Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-05 / 181. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ VED0M0SZTYI Mihail Hodorkovszkij bizo­nyos abban, hogy három-négy év múlva a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hoz ügyében, és a Jukosz olajtársaságéhoz hasonló bírósági leszámolás nem fenyeget más olajmág­nást. A Jukosz május 31-én ki­lencévi szabadságvesztésre ítélt volt vezetője egyebek kö­zött erről beszélt az orosz napi­lapban megjelent nyilatkozatá­ban, azt állítva, hogy a cég szétveréséért nem Roman Ab­­ramovicsot, hanem Igor Sze­­csint, az elnöki hivatal helyet­tes vezetőjét terheli a felelős­ség. Hodorkovszkij szerint két tanulság van: a pénz nem több a jólét egyik eszközénél, valamint nem szabad a kivéte­lezésben reménykedni. Paroubek kitart a rendőri beavatkozás jogossága mellett, tovább tartanak a tiltakozások Csehországban. Indulatok a technoparti után is Nem csillapodnak a szombati engedély nélkü­li technoparti elleni ke­mény rendőri beavatko­zás kiváltotta éles belpo­litikai viták és indulatok Csehországban. KOKES JÁNOS Jirí Paroubek miniszterelnök ezért megszakította ausztriai sza­badságát, és szerdán este ellátoga­tott az esemény színhelyére, a Prá­gától mintegy 130 kilométerre nyu­gatra fekvő Mlýnecbe. Újságírók előtt leszögezte: továbbra is jogos­nak tartja a rendőri beavatkozást. A kormányfő kijelentette, a technoparti résztvevői több száz­ezerkoronás kárt okoztak azoknak a gazdáknak, akiknek földjei a ki­bérelt rét mellett terülnek el. Az egyik érintett gazda, Jan Zatloukal azt mondta Paroubeknek, hogy 36 hektárnyi legelőjét tették tönkre. A rendőrök és a fiatalok összecsapá­sakor mindkét oldalon mintegy 150 személy szenvedett könnyebb vagy közepesen súlyos sérüléseket. Az összecsapás utáni káoszban egy fiatalt elgázolt egy kamion. A technósok azt terjesztik, hogy még egy francia is meghalt, valamint néhány személyről nem tudni, hol tartózkodnak. A francia nagykövet­ség szerint a hír nem felel meg a va­lóságnak. Ajövőre nézve Paroubek szerint csak két megoldás lehetséges. „Az első az, hogy találunk egy olyan katonai gyakorlóteret, ahol engedéllyel meglehet ren­dezni ilyen technopartit. A másik pedig az, hogy azt az utat választ­juk, amelyet Nyugat-Európa több­sége, például Nagy-Britannia is vá­lasztott. Lemásoljuk az ottani tör­vényt, s azután már ilyen esemé­nyeket egyszerűen nem lesz szabad megrendezni” - mondta a száz napja hivatalban lévő miniszterel­nök, aki a rendőri beavatkozás mi­att komoly bírálatoknak van kitéve. A technozene hívei, elsősorban cseh és külföldi fiatalok napok óta tüntetnek, és a polgári demokrata ellenzékkel együtt a miniszterel­nök, valamint František Bublan belügyminiszter lemondását köve­telik. A technósokat Václav Havel exállamfő is támogatásáról biztosí­totta. A prágai média ezt hibának minősítette. Paroubek megismétel­te: Bublant nem váltja le. Ugyanak­kor a közvélemény körében egyre erősödnek azok a hangok is, ame­lyek támogatják a kormányoldalt, s törvénysértéssel, magánvagyon megrongálásával és mások szabad­ságának korlátozásával vádolják a technósokat. A kormányzat mellett ált ki az országos tisztiorvos, a tűz­oltóság és Primda város polgár­­mestere, amelynek határa érintke­zik a rendezvény színhelyével. Mindkét oldal részéről több felje­lentés érkezett a hatóságokhoz. A kormányfő felkérte Havelt, hogy közvetítsen a felek között. A technósok azonban a kabinet tár­gyalási javaslatát elutasították. A rendőrség eddig nyolc technós el­len indított eljárást törvénysértés miatt. Egy olaszt, aki Prágában a rendőrökre uszította kutyáit - amelyek két egyenruhást megmar­tak és kocsival akart nekik hajta­ni, a hatóság később letartóztatta. Az olasznál hasist is találtak. Az el­lenzéki polgári demokraták pártve­zetői fórumot javasoltak összehív­ni, de ezt a szociáldemokrata és a többi parlamenti párt is elutasítot­ta. A heves indulatokat kiváltó és egyre inkább belpolitikai párharccá váló eseményt tegnap délután a szenátus is napirendjére tűzte. Ajövőre nézve Paroubek szerint csak két megoldás lehetséges. Tízezer medresze fogad ingyen több mint másfél millió, 5-18 éves fiatalt, de idősebbet is Pakisztánban Szegények iskolája és dzsihádisták melegágya MTI-HÁTTÉR A pakisztáni iszlám vallási isko­lák, a medreszék, amelyeken a júli­usi londoni robbantások nyomán iszlám aktivisták letartóztatásának hulláma söpört végig, ingyenes ok­tatást biztosítanak több millió fia­tal pakisztáninak, ugyanakkor a Nyugat elleni dzsihád (szent hábo­rú) iskolái is. Több mint tízezer Korán-iskola fogad ingyen több mint másfél mil­lió, 5 és 18 év közötti fiatalt, sőt an­nál idősebbeket is, és oktatásuk kö­zéppontjában az iszlám tanítása áll. Ezek az intézmények nélkülöz­hetetlen alapjai az ország oktatásá­nak, a világ ama tizenkét országa egyikének, amely nemzeti összter­mékének kevesebb mint 2 százalé­kát fordítja az oktatási szférára. A medreszék hálózata ezzel együtt kisebbségben van Pakisz­tánban, ahol 155 ezer állami iskola, 36 ezer magániskola van az oktatá­si minisztérium 2004. márciusi je­lentése szerint. 2002. január 12-én Pervez Musarraf pakisztáni elnök bejelentett több intézkedést, amely a medreszék nyilvántartásba véte­lét és korszerűsítését célozta. De az elmúlt három évben az iszlámábá­­di hatóságok optimizmusa ellenére ezek az erőfeszítések beleütköztek a medreszék szunnita és síita vallá­si elöljárók vezette szövetségének elszánt ellenállásába. Pakisztán 1947-es megalakulá­sakor csak néhány tucatnyi ilyen iskola létezett Pakisztánban. A Ziaul Hakk diktátor 1977-es hata­lomra jutása után kezdődött iszlamizálási folyamattal, majd az Afganisztán elleni 1979-es szovjet invázióval kezdtek el szaporodni, miután Pakisztán lett a Szovjet­unió elleni dzsihád hátországa. Egy pakisztáni kormányjelentés szerint 1988-ban 2891 medresze működött az országban, s több mint 50 százalékukat az egyik legszigorúbb szunnita irányzat, a deobandi vezetői irányították. A szovjet megszállók elleni afga­nisztáni harc, amelyet nagyrészt Szaúd-Arábia és a többi öböl menti királyság pénzelt, ugyancsak hoz­zájárult Pakisztánban több száz új iskola finanszírozásához. A 90-es években a tálib mozga­lom, amely véget vetett az afga­nisztáni polgárháborúnak, legtöbb újoncát a pakisztáni medreszékben toborozta. Több ezer harcost ké­peztek ki a dzsihád ideológiájára, de e dzsihádistáknak nem csak Af­ganisztán volt az egyetlen cselekvé­si területük - állapította meg a brüsszeli Nemzetközi Válságcso­port (ICG). Sokan harcoltak az in­diai jelenlét ellen Kasmírban, ahol a lakosság többsége muzulmán, és részt vettek Pakisztánban is a szunnita-síita összecsapásokban, amelyeknek a 90-es évek eleje óta mintegy 4000 halottjuk volt. „Ezek a vallási iskolák továbbra is olyan alattomos doktrínát taní­tanak, amely a vallási erőszakot táplálja, s ez egyre növekvő fenye­getést jelent Pakisztán stabilitásá­ra” - állapította meg Szamina Ah­med, az ICG pakisztáni igazgatója a The Washington Post című ame­rikai lapban. „Akkor is, ha csak a medreszék egy százaléka kevere­dett gyanúba, s ha mindegyik csak évi ötven harcost termel ki, ez évente ötezer potenciális terroris­tát jelent -jelentette ki egy névte­lenséget kérő, Iszlámábádba akk­reditált nyugati diplomata. - Pa­kisztán büszke arra, hogy 700 al- Kaida-tagot tartóztatott le 2002 óta, de ez a szám elenyésző azoké­­hoz képest, akik naponta kijönnek a medreszékből.” Terroristapalánták? (Reuters-felvétel) KOMMENTÁR Határ a csillagos ég MOLNÁR NORBERT Egyre inkább az az ember érzése, hogy a pártok amolyan elővá­lasztásra, pontosabban próbavoksolásra használják a késő őszi megyei önkormányzati választásokat. Azok a koalíciók, ame­lyek mindenféle ideológiai közelség nélkül formálódnak vagy már megköttettek, arra engednek következtetni, hogy a pártok azt próbálgatják: mennyit bír elviselni a választó. Meddig lehet feszíteni a húrt, hogy a választott társaság ne legyen kontraproduktiv. Mert a jelek szerint a pártok majdnem min­dent elviselnek. Azt tudjuk, hogy a regionális vagy a megyei politikában mások a játékszabályok és az érdekek, mint a nagypolban, s hogy az ideológiai határok úgy hághatok át, ahogy csak jólesik. Ha egy párt és egy másik újdonsült érdeke azt kívánja, hogy egy csó­nakba üljenek, még ha korábban csak nyírták egymást is, meg-, teszik. Hogy ezt az érdeket egyfajta összefogás valaki ellen, vagy gazdasági „nyerőforrás” motiválja-e, teljesen mindegy. A lényeg, hogy a tűz és a víz békésen eléldegél egymás mellett. Mert mire gondoljon az ember egy Smer-SDKÚ, SNS-ANO vagy KDH-HZDS koalíció kapcsán. Azt már hónapokkal ezelőtt rebesgették, hogy országos szinten Dzurindáék és Mečiarék tárgyalgatnak egymással, nem is kapjuk fel a fejünket rá. De hogy Ficóék és Dzurindáék is megtalálják egymáshoz az utat, már sokkal hihetetlenebbnek tűnik. Legalább annyira, mint hogy a liberálisnak mondott ANO egy platformon találja magát több megyében is a szélsőséges SNS-szel. Mindennek van hatá­ra, mondom én, a határ a csillagos ég, mondják ők. Kicsit paradox, de már hónapok óta éppen két nagypolitikai ko­alíciós partner, az ANO és a KDH az, amelyik a legélesebb el­lentétben áll egymással, jobban gyepálják egymást, mint a nemzetiek és a kommunisták. Aki figyelte a két társaság leg­utóbbi megnyilatkozásait, biztos lehetett abban, hogy ezek ket­ten már soha nem állnak egymással szóba, csak érne már végre véget ez a koalíció. Erre Pavol Hrušovský parlamenti és keresz­ténydemokrata elnök tegnap kijelentette, ha az ANO nem vál­toztat viselkedésén, a KDH csak nehezen tudja elképzelni vele a választások utáni együttműködést. A gyanútlan szemlélő meg azt hitte, már rég kizárták egymást a látókörből. A kérdést, azt hiszem, valahogy úgy kell feltenni: minek kell történnie ahhoz, hogy két párt bizonyosan kijelentse, nem kívánnak együttmű­ködni. Nos, megyei szinten valószínűleg nem tud olyan történ­ni. Az országos szint meg attól függ, mit visel még el a választó gyomra. Év végére ez is kiderül. JEGYZET Text Product Manager KOCÚR LÁSZLÓ A minap népesebb baráti tár­sasággal Győrben jártam. Nem shoppingolni mentünk, nem is a legújabb mozipremierre igyekeztünk. Csak úgy átruc­cantunk egy fülledt nyári szombaton. A Rába-parti város megszépült. Már az átkosban is szebb volt, mint Pozsony, a rendszerváltás óta pedig rakétasebességgel fejlődött, a tágabb belváros bármelyik kelet-ausztriai tele­püléssel felveheti a versenyt. Ebédelni egy pizzériába tér­tünk be. Belvárosi árak, korrekt kiszolgálás, malomkeréknyi pizza, majd egy-két korsó jég­hideg sör, ahogy az ilyenkor szokás. Egyszer csak azt látjuk, hogy az egyik haver röhögve érkezik az alagsori illemhely fe­lől. - Ezt nektek is látni kell! - mondja, miután úrrá lesz rán­gatózó rekeszizmán. Az illemhely tiszta, takaros. Az ajtaján táblázat, félórás beosz­tással. A takarítónak alá kell ír­nia, hogy félóránként kiglan­colta a helyiséget, mellette ez áll: Ellenőrizte: XY Control Ma­nager! Egy vécében! Képzeljük el, ha a szépremé­nyű ifjú úgy dönt, szakmailag szeretne továbblépni, állást változtat, szakmai önéletraj­zában feltünteti: ettől eddig Control Manager voltam. Meggyőzően hangzik. Mind­addig, míg részletesebben nem kell kifejtenie, mene­dzserként pontosan mit is el­lenőrzött. A rendszerváltásig a nagy átlag legfeljebb annyit tudott a menedzserekről, hogy a világ boldogabb felén élő, sokat kereső emberek. Ez persze akkor sem volt teljesen igaz, napjainkban meg pláne. A vállalati struktúrában, fő­ként a nyugati anyavállalattal bíró multiknál az egyszerűség végett a középvezetők jó ré­szét már valamilyen mene­dzsernek nevezik. Sőt, az egyik globális gyorsétterem­láncnál a hamburgerünket is Manager kitűzőt viselő ifjonc­tól vehetjük át, aki legfeljebb attól menedzser, hogy régebb­től dolgozik a piros-sárga étte­remláncnál, mint a hátsó trak­tusban a mirelit húspogácsát előkészítő véglények... A menedzser szóval megbarát­koztunk, úgymond, közszóvá vált, ma már egy lányos anya sem csapja össze meghatottság­gal vegyes izgalommal a kezét, ha jövendő vejéről megtudja, hogy menedzser. Általánossá vált, hogy a vállalatok - ma­gyar és szlovák nyelvű álláshir­detéseikben - Sales Managert, Key Account Managert, Busi­ness Development Managert, Brand Managert, Purchasing Managert keresnek. A potenciális alkalmazottak úgyis tudják, mit takar a meg­nevezés, alti meg nem tudja, az ne jelentkezzen ilyen pályára. De a vécétakarítók főnökét me­nedzsernek nevezni talán túl­zás. Bár, ha ez tendencia, akkor legközelebb én is szöveggyártó menedzserként fogok bemutat­kozni. Text Production Mana­ger -jól hangzik, nem? (Kiss Tibor rajza)- Drágám, hozom az altatót!

Next

/
Thumbnails
Contents