Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-20 / 194. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 20. Családi kör 13 Gyermekünk játéka alkalmat ad arra, hogy igényeit megismerhessük és fejlődését figyelemmel kísérhessük Mit kell tenni, ha nem tud játszani? Ha a gyerekek játszanak, nem egy látszólagosan értelmetlen tevékenységet űznek. A játék több, mint csak időtöltés. Különböző anyagok forgatásával gyakorolnak, és ezzel ügyességüket, kézügyességüket fejlesztik. A játszás a fantáziára és a gondolkodásra is befolyással van. KOMLÓSI ÁKOS A játékban a gyerekek megtanulnak elmélyülten foglalkozni a környezetükkel, betartani a szabályokat, és helyesen viselkedni. Ezért a játék a lelki, a szellemi, a szociális és pszichomotorikus fejlődés alapja. A fejlődéspszichológiában különböző játékfázisokat különböztetnek meg. Az első két évben a csörgők, a játékállatok és a kapaszkodók a kedvelt játékok. Körülbelül hároméves kortól, amikor a kisgyermek már megismerkedett közveden környezetével, a mozgásos játékok kerülnek előtérbe. Ebben a fejlődési szakaszban a gyermekek húzható fajátékokat, színes labdákat, hintalovat, építőkockákat igényelnek. Az illúziójátékok is ehhez az életkorhoz kötődnek. Ilyenek a babázás, a szerepjátékok (papásmamás, süteménysütés a homokozóban, orvososdi). Ezek is a gyermeki konfliktusok és félelmek feldolgozására szolgálnak. Az iskoláskor elérésével a konstrukciós játékok kezdődnek el. Ilyenek a fém- és faépítő doboz, kuckóépítés (a lakásban vagy a szabadban), barkácsolás, kisvasút, technikai játékok, hímzés, kötés stb. A társasjátékok szigorú szabályaikkal különösen felkeltik a gyerekek Ha megtanul másokkal összedolgozni, az iskolai sikerei alapját képezi (Lukács Erika felvételei) érdeklődését (bújócska, rabló-pandúr, kockajátékok, labda- és csapatjátékok). A csapaljátékok a résztvevőktől teljes erőbedobást követelnek egy fontosabb csapatcél érdekében, ezzel megtanul a gyermek másokkal összedolgozni, ami az iskolai és foglalkozásbeli sikerek alapját képezi. Ezekkel a játékformákkal a későbbi években magasabb színvonalon újra találkozunk. Akkor jobb ábrázolási és szervezési készség és nehezebb játékszabályok jellemzik őket. Azok a gyerekek, akik nem szívesen játszanak, gyakran túl kevés ösztönzést kapnak, mert játékaik alkalmaúanok, vagy nem felelnek meg a gyermek életkorának. Vagy túl sok játékkal rendelkeznek, ami megnehezíti a játék kiválasztását, mindent újra meg újra eldobálnak és lemondóan visszahúzódnak. Más gyerekekből a fantázia hiányzik, vagy nehezükre esik a társaikkal való játék. Ez mindenekelőtt a gátlásos gyerekekre illik, és olyanokra, akik otthon kevés indíttatást kapnak az önállóságra. Mit tegyek? Gyermekének játéka kiváló alkalmat ad arra, hogy igényeit megismerhesse és fejlődését figyelemmel kísérhesse. Ha megfigyeli őt játék közben, akkor könnyebb lesz a korának és személyiségének megfelelő eszköz kiválasztása. Ne terhelje túl gyermekét túl sok vagy idősebb gyermekek számára készült játékkal, mert csalódást okozhat neki, ha nem sikerül helyesen használnia. Ugyanakkor nem is szabad őt alábecsülni, ezért ha új játékot vesz vagy barkácsol gyermekének, figyeljen arra, hogy az előzőeknél nagyobb erőpróbát jelentsen ügyessége és tudása szempontjából. Mozgassa meg gyermeke fantáziáját. Ennek érdekében meséljen neki sokat, köztudott, hogy a gyerekek a szüleik életéből, s főleg a gyermekkorból merített történeteket hallgatják a legszívesebben. Kis versek és mondókák felolvasása, a közös éneklés szintén elősegíti a gyermek ötletgazdagodását. Mutassa "meg környezetének gyermeke játékos alkotásait. Dicsérje meg őt, ha elérte teljesítőképessége határait, de adjon segítséget és útmutatást ezen felül is. Ne zavatja őt játékában. Számára az ugyanolyan komoly dolog, mint önnek a munka, időre és nyugalomra van szüksége hozzá. Ha mégis muszáj megszakítania (evés, házi feladat vagy alvás miatt), akkor azt előre jelezze, hirtelen semmiképp ne vonja őt ki játékkörnyezetéből. Az is lehet, hogy rövid időre igényli az ön segítségét, hogy be tudja fejezni a játékot. Ha a gyerek unatkozik, a szülő ne érezze úgy, hogy neki kellene valahogy véget vetnie ennek. Inkább kérdezze meg gyermekét, mit szeretne ellene tenni, mire van szüksége ahhoz, hogy ne unatkozzék. Ha nem talál választ, mondja el neki, az ilyen pillanatok arra valók, hogy kitalálja az ember, mit is akar. A gyermeknek meg kell tanulnia kibírni az unalom pillanatait és az egyedüllét érzését is, és elfogadni anélkül, hogy az ilyenfajta érzések elfojtásaként azonnal valamilyen tevékenységbe menekülne. Ha gyermeke egyáltalán nem érdekelt játékban, és nem is hagyja magát rávezetni a dolgokra, akkor nem kizárt a kismértékű látás-, hallás- vagy mozgáskorlátozottság, esetleg akár szellemi fogyatékosság. Beszéljen erről a gyermekorvosával, hogy megfelelő játékterápiát dolgozhasson ki a kívánt készségek kifejlesztéséhez. A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munkatársa Török szultánok, dél-amerikai indián törzsek, idegen kifejezések, s a hétéves kisgyerek tévedhetetlen maradt Gyerekjáték VAJKAI MIKLÓS Addig csak-csak elfogadható volt a helyzet, amíg szinte lopva megtanulta a betűvetést. A szülők olykor egy-egy kijelentésén megrökönyödtek. Ám, már csak önvédelemből is, igyekezték elfeledni. A látszatiság meg-megnyugtatta őket. Hiszen küllemre hasonlatos az évfolyamtársaihoz. És a nappalok jelentős hányadában önfeledten játszik, békésen viselkedik. Viszont munkálkodik benne egy másik én is. S ha ez az én kerekedik felül, a gyerek átmenetileg elhagyja korábbi énjét. Ilyenkor a tudás és a szellemiség olyan síkjait barangolja be, ahová csupán kevesek juthatnak el. Ez a mássága olykor a játszásaiban is megmutatkozik. A délutáni, bugyuta - tévés - szellemi vetélkedéseket a szőnyegre telepedve figyelte. És amikor véget ért a műsor, mintha hosszú és fárasztó útról tért volna meg, elcsigázott volt, s a tekintete a hiányérzetéből eredő szomorúságát tükrözte. Szülei gyakran látták őt Uyennek. A vüág forgatagából elszakítottnak. Másnak, lelki idegennek. Volt, hogy hosszú órákon át a ház előtt kerekezett, s amikor megtért, így szólt: „Hát, ez a néhány óra is csak elmúlott!” - s a szemeiből ugyanaz a tülekvő sötétség áradt. És azok az észbontó, délutáni feladványok, amelyek megfejtéséhez igénytelen, alig-alig használt tudat kelletik, de a gyerek épp e lényeges tényt nem vette figyelembe. Számára minden feladvány feladványnak számított. így múlt el néhány hónap, amikor a televízió egyik csatornája maga a szellemi tárház nyűt ki naponta, s vele a kihívás, na, lám, mi is van abba a hírhedt szürkeállományba kódolva! A szülők siettek is esténként a tévékészülék elé járulni. Jöttek a jobbnál jobb kérdések. És az apa és az anya felváltva szórták a válaszokat. S eközben a szájuk széles mosolyra húzódott. VÓ, hát milyen komoly tudású emberek vagyunk mi!” - mintha ezt mondogatták volna percenként. Aztán hamar megunták ezt a játékot is. Viszont a boldog család gyermekei esténként nagy érdeklődéssel nézték tovább, és izgultak. Török szultánok, dél-amerikai indián törzsek, idegen szakkifejezések... A stúdióban elvéreztek az entellektüelek, de a hétesztendős, elsős kisgyerek továbbra is tévedhetetlen maradt. Valami