Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-10 / 210. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Magánszemélyek és intézmények támogatásával építe- * nék újra Kiskadácsban a település díszét, az udvarhelyszéki árvízben elpusztult fedeles hidat. A Székelyföldön utolsóként megmaradt népi építészeti ritkaság az árvíz előtt autóval is járható volt. A szomszédos Nagykadácsban alaposan megrongálódva, de szintén állt még egy híd, az teljesen megsemmisült. 1829-ben épült a zsindelytetős, tizennyolc méter hosszú, hat méter széles és négy méter magas híd, építéséhez csak faszeget használtak. Marosi Ferenc 79 éves helybéli lakos még emlékszik arra az időre, mikor az építmény közösségi helyként is szolgált. „Régen nem volt kultúrház, a fiatalok ide gyűltek össze esténként, még bálokat is rendeztek. 1950-60-ban még jártunk ide a táncba” - idézi a lap Marosi Ferencet. Nagykadácsban a nyolcvanas években be- tonhidat húztak fel az 1866- ban épült fedeles híd mellé, ez volt az utolsó ünnepély, amikor mindkét építmény bálnak adott otthont. A rendeltetését vesztett fahídon később időszakosan állatokat is tartottak. A régi, kiskadácsi hídnak megmaradt a legértékesebb része, a feliratos gerenda az 1829-es évszámmal. Két megoldás van az építészeti emlék megmentésére. Milliárdos költségvetésű terv a híd visszaállítására, a szerényebb elgondolás, hogy a parókia udvarán állítanák fel, ám ehhez is több száz millió régi lej kell. DNEVNIAVAZ Carla Del Ponte, a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) főügyésze ellenzi, hogy az EU megkezdje Szerbia-Monteneg- róval az integrációs folyamatot. Az elmúlt évtized délszláv háborúinak főbűnősei felett ítélkező törvényszék főügyésze a szarajevói lapnak kifejtette: Brüsszelnek nem szabad megkezdenie a tárgyalásokat Belg- ráddal, amíg szökésben van a két legkeresettebb vádlott, a srebrenicai népirtásért felelőssé tett Radovan Karadzsics volt boszniai szerb elnök és hadseregparancsnoka, Ratko Mladics. Az EU-nak rendkívüli nyomást kellene gyakorolnia Belgrádra a szökésben lévő vádlottak elfogása érdekében. Emlékeztetett: rá is nyomás nehezedik az ENSZ Biztonsági Tanácsa részéről, hogy 2008-ig , a törvényszék meghozza az elsőfokú ítéleteket, de ehhez még idén bíróság elé kell állítani Karadzsicsot, Mladicsot és a többi vádlottat. A főügyész szerint Belgrádban megvan a politikai akarat, de a letartóztatásokat csak a katonasággal együtt lehet véghezvinni, Karadzsics elfogásához pedig Banja Luka és Podgorica együttműködése is kell. Belgrádban remélik, hogy a milosevicsi uralom megdöntésének ötödik évfordulóján - október 10-én - megkezdődnek a tárgyalások az unióval, de óvatosan beszélnek erről azután, hogy Brüsz- szel a hágai jelentések nyomán elhalasztotta a tárgyalás megkezdését Zágrábbal, mert a horvát hatóságok nem bukkantak a háborús bűnökkel vádolt Ante Gotovina tábornok nyomára. HÉTVÉG(R)E Ténfergő képviselők Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy a Dzu- rinda-kormány végig kihúzza, hiszen Rusko kibuktatását a kormányból olyan simán csinálták meg, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolga lenne, hogy az egyik koalíciós párt elnökét úgy vágjuk ki, hogy a lába sem éri a földet, képviselőit meg egyszerűen lenyúljuk. NAGY ANDRÁS Bár