Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-04 / 180. szám, csütörtök
UJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ AMERIKAI SAJTÓ A Kreml meg akarja félemlíteni a csecsenföldi háborúról tudósító külföldi újságírókat - foglalt állást a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) nevű New York-i szervezet az ABC- vel szembeni moszkvai fellépés nyomán. Az orosz külügyminisztérium nemkívánatosnak nyilvánította az amerikai tévét. Szergej Ivanov védelmi miniszter bejelentette, az általa vezetett tárca minden kapcsolatot megszakít az ABC-vel, miután az Nightline című műsorában levetített egy, Sámil Bászájev csecsen lázadó vezetővel készült interjút. A CPJ döntése haladéktalan megváltoztatására szólította fel Moszkvát. * Közép-Ázsia mind ez ideig szinte teljes mértékben Oroszország exkluzív befolyási övezetének számított Szemmel tartott amerikai jelenlét Miután a sanghaji csoport országai (Oroszországgal és Kínával az élen) néhány héttel ezelőtt közös nyilatkozatukban felszólították az USA-t, gondolkodjon el Közép-Ázsiában állomásozó csapatainak fokozatos kivonásáról, nem sokáig váratott magára az amerikai védelmi miniszter látogatása Kirgíziában. ONDREJCSÁK RÓBERT De lássuk az előzményeket. Az USA hadereje 2001. szeptember 11-ét követően Afganisztánban, a tálib rezsim ellen végrehajtott támadások során kezdte szorgalmazni katonai támaszpontok létesítését. A választás politikai és stratégiai okok miatt a régió két országára, Üzbegisztánra és Kirgíziára esett. Ezzel gyakorlatilag egy új helyzet alakult ki a térségben, hiszen Közép-Ázsia eddig szinte teljes mértékben Oroszország exkluzív övezetének számított. Moszkva befolyásának nem igazán volt kihívója, még akkor sem, ha Kína egyre intenzívebb érdeklődést tanúsított. Az amerikai jelenléttel azonban Washington is „beszállt” a térségbeli hatalmi játszmába. Hozzá kell azonban tenni, hogy mindez az oroszokkal való konzultációk alapján történt. Az USA tehát egyértelműen bővítette befolyását, azonban nem teijedt ki szinte minden szférára, mint Oroszországé. Egyébként az USA katonai jelenlétének legfőbb indoka az afganisztáni hadműveletek hátterének biztosítása volt, és az is maradt mindmáig. Csakhogy időközben Moszkva úgy gondolta, az amerikai jelenlét hosszú távon fenyegetheti befolyását Közép-Ázsiában, ezért - nem kis mértékben kínai biztatásra - tálcára tette a kérdést. Moszkva önbizalmának nem igazán tettek jót a grúziai, ukrajnai, majd kirgíziai események sem. Az említett országokban bekövetkezett fordulatokat nagyon sok szempontból úgy lehet értékeim, mint az orosz befolyás visszaszorulását, és a nyugati, elsősorban amerikai befolyás kiterjesztését a posztszovjet térségben. És bár sok szempontból a térségbeli amerikai jelenlét nagyon jól jön Moszkvának is, hiszen nagyon is csökkenti az oroszokra háruló biztonsági erőfeszítéseket, az oroszok úgy gondolják, bizonyos szinten túl már nem maradhatnak tétlenek, hiszen akkor Ukrajna és Grúzia után Közép- Ázsiát is elveszthetik. Márpedig az említett régió Oroszország biztonsága, gazdasági és stratégiai érdekei szempontjából nagyon fontos. Ráadásul figyelembe kell venni egy lélektani szempontból fontos tényezőt is: Örményország és Fehéroroszország kivételével már csak Közép-Ázsiában mondható dominánsnak a moszkvai befolyás, ami viszont a magát még mindig nagyhatalomnak tartó Oroszország számára nagyon is fontos. Mindehhez hozzá kell fűzni, hogy Közép-Ázsia nagy területei már gyakorlatilag több mint kétszáz éve orosz fennhatóság alatt voltak, míg a Szovjetunió szét nem esett. Másrészt viszont a térségbeli támaszpontok