Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-13 / 212. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 13. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LE FIGARO India Franciaországból kí­ván atomreaktorokat importál­ni - nyilatkozta a Jacques Chi­rac francia elnök meghívására hivatalos látogatáson Párizs­ban tartózkodó Manmohan Szingh indiai miniszterelnök a lapnak. Szingh kifejtette: re­méli, hogy a Georges W. Bush amerikai elnökkel július 18-án aláírt megállapodás után az Egyesült Államoknak sikerül meggyőznie a 44 országot ma­gába foglaló Nukleáris Szállí­tók Csoportját is, hogy a korlá­tozások feloldásával segítse In­diát nukleáris programjában. Szingh szerint bár országa nem írta alá, mégis megtartja az atomsorompó-egyezmény- ben megfogalmazott elveket. Üdvözölni kell minden olyan kezdeményezést, amely megpróbál kapcsolatot teremteni köztünk Milyen a magyar, ha nyugati? Nem sokat tudtunk koráb­ban, és nem sokat tudunk ma sem a nyugat-európai magyarokról, szervezete­ikről. Az 1989-es rend­szerváltás előtt a kapcso­lattartás a csehszlovákiai magyarság szempontjá­ból „nulla” fokozaton működött. KOKES JÁNOS Ma ugyan már megnyíltak a ha­tárok, a lehetőségek megvarrnak, s a sajtóban sincsenek tabutémák, de tény, hogy az általános tájékozott­ságunk ma sem igen jobb. Ebből a szempontból tehát üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, amely megpróbál valamiféle kap­csolatokat teremteni köztünk, illet­ve minden olyan publikáció, amely lehetővé teszi, hogy a lehetőségek szerint átfogó képet kapjunk a Nyu- gat-Európában működő jelen­tősebb magyar szervezetekről. A svédországi Stockholmban 2001. november 23-25-én mega­lakult Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) példamutató mó­don megpróbálja vállalni a kapcso­latteremtést, s fő céljaként a ma­gyar nyelv, kultúra és hagyomá­nyok ápolását jelölte meg. A szö­vetség tehát egyfajta hálózat, amelybe eddig 13 ország magyar szervezetei kapcsolódtak be. A Cseh- és a Morvaországi Magyarok Szövetsége képviseltette magát az alakuló ülésen is, de a szervezet csak 2003-ban, közgyűlési döntés után vált hivatalosan taggá. Részletes információkkal a há­lózatról, a tagszervezetekről a NYEOMSZSZ Tükör 2004 című kiadvány szolgál. Hasonlóan gazdag tényanyagot találunk a szervezet honlapján is ( http://www.nyeomszsz.org ). A honlapon ráadásul naprakész, új információkat is találunk, ezért érdemes olykor rákattintani. A Tükör, amely alcíme szerint a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségé­nek ismertetője, kétségte­lenül hiánypódó és ilyen szempontból nagyon ér­dekes dokumentum. Nyugat-Európa orszá­gaiban már évszázadok, évtizedek óta vannak kisebb-na- gyobb magyar műhelyek, klubok, másutt csak az 1989-es rendszer- váltás után alakultak meg. Nem érdektelen talán megjegyezni, hogy néhány szellemi műhely - például a müncheni Új Látóhatár vagy a párizsi Műhely folyóirat köré csoportosuló értelmiségiek - a kelet-nyugati ideológiai-politi­kai szembenállás megszűnte után maguk is megszűntek, hiszen mindazt, amit korábban a szabad társadalmi viszonyok között csak Nyugaton lehetett megtenni, ma már Magyarországon vagy a szomszédos államok magyar kö­zösségeinek körében is megte­hető. Ezért szűnt meg a Szabad Európa Rádió magyar adása is, amely szintén egy volt, komoly szellemi centrumnak tekinthető. A kötetből az is kiderül, hogy a kisebb-nagyobb magyar népcso­portok alapvetően csak a saját gaz­dasági erejükre hagyatkozhatnak, s csak néhány helyen kapnak némi