Pavol Rusko biztos megérdemelte azt, amit kapott, de hogy ehelyett hét képviselő három minisztériumot kapjon, az már kicsit furcsa. Nem is nagyon tudta ezt senki megmagyarázni, de mintha nem is kellett volna. Dzurinda pár hónapja azt a filozófiát vallja, hogy minek neki többség, elég az, ha az ellenzék nem bír megegyezni, vagy a függedenek táborát kell szaporítani. És valóban működik a dolog. Csak hát már egy cseppet összekuszálódott a rendszer. Hogy miért, miért nem, egyesek imádják, ha úgy váltogathatják a pártokat, mint más az alsóneműt. Nézzünk pár példát. Jozef Eisner. A 2002-es választások során a HZDS listáján került be a parlamentbe. Egyértelműen ellenzéki képviselőnek mondhatjuk. 2003 elején 11 kollégájával elhagyja a párt frakcióját, majd belép a Vojtech Tkáč vezette Népi Unióba. Még mindig ellenzéki. De sokáig itt sem bírja, ezért szakít volt párttársaival, s átáll az ANO frakciójába. Kormánypárti. Az ellenzékbe már nem nagyon akaródzik neki visszamenni, így amikor Dzurinda lapátra teszi Ruskót, ő inkább Lintnerékkel és a koalícióval tart. De nézzünk valakit a másik oldalról is. Mondjuk legyen Ivan Šimko. Még a kilencvenes évek elején a KDH-ból indul, majd az SDK nagyon erős embere, Dzurinda közeli munkatársa. Éppen ezért vele tart az SDKÚ-ba, ennek megfelelően 2002-ben védelmi miniszter lesz. Nem is kell mondani, kormánypárti. Ezután egy kicsit összebalhézik a főnökével, így leváltják, erre ő ellenzékbe vonul, megalapítja a Szabad Fórumot. Ellenzék-ellenzék, de nem az egész kormánnyal, leginkább csak Dzurindával szemben. Az első pártkongresszuson úgy bukik meg, hogy még igazi pártelnök sem volt. Egy ideig még bírja, de aztán már nem megy az ellenzékiség, így megalapítja újabb pártját, a Misszió 21-et. Talán még ellenzéki. Ezután bejelenti, hogy hozzá legközelebb a KDH értékrendje áll, tehát újra majdnem kormánypárti. Ilyen bizonytalan képviselőből legalább 21-van a parlamentben. Hát nem az következik ebből, hogy nincs mitől félnie a koalíciónak, hiszen nagyszámú irányvesztett képviselő ténfereg hol erre, hol arra a tisztelt házban, s csak egy kicsit kell őket irányba állítani? Lehet, hogy jobbra vagy balra kitérnek ebből az hányból, de az biztos, hogy szembe nem fordulnak. Ezek után nekem sem fájna a fejem a kormánykoalíció helyében, hogy hogyan húzzuk ki. KOMMENTÁR Katrina és a luxusadó LOVÁSZ ATTILA New Orleans hallatán az európai polgárnak még mindig az afroamerikai zene, pontosabban a jazz bölcsője jut eszébe. Azt már kevesebben tudják, hogy jelentős, bár eléggé elavult olajfinomítók hazája is egyben a legutóbbi hurrikán sújtotta terület. Egyáltalán nem csoda hát, hogy a növekvő kereslet mellett az . USA-ban hatalmas gondok lehetnek az egyébként elég nagy mennyiségben rendelkezésre álló kőolaj feldolgozásával. Az Egyesült Államok, bár nem írta alá a Kiotói Egyezményt, már húsz-harminc évvel ezelőtt nagyban leépítette elavult kőolaj-finomítóit, helyettük pedig lényegesen kevesebbet épített. Az elemzők figyelmeztetései ellenére ez a stratégiai feldolgozóipar háttérbe került, mondván, a kénszármazékok miatt már nem veszélyes, korszerű finomítóhálózat akár kisebb kapacitással is elegendő lesz. Tévedni emberi dolog, még a gazdaságpolitikában is. így fordulhatott elő, hogy a kőolajban bármikor