nagyon fontosak az USA számára is, hiszen a terrorizmus elleni háború szempontjából kulcsfontosságú az említett térség. Persze a közép-ázsiai helyzet abszurditására jellemző, hogy akad olyan eset, amikor az orosz és az amerikai támaszpont mindössze néhány kilométerre van egymástól, ugyanazon ország területén. Természetesen elviekben igaz, amit az amerikai védelmi miniszter mond: hogy az afganisztáni hadműveletek tovább folytatódhatnak akkor is, ha az USA kénytelen lenne kivonni katonáit Kirgíziából és Üzbegisztánból, de azért hozzá kell tenni, a helyzet mindenképpen bonyolultabb lenne az USA számára, és nem csak logisztikailag. Éppen ezért az első amerikai reakció ez volt: „Ha azt akarják, hogy elmenjünk, elmegyünk, és nehogy már azt higgye valaki, hogy nélkülözhetetlen.” De ezt követték a további lépések, amelyek bár megerősítették az addigi álláspontot, ám mindenképp arra irányultak, hogy megerősítsék: az USA továbbra is szeretné fenntartani támaszpontjait Közép- Ázsiában. Mindezt csak megerősíti Donald Rumsfeld kirgíziai látogatása (hogy a másik kulcsfontosságú országba, Üzbegisztánba nem látogatott el, azt jelzi, az USA és Üzbegisztán kapcsolatai nem rózsásak az ottani ellenzéki megmozdulás elnyomását követően). Az amerikaiaknak alapvetően két érvük lehet, amellyel megpróbálhatják meggyőzni a közép-ázsiai országok vezetőit. Az egyik a biztonság, hiszen az említett államok hadereje képtelen arra, hogy hatékonyan szembenézzen a szélsőségesek és terroristák jelentette veszéllyel. Ebben természetesen az USA-n kívül komoly szerepet játszanak az oroszok is. A másik a gazdasági tényező. Figyelembe kell venni, hogy az Egyesült Államok nagy pénzeket fizet a térségbeli országoknak azért, hogy csapatai ott állomásozhatnak, továbbá például a' repülőterek használatáért is. Nem nehéz elképzelni, ez mekkora segítséget jelenthet. A végeredmény tehát az, hogy az amerikaiak minden valószínűség szerint maradnak, viszont nem fognak katonai jelenlétük további szélesítésére törekedni. És természetesen mindezt Moszkva vigyázó szemei figyelik. A szerző külpolitikai elemző Az Egyesült Államok nagy pénzeket fizet a térségbeli országoknak. JEGYZET Vigyázat, csalok! SZÁSZI ZOLTÁN Csak a nyilatkozataimat tessék figyelni, vigyázat, csalok! De azért mondok én igazat is, de csak, ha... Mikor is? Ezt tessék megnézni! Mármint ezt a nyilatkozatot, amelyet egy járási hetilapban tett közzé az értem aggódó párt. Csak a szóhasználatot tessék figyelni, ígérem, munkáról egy árva szó nem esik benne, így nem fárasztja el az embert. Kezdjük, mondjuk, annál a tételnél, hogy egy párt választási programjában a többi között „logisztikai központot szorgalmaz”. Ennyi! Mit lehet egy logisztikai központon szorgalmazni, azt a nagy logika sem tudja, de egye penész, szorgalmazzátok csak, fiúk, majd lesz valami, ha már logika nincs. A gyorsforgalmi út építésének kérdését a párt szóhasználata szerint „napirenden kell megtartani”. Nem építeni kell, nem lobbizni érte, elég azt lazán napirenden (meg) tartani, úgy ki kérheti számon rajtuk, hogy ők nem foglalkoznak vele. Hát napirenden van, nem?! Az egészségügyi szolgáltatások színvonalát pedig „szemmel kell tartani”. Mint jó gazda a disznót! Képletesen ha csak szemmel tartja az ember azt az állatot, attól a disznó bizony hamar megdöglik. Az adott vidék történelmi értékeiről is szó van, ez esetben „ápolni, bemutatni, propagálni” kíván a politikai gyönyörülés. Ápolni, mint az anyaföld a Szózatban, csak az el is takar. Bár az itteni műemlékeknek is hamar por és hamu lesz a sorsuk, ha csak ápolgatni fogják őket, és nem renoválják