Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-09 / 209. szám, péntek

Kultúra ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 9. 8 A világ legnagyobb sajtófotó-rendezvénye „Vízum a képnek” MTI-HÍR Perpignan. Tizenhetedik alka­lommal tartották meg a dél-fran- ciaországi Perpignanban a „Ví­zum a képnek” fesztivált. A világ legnagyobb nemzetközi sajtófotó­rendezvénye, azonkívül, hogy a legjobb képeket bocsátja szemlé­re, elgondolkodtat arról, hogy mi a feladata a sajtófotónak és egy­ben kommunikációs lehetőség a profik, az ügynökségek és a média között. A szervezők ötezer sajtófotó­dossziét kaptak az egész világból. A 30 kiállítás középpontjában Irak, a Gázai övezet, Csecsenföld, az Afrikát sújtó AIDS-járvány és II. János Pál pápa halála áll - írta az El País című spanyol napilap. Négy kiállítást szentelnek Irak­nak a háború utáni helyzetről, a háború következményeiről és a megszállásról. Az egyik legérde­kesebb sorozat Paul Fuscónak, a Magnum Fotos riporterének a munkája. Ó az Egyesült Államok­ban meglehetősen tabunak szá­mító témával foglalkozott: az Irakban meghalt amerikai kato­nák temetését fotózta. A riportot csak egyszer közölte a Mother Jo­nes című San Franciscó-i lap, amelynek Michael Moore, a neves író-filmrendező a kiadója. Ezek a képek is arról tanúskodnak, hogy az Irakban állomásozó amerikai katonák közül sokan a szegé­nyebb rétegekből verbuválódnak. Lynsey Addario, aki az idén meg­kapta a fiatal riporterek Fujifilm- díját, a sebesült amerikai katoná­kat fotózta, akiket Bálád városá­ban ápoltak, majd a németországi Landstuhl kórházába kerültek. A fel-fellángoló konfliktust áb­rázolta Heidi Bradner (Panos Pic­tures), aki tíz év óta kíséri figye­lemmel a csecsenföldi háborút. Alexandra Bulat fotóriportjának alanyai pedig a kabuli és bagdadi nők, akiket ma is sújtanak az isz­lám szigorú törvényei. A fesztivál tisztelettel adózott Eddie Adams, az AP hírügynökség múlt év szeptemberében meghalt fotósa előtt. A BIB-hez kapcsolódva a Magyar Köztársaság Kulturális Intéze­tében szerdán nyitották meg a Díjazott magyar illusztrátorok című kiállítást. Képünk a megnyitón készült -jobbról az intézet új igazgatója, Krasztev Péter, mellette Sárkány Győző, a Magyar Illusztrátorok Társaságának elnöke. (Fotó: MKKI) Rangos európai kiállítóhelyek után Pozsonyban látható a nagy sikerű Thomas Bernhard-kiállítás „A művészetben nincs pardon” Látogatók a pozsonyi Thomas Bernhard-kiállításon Thomas Bernhard a husza­dik századi osztrák iroda­lom egyik legjelentősebb prózaírója, könyveit több tucat nyelvre lefordították, magyarul is jó pár regénye olvasható. Akik ismerik és kedvelik műveit, de a zár­kózott, ugyanakkor számos irodalmi-közéleti botrány kiváltójaként számon tar­tott szerzőről keveset tud­nak, most Bernhard éle­téről is átfogó ismereteket szerezhetnek. HIZSNYAI ZOLTÁN A „Thomas Bernhard élete és »életemberei«. A hagyaték” című kiállítás először 2001-ben, a szerző meg nem ért hetvenedik születés­napjának alkalmából volt látható Bécsben és Linzben. A rengeteg eredeti dokumentumot - vers-, próza- és drámakéziratokat, levele­ket, fotókat, sőt hangfelvételeket és mozgóképeket is - felvonultató tár­lat azóta megjárta Münchent, Prá­gát, Bregenzt, Strassbourgot, leg­utóbb