Új Szó, 2005. szeptember (58. évfolyam, 203-226. szám)

2005-09-02 / 203. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. SZEPTEMBER 2. Gondolat ll „Hova lesz ez a rengeteg könyv? Ki olvassa? (...) Ma, mikor sem kiadó, sem közönség, hogyan lehet, hogy mégis több a könyv, mint valaha?” - Babits Mihály A könyveket tisztelni, csodálni, de főként olvasni kell Benczúr Gyula: Olvasó nő erdőben (1875) A könyvekre meg lehet ha­ragudni. Nem mondandó­juk, hanem fizikai létük miatt. Különösképpen ak­kor, ha az ember elhatá­rozza, hogy - lévén nyár, szabadság, de sok esős, otthonmarasztaló nap is - rendbe teszi szobafalnyi könyvespolcát. SAROKASZTAL NAGY ILDIKÓ ROVATA Létrával, porszívóval, porrongy- gyal felszerelve odaáll a könyvek elé, és nekilát a munkának. Majd néhány óra elteltével rádöbben, hogy ez bizony több napos tevé­kenység lesz, melynek során egyre jobban fáj a keze, lába, háta, nyaka a sok emelgetéstől, hajlongástól, nyújtózkodástól. Ám érdekes módon a növekvő fáradsággal arányosan csökken a haragja. És rádöbben, hogy a köny­vekre nem lehet haragudni, a köny­veket szeretni kell. Tisztelni kell a bennük felhalmozott tudást, cso­dálni szépségüket, elismerni az al­kotók bátorságát. De főleg olvasni kell őket, mert olvasni jó. Különös­képpen ilyenkor, nyáron, amikor későn sötétedik és korán virrad, amikor ki lehet ülni a parkban egy padra, a lakás erkélyére, a folyó­parton a fűre vagy a tengerparton egy sziklára (tetszés szerint behe­lyettesítendő), és lehet olvasni, ol­vasni, olvasni... Hogy mit? Mindent. Lehet-e, szabad-e könyveket olvasásra ajánlani? A kínálat óriási, és bár­mivel el lehet kezdeni. Gyermekkorban például a népmesékkel (bár Illyés Gyula 77 magyar népmesé­jét a felnőtteknek is merem ajánlani!), de akár a Harry Potterrel is. Ne maradjanak ki a gyermekek életéből a ma már kicsit divatjamúlt indián kalandregé­nyek, mert megmozgatják fantázi­ájukat, fejlesztik igazságérzetüket - és némi földrajzi, antropológiai stb. ismeretet is nyújtanak. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy bi­zonyára szívesebben is olvasnák csemetéink ezeket a könyveket,, mint az iskolában lejegyzett kötele­ző vagy ajánlott könyveket.) Hogy ki mit akar és szeret olvas­ni, azt műveltsége, tapasztalata, irodalmi tájékozottsága dönti el. A kérdéssel, vagyis hogy lehet-e, sza­bad-e könyveket olvasásra ajánla­ni, sokan foglalkoztak már. „Az író számára legérdekesebb könyv a sa­ját készülő munkája” - írja Könyv­ről könyvre című művében Babits Mihály. Aki e kötet egy másik írásá­ban a könyvek sorsáért aggódik: „Hova lesz ez a rengeteg könyv? Ki olvassa? Micsoda varázslat folytán hajtanak ki egyik napról a másikra, mint a gombák, a legrosszabb idő­ben? Ma, mikor sem kiadó, sem kö­zönség, hogyan lehet, hogy mégis több a könyv, mint valaha?” Aggo­dalomra semmi ok, nyugtatihat- nánk meg a neves poeta doctust kissé cinikusan, hiszen hetven év­vel ezelőtt írt sorai mit sem veszí­tettek időszerűségükből. S lám, az irodalom mégis él: írók és művek születnek, díjakat alapí­tanak és adományoznak, és az ol­vasás fontosságáról cikkeznek a la­pok (?). De térjünk vissza alapkér­désünkhöz: mit olvasni, hogyan tá­jékozódni az irodalom rengetegé­ben? Az olvasók iránt felelősséget érző írástudók bizonyára gyakran felteszik ezt a kérdést, s kitartóan keresik rá a választ. A Cselényi-lista Cselényi László költő is összeállí­totta a szerinte nélkülözheteden száz könyv listáját. Az ihletet talán Hamvas Béla A száz könyv című esszéjéből merítette, melynek né­hány gondolatát