sürgősen. Az anyanyelvi oktatást „biztosítani akarja” az értem szenvedő. Kíváncsi vagyok, mi ellen meg hogyan. Hogy ha esetleg meghal, akkor ő kapja meg a biztosítási összeget? „A régiófejlesztési tanulmányokat hatékonyabbá kívánja tenni.” Hogy mi a fenéért nem magát a régiófejlesztést, azt nem tudom. A megye kihelyezett hivatalát „hatékony konzultációs központtá akarja tenni”. Mi van? Hát eddig nem az volt? Akkor meg miért szedték ott az átlagosnál nagyobb fizetést az emberek? Ha valamit létrehoz egy vállalkozó, és nem hatékony, másnap bezár. Igaz, bratyizós, állami pénzen menő dolognál nem is fontos a hatékonyság. A „régiók közötti különbségek csökkentése” - így keményen és mereven. Nesze semmi, fogd meg jól, ez kell neked gömöri. Nem munkalehetőség, nem beruházás, hanem a különbségek csökkentése. „Kiemelten figyelemmel kísérni az idegenforgalom szempontjából fontos térségeket.” Magyarán kiülnek majd az elvtársak, aztán távcsővel nézik a tavakat meg a hegyeket, vagy mi? Ez mind semmi. Bonusz is van: „a telekomunikációs csatornákat is javítani” kívánja az értem aggódó. Na itt már bizakodni kezdek! Ezek szerint javítóbrigádot, vállalkozást szerveznek, és javítjuk a telekommunikációs csatornákat. Most már csak azt mondja meg nekem valaki, mi ez egyáltalán, vagy hogy is értelmezzem. Ezenkívül semmi bajom, Rodolfó mester már régen elmondta, vigyázat, csalok. Csak Rodolfó mester tényleg tudott valamit. KOMMENTÁR IRA-puding MALINÁK ISTVÁN Nagyszabású, kétéves tervet ismertetett a héten a brit kormány az észak-írországi helyzet normalizálására, az ottani katonai jelenlét csökkentésére. A csapatkivonások, a bázisok felszámolása után az ottani katonai jelenlét nem lesz nagyobb, mint normális körülmények között bárhol másutt a szigetországban. Mindez válasz az IRA pontosan egy héttel ezelőtti bejelentésére, amelyet a Downing Street 10-ben is olyan bombasztikus jelzőkkel illettek, mint óriási, történelmi lépés. Hasonló nyilatkozatok hangzottak el az amerikai képviselőháznak a Sinn Feint támogató tagjai részéről is. Mindez a külpolitikában kevésbé járatosak számára is nyilvánvaló tette: valamilyen összefüggésnek kell lennie a londoni merényletek és a IRA-lépés között. Amit - és ez az érem másik oldala - legalább annyian fogadtak szkeptikusan, mint ahányan hozsannáztak neki. Az IRA-döntés lényege: befejezi fegyveres harcát az angol megszállók ellen, felszámolja fegyverraktárait, s „tisztán politikai, demokratikus programokért, kizárólag békés eszközökkel” fog küzdeni. Stílusosan: erre is érvényes a mondás, mely szerint a puding próbája az, hogy megeszik. Az 1998-as nagypénteki egyezményt máig nem sikerült végrehajtani. Felsorolni is nehéz lenne, hányszor próbálták újraéleszteni és hányszor temették el. Ez táplálja a szkepticizmust is: az IRA-nak már 2000 közepére végre kellett volna hajtania a teljes leszerelést, de csak 2001 végén kezdte el, majd ez is félbeszakadt. És itt kezdődik a „hagyományos” európai és a nemzetközi vagy muzulmán terrorizmus fura kölcsönhatása. A 2001. szeptember 11-i, Amerika elleni terrortámadás volt az első külső kényszerítő hatás, ezért kezdte meg az év novemberében - szintén hatalmas csinnadrattával - az IRA a leszerelést. Ugyanilyen, ha nem még érzékelhetőbb lépéskényszerbe hozták most az IRA-t a londoni terrortámadások. Egész Európában és a tengerentúlon is annyira terrorellenes a hangulat, hogy a közvélemény a legkisebb „hazai” akciót sem lenne hajlandó tolerálni. Megfigyelhettük, 2001 után még robbantgatott az ETA is, de kínosan ügyelt arra, ne legyenek halálos áldozatok (az más lapra tartozik, hogy Madrid és Párizs összehangolt lépései szinte lefejezték a szakadár baszk szervezetet). Az IRA-közlemény további nemzetközi vonatkozása az a kitétel, mely szerint tagjai a világ egyik részén sem fognak fegyveres tevékenységben részt venni. Nyűt titok ugyanis, hogy az IRA emberei sok helyütt képeztek ki - harcra vagy robbantásokra - gerillákat-terroristákat. Tavaly három IRA-tagot például Kolumbiában ítéltek el marxista gerillák kiképzéséért. A nyolcvanas években az IRA a nemzetközi terrorizmus támogatásával vádolt Líbiától kapott 130 tonna fegyvert. Ha most bárki bármiféle kapcsolatot tudna kimutatni az IRA és az al-Kaida között, azzal az északír katolikusok teljesen lejáratnák ügyüket. Összegezve: az IRA-bejelentés oka: egyrészt a külső kényszer, másrészt - és ez pozitívum - megteremtődtek Nagy-Britanniában az intézményi feltételei is a békés megoldásnak, gondoljunk a nagyfokú önkormányzatiságra, a saját parlamentre, mint amilyet a skótok is kaptak. A tanulság az, hogy az európai terrorizmus problémája politikai eszközökkel megoldható, ha van akarat. Nagy kérdés, hogy ez a tapasztalat mennyire hasznosítható a muzulmán terrorizmus vonatkozásában. FIGYELŐ CSEH SAJTÓ Jirí Paroubek szociáldemokrata miniszterelnök, aki éppen száz napja vette át a cseh koalíciós balközép kormány irányítását, került júliusban a cseh politikusok népszerűségi listájának élére. A megkérdezettek 63-64 százaléka bízik Paroubekben. Ez szinte a duplája annak, amilyen mértékű bizalmat élvezett a korábbi regionális politikus, valamint miniszter áprilisban, amikor a korrupciós botrány miatt távozni kényszerült Stanislav Grösst felváltotta a kormányfői székben. Az első öt között egyébként négy szociáldemokrata politikus van; az egyetlen ellenzéki politikus Pavel Bém, Prága polgári demokrata polgármestere, aki „bronzérmes”. Miroslav Topolánek, a Polgári Demokratikus Párt elnöke 41 százalékos támogatottsággal a hatodik. Áprüis óta azonban népszerűsége hét ponttal csökkent. „Paroubek a kezdetektől fogva rendkívül aktív, nem ijedt meg semmiféle problémától, s az emberekben azt az érzést kelti, hogy végre valaki az ő gondjaikkal is foglalkozik - kommentálta a felmérés eredményét Stanislav Hampl, a STEM igazgatója. - Az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt képtelen volt megfelelően reagálni arra, hogy a politikai színtéren egy új, erőteljes arc jelent meg.” Másrészt úgy véli, Topoláneknek, az ellenzék vezetőjének sokat ártottak meggondolatlan kijelentései. Topolánek egy interjúban nemrégiben például azt mondta, hogy pártja hatalomra jutása esetén megrendezi a „hosszú kések éjszakáját”, és megtisztítja az államapparátust a nem oda való tisztségviselőktől. A felmérések szerint ismét emelkedni kezdett Stanislav Gross volt kormányfő népszerűsége is. Májusban 18 százalékos volt júliusban pedig már 25 százalékos. Gross jelenleg a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártelnöke. Hasonló módon változik Csehországban a pártok támogatottsága is. A korábban hosszú ideig magasan vezető polgári demokraták népszerűsége fokozatosan csökken, a szociáldemokratáké pedig emelkedik. Júliusban a polgári demokratákra a megkérdezettek 27,5 százaléka, a szociáldemokratákra pedig a lakosság 18 százaléka szavazott volna. Korábban a két párt népszerűsége között húsz százalék volt a különbség. Politikai elemzők szerint a helyzet változása alapvetően Paroubeknek és politikájának köszönhető. Ha Paroubek nem követ el a következő hónapokban súlyos hibákat, akkor pártja jó eséllyel indulhat a jövő júniusban esedékes képviselőházi választáson, véli több szociológus, (kés)