anyagi segítséget az államtól vagy a helyi szervektől. A Cseh- és Mor­vaországi Magyarok Szövetsége ebből a szempontból az utóbbiak, mondhatnánk, a szerencsésebbek közé tartozik. A szervezeti élet kö­zéppontjában alapvetően minden­ütt a klubtevékenység áll, amellyel össze lehet fogni a helyi magyaro­kat, s ápolni lehet az anyanyelvet, a magyar kultúrát, a hagyományo­kat. Ebben szerepe van az egyhá­zaknak is, bár tény, hogy nem min­den felekezetnek van erre lehetősé­ge. Prágában például már lassan egy éve, hogy pap nélkül maradtak a katolikusok, s a helyzet megoldá­sa nem körvonalazódik. Bár a politikai ellentétek ma már nem jellemzőek - legalábbis az ol­vasottak szerint - a magyar szerve­zetekre, szinte mindenütt problé­ma, hogy az első kivándorló, emig­ráns generációk utánpótlása sehol sem helyi erőből, hanem csak újabb kivándorlásból fakad. így a szervezetek léte, nem léte igencsak behatárolt, s nehéz komolyabban a jövőről beszélni, amikor annak hosszabb távon csak itt-ott van meg a háttere, alapja. A tagság szinte mindenütt leginkább időseb­bekből vagy középkorúakból áll. Az bizonyos, hogy a mai nyugati magyar fiatalok felett is egyszer el­jár az idő, s reméljük, legalább ak­kor ők is megtalálják az utat a ma­gyar klubokba. A NYEOMSZSZ legnagyobb le­hetőségei az információcsere te­rületén vannak. Nyilván nincs le­hetőség nagyszabású közös, úgy­mond, nyugat-európai magyar akciókra, de arra igen, hogy a kü­lönböző országokban működő klubok esetleg felvegyék egymás­sal a kapcsolatot, ügyes-bajos dol­gokban segítsék egymást. És csak akkor lesz életképes, ha bizonyít­ja, hogy a gyakorlati életben is hasznos. Erre megvannak az igen­csak szerény, de azért mégiscsak reális lehetőségek. Csak néhány helyen kapnak némi anyagi segítséget. TÁRCA Kedves Árpád apánk! SZÁSZI ZOLTÁN Érdemes újságot olvasni, tessék elhinni nekem! Külön érdemes, ha az ember új, a történelem ezerszáz éves homályát eloszlató megfogalmazásokat talál egy ri­portban, interjúban. Ilyenen az­tán vagy meghökken, vagy továb­bi olvasásra kényszerülve röhög, igaz ez utóbbit csak inkább kínjá­ban. így jártam én is a minap. Egy olyan nyilatkozatot olvastam, mely szerint a magyar honfoglaló törzsek közt az egyik törzs idé­zem: „a legmagyarabb” volt! így, kihangsúlyozva, leg- előtaggal és két bével. Nem hallottam én még ilyenről, hát rögvest utánanéz­tem, hogy is van ez ezzel a ma­gyar, magyarabb, legmagyarabb fokozással. Itt, kies szülőföldün­kön (hazáról nem beszélnék) tud­tommal magyar, szlovák, német, cigány meg ezenkívül sok min­denféle nép él békében. Olykor morog, olykor dühöng, máskor meg álmélkodik. Az elmúlt évszá­zadok összekeverték bennük (bennünk) a vért, a rendszervál­tozások feje tetejére állították bennük (bennünk) az öntudatot. Na hogy jön ide a fokozás? - tet­szik kérdezni. Hát úgy, hogy az is e tájon él, aki csak a múltból táp­lálkozva annál meg is ragadt, s tett olyan kijelentést, hogy hon­foglaló eleink közül az egyik törzs a legmagyarabb volt. Valahogy a tudományos írásokban sem talál­tam ilyen megfogalmazásokat. Az a kár, hogy már nem tudnak elle­ne az ősök semmi módon tilta­kozni. Tessék csak elképzelni: Ár­pád apánk a pajzson felemelve, alatta a hét vezér, de menet köz­ben míg az új főnököt viszi a hét törzs vezére, máris azon vitatkoz­nak, hogy ki a magyar, ki a ma­gyarabb, de ugyan ki a legma­gyarabb közülük. Hát nem szép látvány lett volna! Már ha így lett volna, mert abból a bizonyos vér­szerződésből nem lett volna sem­mi se. Gondolom, a díszmagyar­kodás tízezredrangú