Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-20 / 194. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 20. Családi kör 13 Gyermekünk játéka alkalmat ad arra, hogy igényeit megismerhessük és fejlődését figyelemmel kísérhessük Mit kell tenni, ha nem tud játszani? Ha a gyerekek játszanak, nem egy látszólagosan ér­telmetlen tevékenységet űznek. A játék több, mint csak időtöltés. Különböző anyagok forgatásával gya­korolnak, és ezzel ügyessé­güket, kézügyességüket fejlesztik. A játszás a fan­táziára és a gondolkodásra is befolyással van. KOMLÓSI ÁKOS A játékban a gyerekek megtanul­nak elmélyülten foglalkozni a kör­nyezetükkel, betartani a szabályo­kat, és helyesen viselkedni. Ezért a játék a lelki, a szellemi, a szociális és pszichomotorikus fejlődés alapja. A fejlődéspszichológiában különböző játékfázisokat különböztetnek meg. Az első két évben a csörgők, a játékállatok és a ka­paszkodók a kedvelt játékok. Körül­belül hároméves kortól, amikor a kisgyermek már megismerkedett közveden környezetével, a mozgá­­sos játékok kerülnek előtérbe. Eb­ben a fejlődési szakaszban a gyer­mekek húzható fajátékokat, színes labdákat, hintalovat, építőkockákat igényelnek. Az illúziójátékok is eh­hez az életkorhoz kötődnek. Ilyenek a babázás, a szerepjátékok (papás­­mamás, süteménysütés a homoko­zóban, orvososdi). Ezek is a gyer­meki konfliktusok és félelmek fel­dolgozására szolgálnak. Az iskoláskor elérésével a konstrukciós játékok kezdőd­nek el. Ilyenek a fém- és faépítő do­boz, kuckóépítés (a lakásban vagy a szabadban), barkácsolás, kisvasút, technikai játékok, hímzés, kötés stb. A társasjátékok szigorú szabályaik­kal különösen felkeltik a gyerekek Ha megtanul másokkal összedolgozni, az iskolai sikerei alapját képezi (Lukács Erika felvételei) érdeklődését (bújócska, rabló-pan­dúr, kockajátékok, labda- és csapat­játékok). A csapaljátékok a résztve­vőktől teljes erőbedobást követel­nek egy fontosabb csapatcél érdeké­ben, ezzel megtanul a gyermek má­sokkal összedolgozni, ami az iskolai és foglalkozásbeli sikerek alapját ké­pezi. Ezekkel a játékformákkal a ké­sőbbi években magasabb színvona­lon újra találkozunk. Akkor jobb áb­rázolási és szervezési készség és ne­hezebb játékszabályok jellemzik őket. Azok a gyerekek, akik nem szí­vesen játszanak, gyakran túl kevés ösztönzést kapnak, mert játékaik al­­kalmaúanok, vagy nem felelnek meg a gyermek életkorának. Vagy túl sok játékkal rendelkeznek, ami megnehezíti a játék kiválasztását, mindent újra meg újra eldobálnak és lemondóan visszahúzódnak. Más gyerekekből a fantázia hiányzik, vagy nehezükre esik a társaikkal va­ló játék. Ez mindenekelőtt a gátlá­sos gyerekekre illik, és olyanokra, akik otthon kevés indíttatást kap­nak az önállóságra. Mit tegyek? Gyermekének játéka kiváló alkal­mat ad arra, hogy igényeit megis­merhesse és fejlődését figyelemmel kísérhesse. Ha megfigyeli őt játék közben, akkor könnyebb lesz a korá­nak és személyiségének megfelelő eszköz kiválasztása. Ne terhelje túl gyermekét túl sok vagy idősebb gyermekek számára készült játék­kal, mert csalódást okozhat neki, ha nem sikerül helyesen használnia. Ugyanakkor nem is szabad őt alábe­csülni, ezért ha új játékot vesz vagy barkácsol gyermekének, figyeljen arra, hogy az előzőeknél nagyobb erőpróbát jelentsen ügyessége és tu­dása szempontjából. Mozgassa meg gyermeke fantázi­áját. Ennek érdekében meséljen ne­ki sokat, köztudott, hogy a gyerekek a szüleik életéből, s főleg a gyer­mekkorból merített történeteket hallgatják a legszívesebben. Kis ver­sek és mondókák felolvasása, a kö­zös éneklés szintén elősegíti a gyer­mek ötletgazdagodását. Mutassa "meg környezetének gyermeke játékos alkotásait. Dicsér­je