Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-24 / 197. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A HTMH-ban nyílt titok volt Bálint-Pataki József viszonya a hölggyel A román kémnővel esett szerelembe? KOMMENTÁR Utána a vízözön? BARAK LÁSZLÓ Pavol Rusko esete a százmilliót éró váltókkal egyáltalán nem holmi becsületbeli elvekről szól, amint ezt kormánybeli és egyéb opponensei a nyilvánosságnak közvetíteni igyekeznek. Hanem arról a közhelyről, hogy következmények nélkül nem szabad, mert nem lehet teljesen hülyének nézni egy egész or­szágot! Mert, egyebek közt, tudni illik ilyen értelemben is, hogy hol a határ... Rusko úgy fizetett vissza politikusként, sőt gazdasági minisz­terként, százmilliós személyes tartozást, mint egy átlagos mai üzletember. Aztán teljesen gátlástalanul üzleti titokként kezelte, honnét vett rá pénzt, miközben magánvagyona - saját vagyon­­bevallása szerint - meg sem közelítette a szóban forgó össze­get... Majd heteken keresztül hetet-havat hordott össze, közrö­hej tárgyává téve önmagát, nem utolsósorban pedig azt a kor­mányt, amelynek minisztere (volt?). Nem beszélve pártjáról, amely vezetőinek többségét is vélhetően kilóra vásárolta meg annak idején... így ment ez a jelképes focipályán, amíg be nem telt a pohár, és piros lapot nem javasoltak neki a partjelzők, a szlovák kereszténydemokraták meg a Magyar Koalíció Pártja politikusai. Ö azonban, mint egy vásott kamasz, a bérelt druk­kerek - pártjának fent említett vezetői(!) - mögül, utánam a víz­özön alapon, „bíráit” köpködi szembe... Lásd megnyilatkozásait, miszerint a kereszténydemokrata politikusok a rájuk bízott bel­ügyminisztériummal visszaélve kotorásztak a pénztárcájában... Mindent összevetve, felbecsülhetetlen károkat okozott ez a Rusko-ügy a jelenlegi kormánykoalíciónak. Sokat rontott egy­szersmind a politika általános megítélésén is, habár meglehető­sen edzett már itt ilyen értelemben a közvélemény... E kétségkívül tehetséges karrierista politikai „tündöklése” egyébként éppen azért hordozta magában már a kezdet kezde­tén az ideiglenességet, mert egyszerűen jelleméből adóan gát­lástalan. Amely tulajdonság sokkal hosszabb ideig hasznosítha­tó az ún. üzleti életben, mint a napi politikában... Lásd a legen­dás amerikai milliárdos, Rockefeller „második becsületesen megszerzett millióját”. Meg azt, hogy Rockefeller soha nem akart a politika közvetlen szereplője lenni! Mert nem volt buta, nem úgy, mint Rusko, aki, a költővel szólva, egyszerre akart kint s bent is egeret fogni. Mi ebből a tanulság? Csak annyi, hogy kénytelen-kelletlen bele kell nyugodni, nincsen a világon hatalom, amely birtoko­sának keze ne maga felé hajlana - ha már a szentek sem mente­sek az ilyesmitől... Sžlovákiában sincs, s nem is lesz ez más­ként. Ugyanis a legalsóbb szintű önkormányzatoktól kezdve az éppen aktuális kormányokig, mindenki elsősorban az „övéi­nek”, közvetve persze önmagának igyekszik kedvezni. Aki mást mond, hazudik. Ha azonban az aktor csak egy kicsit is elegáns, nem kevésbé pedig okos, mindenképpen ügyel arra, hogy az önmagáról közvetített összképen elsősorban a közérdekű el­szántság domináljon. Ellenkező esetben előbb-utóbb bukásra ítéltetik! JEGYZET FIGYELŐ MAGYAR HÍRLAP Két nap alatt két sportcsar­nokot, két uszodát, egy-egy iskolát, illetve közösségi há­zat adtak át a kormány promi­nensei. Nyolc hónappal a vá­lasztások előtt úgy tűnik, megkezdődött a szokásos, szavazatszerzést célzó avatási szezon. Közösségiház-átadás Tiszadobon, iskolafelújítás Nagysápon, uszodanyitás Cell­­dömölkön és Bátonyternyén, sportcsarnokavatás Gödön és Székesfehérváron - csak né­hány az elmúlt napok válasz­tói hála kiváltására alkalmas kormányzati protokollesemé­­nyei közül. A még javában tar­tó vakáció ellenére sem tét­lenkedtek a miniszterek és a kormánypárti képviselők: alig volt hét, hogy ne szerepelt volna valamely vidéki lap címlapján egy-egy rendelő-, templom-, focipálya- vagy ját­szótérátadáson mosolygó po­litikus. MAGYARNEMZET Privatizációra azért van szükség, mert az állam rossz tulajdonos - ezt az érvet Kun­­cze Gábor pártelnök használja előszeretettel, ha társaságá­ban szóba kerül a közvagyon elherdálása. A látszólag ké­zenfekvő gondolkodáshoz persze jókora skizofrénia szükséges akkor, amikor az el­nök pártja épp kormányon van. Az állam képviseletét el­látó főtisztviselők egy részét ugyanis az SZDSZ adja, de több, az adófizetők pénzéből fenntartott közintézmény vagy állami tulajdonú nagy­­vállalat vezetőit is e párt klien­túrájából válogatták össze. Azt, hogy kit hová ültettek ve­zetőként, természetesen nem a kiszemeltek tehetsége hatá­rozta meg, hanem az MSZP- vel kötött koalíciós paktum. NÉPSZABADSÁG Az MNB meglehetősen jó bi­zonyítványt állított ki tegnap a magyar gazdaság teljesítmé­nyéről. A külföldi befektetők folyamatosan talicskázzák a pénzüket az országba. Ez job­bára a nemzetközi konjunktú­rának, a gyors ázsiai növeke­dés teremtette felesleges tőké­nek, a feltörekvő piacok felfe­dezésének köszönhető, de azért az is eredmény, hogy Ma­gyarországtól nem riasztja el semmi a befektetőt. Azt jelenti, hogy-jegybanki megfogalma­zásban - kedvező a nemzetközi konjunktúra. De elég gyors a növekedés, jók az inflációs szá­mok, és javulgat az egyensúly is, bár persze lenne még mit tenni. Szóval alapvetően min­den rendben van. Kaviár még­sem volt. NÉPSZAVA Folytatódik a négypárti e­­gyeztetés az országgyűlési képviselők számának csök­kentéséről. Az eddigi két tárgyalási forduló azon kívül nem sok eredményt hozott, hogy a pártok deklarálták: látnak esélyt a megegyezés­re, így 2010-re valóban csök­kenhet a törvényhozás lét­száma. Az egyik kérdés azon­ban éppen az, hogy a jelenle­gi 386 helyett hány honatyát válasszanak meg a szavazó­polgárok. Tóth András nemzetbiz­tonsági államtitkár állam­titokra hivatkozva nem kí­vánt részleteket elárulni a Magyar Nemzet által nyil­vánosságra hozott kém­ügyről, amelyben egy volt és egy jelenlegi miniszter neve is felmerült. ÖSSZEFOGLALÓ Eközben kiderült, annak elle­nére, hogy a Nemzetbiztonsági Hi­vatal úgy döntött, a házaspárt ki kell szorítani az ország területéről, a férfi és felesége jelenleg is Ma­gyarországon tartózkodik. Sz. I. 2002. július 15. és 2004. március 31. között az Oktatási Mi­nisztériumban szakértői munkát végzett - közölték a tárca sajtóosz­tályán. A hölgy a magyar tit­kosszolgálatok figyelmét is felkel­tette, ugyanis felvetődött a gyanú, hogy a román hírszerzésnek dolgo­zik. Az ügy a nemzetbiztonsági bi­zottság egyik ülésén is szóba került, elsősorban Sz. I. állami vezetőkhöz fűződő viszonya miatt. Nemzetbiz­tonsági források szerint a tit­kosszolgálat lehallgatta Sz. I. tele­fonját és a jegyzőkönyvekből kitű­nik, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalában is munkát vállaló sze­mély intim kapcsolatba került a szervezet volt vezetőjével, vala­mint egy jelenlegi és egy volt mi­niszterrel. Bálint-Pataki József, a HTMH egykori elnöke megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, valamint határozottan visszautasítja, hogy bármi köze is lenne a kémtörténethez. A szerve­zet volt vezetője az MTI-nek el­mondta, hogy egészségügyi okok miatt mondott le az elnökségről, irányítása idején, azaz 2Ö02 júliusa és 2005 júliusa között a hivatal egyetlen munkatársával szemben sem vetődött fel nemzetbiztonsági jellegű probléma. Információink szerint egyébként a HTMH-ban nyílt titok volt Bálint-Pataki József viszonya a hölggyel. Bálint-Pataki elkeseredett, hogy a Magyar Nem­zetben közölt cikkhez hasonló szín­vonalú „koholmányok és képtelen­ségek” megjelenhetnek egy orszá­gos lapban. Értesülések szerint Sz. I. férjének a HTMH nemrég eltávo­lított elnöke éveken át irodát bizto­sított. Bálint-Pataki József a szerve­zet tulajdonában levő Eötvös utcai ingatlant adta oda a férfinak, aki korábban az RMDSZ-ben is fontos pozíciót töltött be. Az irodában közvetlen vonalkapcsolat volt a magyar kormányzathoz, az illetőt pedig a hivatal elnöke bevonta a határon túli magyarok ügyét érintő döntéshozatalba is. A politikusok Bálint-Patakihoz képest visszafo­gottabban nyilatkoznak az ügyről: az írás tartalmi részét egyelőre sen­ki sem cáfolta, sőt megerősítést nyert, hogy a nemzetbiztonsági bi­zottságban napirenden volt a téma. A testület MSZP-s alelnöke kifejtet­te, hogy a testület a kémtörténetről „általánosságokon túl nem kapott tájékoztatást”. Tóth Károly úgy vél­te, a szolgálatok teszik a dolgukat, vagyis más országgal szemben vé­dik Magyarország érdekeit. A szo­cialista képviselő felderítené a va­lós vagy nem valós államtitkok • kiszivárogtatok, és elzárná a csa­tornákat. Demeter Ervin, a nemzet­­biztonsági bizottság fideszes tagja egyelőre nem kívánta kommentál­ni a kémtörténetet. Tóth András nemzetbiztonsági államtitkár köz­leményben reagált az ügyre. Esze­rint a Nemzetbiztonsági Hivatal­nak törvényi feladata kiemelkedő állami intézmények nemzetbizton­sági védelme, amely adatgyűjtést, ellenőrző tevékenységet, műveleti munkát jelent. Megjegyezte, hogy mindezek konkrét részletei állam­titkot képeznek. - Egyébként a tör­vény is szigorúan szankcionálja in­formációk, félinformációk vagy akár dezinformációk kiadását, ki­szivárogtatását a nemzetbiztonsági szolgálatok műveleti munkájáról - tette hozzá az államtitkár. A tit­kosszolgálatok végzik a dolgukat, az ügyhöz más hozzáfűznivalóm nincs - válaszolta Batiz András kor­mányszóvivő arra az újságírói kér­désre, hogy a kormány miként kommentálja a jelenlegi és volt kor­mánytagot érzékenyen érintő kém­botrányt. Markó Béla román mi­niszterelnök-helyettes az Index in­ternetes portállal annyit közölt, pártja már december-január folya­mán megszakította a kapcsolatot Sz. I. férjével, aki az RMDSZ-ben töltött be fontos pozíciót. Mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára - fogalmazott Markó. Megírtuk azon értesülésünket is, hogy a titkosszolgálat vezetői bün­tetőeljárás megindítását is fontol­gatták a gyanú szerint a román hírszerzésnek dolgozó Sz. I.-vel és férjével szemben, ám erre nem került sor, mert az ilyen esetekben gyakran al­kalmazott „kiszorítást” alkalmaz­ták velük szemben. Azóta kiderült, a házaspár jelenleg is Magyaror­szágon él, sőt a férj letelepedési en­gedélyt is kapott, ő ugyanis román állampolgár. Sz. I. korábban kabi­netvezetője volt a bukaresti oktatá­si államtitkárnak. A hölgy a HTMH-ban a határon túli oktatási intézményekkel való kapcsolattar­tást biztosította. Egykori munka­társai szerint az volt a nem hivata­los feladata, hogy „lassítsa” a pén­zek átutalását, valamint az, hogy a magyar költségvetési pénzeket olyan román állami egyetemek­hez csoportosítsa, amelyek ma­gyar nyelven is oktatnak. Sz. I. a HTMH mellett idén áprilisig ku­ratóriumi tag volt az oktatási tárca által létrehozott Apáczai Közalapítványban. Több forrás­ból származik