önellátásra berendezkedni képes, hatalmas és gazdag ország a meglévő kőolajtartalékokat képtelen a piac által igényelt mennyiségben kőolajszármazékokká alakítani. Ez okozta a benzinárrobanást az USA-ban a hurrikánt követően. Mégis, mi köze ehhez az európai üzemanyagpiacnak, és a szlovák benzináraknak? Mivel az USA kénytelen volt stratégiai tartalékaihoz nyúlni, eladó benzint - tehát nem kőolajat - keresett. Az Európai Unió szabályozású értelmében minden tagállamnak 90 napra elegendő tartalékkal kell rendelkeznie. Csak hát Európa nem dúskál kőolajban, így minden ország az előírt minimális mennyiségnél többet tárol pl. benzinből. Emellett komoly feldolgozókapacitásai vannak (csak a közelben három korszerű kőolaj-finomító dolgozik - Schwechat, Pozsony, Százhalombatta). így Európa elad, s kereskedelmi (nem stratégiai) tartalékai csökkentek. Nos, ez az európai áremelkedések oka. Emellett az iraki háborúval egy időben megnőtt az üzemanyagok iránti kereslet, főleg az ázsiai, elsősorban a kínai gazdasági növekedés eredményeképpen. Mind, mind árnövelő hatású tényező, s mindez párhuzamosan, egymást erősítve. A szlovákiai specifikum, amely miatt ár-bér viszonyításban (a vásárlóerő paritásában) egyre drágább a benzin, de főleg a dízelolaj, az adórendszerben keresendő. A többi közt a szlovák adórendszer az ásványi olajakat kétféle adóval terheli. Az egyik a minden áruforgalmat érintő és egyáltalán nem magas hozzáadottérték-adó (a magyar adórendszerben ÁFA), a másik a Szlovákiában forgalmi adónak nevezett jövedéki adó. A jövedéki adók eredeti, történelmi célja egyes árucikkek fogyasztásának visszaszorítása volt, így akár luxusadónak is nevezhetjük azokat. A szlovákiai jövedéki adó mértéke a mai napig luxusadóra emlékeztető nagyságrendű, hiszen a szegényebb rétegek számára a tankolás az elérhetőség határán mozog. A jövedéki adó mértéke vitatható, s ezért vitatott. Hiszen 40 koronás benzinárnál az adóteher literenként nagyjából 24 korona, tehát több, mint az ár fele. Ennél nagyobb mértékben az állam már csak az élvezeti cikkeket sújtja adóval, s elismerhetjük, jól teszi. A magas benzinárak, de főleg a dízelolajárak körül fellángoló vita teljesen legitim és alapvető kérdésekre keres választ. A fő kérdés az, hogy a jelentős mértékben szállításigényes szlovák gazdaságban, ahol a munkaerő mobilitása, az ingázás munkaerő-piaci alapfeltétel, vajon indokolt-e luxusjellegű adót kiróni a kőolajszármazékokra. A kérdésre csak a politika adhatja meg a választ, s mint azt a fuvarozók és személyszállítók érvei mutatják, a válasszal nem lehet késlekedni. A benzin- és dízelolajárak magas szintje árut, munkaerőt drágít, és rontja a gazdaság versenyképességét. Ezt, és nem mást kell számon kérni a sokszor monetárisnak nevezett pénzügyi kormányzaton. Még akkor is, ha az egyébként adóemeléssel riogató Fico and company most a kisebb adókat támogatja, persze, merő popu- lizmusból. A terrorizmus elleni harcban Amerika nem figyel az Európában élő muzulmánokra A multikulturális felfogás kudarca MTI-HÁTTÉR Nyugat-Európa a muzulmán terroristák fontos utánpótlási területe, amelyre azonban az Egyesült Államok nem fordít kellő figyelmet Francis Fukuyama neves politológus szerint. Fukuyama, a Johns Hopkins egyetem dékánja egyik előadásában hangsúlyozta, hogy