probléma lehetett eleinknél. Mondja már meg nekem valaki, mi van akkor, ha egy magát politikusnak tartó szájából hangzik el ez a fokozás? Mire mehet ki a játék? Meg akar­ja magát a politikus mutatni? Mást esetleg nem tud, hát a „leg- magyarabbságát” próbálja meg hangsúlyozni? Ilyenkor levelet szeretnénk fogalmazni. Az alábbi tartalommal és címzéssel: Ked­ves Árpád apánk! Volna egy kér­désem. Felséges uram szerint a vezérek közül melyiknek volna joga honfoglaláskor kijelenteni magáról, hogy az övé a legma­gyarabb törzs? Ha ilyen megtör­ténne, ugye, máris borulna a vér­szerződés, aztán menne a kard ki kard! Szükség van-e tehát a ma­gyar, magyarabb és legmagya­rabb fokozásra? Kedves Árpád apánk és annak szépunokája, kedves István király, kit honalapí­tónak is hívunk! Volna még egy kérdésem felségtek felé, nekem kései leszármazottnak, aki a Kár­pát-medencébe születve legkeve­sebb négy nemzet vérét csörge­dezted ereiben. Ugyan az a jobb magyar, aki egész nap nemzeti színbe öltözve a himnuszt énekli, mellét veri meg a kardját csörge­ti, de semmit nem csinál, vagy az a jobb magyar, aki nap mint nap dolgozik, tesz, országot épít, meg esetleg lefordítja más nyelvre és terjeszti a nemzete kultúráját, át­adja annak értékeit, hagyomá­nyait? Felséges válaszukat várva maradok tisztelettel - egy­szerűen és minden fokozást mellőzve - magyar. KOMMENTÁR Ráncosodó ukrán narancs JARÁBIK BALÁZS Megmondtuk előre, csóválta fejét Vlagyimir Putyin orosz elnök aggódva, értesülvén az ukrán politikai válságról. Csak a kaján fél­mosoly az arcán érzékeltette, mennyire aggódik valójában. Bush amerikai elnök sietett telefonon konzultálni Viktor Juscsenko ukrán elnökkel, miután az a múlt héten menesztette Julija Timosenko mi­niszterelnököt, a decemberi narancsos forradalom egyik kulcsembe­rét. Ideológiai alapok meghúzása helyett koncentráljunk inkább Uk­rajna forradalom utáni első évének valóban legnagyobb krízisére. Arra, amire minden épeszű elemző Juscsenko győzelme napjától várt. Nem titok - mivel a demokrácia meghozta Ukrajnában a szó­lásszabadságot is -, hogy a Juscsenko-féle választási koalíciót külön­böző figurák alkották. A leghangzatosabb nevek közül érdemes megemlítem a renegát Olekszandr Zincsenkóét, az állítólagos oli­garcháét, a Juscsenko-kampány fő finanszírozójáét, Petro Porosen- kóét és persze a Juscsenko miniszterelnöksége idején energiaügyi miniszteri posztot (és vagyont) szerző Julija Timosenkóét. Mellettük csupán a futottak még kategóriában szerepelt liberális üzletember konzervatív politikus, valamint populisták kisebb tömege is. Timosenko kormányfővé jelölése sokakat meglepett. Aligha kelle- metienebbül, mint az erre a posztra már csak a kampány alatti pénz­ügyi szolgálatai révén is ácsingózó Porosenkót. A narancsos forrada­lom ikonját, hercegnőjét azonban akkor nem lehetett visszautasíta­ni. Még akkor sem, ha köztudott volt, hogy az új kormány legna­gyobb kihívásában, a Leonyid Kucsma elnöksége idején fillérekért privatizált állami vagyon visszaszerzésében nem csak mint magas állami hivatalnok lehetett érdekelt. Porosenko mint a Nemzeti Biz­tonsági és Védelmi Tanács elnöke kezdettől fogva egyfajta alternatív hatalom megszerzésére törekedett. Nincs összhang a gazdasági re­formok irányában (Timosenko inkább az állami kapitalizmus, Poro­senko a piacgazdaság híve). Az, ami Szlovákiában sikersztori, Ukraj­nában a legfőbb bajok forrása. Juscsenko elnök lépésének igazi oka azonban a közelgő, 2006. márciusi parlamenti választásokban keresendő. Ahhoz, hogy a for­radalom „vívmányai”, helyesebben politikai erőinek pozíciói meg­erősödjenek, a parlamenti választásokon többséget kellene szerezni­ük a kormányerőknek. Juscsenkót és környezetét már eddig is érzé­kenyen érintette Timosenko nagy népszerűsége. Az egyre gyorsab­ban gyűlő korrupciós vádak következtében és a gazdasági növeke­dés megtorpanását érzékelő választók körében fogyatkozni látszik a „forradalmi erők” előnye. A külföldi gazdasági elemzők egyre éle­sebb kritikának vetik alá - főleg a népszerűségi mutatók miatti - nagyfokú állami költekezéstől egyre ráncosodó ukrán narancsot. Persze sokkal inkább ráncosodjon az ukrán narancs az állami köl­tekezéstől, mint KGB-gáztól. Az ukrán demokratáknak azonban össze kell szedniük magukat, hogy a narancs végleg el ne fonnyad­jon. A többi keleti-európai demokrata reményeivel együtt. FIGYELŐ RADI0.HU Továbbra is titkolózik a rendőrség a Kasza József házá­nál két hete történt robbantás nyomozásának állásáról. A fejle­ményekről a sajtót nem tájékoz­tatta a rendőrség, a Hatvannégy Vármegye' Ifjúsági Mozgalom szabadkai tagjait viszont az eset után megkeresték. A belgrádi Ve- csemje Novoszti című napilap nem hivatalos információi sze­rint a robbanószerkezet nem ké­zigránát volt, szerintük egy pe­tárdához hasonló riasztószer robbant a ház előtt, amit a hely­színen talált nyomok bizonyíta­nak. A rendőrség nem reagált er­re a felvetésre. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom közleményben tudatta, hogy szabadkai tagjaikat közvetlenül az eset után megkereste a rendőrség, a vallatás egyetlen té­mája a Kasza József háza előtti robbantás volt. Arról kérdezték őket, hol voltak és mit csináltak a robbantás idején. Ezekről a fejle­ményekről a rendőrség nem ér­tesítette a sajtót. Kasza politikai vetélytársa azt állítja, a támadás precízen kidolgozott forgató- könyv szerint zajlott. Műkő Ba- jics tartományi képviselő szerint a robbantás elterelő hadművelet volt, mivel ezekben a napokban kezdődnek meg azok a bírósági eljárások, amelyek során Kasza Józsefet is kihallgatják korrupci­ós vádak ügyében. A bombatá­madás annyira megrengette a szerbiai államvezetést, hogy kér­déses: melyik ügyész vagy bíró meri kiadni a kihallgatási paran­csot a gyanúsított ellen - mondta a tartományi és önkormányzati képviselő. ELMUND0 A tűzszünet meghirdetése cél­jával közvetett tárgyalásokat kezdett a spanyol kormány, va­lamint a Baszk Haza és Szabad­ság (ETA) szeparatista szerve­zet. A tűzszünet bejelentésére a következő három hónapban sor kerül - írta a lap a spanyol hír­szerzéshez közel álló forrásokat idézve. A múlt hónapban folyta­tott tárgyalásokon a madridi kormány közölte, kész megol­dást találni a börtönben lévő 800 ETA-tag sorsára, ha azok készek felhagyni az erőszakkal. Májusban Jósé Rodriguez Zapa- tero kormánya tárgyalásokat ja­vasolt az ETA-nak, ha a szerve­zet hajlandó lemondani az erőszakról, ám a csoport folytat­ta a robbantásos merényleteit, igaz kisebb méretekben. A füg­getlenségért indított baszk geril­lamozgalom a hatvanas évek vé­gén kezdődött, s jelenleg Európa legaktívabb ilyen mozgalma. Merényleteiben és az ellene foly­tatott harcban 1968 óta mintegy 850 ember vesztette életét, de az utóbbi két évben már nem vol­tak gyilkos támadásai. A spanyol hatóságok feltételezik, hogy a szervezet komolyan meggyen­gült azután, hogy az elmúlt években számos tagját és ve­zetőjét elfogták Spanyolország­ban és Franciaországban. (Kiss Tibor rajza)- Garantálom, hogy nem fog fájni a foga...

Next

/
Thumbnails
Contents