idézi is: „A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott város­ból vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyre lehetne állítani” - úja Hamvas. Akinek valószínűleg éppúgy komoly gondot okoz e száz mű kiválasztása a sok százezerből, mint Cselényinek. Utóbbi ezért tartja fontosnak saját válogatását megindokolva leszögezni: „Az iro­dalmat (...) többféle psztályozás- nak vethetjük alá - kronológiai, műfaji, nemzed szempontok sze­rint skatulyázhatjuk, minthogy minden relatív.” És ezért Cselényi a világirodalom remekeivel párhuza­mosan a magyar irodalom, majd a huszadik századi szerzők általa legjobbnak, illetve legfontosabb­nak tartott műveit ajánlja elolva­sásra. A teljesség igénye nélkül, íme, néhány cím a kiválasztottak közül: Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila és Weöres Sándor összes verse, Eötvös, Ke­mény, Mikszáth, Krúdy, Móricz, Babits, Kosztolányi, Kassák, Füst Milán, Németh László, Illyés Gyula egy-egy konkrét regénye. Termé­szetesen Az ember tragédiája és az úgynevezett Jókai-kérdés is ott a jegyzékben. Utóbbi nyilván válasz­tási lehetőséget kínálva az olvasó­nak a hatalmas életműből. A világirodalom keresztmetsze­tét adó művek sora - Cselényi Lász­ló ajánlásában - a Bibliával kezdő­dik és Gabriel García Márquez Száz év magányával fejeződik be. Való­színűleg kevés olyan felnőtt olvasó van, aki legalábbis ne hallott volna erről a méltán világhírű alkotásról. Számomra azonban külön öröm, hogy a huszadik század legjelentő­sebb alkotásai között he­lyet kapott Ottlik Géza Is­kola a határon című, talán kevésbé ismert könyve. Ottlik nagyszerű regé­nyét először a hetvenes években olvastam el, mert magyar szakos egyetemi hallgató­ként ezt a könyvet illett ismerni. S ettől kicsit kötelezőolvasmány-él­ményként maradt meg bennem. Később azonban rájöttem, hogy a remekművet az ember élete során többször is elolvashatja, de leg­alább kétszer javallott (hogy nagy tudású egyetemi tanárunk, Zeman László szavaival éljek, aki Ottlikot felfedezte számunkra). Hiszen Otdiknak ez a regénye a huszadik századi modem magyar próza egyik alapműve. Két könyv a saját listámról Örülök Márquez megjelenésé­nek is Cselényi nélkülözhetetíenjei között. A Száz év magány ugyanis valóban nem csupán szerzőjét tette halhatatianná, hanem Dél-Ameri- ka sajátos szellemvilágát is elhozta Európába. A Nobel-díjas kolumbiai író minden művére érdemes odafi­gyelni, ezért egy másik regényét is ajánlanám elolvasásra. A Szerelem a kolera idején helyszíne szintén Dél-Amerika, s a színek, szagok, hangulatok kavalkádja ugyanúgy megragadja és nem engedi el az ol­vasót, mint a másik nagy regény at­moszférája - meg természetesen a történet, amely erotikusán szerel­mi, naturalistán természetes és mé­lyen emberi. És most kanyarodjunk el a vüág- sikerű könyvektől a talán kevésbé ismertekhez. Egy másik, szintén ré­gi-új kedvencemet ajánlanám az olvasók szíves figyelmébe: Lengyel József Igézőjét. Az alig ötven olda­las novellát a minap mint az író leg­jelentősebb művét méltatták vala­hol. És mivel bennem nem hagyott annak idején ilyen mély nyomot, vagy talán csak a rárakódott sok él­mény csökkentette jelentőségét, új­ból kezembe vettem a kötetet. Most megdöbbentett a benne rejlő szép­ség: az emberi sorsok és jellemek tömörsége, a kegyetlenül nehéz emberi élet szinte jelszavakban tör­ténő megjelenítése és az ember ön­magába vetett hitének meggyőző ábrázolása. Az Igéző egy-két órányi szívszorító olvasmány. Jó érzés utána visszatérni a napsütéses nyárba. A