olyan információ, amely akár aktív kémtevékeny­ségre is utalhat. A magyar köz­­igazgatási adatbázisokból vala­hogyan kijutott Romániába és Ukrajnába az összes magyariga­­zolvány-tulajdonos személyi ada­ta. (mno.hu, index.hu, ma.hu) Mi leszel, ha nagy leszel? KOZSÁR ZSUZSANNA No mi leszel, ha nagy leszel? - szegezik neki a hatéves kis­lány mellének a felnőttekre ti­pikusan jellemző okos kérdést. A kislány felnéz, nagy szeme pillantásával felméri az idege­neket, akiket Szontyola főterén több társával együtt virággal várt. Valami küldöttség ők a rettenetesen távoli, más or­szágbeli testvérvárosból. A kis­lány, mint a helyi hagyo­mányőrző csoport tagja, a re­ményteljes utánpótlás, a har­mincfokos kánikulában meg­fonnyadt virágát a kérdező ke­zébe nyomja. De nem elég ez, látja ő, az idegen választ vár, mert a szeme továbbra is firta­tó, és nem hajlandó máshová nézni. El kell neki mondani a titkot, amit eddig féltve őrzött, mert különben nem szabadul, és menni szeretne már a nagy­szülei kertjébe, a fák alá, el ebből a hőségből. Hát úri­asszony! - mondja nyugodtan, rendíthetetlen magabiztosság­gal. A felnőtt meghökken, az­tán gyorsan azt kérdi: „Úri­asszony? Az mit csinál?” Olvas, sokat olvas - világosítja fel a kis cserfes, de ez sem elég, még mindig nem elégült ki a másik kíváncsisága. „De miből él? Mi­vel keresi a kenyerét?” - akadé­koskodik tovább a néni, ahe­lyett, hogy menne már a többi­ek után, még majd lemarad a szíves fogadtatás részét képező méregerős pálinkáról, meg a tegnapról maradt szikkadt po­gácsáról. Nem válaszol az utol­só kérdésre, nem is tud, nem is akar. Ő csak azt tudja, hogy is­kolába megy ősszel, ahol majd megtanul olvasni, és nem szo­rul többet arra, hogy a szülőket unszolja, ha a kedvenc meséit akarja hallani. Ő csak azt tudja, egy úriasszöny mindig szép ru­hában van, olvas meg zongorá­zik. Meg csönget a cselédnek, hogy hozza az ebédet. Látta ab­ban a nagyon hosszú sorozat­ban, amit öregmama néz, mert ő már ráér, bár sokat nem lát a képkockákból a vaksi szemével. Apáék nem érnek rá, csak este vannak otthon, de olyankor sem szabad zavarni őket, mert fáradtak. A szép ruhát is csak karácsonykor meg húsvétkor veszik föl. Neki szintén van szép ruhája, nemsokára olvas­ni is fog, a zongorát meg majd beszerzi valahogy, aztán már csak a csengő kell, cselédrio­­gatónak. És ha nagy lesz, ő bi­zony nem kérdezi meg a gye­rekektől ezt a bosszantó dol­got, hogy mondd csak: mi le­szel, ha nagy leszel? Cáfolnak a hírbehozottak Budapest. Cáfolta az egyik magyar napilap által elindított kém­történetben játszott állítólagos szerepét a hírbe hozott Szatmári-há­zaspár; a férj kedden úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy feltehetően a magyar belpolitikai csatározások miatt keverték nevüket az ügy­be. „Úgy látom, hogy most kezdődik Magyarországon a választási kampány. Mi mellékszereplők vagyunk, az ellenzéki lap, amely elin­dította az ügyet, valójában a kormányt támadja” - fogalmazott Szat­mári Tibor. Szatmári Tibor, aki feleségével együtt jelenleg is Ma­gyarországon él, úgy fogalmazott, hogy a Magyar Nemzet írása több részigazságra alapuló rágalom. Felesége szignója valóban Sz. L, va­lóban dolgozott a HTMH-nál, amelynek legutolsó elnöke valóban leköszönt posztjáról. Az is igaz, hogy felesége korábban munkakap­csolatban állt a magyar kormány egyik volt, illetve egyik jelenleg is hivatalában lévő miniszterével. Az összes többi, eseüeg rájuk vonat­kozó állítás rágalom, hangsúlyozta. (MTI) (Kiss Tibor rajza)- Most, hogy a feleségem elutazott, megkeresem a szilvapálinkát!

Next

/
Thumbnails
Contents