meg őt, ha elérte teljesítőképessé­ge határait, de adjon segítséget és útmutatást ezen felül is. Ne zavatja őt játékában. Számára az ugyanolyan komoly dolog, mint önnek a munka, időre és nyugalom­ra van szüksége hozzá. Ha mégis muszáj megszakítania (evés, házi feladat vagy alvás miatt), akkor azt előre jelezze, hirtelen semmiképp ne vonja őt ki játékkörnyezetéből. Az is lehet, hogy rövid időre igényli az ön segítségét, hogy be tudja fejez­ni a játékot. Ha a gyerek unatkozik, a szülő ne érezze úgy, hogy neki kellene vala­hogy véget vetnie ennek. Inkább kérdezze meg gyermekét, mit sze­retne ellene tenni, mire van szüksé­ge ahhoz, hogy ne unatkozzék. Ha nem talál választ, mondja el neki, az ilyen pillanatok arra valók, hogy ki­találja az ember, mit is akar. A gyer­meknek meg kell tanulnia kibírni az unalom pillanatait és az egyedüllét érzését is, és elfogadni anélkül, hogy az ilyenfajta érzések elfojtása­ként azonnal valamilyen tevékeny­ségbe menekülne. Ha gyermeke egyáltalán nem ér­dekelt játékban, és nem is hagyja magát rávezetni a dolgokra, akkor nem kizárt a kismértékű látás-, hal­lás- vagy mozgáskorlátozottság, esetleg akár szellemi fogyatékosság. Beszéljen erről a gyermekorvosával, hogy megfelelő játékterápiát dol­gozhasson ki a kívánt készségek ki­­fejlesztéséhez. A szerző pszichológus, a Derűs Gyermekkor Alapítvány munka­társa Török szultánok, dél-amerikai indián törzsek, idegen kifejezések, s a hétéves kisgyerek tévedhetetlen maradt Gyerekjáték VAJKAI MIKLÓS Addig csak-csak elfogadható volt a helyzet, amíg szinte lopva megtanulta a betűvetést. A szülők olykor egy-egy kijelentésén meg­rökönyödtek. Ám, már csak önvé­delemből is, igyekezték elfeledni. A látszatiság meg-megnyugtatta őket. Hiszen küllemre hasonlatos az évfolyamtársaihoz. És a nappa­lok jelentős hányadában önfeled­ten játszik, békésen viselkedik. Vi­szont munkálkodik benne egy másik én is. S ha ez az én kereke­dik felül, a gyerek átmenetileg el­hagyja korábbi énjét. Ilyenkor a tudás és a szellemiség olyan síkja­it barangolja be, ahová csupán ke­vesek juthatnak el. Ez a mássága olykor a játszásaiban is megmu­tatkozik. A délutáni, bugyuta - tévés - szellemi vetélkedéseket a sző­nyegre telepedve figyelte. És ami­kor véget ért a műsor, mintha hosszú és fárasztó útról tért volna meg, elcsigázott volt, s a tekintete a hiányérzetéből eredő szomorú­ságát tükrözte. Szülei gyakran lát­ták őt Uyennek. A vüág forgatagá­ból elszakítottnak. Másnak, lelki idegennek. Volt, hogy hosszú órá­kon át a ház előtt kerekezett, s amikor megtért, így szólt: „Hát, ez a néhány óra is csak elmúlott!” - s a szemeiből ugyanaz a tülekvő sö­tétség áradt. És azok az észbontó, délutáni fel­adványok, amelyek megfejtéséhez igénytelen, alig-alig használt tudat kelletik, de a gyerek épp e lényeges tényt nem vette figyelembe. Szá­mára minden feladvány feladvány­nak számított. így múlt el néhány hónap, ami­kor a televízió egyik csatornája ma­ga a szellemi tárház nyűt ki napon­ta, s vele a kihívás, na, lám, mi is van abba a hírhedt szürkeállo­mányba kódolva! A szülők siettek is esténként a tévékészülék elé járul­ni. Jöttek a jobbnál jobb kérdések. És az apa és az anya felváltva szór­ták a válaszokat. S eközben a szá­juk széles mosolyra húzódott. VÓ, hát milyen komoly tudású emberek vagyunk mi!” - mintha ezt mondo­gatták volna percenként. Aztán ha­mar megunták ezt a játékot is. Vi­szont a boldog család gyermekei esténként nagy érdeklődéssel néz­ték tovább, és izgultak. Török szul­tánok, dél-amerikai indián törzsek, idegen szakkifejezések... A stúdió­ban elvéreztek az entellektüelek, de a hétesztendős, elsős kisgyerek továbbra is tévedhetetlen maradt. Valami