Nagy Könyv eddigi tanulságai A magyar közszolgálati televízió egy nagy kísérletbe kezdett: le akatja győzni a valóságshow-k szörnyét, és rá akatja ébreszteni az embereket az olvasás örömére. Ezért - nem kevés pénzt: 500 millió forintot áldozva az ügyre! - meg­vette a BBC-től az ott Nagy Olvasás- The Big Read - néven sugárzott vetélkedő licencjogát, s ezt március elsején műsorra tűzte. A sajtóból már ismert az úgyne­vezett százas, sőt a tizenkettes lista is. Utóbbi nagy vitát váltott ki a szakemberek körében, hiszen ma­gyarázatot kell találni a kilenc ifjú­sági regény rendkívül jó helyezésé­re. Egyes vélemények szerint erre nem nagyon lehetünk büszkék. Az eredmény ugyanis azt mutatja, hogy az emberek egy jelentős része az általános iskola elvégzése után szakít a rendszeres olvasással. Ezért a gyermekkori olvasásélmé­nyek ivódnak be legmélyebben em­lékezetükbe, és szükség esetén eze­ket tudják a legegyszerűbben elő­hívni. Más vélemények szerint a szava­zás végeredményét a könyvtárak és az iskolák döntötték el, sikeresen mozgósítva a diákokat, és bevonva őket a nagy, össznépi játékba. Ami talán nem is olyan nagybaj. Az olvasási szokásokkal foglal­kozó szakemberek a képet azzal a kissé szkeptikus véleménnyel egé­szítették ki, hogy a megfilmesített klasszikusokra leadott szavazatok- öt ilyen regény jutott be a tizenkét legolvasottabb közé - eltorzítják az eredményt. Hiszen a könyvet talán kézbe sem vevők is szavazhattak az irodalmi alkotásra. A pszichológusok meg azt a ta­nulságot vonták le a végeredmény­ből, hogy a magyar lélek vágyik a mesére, amelyben a jó legyőzi a rosszat, és amelyben nem ritka a csoda. Ezért került be a legjobbak közé Bulgakov Mester és Margari- tája éppúgy, mint a Száz év ma­gány vagy Orwell 1984-e. Egy szó mint száz, valóban el­gondolkodtató a tizenkettes lista. És érdekes lesz a folytatás is, amely októberben kezdődik és december 3-ig tart. Sms-ben és földi vonalon lehet ezalatt a pár hét alatt szavaz­ni a kedvencre. A végső összecsa­pásra pár nappal karácsony előtt, a televízió képernyőjén kerül sor. Ám hogy a verseny valóban megmoz­gathatja a fiatalokat, azt már csak a nagyszámú kísérőrendezvény is igen valószínűvé teszi. Például olyasókörök alakultak, és fórumokon számolhatnak be az emberek olvasmányélményeikről. Az iskolákban meghirdették A Nagy Bagoly nevű vetélkedőt, amelybe szakdolgozatokkal nevez­hetnek be az általános és középis­kolások. Szeptember elsején indult az iskolai válogató, majd megyei és országos fordulók következnek. A legjobb szakmai munkával jelent­kező diákok pedig a televízió nyil­vánossága előtt kapnak szereplési lehetőséget nem sokkal a telefonos vetélkedő végeredményének kihir­detése előtt. Komoly jutalomban részesülnek a legjobban szereplő csoportok és egyének - külföldi utazás, digitális kamera, Magyar Nagylexikon stb. -, de minden bi­zonnyal egyetemi belépőnek sem rossz egy bármilyen szintű szerep­lés ebben az országos műveltségi versenyben. Érdemes lesz tehát továbbra is fi­gyelemmel kísérni A Nagy Könyv útját. Amely számítógépes vüá- gunkban talán nem is a könyves­polctól indult el, de nagy valószí­nűség szerint oda fog vezetni. A Nagy Könyv kamionja az idei Budapest Parádén (Fotók: Képarchívum) Hogy ki mit szeret olvas­ni, azt műveltsége, tapasztalata dönti el. A színek, hangulatok ka­valkádja megragadja és nem engedi el az olvasót. GONDOLAT Szerkesztők: Hizsnyai Zoltán (tel. 02/59233449), Mislay Edit, Tallósi Béla. Levélcím: Gondolat, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents