Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-19 / 193. szám, péntek
UJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7-íátod, asszony, addig kerestetted velem az olcsó benzinkutat, míg kifogyott az egész tartály... (Peter Gossányi rajzaj Skizofréniája miatt szerepel a romániai Mentálhigiéniai Liga nyilvántartásában Ki Roger perjel gyilkosa? TALLÓZÓ FIGYELŐ Kulcsár Attila ügyvédje elismerte, kicsit túllépte szerepét, de ezt azzal magyarázta egy tegnapi lapinterjúban, hogy pontosan tudta, védence mit tud és mit akar elmondani. „Lehetséges, hogy kicsit túlléptem a szerepemen, nem vitatom. De én pontosan tudtam, hogy Kulcsár Attila mit tud és hogy mit akar elmondani - mondta Zámbó Gyula ügyVéd a magyarországi hetilap legfrissebb számában megjelent interjúban. - Valószínűleg azért hagyták a kihallgatok, hogy ilyen mélységben belekotnyeleskedjek a megfogalmazásba, mert tisztában voltak vele: én tudom, mit akar elmondani Kulcsár Attila.” Zámbó Gyula a videóra vett, 2004. június 9-i kihallgatást jó hangulatúnak, oldottnak minősítette, de tagadta, hogy barátinak lehetett volna nevezni, „hiszen nem viccelődtek egymással a felek, és végig magázódtak”. Hangsúlyozta, a felvételen nem az első kihallgatás látható, a videóra rögzített kihallgatás idejére már megteremtődött a bizalom a kihallgatok és a kihallgatott között. „Túlzók, hogy érthető legyen: a gyanúsított már látta, hogy nem pofozzák és nem verik a fejét a telefonkönyvvel, a kihallgatok pedig látták, hogy védencem nem akar egyértelműen a szemükbe hazudni, és nem kell minden szót harapófogóval kihúzni belőle” - mondta a Figyelő e heti számában megjelent interjúban az ügyvéd. Hangsúlyozta: ez a kihallgatás volt az egyetlen, amelyet videóra vettek, mert ügyfelét zavarta a kamera. Zámbó Gyula több utalást is tett arra, hogy a kihallgatást talán lehallgatták. A felvételeken látható, hogy egy adott pillanatban Kulcsár Attila a plafonra tekint, és megjegyzi, kíváncsi, mikor szakad le. Zámbó Gyula véleménye szerint ez nem arra vonatkozott, hogy nagy hazugság hangzott el, mert a plafon „olyankor is leszakadhat, ha az álmennyezet mögé bebújik valaki, hogy kihallgassa, mi történik odalent”. Skizofrén hajlamai miatt szerepel a romániai Mentálhigiéniai Liga nyilvántartásában az a román nő, aki meggyilkolta a Taizé Közösség alapítóját - olvasható a Cotidianul című román napilap tegnapi számában. GARZÓ FERENC A román lapok mindegyike beszámolt arról, hogy román állampolgárságú nő szúrta le Roger testvért, a franciaországi ökumenikus Taizéi Közösség alapítóját és perjelét. Az Adevarul, a Romania Libera, a Gandul és több más újság is Jean-Lois Coste francia főügyész franciaországi sajtóértekezletét idézve írta: a 36 esztendős Luminita Solcanról van szó, aki a romániai Iasiból érkezett a helyszínre. A francia rendőröknek elmondta, nem akarta megölni az egyházi személyiséget, egyszerűen csak magára akarta vonni a figyelmet. Beszélni akart Roger testvérrel, de nem sikerült, mert túl sokan voltak körülötte. Csakhogy kiderült: a nő előzőleg kést vásárolt a Taizé közelében lévő Clunyban, ez a tény pedig előre megfontolt ölési szándékra utal. Luminita állítólag azt vallotta, hogy fel akarta hívni Roger testvér figyelmét egy pedofil ügyére a iasi katolikusok kebelén belül, de nem sikerült hallatnia szavát a tömegben. Luminita anyja Iasiban a Cotidianul kérdésére elmondta: lánya vasárnap indult el Lyonba zarándokúira. „Nyugodt, hithű és istenfélő az én lányom, senkinek sem tudna ártani” - mondta az anya, aki ugyanakkor elismerte, hogy Luminita szerepel a Mentálhigiéniai Liga nyilvántartásában, mivel olykor skizofrén rohamai varrnak. Az újság szerint Luminita elektronikai és telekommunikációs szakon Szerzett felsőfokú diplomát, de jelenleg nincs munkája. Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök szolidaritását fejezte ki a katolikus közösséggel. A lapok által idézett nyilatkozatában úgy fogalmazott: Roger atya nemcsak a fiatalok, hanem általában minden ember számára is példakép volt, függetlenül attól, ki müyen vallási felekezethez tartozik. Az erdélyi Krónika vezércikkének szerzője, Lukács János kifejti: az alapító halála a Taizéi Közösség nagykorúságának is a kezdete, vagy legalábbis annak próbaköve lehet. A taizéi testvérek ugyanis azt kérik: imádkozzunk a gyilkosért! A szerző szerint azonban nem kerülhető meg a kérdés, hogyan fogják ezentúl fogadni a romániai zarándokokat az Európa többi országából érkező fiatalok? Taizéi imacsoportok majdnem minden erdélyi városban működnek, ezeknek románok, magyarok, katolikusok, ortodoxok és protestánsok egyaránt tagjai. „Milyen hangulat fogja uralni az Erdélyben - elsősorban a magyar szórványvidékeken - szervezett közös imaestéket, ahol amúgy sem volt túl könnyű feladat egy fedél alá hozni a Miatyánkot a Tatai nostruval? (a Miatyánk románul, a tud. megj.)” - írja a szerző. Egyúttal emlékeztet, hogy egy-egy szilveszteri taizéi találkozón körülbelül százezer fiatal szokott összegyűlni. „Mit visznek vajon haza a lelkűkben ezek az emberek, és képesek lesznek-e eleget tenni a testvérek kérésének - imádkozni a gyilkosért? Bárhogy legyen is, egy dolog biztos: Roger testvér halálán csak akkor tudják túltenni magukat a taizéi mozgalom iránt elkötelezettek, ha az ő életéből merítenek példát” - írja a szerző. A szerző az MTI bukaresti tudósítója „Nyugodt, hithű és istenfélő, seiüdnek sem tudna ártani.” JEGYZET Igazolatlan hiányzás FORGÁCS MIKLÓS Évre év, napra nap, rendezvényre rendezvény, rakódik a kultúra az időben és térben, mint arcra a ránc, és a pedagógustársadalom sehol. Ők nem az emberiséggel együtt öregszenek, idejük titokban múlik, mint halni rejtőző vadállat. Kisvárosok, kisközösségek meghatározó szervezői, kulturális turbómotorjai, nyughatatlan-álmodói általában tanáremberek közül kerülnek ki. Egy kisvárosban, kisközösségben általában a tanárok azok, akik nem vesznek részt a nyilvános életben. Nem járnak színházba, koncertekre, nem beszélgetnek írókkal. Tehát a pedagógusparadoxon lényege: amit az egyik tanár megszervez, megteremt, a másik tanár ignorálja. Ez tehát a pedagógusi irreverzibilitás, nem mindegy, melyik irányból követjük a folyamatot. Hiszen látni, van pedagógus, aki nem hasonlít pedagógusra. De vajon melyik a prototípus? Én nagyon szeretném, ha az az ember tűnne pedagógusnak, akinek együtt csillog a szeme a diákéval, aki beszélgetni is szeret és tud a diákkal, aki kíváncsi arra, mi történik körülötte. Aki egyszerre színész és néző, de nem önmagát nézi. Aki panaszkodik, hogy állott víz, posvány ez a város, de ha történik valami, akkor nem marad otthon, nem derül ki hirtelen, hogy ő nagyon is jól érzi magát ebben a rothadássžagú lápi világban. A pedagógus emblematikus figura, jobbik esetben a szellem, a nyitottság, a tudás, az élet értelmeden áradásában felvillanó pillanatnyi értelem szimbóluma. Most a rosszabbik eset zajlik, amikor a pedagógus szó a közöny, a bezárkózás, a félműveltség és bigott konzervativizmus szavakkal tűnik egyenértékűnek. Azért merem ezt üyen egyértelműen leírni, mert úgy gondolom, azok a tanárok, akik a pedagógiától még látják a gyereket, akiket az átadandó enciklopédikus szemétdomb helyett a gondolkodás semmi biztonságot nem nyújtó, lélegzetelállító