Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-30 / 201. szám, kedd

) SZÓ 2005. AUGUSZTUS 31. Szülőföldünk 31 Sok alkalom van, hogy fajsúlyos kultúrával találkozzanak a városban az érdeklődők” - mondta a polgármester James Bond autója az I. Galántai Körversenyen Kulturális fesztivál a határon A zsinagógában állandó kiállítás nyűt, tizennyolc jeles felvidéki személyiség portréjából Ezentúl évente versengenek a veteránok lolyság. Néhány éve né­­ány lelkes ipolysági értel­­íiségi elhatározta, min­­en évben megünnepli az Doly neve napját. A nap­­irban augusztus 13-a sze­­spel, mint az Ipoly ke­­esztnév ünnepe. FORGÁCS MIKLÓS A bensőséges ünneplés tavaly íár az egyetemes kultúra ünnepé­­í vált. Idén háromnapos kulturá­­s fesztivállá bővültek az Ipoly Na- Dk, melyet az Ipolyság Város Pe­­:étje Alapítvány és Ipolyság Város mdezett. A sokszínű művészeti és irsadalmi eseménysorozat köz­­onti helyszíne a felújított Bartók éla téri zsinagóga, a Menora Saag entrum Artis volt. Augusztus Il­ii a folyó köszöntése előtt egy san­­mest várta a közönséget, majd zabó István Csodálatos Júlia című lmje következett. Rajk László ne­ss építész beszélt a vetítés előtt a indezőről. Este tíz körül az Ipoly­­ígiak, együtt lesétáltak az Ipoly artjára s köszöntötték az ünnepel­­!t. Virágcsokrok, koszorúk és égő lécsesek úsztak a vízen, ünnepi líszkivilágítással” kényeztetve a omha, sötét, de öntudatos” fo­tót. Augusztus 12-én dudaszó és a I. Gödöllői Szkólatábor nyolcszáz i/es Dániel játéka után következett beszédek ideje. Lőwy János, a vá­­)s polgármestere először a nem­ig elhunyt Hunčík László emlékét lézte fel, akinek múlhatatlan ér­eméi voltak a zsinagóga felújító­iban és az Európa Átrium kiötlé­sében. Lőwy gazdagodásnak ne­vezte az Ipoly Napokhoz kapcsoló­dó eseményeket, szerinte a mese­beli szépségű völgyben található is­kolaváros a kultúráját kínálhatja az itt élőknek és a látogatóknak. „Ren­geteg alkalom van, hogy fajsúlyos kultúrával találkozzanak a város­ban az érdeklődők, örülnénk, ha az Ipolyságiak is kihasználnák a le­hetőségeket” - mondta a polgár­­mester. „Szlovákok és magyarok abban is hasonlítanak, hogy hajla­mosak a melankóliára, arról be­szélnek, mit nem lehet, mi nem működik, valaki mindig megaka­dályozza őket a cselekvésben” - folytatta Martin Bútora. Ő Márai Sándornak ad igazat, aki szerint a csoda, egészen szerényen, csend­ben van általában jelen, és annyira közel van hozzánk, hogy észre sem vesszük, eszünkbe sem jut érte nyúlni. „Akik itt összegyűltek örül­nek, hogy együtt lehetnek, s a cél­juk az, hogy megcáfolják Németh László állítását, miszerint „Európa kelet felé lejt”. Szokoly Alajos emléktáblája Ipolyság jeles személyiségeinek emlékfalára került, Winter Lajos és Kovács Sebestyén Endre emléktáb­lája mellé. Szokolyi Alajos 1871- ben született Kisgaramon és 1932- ben halt meg Bernecebarátiban. Ebbe a hatvanegy évbe egy sport­ember, egy orvos, egy levéltáros, egy ötgyermekes családapa és a vi­lág dolgaira, az emberek problé­máira mindig érzékenyen és meg­értőén reagáló ember életét tudta sűríteni. 1896-ban, Athénban száz méteres síkfutásban lett két ameri­kai futó mögött a harmadik helye­zett. Révész Ferenc elmondta, František Chmelár, a Szlovák Olim­piai Bizottság elnöke baráti üdvöz­letét küldi az ünnepség résztvevői­nek, Chmelár elindult Ipolyságra, de egy kisebb baleset miatt vissza kellett fordulnia. Jakabháziné Me­ző Mária, a Magyar Olimpiai Aka­démia főtitkára szerint Szokolyi va­lóban az a sokszínű személyiség, akinek emlékét ápolni kell, ugyan­azon az olimpián indult száztíz mé­teres akadályfutásban és hármas­ugrásban is, az előbbiben miután végig vezetett, megbotlott, az utób­biban egyetlen ugrással megsze­rezte a negyedik helyet. Az emlék­táblát