Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)
2005-09-09 / 209. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 9. Kertészkedő 17 Tanácsok ökotermesztőknek: lehetőleg betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, úgynevezett interspecifikus szőlőfajtákat ültessünk A szőlő helye a biokertben Azok a kertészkedők, akik rátérnek a vegyszermentes zöldség- és gyümölcstermesztésre, gyakran felvetik a kérdés: lehet-e szőlőt termelni műtrágyák és permetezések nélkül? Az alábbi írás erre a kérdésre keresi a választ. KÖTELES GÁBOR Ha eredményesen akarjuk a szőlőt vegyszerek nélkül termeszteni, a biotermelés azon fő elvéből kell kiindulnunk, hogy az egészséges növényeket a kártevők ritkábban támadják meg. Ha egészséges szőlőtöveket akarunk nevelni, feltétlenül ügyeljünk- a folyamatos tápanyagellátásra jól lebomlott, érett szerves trágyákkal;- a lehető legjobb termesztési feltételek megteremtésére;- a szőlőt nem monokultúraként, hanem elő- és köztes vete- ménnyel termesszük;- lehetőleg betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló, úgynevezett interspecifikus szőlőfajtákat ültessünk. Tápanyagpótlás minden évben A szőlő tápanyagban gazdag talajt igényel. A biokertben a tápanyag pótlására a legmegfelelőbb a jó minőségű biokom- poszt. Ezt szerény adagokban, de minden éven végezzük. A tápanyagpótlás optimális ideje szeptember vége, október első fele. Ilyenkor a növények vegetációs ideje a vége felé közeledik, így a kiszórt biokomposzt az adott évben már nem befolyásolja a növények növekedését. Viszont a talajhőmérséklet még elegendő ahhoz, hogy a talajlakó élőlények a biokomposztot tovább bontsák, és beépítsék a morzsalékos talajkomplexumba, ezzel megakadályozva, hogy az esővíz és az olvadó hóié azt kimossa a földből. így a növények a vegetációs időben folyamatosan meríthetik a tápanyagot. A tápanyagpótlás módja A biokomposztot szórjuk a feltételezett gyökérzóna fölé, majd takarjuk fűkaszálókkal vagy aprított kerti hulladékkal, esetleg nagyon sekélyen be is kapálhatjuk a földbe. Az ember által kevésbé érintett természetben is megfigyelhetjük, hogy a lehullott levelek és a szél által letördelt gallyak talajtakarót képeznek. Ez alatt élénk talajélet figyelhető meg. A szőlő kúszónövény, amely az ember beavatkozása nélkül akkor terem, ha sikerül felkúsznia valamilyen szilárd támaszra. A szőlő ezen tulajdonságát ajánlatos kihasználni a szőlőtermesztésben is, főleg a nedvesebb klí- májú helyeken, ahol a szőlőt vezetéken, a zöldmunkák gondos elvégzésével termeljük. Ezáltal is csökkenthető a gombabetegségek, főleg a peronoszpóra terjedése. A nagyon száraz helyeken inkább a talajhoz közelebb levő alacsony vezetékeken termeljük a szőlőt, mert talajközeiben a levegő nedvességtartama magasabb, és ez némileg gátolja a lisztharmatfertőzés fellépését. Az egészséges szőlőtövek termesztése érdekében le kell mondani az egy termőnövényes, úgynevezett monokultúrás termesztési módról és át kell térni a vegyes kultúrás termesztésre. A köztesnövények jobb megválasztását szolgálja táblázatunk, amely Lencz Moser neves osztrák szőlész tapasztalatai foglalja össze. Ellenálló szőlőfajtákat ültessünk Több mint 21 éve foglalkozom vegyszermentes termesztéssel. Több szakemberrel konzultáltam, ezek sorra kizártnak tartották a szőlő sikeres vegyszermentes termesztését. Ennek ellenére én már 19 éve nem permetezem a szőlőt. Néhány évig a látvány lesújtó volt, de nem adtam fel. Az utóbbi években viszont szép termést takarítottam be. Olyan fajták is szépen teremtek, mint a Csaba gyöngye, Irsai Olivér, Car- dinál, Favorit, Panónia kincse vagy a Muškát Otonel. Az interspecifikus szőlőfajtáknál a vegyszeres permetezés elhagyása után szinte semmilyen visszaesést, kártételt nem tapasztaltam. Abból a termésből, amelyet nem tudtunk elfogyasztani, biobort készítetünk. A szakirodalom több fehérhéjú interspecifikus szőlőfajtát említ. Ilyen például a Pölöskei muskotály, Kunbarát, Kunleány, Gö- csi zamatos, Lakhegyi mézes vagy a Vértes csillaga. A kékhé- júak közül ajánlható a Medina vagy a Néró. A rezisztens szőlőtövek ültetésével, a régiek átoltásával olyan szőlőállományt nyerhetünk, amelynek a biokertész nagy hasznát veheti. A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára (Képarchívum) A szőlő tápanyagban gazdag talajt igényel A szőlő termését tatárka + 10 karalábé gyermekláncfű-21 tarack-29 szeder-4 és növekedését emeli %-ban kapor +5 zab napraforgó-21 paradicsom-29 facélia-5 szamóca + 14 fejes káposzta +5 mustár iszalag-21 metélőhagyma-30 fekete bodza-6 kömény bokorbab +2 tök árvacsalán-23 nagycsalán-31 petrezselyem-6 bükköny + 13 zsázsa +2 káposzta útüapu-23 torma-35 baltacin-12 búza +13 mák + 1 repce körömfű-23 mezei ászát-37 lóhere-12 flox + 13 tisztesfű + 1 fehérhere angolperje-24 tengeri-42 burgonya-13 sárgarépa + 13 kelkáposzta kender-24 cickafarok-46 tavaszi árpa-13 primula + 13 Nem befolyásolja a szőlő térkelbimbó saláta-25 paprika-13 uborka + 12 mését és növekedését olaszperje-25 Kissé fékezi a szőlő kakukkfű-15 lóbab + 11 kömény A szőlőre káros köztes szarkaláb-27 termését %-ban martilapu-16 nefelejcs + 11 nőiszirom növény, a termés szegfű-27 padlizsán-2 köles-17 rozs + 10 fokhagyma mennyiségét csökkenti %-ban póréhagyma-28 pásztortáska-3 zeller-19 Az orchidea a jó vízáteresztő képességű, laza, levegős ültetőközeget és a nedves, nyirkos környezetet kedveli. Virágzásra a téli rövid nappalok késztetik. Az orchidea igényli a vizet és kedveli a páradús levegőt, ám cserepét a tálcán úgy helyezzük el, hogy a növény gyökerei közvetlenül ne érintkezzenek az öntözővízzel (Fotó: Zsáki) Egy kis odafigyeléssel lakásban is nevelhető ISMERTETŐ Az orchideát képtelenség lakásban nevelni - állítják sokan. Ez valóban igaz a legtöbb trópusi orchideára, viszont néhány ügyes kezű kertész előállított olyan hibrid fajtákat, amelyek az otthonunk „sivárabb” körülményeit is elviselik. Az orchidea a nappalit még- még elviseli, de a lakás más részeiben tartott növényekhez egy speciális receptet ajánlunk. Hozzávalók (az orchideán kívül):- műanyag tálca, amire elhelyezzük a virágokat;- 3 mesterséges világítást biztosító lámpa;- átlátszó műanyag fólia vagy lap;- díszkavics vagy agyaggranulátum;- spricnis üveg;- hőmérő;-ventilátor. Mindenek előtt ki kell választanunk az orchideánk helyét: helyezzük a tálcát olyan világos helyre, ahol közvetlen napfény nem éri növényt. A napsugarak hatására ugyanis az orchideánk levele megbámulhat. Ennek elkerülése érdekében akár egy átlátszó műanyagot is helyezhetünk ablakunk mögé. Viszont ha úgy érezzük, hogy a szobánk túl sötét, extra világítással pótolhatjuk a fényt. Akár három lámpatestet is elhelyezhetünk kb. 15 cm-el a növények fölé. Az orchidea a jó vízáteresztő képességű, laza, levegős ültetőközeget, és a nedves, nyirkos környezetet kedveli. Ennek érdekében töltsük meg a tálcát kaviccsal vagy agyaggranulátummal, öntsünk rá vizet, így a kövek felületéről a folyamatos párologás biztosítja az orchidea számára a nyirkos környezetet. Az is segíthet, ha a növényeket egymáshoz közelebb tesszük. Figyeljünk arra, hogy a tálcán úgy helyezzük el a cserepet, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek a vízzel. Öntözéskor eláztathatjuk a növényt, de hagyjuk, hogy a víz át is folyjon az edényen. A pangó vízre ugyanis az orchidea gyökerei különösen érzékenyek, nagyon könnyen elrothadnak. Másik lehetőség, hogy a cserepet teljesen elmerítjük egy vödör vízben, amíg (néhány perc alatt) megszívja magát, s utána tesszük vissza a tálcára. Gyakran párásítsunk a növény körül, de csak óvatosan, mert ha sok víz gyűlik össze a levélrózsában, az elrohaszthatja a növényt. Inkább napközben locsoljuk: párásításra főleg a melegebb, déli órákban van szükség, az esti nedvesség a baktériumok elszaporodásához vezethet. A virágzás alatt tápoldatozzuk hetente az orchideáknak ajánlott speciális táppal, de csak híg oldatot használjunk. Az orchidea nagyon szereti a friss levegőt, ezért állíthatunk egy asztali ventillátort a szoba másik sarkába, ily módon a gombafertőzéseket is távol tarthatva a növényünktől. Virágzásra a téli rövid nappalok és a 16 C fok körüli hőmérséklet készteti a növényt. Végül egy hasznos szabály arról, hogy mennyi világítás szükséges az orchideáknak: nyáron 16 óra az optimális, tavasszal és ősszel 14 óra, télen pedig 12 óra. Egy kis odafigyeléssel növényünk áprilistól kezdve egész nyáron át hozza újabb s újabb pillangóra emlékeztető virágait. Ez pedig megéri a sók gondoskodást. (faiskola)