pedig Budapesten mutatták be nagy sikerrel. Most Pozsonyban, a kultuszminisztérium épületében lévő galériában (SNP tér 33.) váija az érdeklődőket. A tárlat megnyitóján - és ez tája­inkon, sajnos, korántsem nevez­hető szokványos felvezetésnek - három tartalmas előadás is elhang­zott. Dr. Manfred Mittermayer és Dr. Martin Huber, a kiállítás két ku­rátora, valamint Dr. Wendelin Schmidt-Dengler egyetemi pro­fesszor az életmű jelentőségét, re­cepciótörténetét, a bemutatott gyűjtemény válogatásának koncep­cióját, illetve a Bemhard-hagyaték módszeres feldolgozásának jelen­legi állását ismertette. A Peter Karl- huber művészi koncepciója szerint létrejött kiállítás középpontjában Thomas Bernhard irodalmi hagya­téka áll. A keletkezésük sorrendjé­ben kiállított kéziratváltozatokat - amelyek révén az egyes művek csi- szolódásának folyamatát is nyo­mon követhetjük - szöveges ismer­tetők kísérik. A kiállításon belül két további kiállítás is látható. Az egyik Johannes Freumbichlert, az anyai nagyapát, a bemhardi próza ku­darcra ítélt művészfiguráinak „ősmodelljét” mutatja be. A másik pedig az írónak Hedwig Staviani- cekkel való bensőséges kapcsolatát szemlélteti, aki „sorsdöntő tá­maszt, ösztönzést jelentett, illetve új társadalmi szférákhoz és tapasz­talatokhoz nyitott utat az évtize­dekkel fiatalabb írónak”. Őket ket­tejüket nevezi Bernhard - saját szókreációjával - „életember”-ei- nek (Lebensmenschen). Az ünnepélyes tárlatnyitón, amelyen mintegy másfélszáz ér­deklődő volt jelen, Dušan Jamrich előadásában Bemhard-művekből is hallhattunk részleteket. Például a Wittgenstein unokaöccse című prózából, amelyben Bernhard Paul Wittgensteinhez, a filozófus Lud­wig Wittgenstein unokaöccséhez fűződő barátságának állít emléket. Az elhangzott szövegrészletben a szerző leírja irodalmi pályájának első látványos botrányát is, amely 1968-ban, a Kis Osztrák Állami Díj átvételekor elmondott beszéde nyomán tört ki. A fennkölt protokolláris aktust követően elhangzott beszéd után a díjat átadó oktatási miniszter el­vörösödött fejjel, felháborodva és vérig sértődve távozott a te­remből, s úgy becsapta maga után a pazar díszítésű ajtót, hogy kie­sett belőle az üveg, és darabokra tört. És ami a legmegdöbbentőbb: a jelen lévő vendégek kivétel nél­kül követték a felpaprikázott álla­mi hivatalnokot, és szó szerint ma­gára hagyták a szerzőt. Pedig Bernhard csak a halál és az élet kapcsolatáról tett néhány, számá­ra, akkor, nyilvánvalóan ártatlan­nak tűnő kijelentést. Ebben a be­szédben hangzott el például egyik legtöbbet idézett mondata, misze­rint „minden nevetséges, ha a ha­lálra gondolunk”. Tehát nemcsak hogy az irodalom, az élet és komp­lett az egész világegyetem meg­mosolyogtató a halál felől nézve, hanem akár még a díjazottat sze­rénykedő hajbókolásra késztető kitüntetések, sőt a pökhendi, saját pótolhatatlanságuk (tév) hitétől eltelt kulturális főcsinovnyikok is. „Senki nem maradt velem és élet­emberemmel, mind kitódultak, el- viharzottak a nekik készített büfé mellett, a miniszter után és lefelé - mind, Pault kivéve. Ő volt az egyeden, aki ott maradt mellettem és élettársam, életemberem mel­lett, fölháborította meg szórakoz­tatta is az incidens” - emlékezik a kínos afférra közel másfél évtized­del később Bernhard. Tény és való: a környezete nem mindig díjazza a művész sajátos, (Somogyi Tibor felvétele) sokszor a társadalmi konvenciók tekintetbevétele nélkül kialakított és kiélezett formában közreadott véleményét, könyörtelen szóki­mondását. Jól tudja ezt Bernhard is, de az örökké konfliktussal fe­nyegető helyzetből nem lát kiutat. „A művészetben (...) nincs pardon (...) az egyeden lehetőség a kímé- ledenség” - úja egy helyütt. És a művésznek ráadásul nem csupán a közfelháborodást és an­nak következményeit kell tudnia el­viselni, a „köz” ugyanis gyakran személyiség- versus szabadságjogi vitákban sem az írói autonómia vé­delmében, hanem a saját érintett­ségét vélelmező személy - vagyis az önjelölt szövegértelmező - javá­ra dönt. Jó példa erre Franz Wese- nauer salzburgi lelkész esete, aki az író önéletrajzának első kötetét elol­vasva úgy vélte - nyüván nem min­den ok nélkül -, hogy Franz bácsi alakjában Bernhard róla rajzol ne­gatív képet. Az egyházfi nyomban be is jrerelte az írót, aminek az lett az eredménye, hogy a későbbi ki­adások mind a mai napig kivétel nélkül a Salzburgi Törvényszék 1977-es döntése értelmében közük a szöveg kifogásolt részeit. Az október 25-ig nyitva tartó tár­laton mindenesetre ennek a prózá­nak az eredeti vázlataiból is megte­kinthető néhány oldal. Hétről hétre, Délidő, Téka, Mesét mondok, valóságot, A kultúra világa, Randevú, Térerő, Kaleidoszkóp A Pátria rádió hétvégi programjai MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 7 órától fél 12- ig a Hétről hétre c. zenés, publi­cisztikai magazinunkat hallhat­ják. A tartalomból: Pozsonyban ülésezik az MKP Országos Taná­csa; elemezzük az ANO-ban és a koalícióban kialakult kényes helyzetet, valamint várható kime­netelét; 9 óra után Bugár Bélával, az MKP elnökével beszélgetünk arról, miről tárgyaltak a hét ele­jén Gyurcsány Ferenc magyar mi­niszterelnökkel a határon túli magyar szervezetek vezetői; ellá­togatunk a dunaszerdahelyi Art- Ma Galériába Szabó László galán- tai és Lestyán Goda János buda­pesti szobrászművészek kiállítá­sára; beszélgetünk arról, milyen lehetőségei vannak a hazai ama­tőr zenészeknek és zenekarok­nak; nyilatkozik műsorunknak Kmotrik Péter, a Gömöri Ifjúsági Társaság elnöke, valamint Bodó Mária, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem negyedéves hallgatója, aki kommunikáció-esztétika sza­kot hallgat. Miklósi Péter Délidő c. műsorának vendége Jávorka Ágoston klímaszakértő, akivel a szélsőséges meteorológiai jelen­ségekről beszélget a szerkesztő. Téka című irodalmi magazinunk­ban 13 órától többek közt szó lesz arról a József Attila-fordításkö- tetről, amelyet a Kalligram jelen­tetett meg, továbbá arról is, mi­lyen kép él általában a köztudat­ban Balassi költészetéről. 13.30- tól Mesét mondok, valóságot cím­mel megismételjük a 92 esz­tendős naszvadi Polgár Józsefné- vel 2001-ben készült beszélge­tést, melyben felidézte a régi la­kodalmak hangulatát, de gyer­mekkoráról és küzdelmes éle­téről is mesélt. 15 órakor jelent­kezik A kultúra világa, amelyben Tóth Tibor, a Komáromi Jókai Színház igazgatója az új évadról beszél, majd Tyukodi Szabolcs mondja el, hogyan került Romá­niából a Jókai Színház társulatá­hoz, végül Kubička Kucsera Klára művészettörténész méltatja Sza­bó Ottó képzőművész munkássá­gát, pozsonyi kiállítása kapcsán. Vasárnap reggel 7 órakor hírek­kel indul műsorunk. 