Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-20 / 194. szám, szombat

24 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 20. KÉPVERSENY Méry Dávid - Farnad Pintér Patrik - Nagylúcs VERSENY Ez a „szemre”, illetve lábra való térdzokni a Quelle csomagküldő szolgálat 2005 őszi-téli katalógusából való. ■ $ -Gyűjtsön össze minél többet a mellékelt szelvényből, s három olvasónk ajándékba kap egy-egypár térdzoknit. A borítékba annyi szelvényt tehet, amennyi csak belefér. QUELLE Tolsztoj szerint semmiben nem nyilvánul meg olyan világosan az emberek jelleme, mint a játékban A szülő kulcsfontosságú szerepet játszik Játék és Nincsen élet játék nélkül, a játék az élet sója, a játék az élmény, az öröm, a gyermek természetes tevé­kenysége. Általa fejlődik, formálódik és kerül kap­csolatba környezetével. A szabad, kreatív játék segíti a gyermeket emberré vál­ni, segíti szabadon felfe­dezni a világot. Tehát bát­ran mondhatjuk, hogy a já­ték szociálisan motivált te­vékenység. ZSIDEK MÓNIKA Már néhány ezer évvel ezelőtt, az ókori egyiptomiak is ismerték a játék jelentőségét. Az ásatások so­rán számos ókori játékok maradvá­nyaira - bőrből készült labdára, agyagállatkákra, anyagból készült babákra, állatkákra - bukkantak a régészek. A játék mint életforma összeköti a felnőttek és a gyerekek világát. A játék kiválóan alkalmas az egészsé­ges személyiségfejlődés megerősí­tésére és a kóros folyamatok meg­indulásának kivédésére. A gyere­kek játékkal kifejezésre juttatják vágyaikat, gondolataikat, gondjai­kat, élményeiket, fantáziájukat, de gyakran a játék jelenti számukra a menekülést egy olyan világba, amelyben jól érzik magukat. Ez eredhet családi problémákból, beil­leszkedési zavarokból, esedeg ma­gában rejthet egy esetleges fogya­tékosságot is, mint pl. az autiz­­must, melynél a játék már a fejlő­dés korai szakaszában megreked­het. Terapeuta segítségével bővít­hető a gyermek érdeklődési köre, terápia javítható megfigyelőképessége. A játék sok élmény forrása, amely a gyermek számára biztonságot je­lent. Nagy szerepe van a személyi­ségfejlődésben. Nagyon fontos a gyermek jelzéseinek szakember ál­tal történő megfelelő értékelése. A játék tulajdonképpen utánzáson alapul, melynél nekünk, felnőttek­nek nagy szerepünk van. A helyes példamutatás jelentősége nagy fontossággal bír. A kreatív módon játszó gyerek felnőtt korára érdek­lődő, sokoldalú, de nem utolsósor­ban alkotó emberré válik. A játék utánzása elősegíti a tapasztalat­­szerzést, segíti a társadalomba való beilleszkedést, enyhíti a szoron­gást. A gyermek játékát nagyban befolyásolja a felnőtt mint példa­kép. Az utánzó játék segít a szoron­gás enyhítésében, a környezetbe történő beilleszkedésben. Ez ter­mészetesen változik a gyermek ko­rával, növekedésével. A manipulációval (ütögetés, lök­dösés, lengetés, harapdálás, dobá­­lás stb.) a gyerek intenzívebben kezdi megismerni az őt körülvevő tárgyakat, elsősorban saját játéka­it. Minél érdekesebbnek tartja őket, annál tovább játszik velük, ismer­kedik az őt körülvevő világgal. így formálódik a figyelme, emlé­kezete, gondolkodása, motivációja a dolgok iránt, és fejlődnek intel­lektuális képességei. A játék kalan­dot, izgalmas és örömteli cselek­vést is jelent. Ha a szülő nem ké­pes a hiteles érzelmi visszatükrö­­zésre, súlyos személyiségfejlődési problémák léphetnek fel, amelyek kihathatnak a későbbi fejlődési fo­lyamatokra. Fontos, hogy a gyer­mek számára megteremtsük a megfelelő hátteret, engedjük, hogy önmaga fedezze fel a világot. Az autó, baba, homokozó, gyurma jó, ha megtalálható minden gyer­mek közelében. Gyógyíthat a játék? A játékkal a gyermek kifejezésre juttatja, szavak nélkül mondja el azt, ami számára nehézséget, meg­oldhatatlan problémát okoz. A szakember vezette terápiás foglal­kozás alatt egy játékszobára alakí­tott helyiség fogadja a kis betege­ket. A teremben szőnyeg, kényel­mes fotelek találhatók. Minden já­ték úgy van elrendezve, hogy az el­érhetővé váljon a gyermek számá­ra, pl. autó, gyurma, baba, házikó. Mindez fontos része a terápiának, főleg kezdeti stádiumban. Hiszen egy kisgyermek nem tudja elmon­dani, mi nyomasztja, mi okoz neki nehézséget. Ezért kínálunk nekik ilyen lehetőséget az önkifejezésre. Némely gyermek számára a kör­nyezetváltozás, a szülők válása, ta­lán már egy költözködés is szinte feldolgozhatatlan problémát je­lenthet. A játékban a gyerekek egy traumát, haragot dolgoznak fel. A gyermek a játékba önti problémáit, szorongásait, nehézségeit. A játék­terápia alkalmat kínál arra, hogy életük nehéz pillanatait feldolgoz­zák, ami azt jelenti, hogy az átélt traumatikus eseményeket a játék­ban újra felelevenítik, mert „...nem az a lényeges, amit ő tesz a játék­kal, hanem amit a játék tesz ővele” (Jeremy Cherfas). így lesz a játék­nak gyógyító hatása. A játék csodálatos ajándéka az életnek, segít a külső és belső vilá­got integrálni, nevetést és örömöt varázsol nemcsak a gyermek, ha­nem a felnőtt arcára is. Johan Huizinga (1872-1945), a nagy hol­land művelődéstörténész és kultú­rafilozófus a Homo Ludens a Ját­szó Ember (magyar fordításban A középkor alkonya) című művében megmutatta, hogy a játék, a játszás az emberi kultúra legkomolyabb teljesítménye. Az „igazi” játék éle­tünket mindenképpen értelmessé teheti, a világot gazdagíthatja. A szerző gyógypedagógia szakos egyetemi hallgató Amelyik gyermek iskoláskor előtt válik cukorbeteggé, meg kell tanulnia, hogyan ügyeljen magára az iskolában Olyan, mint a többi, csak cukorbeteg FELDOLGOZÁS Ha a szülő is és a nevelők is biz­tosak akarnak lenni abban, hogy a cukorbeteg gyerek bírja a napi isko­lai hajszát, szorosan együtt kell működniük. Egymással is, de a bár­mikor segítségre szoruló cukorbe­teg iskolással is. A gyermekkorban leggyakoribb endokrin betegségnek, a gyermek­kori cukorbetegség terápiájának célkitűzései részben általánosak, részben speciálisak. Általános cél­kitűzés a diabétesz ismert tünetei­nek a megszüntetése, és a kezelés kapcsán fellépő hipoglikémia meg­előzése, valamint a normál vércu­­korszinthez közeli értékek elérése. Jó állapot, jó közérzet A tartósan jó anyagcserehelyzet elérését lehetővé teszi a ma már megoldható rendszeres vércukor­­szint-ellenőrzés, a naponta három vagy több alkalommal adott inzu­lininjekció, valamint az, hogy az életkornak megfelelő kalória- és tápanyagszükségletet biztosító ét­rendet a betegség követelményei szerint tudjuk összeállítani. Ez utóbbira tanítsuk meg a cseperedő gyermeket is. A napi energiaszük­ségletkiszámítása: 1000 kcal (alap) + életévx 100 kcal (12 éves korig). Tápanyagok aránya: ♦ Szénhidrát: 50-60% ♦ Fehérje: 15% (albuminuria ese­tén kevesebb mint 10%) ♦ Zsír: 25-30% (telített/telítetlen arány 1:1) Alapkövetelmény, hogy a java­solt napi szénhidrátmennyiséget a gyermek ne lépje túl, kellőképpen szétosztva fogyassza el, valamint a szülő és a gyermek vegye figyelem­be a szénhidráttartalmú ételek glikémiás indexét (felszívódási gyorsaságát) is. A kis cukorbetegek gondozása Jó kezelési eredményekre annál a cukorbeteg gyermeknél számít­hatunk, akinek a családja ezeket a feltételeket teljesíti. Ez a jövőre nézve is meghatározó: egyúttal megalapozza azt is, hogy a beteg az iskolában és majd egész életé­ben betartsa az így megszokott ét­kezési szabályokat. A jól kezelt gyermek jó állapotban, egyensúly­ban van. A késői szövődmények megelő­zésére, a cukorbeteg gyermek jó ál­talános állapotának fenntartására a vércukorszint normalizálásának van döntő szerepe. Célszerű, ha a cukorbeteg gyermek kezelését olyan terápiás csoport végzi, amelynek tagja a diabéteszben nagy gyakorlattal rendelkező gyer­mekgyógyász szakorvos és nővér­­edukátor, az ugyancsak speciálisan képzett dietetikus és az úgyneve­zett szociális munkás, aki a cukor­beteg gyermek családjának problé­máival foglalkozik. Az mzulinkeze­­lés választható stratégiáját az orvos szisztematikus kezeléssel állapítja meg, az otthoni vércukorszintmé­­réshez a társadalombiztosítás in­gyenesen biztosítja a hordozható vércukormérő készüléket és a hoz­zá tartozó tesztcsíkot. Sajnos előfordul, hogy egyesek eltitkolják az iskolában a cukorbe­tegségüket, ami a gyermek részéről talán érthető, de a szülők ne te­gyék! Ha egy iskolás szeretne olyan lenni, mint barátai, osztálytársai vagy legalábbis nem abban akar különbözni tőlük, hogy ő beteg, a titkolózás érthető. De hogy ne is sejtsék, hogy esetleg segítségre szo­rul, az nagy gondot is okozhat. E sorok írója három budapesti általá­nos iskolát, ületve egy középiskolát ostromolt a kérdéssel, hány diabé­tesz gyerek tanul náluk, de pontos választ nem kapott. Akadt iskolatit­kár, aki szerint a gyermek szemé­lyiségi joga eltitkolni betegségét. Hát... így is fel lehet fogni. Bár sze­rintem nem helyes. A szülőnek, ha biztos akar lenni abban, hogy kisis­kolása jó kezekben van, amikor fél napnál is hosszabb ideig távol van tőle, kell találnia az intézményben olyan személyt, aki odaadó figye­lemmel követi gyermeke állapotát. De mi volna, ha maga az iskola ta­lálna olyan nevelőt (hiszen az isko­laorvos sincs mindig az intézmény­ben), aki képzett (netán diabéte­­szes?), és baj esetén tudna segíteni. Nem olyan nagy kérés ez, amit ne lehetne megoldani - olyan sok or­szágban sikerült már.

Next

/
Thumbnails
Contents