a tervezett ütemtervnek megfelelően október 3-án megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások Törökország és az Európai Unió között, miután a soros brit EU-elnökségnek mostanra sikerült olyan formulát szerkesztenie Ciprus elismeréséről, amelyet a tárgyalások egyik fő ellenzője, Franciaország is el tud fogadni. Az EU tavaly decemberben ugyan kitűzte a tárgyalások megkezdésének első napját, de ezt veszélybe sodorni látszottak az unió alkotmányos szerződését elutasító népszavazások, valamint az a nyilatkozat, amelyet Törökország július 29-én adott ki, leszögezve: eddigi lépései nem jelentik Ciprus függetlenségének elismerését. Brüsszel korábban abban reménykedett, az elismerés szinte automatikus lesz azzal, hogy Ankara alánja az EU-val kötött vámunióját Ciprusra és a többi EU- tagra kiterjesztő jegyzőkönyvet. A török vezetés azonban éppen e lépést vetette el az említett nyilatkozattal, szétfoszlatva az uniós reményeket. Törökország ragaszkodik ahhoz, hogy Ciprus elismerését egy ENSZ-keretben kidolgozott rendezési program előzze meg a szigeten, amelynek északi részét 1974 óta török csapatok tartják megszállva, megakadályozandó, hogy az Görögországhoz csadakozzon. Egy ígéretes ENSZ-tervről népszavazást is tartottak tavaly, de a ciprusi görögök elutasították. Az EU- tagországok közül elsősorban Ciprus ragaszkodik ahhoz, hogy a hivatalos elismerésre még a tárgyalások megkezdése előtt kerüljön sor. A júliusi nyilatkozat nyomán azonban más EU-tagok - mindenekelőtt Franciaország - is jelezték, hogy megváltozott a helyzet, és újra kellene gondolni az uniós álláspontot, benne a tárgyalások megkezdésével. Az országok többsége mindazonáltal azon az állásponton van, hogy mivel az EU már megígérte, a megbeszéléseket mindenképpen meg kell kezdem Ankarával, legfeljebb befejezni fogják a tervezettnél később. Ezt sugallja a brit elnökség mostani kompromisszumos javaslata is, amelynek lényege brüsszeli uniós diplomaták szerint -, hogy az EU feltételül szabja ugyan Ciprus hivatalos elismerését, de nem a tárgyalások kezdetéhez, hanem magához a török csatlakozáshoz. Párizs állítólag elfogadta a új szövegezést, így Ciprus elvesztette legfontosabb támogatóját ebben a kérdésben. Nicosia mindazonáltal még nem hagyta jóvá a szöveget, így a tagországok között még további tárgyalások várhatók. Nem kizárt, hogy szeptember 26-án - alig egy héttel a tervezett tárgyaláskezdés előtt - rendkívüli külügyminiszteri ülést tartanak a kérdésről. A szerző az MTI brüsszeli tudósítója KOMMENTÁR Hiénizmus és hullaszag BARAK LÁSZLÓ Majdnem mindent elsöprő lavina lehet a „hógolyóból”, akit Pavol Ruskónak hívnak. Erre enged következtetni a szlovák parlament jelenlegi állapota. Történt ugyanis, hogy egyelőre nem és nem sikerül elegendő - a 150 tagú szlovák parlamentből 76 - olyan képviselőt kiállítania a jelenlegi kormánykoalíciónak, aki képes, mi több, hajlandó biztosítani a törvényhozás normális működését. Ennek oka egyrészt az elmúlt három év alatt kitenyésztődött sok politikai de- zertőr, vagyis az eredeti pártjától, egyszersmind, parlamenti klubjától megvált, „függetlenedett” képviselő. Számarányukat tovább növelte a kétes pénzügyi machinációk gyanújába keveredett Ruskónak, az ANO elnevezésű média- és megélhetési párt elnökének kirúgása a kormánykoalícióból. Az aktus ugyanis, bár egyértelműen jogos és ildomos volt, további képviselőkkel „apasztotta” az eddig is kínkeservesen összecsipegetett többséget. Következményként, sem tegnapelőtt, sem pedig tegnap nem sikerült határozatképes tanácskozást összehozni a parlamentben. Olyan magától értetődő, rendkívüli aktus miatt sem, hogy beiktathassanak egy póttagot a Magyar Koalíció Pártja egyik elhunyt képviselője helyett... Tökéletesen elegendő volt ehhez, hogy az ellenzék képviselői, és néhányan a kormánypártokkal eddig együttműködő függetlenek közül, nem prezentálták magukat az ülések kezdetén... Ami ugyan lehet, hogy holmi politikai „hiénizmus” - amint ezt Bugár Béla parlamenti alelnök, az MKP elnöke fölindultán kijelentette -, viszont kétségkívül