8.05-kor: A hét Londonban. 9.05-kor katoli­kus műsorral jelentkezik a Vilá­gosság. A zenei szerkesztő ajánla­tában 9.40-től magyar újdonsá­gok forognak. 10 órakor hírek, majd Randevú. A mese után a leg­kisebbek elmondják, milyen fel­nőttek szeretnének lenni, majd té­mánk az iskolakezdés. Megismer­kedhetünk egy ifjú tanárnővel, Mészáros Anitával, aki két évig New Yorkban tanított, majd ven­dégünk lesz az Ardea verséneklő együttes, és bemutatkozik a Bu­dapesti Logosound elektronikus zenekar. 13 órakor Térerő, a Kár­pát-medencei magyar szerkesztő­ségek magazinja, ezúttal Műhely­melléklettel a mi szerkesztősé­günk jelentkezik. Beszélgetés hangzik el az ógyallai Feszty Ist­vánná Schaffer Piroskával a Fesz­ty család történetéről, Feszty Ár­pád festőművészről és legismer­tebb műve, A magyarok bejövete­le című körkép sorsáról, kálváriá­járól, a monumentális festmény születéséről. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp. A műsorban felidézzük a 100 esztendeje szü­letett Koestler Artúr alakját, ellá­togatunk a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeu­mába, ahol szeptember 16-án a nagyközönség számára is meg­nyílik a Történelmi Könyvtár, majd bemutatjuk az évek óta Ang­liában élő, dióspatonyi Németh Viktóriát, aki egy nagy múltú észak-londoni fiúiskola tanára, végül felkeressük komáromi ott­honában Csiernyik János világ­bajnokjelöltet, aki a levelezési sakkban egészen a nemzetközi nagymesteri címig jutott. 15 óra­kor az Ószidőben megszólal Dvorszkyné Kucsera Katalin nyugdíjas pedagógus, valamint Jóba Lajos és felesége, akik hosz- szú ideig voltak tagjai szlovákiai magyar együtteseknek. (Nyit.) RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 36. számában feltett kérdésre Vera sofőrje a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Bodor Katalin osgyáni, Bódi Magda sókszelőcei és Kása Zoltán dunaszerdahelyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A Vatikán kórusa Magyarországon Budapest. Az ősz egyik szenzációjának ígérkezik a Vatikán 1400 éves kórusának, a Capella Musicale Pontifica Sistina magyar- országi vendégszereplése. A Pápai kórus magyarországi látogatá­sa történelmi eseménynek tekinthető: az énekkar ugyanis alig-alig mozdul ki a Vatikánból. Az együttes három koncertet ad, s fellép az Esztergomi Bazilikában celebrált latin nyelvű szentmisén, ahol tíz magyarországi kórussal együtt adja az istentisztelet „zenei alá­festését”. (MTI) AZ IFJÚ SZIVEK FELHÍVÁSA Idén ünnepli fennállása ötvenedik évfordulóját az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes. A díszelőadást Pozsonyban, a Hviezdoslav Színházban, a baráti találkozót pedig az Ifjú Szivek székházában (Mostová 8) tartják október 22-én, szombaton. Az együttes kéri az egykori tagokat, a volt táncosokat, énekeseket, zenészeket, hogy legkésőbb-október 1-ig jelezzék, hány belépőjegyre tartanak igényt. Egy színházjegy ára 200 korona, a baráti találkozóra 100 knrnna Tplpfnn/fay 02/54410310 p-maiT infntrftifinczivpk <;k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents