Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-09 / 209. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 9. Kertészkedő 17 Tanácsok ökotermesztőknek: lehetőleg betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, úgynevezett interspecifikus szőlőfajtákat ültessünk A szőlő helye a biokertben Azok a kertészkedők, akik rátérnek a vegyszermentes zöldség- és gyümölcster­mesztésre, gyakran felve­tik a kérdés: lehet-e szőlőt termelni műtrágyák és permetezések nélkül? Az alábbi írás erre a kérdésre keresi a választ. KÖTELES GÁBOR Ha eredményesen akarjuk a szőlőt vegyszerek nélkül ter­meszteni, a biotermelés azon fő elvéből kell kiindulnunk, hogy az egészséges növényeket a kár­tevők ritkábban támadják meg. Ha egészséges szőlőtöveket aka­runk nevelni, feltétlenül ügyel­jünk- a folyamatos tápanyagellá­tásra jól lebomlott, érett szerves trágyákkal;- a lehető legjobb termesztési feltételek megteremtésére;- a szőlőt nem monokultúra­ként, hanem elő- és köztes vete- ménnyel termesszük;- lehetőleg betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, úgynevezett interspecifikus szőlőfajtákat ültessünk. Tápanyagpótlás minden évben A szőlő tápanyagban gazdag ta­lajt igényel. A biokertben a táp­anyag pótlására a legmegfe­lelőbb a jó minőségű biokom- poszt. Ezt szerény adagokban, de minden éven végezzük. A táp­anyagpótlás optimális ideje szeptember vége, október első fele. Ilyenkor a növények vegetá­ciós ideje a vége felé közeledik, így a kiszórt biokomposzt az adott évben már nem befolyásol­ja a növények növekedését. Vi­szont a talajhőmérséklet még elegendő ahhoz, hogy a talajla­kó élőlények a biokomposztot to­vább bontsák, és beépítsék a morzsalékos talajkomplexumba, ezzel megakadályozva, hogy az esővíz és az olvadó hóié azt ki­mossa a földből. így a növények a vegetációs időben folyamato­san meríthetik a tápanyagot. A tápanyagpótlás módja A biokomposztot szórjuk a fel­tételezett gyökérzóna fölé, majd takarjuk fűkaszálókkal vagy ap­rított kerti hulladékkal, esetleg nagyon sekélyen be is kapálhat­juk a földbe. Az ember által ke­vésbé érintett természetben is megfigyelhetjük, hogy a lehul­lott levelek és a szél által letör­delt gallyak talajtakarót képez­nek. Ez alatt élénk talajélet fi­gyelhető meg. A szőlő kúszónövény, amely az ember beavatkozása nélkül ak­kor terem, ha sikerül felkúsznia valamilyen szilárd támaszra. A szőlő ezen tulajdonságát ajánla­tos kihasználni a szőlőtermesz­tésben is, főleg a nedvesebb klí- májú helyeken, ahol a szőlőt ve­zetéken, a zöldmunkák gondos elvégzésével termeljük. Ezáltal is csökkenthető a gombabetegsé­gek, főleg a peronoszpóra terje­dése. A nagyon száraz helyeken inkább a talajhoz közelebb levő alacsony vezetékeken termeljük a szőlőt, mert talajközeiben a le­vegő nedvességtartama maga­sabb, és ez némileg gátolja a lisztharmatfertőzés fellépését. Az egészséges szőlőtövek ter­mesztése érdekében le kell mon­dani az egy termőnövényes, úgynevezett monokultúrás ter­mesztési módról és át kell térni a vegyes kultúrás termesztésre. A köztesnövények jobb megválasz­tását szolgálja táblázatunk, amely Lencz Moser neves oszt­rák szőlész tapasztalatai foglalja össze. Ellenálló szőlőfajtákat ültessünk Több mint 21 éve foglalkozom vegyszermentes termesztéssel. Több szakemberrel konzultál­tam, ezek sorra kizártnak tartot­ták a szőlő sikeres vegyszermen­tes termesztését. Ennek ellenére én már 19 éve nem permetezem a szőlőt. Néhány évig a látvány lesújtó volt, de nem adtam fel. Az utóbbi években viszont szép termést takarítottam be. Olyan fajták is szépen teremtek, mint a Csaba gyöngye, Irsai Olivér, Car- dinál, Favorit, Panónia kincse vagy a Muškát Otonel. Az inters­pecifikus szőlőfajtáknál a vegy­szeres permetezés elhagyása után szinte semmilyen vissza­esést, kártételt nem tapasztal­tam. Abból a termésből, amelyet nem tudtunk elfogyasztani, bio­bort készítetünk. A szakirodalom több fehérhé­jú interspecifikus szőlőfajtát em­lít. Ilyen például a Pölöskei mus­kotály, Kunbarát, Kunleány, Gö- csi zamatos, Lakhegyi mézes vagy a Vértes csillaga. A kékhé- júak közül ajánlható a Medina vagy a Néró. A rezisztens szőlőtövek ültetésével, a régiek átoltásával olyan szőlőállo­mányt nyerhetünk, amelynek a biokertész nagy hasznát veheti. A szerző a szepsi mezőgaz­dasági iskola nyugalmazott szaktanára (Képarchívum) A szőlő tápanyagban gazdag talajt igényel A szőlő termését tatárka + 10 karalábé gyermekláncfű-21 tarack-29 szeder-4 és növekedését emeli %-ban kapor +5 zab napraforgó-21 paradicsom-29 facélia-5 szamóca + 14 fejes káposzta +5 mustár iszalag-21 metélőhagyma-30 fekete bodza-6 kömény bokorbab +2 tök árvacsalán-23 nagycsalán-31 petrezselyem-6 bükköny + 13 zsázsa +2 káposzta útüapu-23 torma-35 baltacin-12 búza +13 mák + 1 repce körömfű-23 mezei ászát-37 lóhere-12 flox + 13 tisztesfű + 1 fehérhere angolperje-24 tengeri-42 burgonya-13 sárgarépa + 13 kelkáposzta kender-24 cickafarok-46 tavaszi árpa-13 primula + 13 Nem befolyásolja a szőlő tér­kelbimbó saláta-25 paprika-13 uborka + 12 mését és növekedését olaszperje-25 Kissé fékezi a szőlő kakukkfű-15 lóbab + 11 kömény A szőlőre káros köztes szarkaláb-27 termését %-ban martilapu-16 nefelejcs + 11 nőiszirom növény, a termés szegfű-27 padlizsán-2 köles-17 rozs + 10 fokhagyma mennyiségét csökkenti %-ban póréhagyma-28 pásztortáska-3 zeller-19 Az orchidea a jó vízáteresztő képességű, laza, levegős ültetőközeget és a nedves, nyirkos környezetet kedveli. Virágzásra a téli rövid nappalok késztetik. Az orchidea igényli a vizet és kedveli a páradús levegőt, ám cserepét a tálcán úgy helyezzük el, hogy a növény gyökerei köz­vetlenül ne érintkezzenek az öntözővízzel (Fotó: Zsáki) Egy kis odafigyeléssel lakásban is nevelhető ISMERTETŐ Az orchideát képtelenség lakás­ban nevelni - állítják sokan. Ez valóban igaz a legtöbb trópusi or­chideára, viszont néhány ügyes kezű kertész előállított olyan hib­rid fajtákat, amelyek az ottho­nunk „sivárabb” körülményeit is elviselik. Az orchidea a nappalit még- még elviseli, de a lakás más része­iben tartott növényekhez egy spe­ciális receptet ajánlunk. Hozzávalók (az orchideán kí­vül):- műanyag tálca, amire elhe­lyezzük a virágokat;- 3 mesterséges világítást bizto­sító lámpa;- átlátszó műanyag fólia vagy lap;- díszkavics vagy agyaggranu­látum;- spricnis üveg;- hőmérő;-ventilátor. Mindenek előtt ki kell választa­nunk az orchideánk helyét: he­lyezzük a tálcát olyan világos helyre, ahol közvetlen napfény nem éri növényt. A napsugarak hatására ugyanis az orchideánk levele megbámulhat. Ennek elke­rülése érdekében akár egy átlát­szó műanyagot is helyezhetünk ablakunk mögé. Viszont ha úgy érezzük, hogy a szobánk túl sötét, extra világítással pótolhatjuk a fényt. Akár három lámpatestet is elhelyezhetünk kb. 15 cm-el a nö­vények fölé. Az orchidea a jó vízáteresztő képességű, laza, levegős ültetőkö­zeget, és a nedves, nyirkos kör­nyezetet kedveli. Ennek érdeké­ben töltsük meg a tálcát kaviccsal vagy agyaggranulátummal, önt­sünk rá vizet, így a kövek felüle­téről a folyamatos párologás biz­tosítja az orchidea számára a nyir­kos környezetet. Az is segíthet, ha a növényeket egymáshoz köze­lebb tesszük. Figyeljünk arra, hogy a tálcán úgy helyezzük el a cserepet, hogy a gyökerek közvetlenül ne érint­kezzenek a vízzel. Öntözéskor eláztathatjuk a növényt, de hagy­juk, hogy a víz át is folyjon az edé­nyen. A pangó vízre ugyanis az or­chidea gyökerei különösen érzé­kenyek, nagyon könnyen elrot­hadnak. Másik lehetőség, hogy a cserepet teljesen elmerítjük egy vödör vízben, amíg (néhány perc alatt) megszívja magát, s utána tesszük vissza a tálcára. Gyakran párásítsunk a növény körül, de csak óvatosan, mert ha sok víz gyűlik össze a levélrózsá­ban, az elrohaszthatja a növényt. Inkább napközben locsoljuk: pá­rásításra főleg a melegebb, déli órákban van szükség, az esti ned­vesség a baktériumok elszaporo­dásához vezethet. A virágzás alatt tápoldatozzuk hetente az orchi­deáknak ajánlott speciális táppal, de csak híg oldatot használjunk. Az orchidea nagyon szereti a friss levegőt, ezért állíthatunk egy asztali ventillátort a szoba másik sarkába, ily módon a gom­bafertőzéseket is távol tarthatva a növényünktől. Virágzásra a téli rövid nappalok és a 16 C fok kö­rüli hőmérséklet készteti a nö­vényt. Végül egy hasznos szabály ar­ról, hogy mennyi világítás szük­séges az orchideáknak: nyáron 16 óra az optimális, tavasszal és ősszel 14 óra, télen pedig 12 óra. Egy kis odafigyeléssel növé­nyünk áprilistól kezdve egész nyáron át hozza újabb s újabb pillangóra emlékeztető virágait. Ez pedig megéri a sók gondosko­dást. (faiskola)

Next

/
Thumbnails
Contents