a főtitkár asszony és Lőwy János polgármester leplezte le, a magyar Olimpiai Akadémia nevé­ben Takács Ferenc, titkár helyezett el koszorút. Ezután a zsinagógában állandó kiállítás nyűt, tizennyolc je­les felvidéki személyiség portréját festette meg Bartusz György két ta­nítványa, Pál Ildikó és Pálmai Lász­ló. Hushegyi Gábor esztéta köztéri alkotásként kezelte ezeket az alko­tásokat, hiszen az ilyen művek mindig sokat mondanak el az adott pillanat társadalmi hangulatáról, történelemről alkotott elképzelésé­ről, közállapotairól. A nap további részében és másnap, augusztus 13- án egymás után soijáztak az író-ol­vasó találkozók, színházi előadá­sok és koncertek. Ladislav Ballek, Bánki Éva, Kukorelly Endre, Hizs­­nyai Zoltán, Grendel Lajos, Barak László volt az ez alkalomból meg­nyitott irodalmi kávéház vendége. Tóth Rita, Bodonyi András, a Co­relli trió ágyazott különböző műfa­jú zenékbe különböző hangvételű verseket. A Szevasz színház Vlas­timil Vendík darabját és Gágyor Pé­ter Andersen átiratát játszotta. Ma­rián Labuda Miért vagyok huntyi? címmel anekdotázott. Vasárnap délután a református zsoltároktól a középkori egyházi zenén keresztül a héber dallamokon át a magyar népballadákig, örökzöld musical- és operettdallamokig csendültek fel melódiák. GAÁL LÁSZLÓ Galánta. „Odanézz, még James Bond is eljött a csodaautójával” - kiáltott fel egy bámészkodó, ami­kor a XXI. Galántai Vásár kísérőren­dezvényeként a város Fő utcáján át­robogó, vagy éppen átpöfögő 76 veterán gépkocsi és motorkerékpár között egy csodaszép,, kalandfil­mekből ismert gépkocsit pillantott meg. Az 1962-es gyártású Jaguár nemcsak a bámészkodók, hanem a bírálók tetszését is elnyerte, hiszen az egyik győztese volt az augusztus 11-én első alkalommal megrende­zett Galántai Körversenynek (Ga­­lantský ovál). A 2004 júliusában alapított Galántai Veterán Car Club által szervezet versenynek több győztese is volt. A történelmi gép­járművek ugyanis két kategóriában versenyeztek, az egyikben az auto­­mobü születésétől 1945-ig gyártott járműmatuzsálemek, a másikban az 1945 és 1970 között gyártott if­jabb gépek. Az első kategóriát, egy V8-as Ford, egy fekete és csontszí­nű nagydarab cabrio nyerte, a fia­talabbak között a már említett 1962-es Jaguár vitte el a pálmát, de akadtak egyéb díjak is. A galántai klub elnökétől, Kovács Jánostól az abszolút győztesnek járó díjat a legöregebb, 1906-os gyártású, hin­­tót idéző elektromobil vezetője ve­hette át. A polgármesteri kupát vi­szont a galántai klub nevében ve­hette át a klubelnök Barczi Attila polgármester-helyettestől. Kovács Jánostól azt is megtudtam, hogy terveik között szerepel egy múze­um létrehozása, de egyelőre nincs megfelelő helyük. Jelenleg egy szponzornak köszönhetően a volt állami birtok területén van a klub­­helyiségük, de abban reményked­nek, hogy a városi önkormányzat segítségével hozzájuthatnának va­lamilyen helyiséghez, ahol kétha­vonta más-más veterán járműveket állítanának ki. A galántaiak első íz­ben tavaly, szintén a galántai vásár alkalmából mutatkoztak be a nagy­­közönségnek, és idén februártól az országos veterán egyesületnek és a nemzetközi egyesületnek, a VIVA- nak is tagjai. Kovács János állítja, ezentúl rendszeresen megrendezik a galántai körversenyt. 'unčík Péter pszichiáter, a város szülötte mondott köszöntő szá­nkat (A szerző felvétele) A Jemes Bond-fllmekből ismerős 1962-es Jaguár Kovács János főszervező öreg Tatra gépkocsijával versenyen kí­vül vett rész a felvonuláson (Szőcs Hajnalka felvételei) ’óbb mint egy évig szünetelt a kompjárat, miután tavaly januárban a zajló jég meg egy elszabadult kotróhajó tönkretette a vontatókötél tartóoszlopait ílégen a falubeliek kóróból, gallyakból építettek jeges hidat a Vágón GAÁL LÁSZLÓ Vágfarkasd. Még New York-ban tudják, hogy a farkasdi komp in­yen jár. Ezt az egyik révésztől, traj Hajtmantól hallottam a mi­­ap, akivel a mátyusföldi faluba lá­­>gató miniszterelnökre és kísére­­:re várakozva beszélgettünk. „Egy [kálómmal két biciklista jött a túl- Idalról, és integettek, hogy át sze­mének jönni. El is mentünk ér­ik, és kiderült, hogy idegenek, ;ak angolul beszélnek. Mi persze em értettük, de annyit kivettünk a lagyarázatukból, hogy New York- 51 Londonba igyekeznek. Amikor hoztuk őket, és már felfelé kap­­ittak az innenső töltésen, a kollé­­ím azt mondja: látod-e te Gyuri, licsoda híres ez a farkasdi komp? lég Nyújorkban is tuggyák, hogy itt ingyen át lehet gyónni” - emlé­kezik vissza a révész. Sajnos, szo­morú történeteket is tudnak mesél­ni az itteniek. Egy alkalommal egy idősebb ember, egy bizonyos Béni bácsi a komplejárón biciklivel bele­hajtott a Vágba. Itt igen mély a víz, és az öreg ezt nagyon jól tudta, hi­szen valamikor ő is révészkedett a kompon. „Bizonyára öngyilkos lett, mert amikor a biciklijét kihúzták és átvizsgálták a rendőrök, annak semmi baja nem volt, a fékei is mű­ködtek, úgyhogy biztosan nem vé­letlenül hajtott a vízbe. A holttestét aztán három-, négyszáz méterrel lejjebb, a faágakban fennakadva találták meg.” Az is megtörtént már, hogy valaki autóval rohant a vízbe. „Én is csak a kollégáktól hal­lottam az esetről” - meséli Hajt­man ,J\ túlparton várt egy személy­autó utánfutóval. Amikor odaért a komp, a kolléga kiabált, jöjjenek már, de a kocsi csak nem indult. Akkor kiment és megzörgette a ko­csi tetejét. Ketten ültek benne, mind a ketten aludtak. A zörgetés­­re a sofőr felriadt, beindította a mo­tort, és ráhajtott a kompra. De úgy, hogy a túloldalán belefordult a fo­lyóba pótkocsistus. Ha jól emlék­szem, traktorral vontatták ki a ko­csit a Vágból” - idézi fel a révész, aki kollégájával Ernest Eliášsal fu­varozza az utasokat a Farkasd és Sókszelőce közötti országút részét ■képező átjárón. A kompjárat több mint egy évig szünetelt, miután tavaly január­ban a zajló jég meg egy elszaba­dult kotróhajó tönkretette a vonta­tókötél tartóoszlopait. A fenntar­tó, a nyitrai megyei önkormányzat hárommülió koronából felújíttat­ta, és idén április elsejétől üzemel újra. Ennek nemcsak az erre uta­zók örülnek, hanem azok a hely­beli gazdák is, akiknek a folyó túl­oldalán van a szántóföldjük. Pál Józseftől, az érsekújvári regioná­lis útkezelőség vágsellyei részleg­­vezetőjétől tudtam meg egyet s mást a komp történetéről is. A jelenlegi nem a Vág eredeti med­re. Az valaha a falun keresztül folyt, az új medret, amit a helyiek Új-Vágnak neveznek, valamikor a 19. század végén kézi erővel ásták ki, és terelték ide a folyó vizét. Az­óta üzemel itt komp. Azelőtt a fa­lubeliek állítólag gallyakból, ku­­koricakóróból „építettek” hidat a folyón. „Kórókötegeket hordtak egymásra, azt vízzel öntözték, hogy megfagyjon, és így másfél méter vastagságú jeges hidat ké­peztek ki a víz színén, ezen jártak át a túloldalra” - árulta el Pál. A második világháború alatt nem járt a komp, de 1947 óta - a tavalyi baleset utáni kényszerszünetet ki­véve - állandóan működik. Most, a nyári időszakban, reggel hattól este tízig, szeptembertől este hatig jár majd, de az üzemelés mindig a időjárástól meg a vízállástól, télen a jégzajlástól is függ. Ezért aki Ér­sekújvár felé ezt a rövidebb utat választja, a révészeknél a 0902/ 248447-es telefonszámon érdek­lődhet az aktuális helyzetről. A kompot a víz sodrása mozgatja (Szőcs Hajnalka felvétele) g. x SZÜLŐFÖLDÜNK A melléklet kelet- és közép-szlovákiai kiadását szerkeszti: Klein Melinda Levélcím: Szülőföldünk, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: regio@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents