Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-20 / 194. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 20. Riport Sokára fog kiderülni, a falu lakói közül ki mit kapott a Szent Korona ipolybalogi másával; egyesek hitet, mások talán újabb indokot a rosszalló fejcsóválásra Gondolatok a Szent Korona maroknyi népéről Bizony mondom, alaposan megrökönyödtem, amikor több mint másfél évtizeddel ezelőtt dr. Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke közölte velem a megmásíthatatlan tényt, miszerint mi, a Kár­pát-medencében élők még mindig a Szent Korona né­pe vagyunk. Aztán, a har­madik évezred küszöbén egyszer csak ott állok szem­közt, a magyarok legszen­tebb ereklyéjének hiteles másával. LŐRINCZ ADRIÁN Történik mindez a szelíd Ipoly­­völgy egyik szegletében megbúvó községben, Ipolybalogon. Az Ipoly-mente népéről minden­képp ülik tudni, hogy jelentős há­nyada hithű római katolikus. A már-már legendává szelídülő elbe­szélések szerint a szocialista tábor építésének „boldog” negyvenegy­­néhány éve alatt éppen a hitnek köszönhetően tudtak ellenállni az asszimüálódásnak, magyarán: hí­vőnek és magyarnak lenni ezen a tájon nagyjából ugyanazt jelenti. A térség néhány avatott ismerője meg mer esküdni arra is, hogy az Ipoly menti palócság körében a magyarság vállalása nem nemzeti­ségi, hanem vallási hovatartozás kérdése. Annak, hogy a Szent Korona ed­digi másolatainak leghitelesebbike éppen ebben a községben találha­tó, oka van, mégpedig hétszáz év távlatában gyökerező történelmi oka. A kezdet a végre - pontosab­ban az Árpád-ház kihalására - ve­zethető vissza. „Ahol a király, ott a korona!” Az 1301-ben elhalálozott III. Andrással végleg megszakadt az Árpád-házi királyok sora, és véget ért az a korszak is, mely folyama­tos fejlődést biztosított a Szent Ko­rona népeinek - vallja sok történé­szünk. Ä XIV. század nagy vihar­felhőkkel köszöntött eleinkre, de a legnagyobb baj - jó magyar szokás szerint - mégis a főnemesség bel­ső vülongásaiból származott. Az ország nagy részét birtokló kiski­rályok ugyanis képtelenek voltak megegyezni a trónörökös szemé­lyét illetően. A „legesélyesebb” jelölt, V. István magyar király Nápolyba házasított Mária leányának unokája, Károly Róbert volt. Az 1301-ben mindösz­­sze tizenhárom esztendős trónörö­köst május 13-án koronázta meg Bicskei Gergely esztergomi érsek - a Szent Korona híján egy alkalmi koronával. VIII. Bonifác pápa any­­nyira megörült a dolgok üyetén alakulásának, hogy követét a hirte­lenjében kibocsátott bullával azon­nal Magyarországra küldte. A már említett, egész országré­szeket uraló kiskirályoknak - töb­bek között Csák Máténak, az Aba és Rátóti nemzetség fiainak, de Gimesi János kalocsai érseknek is - merőben más volt a .jövőképe”. Ar­ra építve, hogy a sokkal függetle­nebb, két országot is kormányzó n. Vencel cseh és lengyel király (mel­lékesen IV. Béla király unokájának, Kunigundának a fia) inkább szava­tolná számukra a kiváltságjogokat, Prágába küldték követeiket. A ki­rály bölcs előrelátással fiát ajánlot­ta Magyarország királyának, és a kalocsai érsek a rendek „legjavá­nak” a jelenlétében 1301. augusz­tus 27-én Vencelt a Szent Koroná­val királlyá is koronázta. Alig fél évvel az utolsó Árpád­házi király halála után két megko­ronázott feje is volt Magyarország­nak (tizenhárom éves átlagélet­­korral); valójában