kalandja érdekű, akik - kimozdulva az iskola falai közül - nem felejtik el, miről beszéltek diákjaiknak, valószínűleg rosszul érzik magukat a sorolt jelzők miatt. Talán még szégyellik is azt, hogy egyedül vannak, mert egy-egy rendezvényen szomorúan körülnézve nem látszik a tanító. Ugyanaz a két-három ember kapaszkodik a kultúra szélmalmának vitorláiba, és már nem is húzódik egy picit félre, hogy mások is helyet kapjanak rajta. Kinek a kollégái azok a tanárok, akik úgy gondolják, a tanítás a dolgok megélését jelenti, akik esztétikai élvezetet és az örök gyerek játékosságát csöpögtetik bármilyen tárgy tanításába? S persze ebből következik, hogy fiatalt is ritkán látni fesztiválokon, színházban vagy - ne adj’ isten! - a kortárs kultúra pimasz mocorgásain. Tévedni a legfontosabb megtanulni, minden tévedés közelebb visz a megértéshez. De hogy lehet otthon, egyedül, akváriumba zárva tévedni, ott mindig igaza van az embernek, s így megszokja, hogy a világ tulajdonképpen mozdulatlan, hogy maga is egyforma. Az iskolákban a tudás nem izgalom, rafinált becserkészésre váró nagyyad, de szigorú feladat, letudni való penitencia. A kultúra lélegzik, csak éppen egyedül, mert kisközösségeink nem kíváncsiak pirospozsgás, erőtől duzzadó, vitákra ingerlő mivoltára, ők inkább árnyakat és halottakat fürkésznek, akik tiszteletreméltóak és fontosak, de nem helyettesíthetik a jelent. Gyerekeink pedig partizánmunkában vagy véletienül betévedve ismerkedhetnek a hely szellemét újra és újra megteremtő és éltető kulturális történésekkel. A pedagógus valaha egyetemista volt, nagyvárosokban kapálózott vagy lebegett a történések sűrűjében. De az ott idegenség volt, s most már hazajött. Mint kiderült, besavanyodni. KOMMENTÁR Teljes bizonytalanság MALINÁK ISTVÁN Izrael 1948-as megalakulása óta még sosem mondott le zsidók által lakott területekről. A gázai kivonulással Sáron a cionista mozgalom alaptételének - amelyre a zsidó állam eszméje épült - felülvizsgálatát is elindította, amely eddig úgy szólt, a Szentföld isten adománya a választott népnek, ezért minden területfoglalás jogos, a telepesek a vitathatatlan bibliai örökségnek szereznek érvényt. A zsidók zsidók általi erőszakos kilakoltatása olyan egyéni tragédiák sorozata, amely könnyen csaphat át közösségi tragédiába; eddig a hősként tisztelt, küldetéstudattól vezérelt telepesek a mindenkori izraeli kormány - nyílt vagy hallgatólagos - támogatásával mentek a sivatagba, az arabok közé, természetes tehát, hogy úgy érzik, a kormány elárulta őket. Sáron tragédiája pedig valószínűleg az lesz, hogy új ideológiát nem tudott adni, csak valamiféle realitásérzéket követ, de a közel-keleti, az izraeli-palesztin problémák megoldásához - a történelmi tapasztalat szerint - ez kevés. Az 57 év azt is bebizonyította, irreális volt az a cionista álom, hogy sikerül a világ zsidóságát egy országba telepíteni, hiszen például az USA-ban még most is több zsidó él, mint Izraelben. A következtetés, hogy másként kell biztosítani a fennmaradást az arab tengerben, helytállónak tűnik, bár nagyon fájdalmas. Benne van a pakliban: az egyoldalú kivonulás bumeráng lehet. Az aprócska Gázai övezet 1,3 milliós palesztih tengerében élő nyolcezer telepesre eddig ugyanannyi izraeli katona vigyázott több-kevesebb sikerrel. Az övezet eddig Izrael által ellenőrzött puskaporos hordó volt, most ellenőrizetlen puskaporos hordóvá válik: egyre kevésbé valószínű, hogy a Hamász aláveti magát a Fatah ellenőrizte Palesztin Hatóság hatalmának. Palesztin körökben a hatásos kampány eredményeként egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a terrorakciók, az öngyilkos merényletek gyümölcse a zsidók kivonulása Gázából, ezért az intifádát folytatni kell, de már Ciszjordániáért. És mindez már olyan körülmények között történik majd, amikor alapvetően megváltozott az izraeli politikai paletta, a jobboldal átrendeződött, sokan előrevetítik Sáron bukását, akár alakít a „Bulldózer” új pártot a Likud egy részéből, akár nem. A Gázai övezet egy Izrael által elzárt palesztin enklávé lesz, a terrorizmus, a bűnözés melegágyává válhat. Az övezetből önmagában, az egyébként tőle távol lévő Ciszjordánia nélkül sosem lehet palesztin állam. (Ezért lesz majd szükség faramuci technikai megoldásokra.) Nincs az a zsidó kormány, amely a mostani kivonulás után érdemi párbeszédet merne kezdeni a Jordán nyugati partjáról, ahol most csak négy kis északi elszigetelt zsidó telepet számolnak fel. Ciszjordánia 15-ször akkora, mint a Gázai övezet, 120 zsidó teleppel és 230 ezer telepessel a 2,4 millió palesztin között. Az itteni nagy telepeket a Saron-kormány nem akarja felszámolni, inkább fejleszti őket. És akkor még nem beszéltünk az egyik legkeményebb diónak számító Kelet-Jeruzsálemről, ahová már 200 ezer zsidó települt be. A teljes bizonytalanság a mostani kivonulás legnagyobb politikai hátulütője, az, hogy nem készült forgatókönyv arról, mi lesz utána. Ilyen forgatókönyv lehetne a kvartett útiterve, de hát erről most Izraelben mélyen hallgatnak. TALLÓZÓ HETI VÁLASZ Sólyom László a hetilapnak adott interjújában arról szólt, hogy csak úgy tudja megőrizni államfői függetlenségét, ha nem foglalkozik köztársasági elnöki ciklusa meghosszabbításának még a gondolatával sem. „Öt évre szóló megbízatásom van, ezen túl nem tervezek” - mondta az államfő. Sólyom László a Heti Válasz című folyóirat legfrissebb számában kiemelte: az elnöki tisztséget úgy vállalta, hogy megfogadta, nem fog szerepet játszani. Reményét fejezte ki, hogy nem a rezidencia és az ujjlenyomat kérdése működése megkezdésének a legfontosabb üzenete. Hiszen, mint mondta, nem vitte volna a nyilvánosság elé a rezidencia kérdését, ha nem látnak napvilágot valótlan nyilatkozatok. Az amerikai vízum ügyét pedig sokszor felvetette már a kormány, ám Washington mindig elhárította valami apró engedménnyel - indokolta nyilatkozatát. (Sólyom László egy napilapnak adott interjúban azt mondta, ő nem megy - tudósként sem ment - az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyomatot kell adnia.) A határon túli magyarság sorsáról megjegyezte: „Feladatom és célkitűzésem, hogy a határon túli magyarság sorsának jobbra fordulását és a szomszéd népekhez fűződő viszonyunk javulását segítsem.” Arra a kérdésre, lát-e valami tennivalót a Magyar Rádió ügyében, valamint a két országos kereskedelmi csatorna koncessziójának idő előtti meghosszabbításával kapcsolatban, az államfő azt válaszolta, hogy elnökként nem szól bele ezekbe a problémákba. „Bár meg kell mondanom, a magam számára már tisztáztam a jogi helyzetet. Tehát tájékozottan hallgatok” - jegyezte meg. A hatalmi ágakat ért politikai támadásokról úgy nyilatkozott, hogy van egy tűréshatár, amikor már nem szabad hallgatnia az elnöknek. „Az alkotmánybírók megválasztásának elmulasztása lassan megközelíti ezt a tűréshatárt” - nyilatkozta. Az augusztus 20-i ünnepségekről szólva hangsúlyozta: a Szent István-napi misére és körmenetre szívesen elmegy, mert - mint megjegyezte - Szent István ünnepén a magyar államfőnek ott a helye. „De nem fogok úgy részt venni, mint egy hívő ember, aki a misén imádkozik, hanem mint a magyar állam megszemélyesítője, aki kellő tisztelettel jelen van a szertartáson” - fejtette ki álláspontját.