az európai országok képtelenek voltak a népes és gyarapodó muzulmán közösségek beolvasztására, ami az elidegenített fiatal korosztályt fogékonnyá tette a terrorizmus iránt. „A Közel-Kelet rendbetétele csak a gond egy részét alkotja, mivel ez legalább annyira nyugat-európai probléma is” - mondta. Hangsúlyozta, hogy a 2001. szeptember 11-i egyesült államokbeli terrortámadások irányítói egy hamburgi sejtből kerültek ki, s emlékeztetett arra, hogy a spanyolországi és angliai robbantásos merényletek elkövetőinek a többsége helyben született. A The Washington Post megjegyzi, hogy Fukuyama elemzése megegyezik az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) következtetéseivel Nyugat-Európá- ról, ahol egy volt hírszerzési illetékes megfogalmazása szerint tízmillió muzulmán él, akik nem tagozódtak be a társadalomba. Fukuyama szerint a terrorizmus elleni háborúnak ezen a terepén az amerikai és európai érdekek összetartanak. A politológus, aki egy évtizeddel ezelőtt még a történelem végét jósolta, előadásában úgy vélte, hogy kudarcot vallott a muzulmán kisebbséggel kapcsolatban képviselt multikulturális felfogás, és az európaiaknak az egyesült államokbeli asszimiláció tanulmányozását ajánlotta. A terrorizmus és a biztonság kérdésében megtartott politikai fórumon, ahol Fukuyama előadása is elhangzott, több mint száz törvényhozó, tudós, volt politikus vett részt. Robert A. Papé, a Chicagói Egyetem adjunktusa arról szólt, hogy Oszama bin Laden terroristavezér al-Kaida hálózata két évvel ezelőtt határozta el: célba veszi az Egyesült Államok iraki politikáját támogató nyugat-európai államokat. Pape szerint minden öngyilkos terrormerényletnek egyértelmű világi és politikai célja volt: a modern demokráciát rákényszeríteni katonái kivonására azokról a területekről, amelyeket a terroristák saját hazájuknak tekintenek. FIGYELŐ Korrupt a cseh politika Nem tisztességes a cseh politika, a politikusok döntéseit leginkább a kenőpénzek és az érdekcsoportok határozzák meg - véli a csehek többsége. A Közvélemény-kutató Központ (CWM) felmérésében arról kérdezték az embereket, szerintük mi befolyásolja legnagyobb mértékben a politikusok döntéseit. Az első helyre a kenőpénzek kerültek 50 százalékkal, másodikra az érdekcsoportok 39 százalékkal. Harmadik a média 27 százalékkal, ezen a téren a megkérdezettek szerint a legnagyobb befolyással a közszolgálati Cseh Televízió bír, s a Nova kereskedelmi televízió követi. Az írott sajtó befolyását nem tartják túl nagynak. A pártok tagsága a választók 21 százaléka szerint játszik komoly szerepet a döntéshozatalban. Az egyszerű emberek véleményét a megkérdezettek szerint csak a politikusok 8 százaléka veszi figyelembe, 39 százalék szerint pedig sosem veszik figyelembe. Hasonló módon nem befolyásolják a politikai döntéseket a különféle közvélemény-kutatások, tüntetések és sztrájkok sem - véli Csehország lakossága. Az emberek 80 százaléka a korrupciót jelölte meg a cseh társadalom legnagyobb problémájaként. A Transparency International kimutatása szerint a csehországi korrupció mértéke az Európai Unióban egyike a legnagyobbaknak, de Szlovákiában és Magyarországon is csak mérsékelten jobb a helyzet, (-kés) (Ľubomír Kotrha razja)- Csak elég erősek leszünk-e, hogy leváltsuk a főnököt?