megfoghatatlan, már-már misztikus körülmény miatt a mű­veltségi vetélkedő az ő számára - mi más? - gyerekjáték csupán. SZÓ MI SZÓ Monitor a hátsó ülésen TÓTH FERENC Hurrá, nem kell többé a gyerekekkel törőd­nöm vezetés közben, mert már van olyan autó, melynek fejtámlájához kiszedhető DVD- monitor csatlakoztatható, amely teljes, ismét­lem, teljesen független az audiorendszertől, ezáltal én közben zenét is hallgathatok elöl! így a reklámszöveg. Na, persze, nem ponto­san ezekkel a szavakkal. A hirdetések elmés ki­agyalói sohasem fogalmaznak ilyen egyszerűen és parasztosan. Ők azt az egész világon elterjedt gügyögő virágnyelvet használják, mintha a kocsi lehetséges vásárlói fele részben csecsemők, fele részben meg mentálisan erősen elmaradott, kiskorúsított egyének lennének. Szó szerint: „A hátsó ülés kis utasainak kedvenc DVD- jük nyújt kikapcsolódást.” Amire nyilván igen nagy szükségük van szegénykéknek az egész napi fárasztó óvo'dai robotolás után. El nem bírják képzelni, mit összeidegeskedik egy üyen gyerek csak az óvó nénivel. És akkor még nem beszéltünk a családi gondjairól. És hogy micsoda stresszel is jár egy ilyen felelős kiscsoportos állás. Hát egy kis DVD-s lazítást csak megérdemel a szentem az egész na­pi gürizés után, addig is, míg hazaér, no nem? Mert az már csak mégsem engedhető meg, hogy gyerkőcünk akár hosszú másodper­cekre is DVD nélkül maradjon! Arról nem is beszélve, hogy ha kép­ernyő nélkül marad, előbb-utóbb egész biztosan valami szörnyű­ségre vetemedik. Mint például - borzalom! - észreveszi az ablak előtt elsuhanó tájat, vagy pedig - huh, még kimondani is rettene­tes - elkezd apukával beszélgetni. Na hát ez az utóbbi már tényleg mindennek a teteje lenne. Hisz így valamilyen kapcsolat alakulna ki a családtagok között, ami egy modern individuális társadalom­ban már mégiscsak hallatlan. Nem is tagadja ezt a reklámszöveg: „Az elöl ülők a zavartalan nyugalomnak örülhetnek.” Arról nem is beszélve, hogy „Meglátja, a leghosszabb út is elrepül.” Ami, ugye, azért fontos, mert amúgy az utazás egy abszolúte felesleges időpo­csékoló tevékenység, és az a régi nép, amely azt mondta, hogy „Navigare necesse est”, biztos csupa hülyéből állt. (Ki is pusztultak szegények.) Ha ehhez még hozzávesszük, hogy „A DVD a beépített audiorendszertől függetlenül működtethető”, akkor a mélységes ámulattól már akár a földhöz is verhetjük a fenekünket. Hisz nem is lehet annál remekebb dolog, mint hogy az audi-izé független, mert így az elöl ülők hallgathatják a jó kis zenét, míg a hátul ülő csemeték nézhetik a jó kis rajzfilmet esetleg valami egészen más zenével. Hogy ez esetleg zavarólag hathat? Hathatna, de a lelemé­nyes cég ingyen és bérmentve rendelkezésükre bocsát egy prakti­kus, mindamellett forradalmian új találmányt: egy kis beépíthető, gombnyomásra felemelkedő válaszfalacskát az első ülés mögé. így az elöl ülő szülők és a hátul ülő gyerekek már végképp nem zavar­hatják egymást, egymás nyugalmát. Sőt külön kérésre, mondjuk, tükröző üveggel is elkészíthetnék, és akkor már látniuk sem kéne egymást. „A monitorhoz természetesen távirányító is tartozik.” .Természetesen. Nehogy már a szegény túlterhelt gyereknek karja kinyújtásával kelljen fáradoznia. Végül is, ha mozogni akar, ott az összerakható kondigép, nem? Gyorsaság a kulcsszó. Meg a kényelem. így lesz csak elégedett az ember. Főleg, ha a szájába is rágják, hogyan lehet elégedett. Aki meg nem elégedett, az ugye boldogtalan. Aki meg boldogtalan, az rosszul érzi magát, mert bűntudata van, hogy nem boldog. Tehát aki boldogtalan, az magára vessen. Ki van ez találva. Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469 CSALÁDI KOR

Next

/
Thumbnails
Contents