megfoghatatlan, már-már misztikus körülmény miatt a műveltségi vetélkedő az ő számára - mi más? - gyerekjáték csupán. SZÓ MI SZÓ Monitor a hátsó ülésen TÓTH FERENC Hurrá, nem kell többé a gyerekekkel törődnöm vezetés közben, mert már van olyan autó, melynek fejtámlájához kiszedhető DVD- monitor csatlakoztatható, amely teljes, ismétlem, teljesen független az audiorendszertől, ezáltal én közben zenét is hallgathatok elöl! így a reklámszöveg. Na, persze, nem pontosan ezekkel a szavakkal. A hirdetések elmés kiagyalói sohasem fogalmaznak ilyen egyszerűen és parasztosan. Ők azt az egész világon elterjedt gügyögő virágnyelvet használják, mintha a kocsi lehetséges vásárlói fele részben csecsemők, fele részben meg mentálisan erősen elmaradott, kiskorúsított egyének lennének. Szó szerint: „A hátsó ülés kis utasainak kedvenc DVD- jük nyújt kikapcsolódást.” Amire nyilván igen nagy szükségük van szegénykéknek az egész napi fárasztó óvo'dai robotolás után. El nem bírják képzelni, mit összeidegeskedik egy üyen gyerek csak az óvó nénivel. És akkor még nem beszéltünk a családi gondjairól. És hogy micsoda stresszel is jár egy ilyen felelős kiscsoportos állás. Hát egy kis DVD-s lazítást csak megérdemel a szentem az egész napi gürizés után, addig is, míg hazaér, no nem? Mert az már csak mégsem engedhető meg, hogy gyerkőcünk akár hosszú másodpercekre is DVD nélkül maradjon! Arról nem is beszélve, hogy ha képernyő nélkül marad, előbb-utóbb egész biztosan valami szörnyűségre vetemedik. Mint például - borzalom! - észreveszi az ablak előtt elsuhanó tájat, vagy pedig - huh, még kimondani is rettenetes - elkezd apukával beszélgetni. Na hát ez az utóbbi már tényleg mindennek a teteje lenne. Hisz így valamilyen kapcsolat alakulna ki a családtagok között, ami egy modern individuális társadalomban már mégiscsak hallatlan. Nem is tagadja ezt a reklámszöveg: „Az elöl ülők a zavartalan nyugalomnak örülhetnek.” Arról nem is beszélve, hogy „Meglátja, a leghosszabb út is elrepül.” Ami, ugye, azért fontos, mert amúgy az utazás egy abszolúte felesleges időpocsékoló tevékenység, és az a régi nép, amely azt mondta, hogy „Navigare necesse est”, biztos csupa hülyéből állt. (Ki is pusztultak szegények.) Ha ehhez még hozzávesszük, hogy „A DVD a beépített audiorendszertől függetlenül működtethető”, akkor a mélységes ámulattól már akár a földhöz is verhetjük a fenekünket. Hisz nem is lehet annál remekebb dolog, mint hogy az audi-izé független, mert így az elöl ülők hallgathatják a jó kis zenét, míg a hátul ülő csemeték nézhetik a jó kis rajzfilmet esetleg valami egészen más zenével. Hogy ez esetleg zavarólag hathat? Hathatna, de a leleményes cég ingyen és bérmentve rendelkezésükre bocsát egy praktikus, mindamellett forradalmian új találmányt: egy kis beépíthető, gombnyomásra felemelkedő válaszfalacskát az első ülés mögé. így az elöl ülő szülők és a hátul ülő gyerekek már végképp nem zavarhatják egymást, egymás nyugalmát. Sőt külön kérésre, mondjuk, tükröző üveggel is elkészíthetnék, és akkor már látniuk sem kéne egymást. „A monitorhoz természetesen távirányító is tartozik.” .Természetesen. Nehogy már a szegény túlterhelt gyereknek karja kinyújtásával kelljen fáradoznia. Végül is, ha mozogni akar, ott az összerakható kondigép, nem? Gyorsaság a kulcsszó. Meg a kényelem. így lesz csak elégedett az ember. Főleg, ha a szájába is rágják, hogyan lehet elégedett. Aki meg nem elégedett, az ugye boldogtalan. Aki meg boldogtalan, az rosszul érzi magát, mert bűntudata van, hogy nem boldog. Tehát aki boldogtalan, az magára vessen. Ki van ez találva. Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 CSALÁDI KOR