viszont egy iga­zi királya sem volt. Hívőnek és magyarnak lenni ezen a tájon ugyanazt jelenti Napfelkelte koronával, hamis prófétákkal Aki nyitott szemmel járja az or­szágot, figyelmét nem kerülheti el az ipolybalogi templomon díszelgő Szent Korona-másolat. A Kárpát­medencében mindössze három templom tornyát díszíti e jelkép. „De a miénk a legöregebb” - teszik ehhez hozzá a jó balogiak, inkább elégedetten, mintsem fennhéjázva. „Az Ipoly mentiek koronatiszte­lete több évszázados hagyomány - tette hozzá a nem egész egy hete, 2005. augusztusának 14-ik napján megtartott Szent Korona-ünnepen az ipolybalogi „kis koronatanhoz” saját változatát Csáky Pál minisz­terelnök-helyettes, aki egykor a ba­­logi iskola padjait koptatta. - Na­gyon sokan emlékszünk még arra, amikor a hetvenes években a köz­ség a Magyar Nemzeti Múzeumban található dokumentáció alapján el­készíttette a Szent Korona másola­tát, majd egy szombati napon ez megérkezett az állásokkal körül­vett ipolybalogi templomhoz. Min­den csendesen zajlott: a koronamá­solat felhelyezése és rögzítése, majd az állások szétszedése is. Haj­nali három órára minden árulkodó nyom eltűnt, és az Ipoly mentiek A Farkas Zsolt budapesti ötvösművész alkotta Szent Korona-másolatot Paskai László bíboros szentelte meg, és György Ferenc plébá­nos helyezte el (A szerző felvételei) Miért? Mert magyar királyt csak az esztergomi érsek koronázhat, kizárólag a Szent Koronával. Ez az ősi szokás, mely nélkül nincs ki­rályság. Ezt követően belső villongások, cselszövések és további hamis ko­ronázások sora következett, míg az élelmes II. Vencelnek eszébe nem jutott Budára küldött, életét László név alatt tengető fia, és a segítsé­gére sietett. Hazafelé jövet persze - „Ahol a király, ott a korona!” ala­pon - magával ragadta a Szent Ko­ronát is. Biztonsági okokból a Len­gyelországba vezető hadi út köve­tése mellett döntött, de vonulása a kor krónikásai szerint is csak egy alattomos rablóhorda menekülé­séhez hasonlított. A Szent Korona kalandos útja 1304. augusztus 13-án vette kezde­tét; ekkor került Budáról a pesti révbe, majd Vácra. Másnap Rét­­ságon, Horpácson és Dejtáron ke­resztül érkeztek az Ipolyhoz, mely­nek hídján átkelve, Bolugon - azaz Ipolybalogon - tértek nyugovóra, elhelyezve a Szent Koronát és a ki­rályi kincstár legszebb darabjait az Árpád-kori erődtemplom falai kö­zött. A magyarok szent ereklyéjé­nek útja ezután Garamkálnán, Nyitrán, Nagyszombaton és Szeni­­cen keresztül vezethetett Brünnbe és Prágába, hogy 1310-ben Erdély­ből kerüljön elő. Ez a balogiakat azonban már nem érinti közvetle­nül. Az ő „korona-történetük” hat és fél évszázaddal később, a nor­malizálás által ugyancsak sanyar­gatott 1970-es években folytatódik. vasárnap reggel már a napfényben ragyogó koronát köszönthették. Hétfőn megjelentek a hatalom ki­szolgálói, a hamis próféták, és pa­rancsba adták a balogiaknak, hogy vegyék le a koronát a templom tor­nyáról. A helybeliek becsületére le­gyen mondva: egyetlen egy sem akadt közöttük, aki kezet emelt volna a koronára. Régi pompájá­ban néz le ma is az Ipoly völgyére, tanúsítva, hogy az erőszakkal ural­kodó hatalomnál erősebb dolgok is léteznek ég és föld között.” A Szent Korona szerepét, jelentő­ségét a szóban forgó vasárnapon többen is méltatták: Bugár Béla, az MKP elnöke, Németh Zsolt, a Ma­gyar Országgyűlés külügyi bizottsá­gának elnöke, valamint Gémesi Ferenc, a Magyar Köztársaság helyettes külügyi államtitkára. Vala­mennyi szónok véleménye meg­egyezett abban, hogy a nemzetünk ezerszáz évét jelképező Szent Koro­nára pillantva iszonyatos magassá­gokba és mélységekbe tekinthe­tünk, és a megmaradáshoz erőt csak ebből a tapasztalatból meríthetünk. Jelkép és erőforrás A Farkas Zsolt budapesti ötvös­művész alkotta Szent Korona-má­solatot Paskai László bíboros, nyu­galmazott esztergomi érsek szen­telte meg, György Ferenc ipoly­balogi plébános pedig elhelyezte; az ipolybalogi Szent Korona Kórus a Budapesti Mátyás-templom zene­karának kíséretében egyházi kó­rusműveket énekelt, majd a nóta­énekesek is megénekelték a maguk apró örömeit és fájdalmait. A szocialista párti magyar politi­kus finoman közölte a „kisma­­gyarokkal”, hogy az anyaország mindig szívesen pártfogolja az el­csatolt országrészekben élő kisebb­ségek ötleteit (vagyis az ún. alulról jövő kezdeményezések ideje még sem járt le), az ellentábor színében felvonuló, Orbán Viktor üdvözletét hozó (vastaps!) Fidesz-honatya pe­dig „szőr mentén” felemlegette a jelenlegi kormánypárt közelmúlt­beli baklövéseit. Ott, Szent Korona­másolat árnyékában. A száz és ezer koronás, illetve ezer és tízezer forintos címletekben kapható Korona-jegy is remélhető­leg szépen fogyott, miképp az Ipoly mente „nemzeti itala”, a mézbor is, minek köszönhetően a ZIZI Labor és az ezerszoknyás Veresegyházi Asszonykórus, valamint a Nox együttes esti koncertjén a hangulat már teljesen festői magaslatokban szárnyalt. A magyar virtus sem dél­előtt, sem pedig az est folyamán meg nem hazudtolta önmagát, ami nagyon rendjén is van. Záróakkordként mindenképp ide kívánkozik a Szent Korona-má­solat elkészítésében jelentős részt vállaló Veresegyház polgármester­ének, az Ipolybalogról elszárma­zott Pásztor Bélának néhány gon­dolata: „A Szent Korona népe va­gyunk ma is, mindannyian, akik itt élünk a Kárpát-medencében. Ez a Szent Korona-ünnep jó alkalom ar­ra, hogy magunkba szálljunk, és el­gondolkodjunk affölött: összetartó, vagy széthúzó erőt merítünk-e nemzeti jelképünkből. Szeretnék hinni abban, hogy annyi viszontag­ság után végre képesek leszünk tényleg egymás felé közeledni.” MÉRSÉKELTEN FELHŐS ÉG; 24 - 31 FOK ELŐREJELZÉS 0RV0SMETE0R0L0GIA A Nap kel 05.55-kor - nyugszik 19.55-kor A Hold kel 20.38-kor - nyugszik 06.21-kor A Duna vízállása - Pozsony: 420, apad; Medve: 450, apad; Komárom: 370, apad; Párkány: 330, apad. A nap folya­mán némüeg csökken a felhő­zet, délután né­hány régióban ugyanakkor záporok, zivatarok is kialakulhatnak. A legmagasabb' napi hőmérséklet 26 és 31 fok kö­zött alakul, az északi régiókban 24 fokra számíthatunk. Helyen­ként gyenge szél fúj, éjszaka 12 - 16 fok között váltakozik a hőmér­séklet. Holnap nem változik meg jelentékenyen az idő, felhős lesz az idő, elvétve eső, zápor is előfordulhat. Szlovákia fe­lett csökken a fronttevékenység intenzitása, az időjárás kedvező hatást gyakorol a szervezetre. A nap folyamán növekszik a teljesí­tőképesség, könnyebbé válik az összpontosítás. Továbbra sem ajánlatos túlterhelniük szerveze­tüket a szív- és érrendszeri beteg­ségekkel küszködőknek. Az ala­csony vérnyomásban szenvedők szervezete az időjárásra jobbára migrénes jellegű fejfájással, szé­düléssel reagálhat.

Next

/
Thumbnails
Contents