legitim, nem utolsósorban pedig egyelőre hatékony destrukció. Amelyre Bugár, pártjának vezetőivel együtt, szintén jogosan úgy reagált, hogy, úgymond, véget kell vetni a zenének... Magyarán, bejelentette, pártjának képviselőivel együtt az előrehozott választások kiírását támogatja. Mégpedig a törvényben megszabott, lehető legrövidebb időn belül! Mi lesz ebből? Rövidesen kiderülhet, kibújik-e, s ha igen, hogyan, ama szög a most még kajánul örvendező ellenzék és a gyanús hirtelenséggel damaszkuszi útra tévedt függedenek zsákjából. Vajon miért? Az ellenzékiek már hónapok óta azt pedzegetik, hogy a jövő szeptemberre tervezett parlamenti választásokat júniusban kellene megtartani. Az MKP szándéka szerint viszont, akár 2006januárjára is előrehozható, sőt előrehozandó ez az időpont...! Ami azt jelenti, hogy egyszer s mindenkorra megszűnhet a tekintélyes parlamenti fizetéssel, és egyéb járulékos előnyökkel rendelkező, mára tökéletesen kétkulcsossá lett független képviselők édes élete... Méghozzá akár fél évvel előbb, mint ahogyan ezt eddig gondolták! Hiszen önmagára valamit adó politikai csoportosulásban kétszer is meggondolják, hogy dezertőröket vegyenek a választási listára... Ezért, ha az MKP végérvényesen köti az ebet a karóhoz, Ruskóból nem csak a végétjáró kormánykoalícióban lesz közellenség... A miatta elindult lavinát azonban még megakaszthatják azok a függedenek, akik ez idáig a kormánykoalíció többségét biztosították szavazataikkal. Most pedig, vélhetően haszonszerzési célból, ám nem biztos, hogy nem elhamarkodottan, lepaktáltak az ellenzékkel. Még eszükbejuthat ugyanis, hogy csupán addig lesz némi ázsiójuk, amíg nem dönt a parlament az előrehozott választások kiírásáról. A jelképes lavina alatt aztán már csak az ő politikai hulláik maradnak... JEGYZET A lábadozó Führer LŐRINCZ ADRIÁN Tisztára ideges maradtam, amikor a tévécsatornák közölték a hírt: szeptember 8-án Besztercebányán valamilyen gonosztevők „fa testápolóval”, azaz baseballütőkkel elverték Kodéba urat; aztán még idegesebb, amikor a következő napokban semmilyen hírt nem kaptam felőle. Ha történelmi ismereteim nem csalnak, egy Vodca, azaz Vezér vagy Führer egészségi állapotáról naponta kellene tudósítania a médiának, még ha csak egy olyan kis, ámde meghitt közösség Vezéréről is van szó, mint a Slovenská pospolitosť. Mert számomra nem közömbös, hogy mi van egy olyan emberrel, aki társaival olykor Kossuth-szobrokat koszorúz és köpköd Rozsnyón, a Fllinka-gárdisták egyenruhájához kísértetiesen hasonló viseletben Komárom békés polgárait riogatja, meg fáklyás felvonulást rendez Besztercebánya- és Zó- lyom-szerte. A trianoni egyezmény nyolcvanötödik évfordulóján még mosolyogva nyilatkozta nekem, hogy a cigánykérdést „ólomtablettával” kell orvosolni, miközben a magyarokat barbár hordának, az ellentüntetőket pedig narkós söpredéknek titulálta. A szlovák nemzeti felkelést szerinte „zsidó-bolsevista összeesküvés” volt. Mindezekből kitűnik, hogy - remélem, nem veszi rossz néven, ha így szólítom - nem kis kaliber; most meg kórházban fekszik szegény, bepó- lyált fejjel, felkötött karral, és egyre azon töpreng: miért tették ezt vele azok a gazok? Az amúgy mindig magabiztos Kotlebáról lerítt: kezd végre eljutni a tudatáig, hogy mivel játszadozik tulajdonképpen. Hogy az egykori fasiszta csadósállam félkatonai szervezetének egyenruhájában riogatni a honpolgárokat még egy nyitott társadalomban sem szerencsés dolog, mert esetleg az ellentáborban - például a szintén nem a gyengédsége miatt elhíresült Antifa Mozgalomban - is akadnak hozzá hasonló vérmérsékletű egyének, akik a félreértések rövid úton történő „rendezésének” hívei. Aminap pár percre betértem a besztercebányai kórházba, meglátogatni Kotleba urat. A Führer éppen édesdeden szundikált, ami köztudottan annak a jele, hogy ereje visszatérőben van. Ha már nem beszélhettem vele, legálább otthagytam az éjjeliszekrényén egy csokor piros-fehér-zöld trikolórral átkötött virágot, „Od Ma- gyarszkej Poszpolitosztyi” felirattal. Hogy ha rápillant, tudja: hasonló jókat kívánunk neki...
